FÜSTPÖFFENTŐ: Szótárazó III.

Zack próbált figyelni a tanár szavaira, de gondolatai minduntalan elkalandoztak az órai anyagról. Egyre csak az ablak mellett ülő Mikhaelt figyelte. A fekete hajú srác kifele bámult, a felhőket nézte. Egyik kezével a padon könyökölt és a fejét támasztotta, másikkal halkan pengette a képzeletbeli húrokat. Zack elfintorodott. Mit álmodozik az a kuka? Órán nem figyel, és tutibiztos, mikor hazaér, akkor se kezd házit írni, hanem azt a vacak elektromos gitárt nyúzza.

A tanár kiszúrta mindkettőt, de nem meglepő módon csak Zackre szólt rá. Persze, mert Mikhaelnek még így is jobb jegyei vannak. Valami átkozott zseni vagy mi. Bezzeg Zack hiába bámulja a táblát, és görnyed esténként a füzete fölé, tiszta felesleges, mert semmit nem ért, nem is érdekli. Kicsit se érdekli semmi és senki, kivéve azok a nyomorult álmodozó-képűek.

Jó lenne, ha egyszer végre Mikhael is megtapasztalná, amit ő minden egyes szürke nap. Csak szállna le egyszer a felhők közül.

A tanár ismét rászólt Zackre, hogy figyeljen. De hisz figyel ő, nagyon is figyel, de mi köze a tanárnak ahhoz, hogy mire figyel? Maga elé meredve dohogott egy sor, majd hirtelen, akár egy villámcsapás, megszületett fejében a tökéletes terv.

El kell törölni az álmokat. Meg kell szüntetni őket, és akkor végre Mikhael is egy könyvek fölé görnyedő srác lesz, aki a kottaolvasást és az éneklést lányos picsogásnak tartja, és nem képzeleg úgy a jövőjéről folyton. Más szóval ő is normális lesz.

Aztán még ott van Ethel is. Ő meg divattervező akar lenni, és állandóan csak a füzetébe firkálgat. Ja, mindenféle copfos pálcikaembereket, amik leginkább kaszáspókokra hasonlítanak. Ő is ugyanúgy szokott maga elé bámulni, mint Mikhael. Majd vele is kezdeni kéne valamit, gondolta Zack.

Először azonban a feltörekvő gitáros ügyét kell elintéznie, majd szép sorban lerendezi a többi álmot is.

Megszólalt a csöngő. Zack némán összepakolt. Nem szólt senkihez, csak rohant a szekrényéhez, bevágta a másnapra nem kellő könyveket, kikapta a kabátját, majd zsebre vágott kézzel elindult. Elindult, de nem ám hazafelé. Egyenesen Mikhaelék házához ment.

Megállt a házzal szemközt, és nekidőlt a hányásszínű kerítésnek. Elkezdte a terep felderítését. Csak várt és várt. Nem történt semmi. Megunta az állást, hát leült a kerítés sarkába, majd kis idő múlva elővette a megmaradt szendvicsét, és elmajszolta. Végre megjelent Mikhael. Az apja hozta haza kocsival a zeneóráról. Ott volt a hátán a tok, benne az elpusztítandó gitárral. Bementek a házba. Ennyi. Az aznapi megfigyelésnek vége, Zack elindult hazafelé.

Útközben kattogtak a kerekei. Mikor lenne a legcélszerűbb lecsapni? Mivel verje szét a gitárt? Ezekre nem talált választ, így csakhamar ugrott az események sorában. Mi lesz, ha már mindent elintézett? Mikhael elfelejtheti azt a nyavalyás hangszert, és ő, Zack elkönyvelheti az első sikeres bevetését.

Ez a következtetés rettentően meglepte. Le is fagyott a döbbenettől, majd lassan szótagról-szótagra elismételte csak magának, hogy mi lesz, ha Mikhaelnek tönkreteszi az álmát. Az Ő Ál-Ma Vá-Lik Va-Ló-Ra. Valóra válik az álma. Beteljesül. Sikerül. Eléri a célját. Mindegy hányféleképp próbálta, mindig ugyanaz jött ki.

Hazaérve még mindig ezen agyalt. Berohant a szobájába, és magára zárta az ajtót, hogy senki ne zökkenthesse ki. Anyja csak bágyadtan utána nézett, majd újabb füstkarikákkal árasztotta el a nappalit, és visszafordult a tv-hez.

Zacknek eddig nem volt semmilyen álma, csak lézengett és gyűlölt mindenkit. Hogy épp Mikhael miatt szülessen az első igazi, az elfogadhatatlan. Egy álomnak sem szabad teljesülnie, mert feleslegesek. Nem teljesülhet, jobb úgy. Meg kell akadályozni legyen az bárkié.

Másnap reggel vagy negyed órán át bámulta a saját tükörképét. Így látta az akciófilmekben. A főszereplő előrebámul, és felkészíti magát a hátralévő másfél óra eseményeire. Ők általában fél percnél tovább nem bámulnak a kamerába, de nekik nem is kell hetekig kitartaniuk.

Az iskolában odaállt Mikhael elé. Nem köntörfalazott. Elmondta neki a tervét. Kell egy banda, amiben Mikhael a szólógitáros, és akkor majd felfigyelhetnek rá. Már le is beszélte a szüleivel, hogy az ő garázsukban próbálhatnak. Ismer is egy dobost a párhuzamos osztályban. Mikhael arca felragyogott.

◊◊◊

Remek terv volt, csakhogy az az álom még tíz évvel később se tűnt úgy, a közeljövőben valóra válna.

A Csatornapatkányokra senki se akart felfigyelni. Zack mégis fáradhatatlanul az ügyön volt továbbra is. Biztatta a bandatagokat, szervezte a fellépéseiket, közben egyetemre járt, tanult, hogy még többel tudjon a hasznukra lenni.

Mikhael és Zack betöltötte a huszonhatot. Tizennégy éve munkálkodtak közösen. A banda már évek óta szétesőben volt, és azon a tavaszon végleg feloszlott. Mikhael is, aki eddig küzdött, belefáradt az egészbe.

Zack próbálta buzdítani, ne adja fel, csak még egyszer próbálja meg. Kezdje újra akár egy új csapattal, akár szólóban.

Míg Mikhael gyötrődött, mi is lenne a megfelelő döntés, észrevétlen átalakult. A Csatornapatkányok frontemberében a dobhártyaszaggató hörgések szívszorító dallamokká szelídültek, aztán egy döglesztő júliusi napon Zack megjelent a ház előtt két telepakolt bőrönddel és egy bérelt kocsival. Lebeszélte néhány ismerősével, akiknek volt hozzá megfelelő helyük, hogy Mikhael felléphessen náluk egy-egy estén.

A majd egy hónapig tartó utazás után mindketten úgy érezték, hogy megfejtették az élet értelmét. Mikhaelbe visszatért a lelkesedés tüze, Zacké csak még erősebben lobogott.

Angel. Ezt a nevet aggatták a rajongók Mikhaelre, és ez lett az első lemezének a címe is végül.

Mikhael a debütálásának negyedik évfordulóján, mikor mindketten már a harmadik x-et taposták, csak akkor árulta csak el Zacknek, hogy számára az álma abban a pillanatban vált valóra, mikor először énekelte a közönség vele együtt a Szelíden is... című dala refrénjét.

Zack elfintorodott, és morgolódott egy keveset. Szólhatott volna a srác hamarabb is, akkor nem várt volna még két évet, mielőtt jelképesen elváltak volna útjaik, hogy a továbbiakban Mikhael maga egyengesse a jövőjét.

Mint Angel első és örökös menedzsere, Zacknek volt elég pénze, hogy arra szórhassa, amire csak akarja. A mögötte álló tizenhat évet nézve senkinek sem okozott azzal nagy meglepetést, hogy egy tehetségkutató cégbe fektette mind.

Az óta mindig, mikor arról faggatják, hogy miért vágott bele, és hogy tud ilyen fáradhatatlan lenni, mindig ugyanazt a régi történetet meséli el újra és újra, mikor elhatározta, hogy összezúz minden álmot, de rájött, hogy mások álmait túl macerás eltörölni, így inkább úgy döntött, segíteni fogja őket.

Ha valami akadozni kezdett, egyszerűen arra gondolt, ezek a srácok mindenek ellenére mégis úgy küzdenek az álmaikért, rémes még csak rájuk nézni is. Jobb lenne ha feladnák, és valamelyik irodában görnyednének. Kár, hogy ezt mégiscsak nehezebb elérni náluk, mint sikeressé tenni őket, így újult erővel kezdett azon nyomban dolgozni, hogy az ő elképzelése meg ne valósulhasson.

Persze nem a szavak értelme buzdítja, hanem az egykor volt elméletének emléke, melynek kifacsart gondolatmenetét hallva mindenki kinevette volna. Első kézből bizonyíthatja, hogy milyen különös álmai lehetnek az embereknek. Akkoriban hadilábon állt az egész világgal, s lám, most nemcsak a reményteljes tehetségeket hanem különféle alapítványokat is támogathat. Két csodás gyermek apja, és egy nagyszerű feleség mellé térhet haza minden nap, mikor nem kell bent maradnia túlórázni. Alkalmazottai sem súgnak össze a háta mögött, és gúnyolják még akkor se, ha nem klappol minden, és ez mind-mind annak a nyomorult álmodozó-képűnek köszönhető.

MICHAEL és ZACK

 Az életszó: álom/egy álom valóra válik.
Mikor megláttam ezt a szót, azonnal az jutott eszembe, hogy ez a világ legklisésebb szintagmája. Dunát lehetne rekeszteni vele kapcsolatos történetekkel. Nekem ez nem kell. Én csak azért is másképp fogok hozzáállni és eltörlöm az álmokat.
Nem egy világmegváltó mély történet. Csupán végigsuhan az életükön. Tíz év, tizenöt, az emberünk már apa, betölti a harmincat, negyvenet, végül az összegzés és a boldog vége felirat.
Zack és Mikhael hatodikos korukban elhatároztak valamit, de mi is történt velük míg végre révbe értek? Azt hiszem, erre csak azok tudnak választ adni, akik - mint Zack az író akaratával - szembementek az "átlagos sorssal" és fáradhatatlanul kitartottak és küzdöttek az Álomért.
Én csupán azt Tudom, hogy Most Van egy Álmom, amiért Küzdeni fogok, és Te?