Obrazek 1

Obrazek 1

2016. dec. 24.

NYÁPLIC: Boldog karácsonyt!


Boldog, Békés Karácsonyi Ünnepeket Kívánnak a Kuckólakók!

2016. dec. 17.

FÜSTPÖFFENTŐ: Hajnal


Zsófi unottan támasztotta a fejét. Hiába mondta Kiss, hogy öt percet ad, az sosem volt öt perc.
- Akkor ki mit talált? Igen, Tóth? – szólalt meg hirtelen Kiss.
- Az ősz az elmúlást jelképezi - felelte Zsófi kijátszva gyorsan az egyetlen képet, ami mindenhol ugyanazt jelentette, és amelyet sikerült is megjegyeznie.
- Helyes. Szegedi? - fordult máris egy újabb diák felé.
- Az „arany ágak” az értéket szimbolizálhatják...
- Utána a „csupasz karok”, a faágak a halált...
- A „hajnal” a reményt...
- Ezek mind helyesek - bólintott Kiss tanárnő, majd kezébe vette a maga szöveggyűjteményét, és sorról-sorra haladva kielemeztette az osztállyal az egészet.
Zsófi először szorgalmasan jegyzetelt, és nem győzött csodálkozni azon, mi mindent észrevesznek az osztálytársai, és az, hogy ez a rengeteg jelentés egyáltalán nem hat "Mire gondolhatott a költő" típusú viccnek, hanem tényleg olyan, mintha ott lenne. 
- Van valakinek kérdése a verssel kapcsolatban? - kérdezte Kiss tanárnő úgy huszonnégy másodperccel a kicsöngő előtt. Egyszerű, ártatlan kérdésnek tűnt. Senki nem jelentkezett. - Rendben, ha mindenki ennyire érti, akkor jövő hét kedden a történelem órát elcserélem Jakab tanár úrral a szerdai irodalomra, és duplaórás verselemzést írunk. A már begyakorolt pontok szerint haladva kell kielemezni a kapott verset.
Zsófi körül hirtelen elsötétedett a világ. Verselemzés? Duplaórás? Neki annyi. Ráadásul Kiss tuti olyan verset fog választani, aminek nincs fent a neten normális elemzése.
- Haaaajni, meeeents meeeeg! - borult Zsófi látványosan a könnyeivel küszködve a padra. Barátnője együttérzően meglapogatta a hátát.
- Ne félj, van remény!
- Nekem ugyan nincs. Egy fikarcnyi se. Még egy csíknyi pirkadat se jut - sóhajtott panaszosan Zsófi.

Következő hét keddjén hiába kelt fel reggel a nap, Zsófi úgy érezte, a sötétség még mindig ott van körülötte, aztán a második szünetben bejött Hangay és vigyorogva közölte, hogy Kiss beteget jelentett.
- Hajnalodik – suttogta boldogan Zsófi.

HAJNAL
Mielőtt bárki is gyanakodni kezdene, a történet valós eseményeken nyugszik ugyan, de Zsófi nem az író egyik álneve ;)
Ezzel a háromszázassal szeretném kifejezni együttérzésemet minden duplaórás vers és novellaelemzést író diákkal szemben.

2016. dec. 14.

NYÁPLIC: Karácsonyi tag

Mi a kedvenc karácsonyi filmed?
Mivel minden második romantikus film titkon karácsonyi film is, és nem tagadom, az akció, krimi és sci-fi áradat mellett "néha" nézek kikapcsolódásként romantikus filmeket is, és Sandra Bullock az egyik kedvenc színésznőm, az Aludj csak, én álmodom! c. végtelenül aranyos filmet mondanám, de ekkor a háttérben halkan, de határozottan megszólalna a This is Halloween! (Karácsonyi lidércnyomás)
Mi a kedvenc karácsonyi színed? 
Az ezüst. Olyan szép, elegáns díszek, ruhák és csomagolóanyagok viselik ezt a színt, ha választanom kéne, csak ezzel a színnel dekorálnék (ami a macsek miatt évek óta el szokott maradni xD) Felidézi az elmúlt karácsonyok havas, hideg hangulatát.

Karácsonykor felöltözöl vagy inkább pizsamában maradsz?
Karácsonykor mindig összegyűlik a nagy család, előkerülnek a sámlik és a pótszékek, a kutyát kizárják a kertbe, a macska az emeletre száműzettetik, és meggyulladnak az ünnepi gyertyák is, szóval esélyem sincs pizsamában várni az ajándékozásra.
Ha csak egy valakinek vehetnél ajándékot, ki lenne az?
Anya azt felelné, a legnagyobb ajándék az lenne, ha kipucolnám minden délután a macska wc-t, elmosogatnék magam után és kérés nélkül pakolnám be a tornacuccom a mosógépbe, amiket ugyebár nem lehet megvenni. Nagypapa azt mondaná, az a legnagyobb ajándék számára, hogy itt vagyunk neki, szóval "maradna" a legjobb barátnőm, akitől már annyi mindent kaptam, hogy azt se tudom, hogyan háláljam meg neki. Ő a végszavam, és idén egy könyvet fog kapni tőlem :3 (valami jó véreset -.- )

Este nyitod ki az ajándékod vagy reggel?
A családi program miatt este, de még inkább délután szokott sor kerülni az ajándékozásra, így akkor, legkésőbb pedig aznap este, ha anya valami nagyon-nagy meglepetést tervezett nekem, amit nem akart lekocsikáztatni a rokonokhoz csak azért, hogy aztán hazakocsikáztathassa ismét :)
Építettél már mézeskalácsházat?
Nem, de díszítettem már mézeskalács állatkákat, és nagyon szeretem ezt a karácsonyi nyalánkságot.

Mit szeretsz csinálni a karácsonyi szünetben?
Oh, hát szeretek elnyúlni az ágyamban és reggel kilenc előtt ki se kelni, olvasni, korcsolyázni, moziba menni és filmezni. Csak a szokásos...
Mit kérsz karácsonyra?
Susan Ee: A vég napjai, Simon Scarrow: Britannia c. könyvét (bár ezekkel saját magam fogom meglepni xD ) és támogatást a portugáliai kirándulásomra :3 hátha összejön még jövő nyárig és egy tehén figurát, ami modellként segíthet a rajzolásban.
A többi, hogy mit kapok, az még előttem is titok, meglepetés lesz.
Kedvenc karácsonyi illat?
Almás-fahéj és mézeskalács illat. Tudom, előbbit máskor is lehet érezni, és nem tudom, kifejezetten karácsonyinak számít-e, de mi ilyen tájt szoktunk az egyszeri gyümölcsteákról áttérni az almás-fahéjasra (esetleg gyömbéresre).
Kedvenc karácsonyi étel? 
Mézeskalács. Egyértelműen...
Csináltál már hóembert?
De még hányat, mikor és hogyan! (még mikor volt hozzá elég hó...)

Elég szűkszavúra sikeredett ez a tag, de igazán nem tudtam nagyobb feneket keríteni most neki. A karácsony nálunk legtöbbször elég szerényen szokott zajlani. Én például szinte sose tudom, mit kérhetnék, mert mindig úgy érzem, mindenem meg van, amit meg nagyon akarok, azt magam szeretném megkaparintani.

2016. dec. 12.

TEKERGŐ: Az Erdő legendája 1. könyv - 3. fejezet

http://lustamacskakucko.blogspot.com/p/dadadad-megszerezni-az-erdo.html
Az ösvényt messze belengte a rothadás átható és orrfacsaró szaga. Vörös és barna illatfoszlányok akadtak fent a környező cserjék ágai közt, ahogy a bo lélek csontos pálcájával elsétált mellettük. A fák kérgein alig észrevehetően összébb húzódtak a repedések, a bennük rejtőző férgek és bogarak járataik mélyére húzódtak. Az apró emlősök, ahogy tudtak, kitértek az útjából. Még a suhogó erdei szellők is elcsendesedtek a közelébe érve.
R'abilmi lesütött szemekkel haladt az útján. Forradások csúfította arca úgy hámlott, mint a kígyó bőre. Szarvai köré fojtogató borostyán tekeredett, mely gyökerétől elvágva is tovább élt és burjánzott. Hosszú, sötét hajába néhol piszkosszürke tincsek keveredtek. Ruhája emlékeztetett az Ember vadászainak öltözékére. Lenge inget és hosszú nadrágot viselt elrejtve egész testén húzódó hegeit. Állatprémekből készített alkarvédőket viselt, melyekbe különös jeleket égetett. Varjak, mókusok és rókák képeit. Az ingét a derekán két összevarrt nyest bőrével kötötte meg. Sarut viselt és a karjain lévőhöz hasonló lábszárvédőket. Körmei feketék voltak a kosztól, hosszúak, szinte karomszerű folytatásai voltak ráncos ujjperceinek.
Az Erdő minden lénye úgy tartotta, amerre jár, az Erdő Halála a nyomába szegődik. Emberekkel, ha találkozott is, mind épségben távozhattak, ám még ők is félték és tisztelték R'abilmi nevét.
A különleges bo lélek időnként felkereste az Erdő uralkodóját. Sau Bo olyankor elküldte még a személyes testőreit is, majd R'abilmi letelepedett a trón mellé és mesélni kezdett. Hogy miről, azt még a madarak se tudták, akik Sau Bo tisztását körülvevő fák ágai közt éltek. A R'abilmiből áradó bűz messze űzte őket fészkeiktől.
Sau Bo üvöltése eljutott hozzá is, s azonnal felé vette az irányt. Botja fürgén koppant a láthatatlan ösvény talaján. Ösztönszerűen elkerülte azokat a csapásokat, melyeken az őt keresők haladtak. Nem szerette a társaságot. Repedezett szíve minden egyes alkalommal összefacsarodott, mikor megpillantotta a fajtájabeliek arckifejezését, ahogy rá néztek, majd elmenekültek előle. Sau Bohoz is úgy lépett be, hogy szemét a földre sütötte.
- Hívattál - köszörülte meg torkát, hogy kissé kitisztuljon rekedtes hangja, mely kövek csikorgásához volt hasonlatos. Az uralkodó üdvözlésképp felemelte a jobb kezét, majd közelebb intette magához. R'abilmi felemelkedett a mély meghajlásból, mellyel mindenkori uralkodója előtt tisztelgett. Ezt a méltóságteljes köszöntés csak nagyon kevesen használták. Az évszázadok alatt ellaposodott, szinte biccentéssé korcsosult a fiatalabb nemzedékek körében.
A kis szarvasszellem kölyök reszketve kuporodott Sau Bo lábai mellé, ahogy a Halál elindult feléjük. A Sau nyugtatón a gyerek fejére tette a kezét és megsimogatta.
- Nincs mitől félned - suttogta. -, ne nézz olyan rémülten rá!
R'abilmi néhány lépésnyire a tróntól megállt. Megengedett magának egy gyors pillantást a gyermek felé, majd ismét a földre szegezte tekintetét. Nyugtalanította, hogy nem fedezte fel a kis lényt már a belépésekor, ám ezt nem mutathatta ki.
- Mit kívánsz tőlem?
Sau Bo lenézett a kölyökre, majd bizalmasan még közelebb intette R'abilmit.
- Szeretném, ha megnéznéd magadnak őt. Voriki talált rá ma reggel.
A bo lélek lassan fél térdre ereszkedett a gyermek előtt, félretette botját, majd két oldalról kezébe fogta a kis szarvasszellem arcát. A kölyköt megbénította a félelem, moccanni se mert. R'abilmi lassan, szinte óvatosan maga felé fordította az arcocskát, majd egyenesen belenézett azokba a hatalmasra tágult barna szemekbe. A kicsi levegőt is elfelejtett venni.
A bo lélek halkan kántálni kezdett, mire a kölyök kavargó gondolatai lassanként lecsendesedtek és egész testében ellazult. A pillanat hosszan elnyúlt, míg végre R'abilmi hátrább húzódott. A kölyök, ahogy kikerült a különös tekintet fogságából, reszketve a trónus mögé kúszott. R'abilmi Sau Bohoz fordult. Olyan halkan beszélt, hogy csak az uralkodó halhassa szavait.
- Nem látom tisztán a szándékot - jelentette ki, közben felvette botját, és felállt. -, de bizonyos, hogy mágia áll e mögött. Erős és sötét. Az Erdőn túlról való.
Sau Bo arca hirtelen ezernyi ráncba futott össze. Előregörnyedt, s alig halhatóan sóhajtott egyet.
- Az, aki ezt tette az Embert használta fel, hogy elfedje a saját szándékát, különben megéreztem volna. Adj tanácsot, R'abilmi, mit tegyek?
- Erre sajnos nem tudok választ adni. A Bölcset kéne kérdezned róla.
- Quanni már sok-sok éve nem jelent meg előttem - vallotta be az uralkodó. - Mióta az Ember megérkezett az Erdő határába. Ezért van rád akkora szükségem most. Te vagy az egyetlen, aki a körforgás részeként a legszorosabb kapcsolatban állsz a Bölccsel.
- Azt akarod, hogy vigyem el a Bölcshöz őt? - kérdezte megütközve R'abilmi. Még a tekintetét is felkapta a földről.
Sau Bo rengeteg magyarázattal tudott volna szolgálni, de nem merte a kölyök előtt felfedni a valódi gondolatait, ezért inkább az erejét vetette be R'abilmi néma meggyőzésére. Mint uralkodó parancsolni tudott az Erdő összes lényének.
R'abilmi ismét meghajolt a Sau előtt. Micsoda különös helyzet, gondolta, majd elindult a trón mögött kuporgó kölyökhöz. A kis szarvasszellemkölyök ijedten hátrálni kezdett a trón körül. A király mosolyogva figyelte a jelenetet egész addig, míg R'abilmi ingerülten fel nem horkantott.
- Menj vele - intett a Sau, s kezével megállította a kölyköt, nehogy ismét a trón mögé kerülhessen.
- Add a kezed! - utasította R'abilmi kinyújtott kézzel, és a kölyök most nem mert ellenkezni, habár minden érzékszerve arra biztatta, meneküljön a lélektől minél messzebb, amilyen gyorsan csak tud. R'abilmi végigmérte a kölyköt, majd tekintetével megkereste annak levetett ruháit.
- Előbb öltözz fel! Ne hagyd itt az inget se! És kérj elnézést a Sautól, amiért illetlenül viselkedtél!
R'abilmi erősen szorította a kölyök kezét, nehogy elmeneküljön tőle. Még a végén eltévedne, hisz ahova most készülnek, ott szarvasszellem nem járt ez elmúlt kétszáz évben.
- Hogy hívnak? - kérdezte, hogy oldja kicsit a feszültséget és az Erdő köréjük borult csöndjét. Bár soha nem volt erőssége a társalgás. A kölyök is sokáig hallgatott, végül nagy nehezen elárulta a nevét.
- Akkor... örvendek! - felelt a bo lélek, és jó ideig ebben is maradtak.
Az ösvény egyáltalán nem volt ismerős a szarvasszellemkölyök számára. Sem a szagok, sem a táj, ami lassacskáán megváltozott, ahogy haladtak előre. Más fajta fák kerültek eléjük, amikhez hasonlót csak a bo lelkek téli szállásai körül látott ez előtt. A talaj is kavicsosabbá vált, pedig a nagy hegyekkel épp ellenkező irányba tartottak. Állatok illatfoszlányai is egyre gyérebben keresztezték útjukat. A kölyökben feléledt a kíváncsiság, hol élhet az a bölcs, akiről beszéltek, de nem mert megszólalni.
Botjának ütemes koppanásai és az Erdő halk, zizegő neszei különös dallammá álltak össze R'abilmi előtt. Ajkain alig látható mosoly futott végig, hisz a dal csak az övé. Lenézett a kölyökre, aki kinyújtott karjával a lehető legtávolabb próbált kerülni tőle, miközben az arcához szorította a férfitól kapott inget. Beleszagolt a levegőbe, majd az egykedvű vonások ismét rátelepedtek arcára, tekintetét a földre szegezve lépdelt tovább. Kettő gyorsat koppantott, a dallam megtört, az Erdő meglepetten elhallgatott egy pillanatra. A kölyök, bár maga is az Erdő részeként született, mindebből semmit nem vett észre.
Végül elértek egy mély szurdokhoz. Az alján apró patakocska csordogált, mely sokszor lebukott a föld alá, és hol itt, hol ott bukkant ismét elő. Függőleges falai mentén, a simára csiszolódott sziklák repedései közül a felszínen álló fák gyökerei törtek elő. Egy-egy kisebb üregében apró állatok húzódtak meg.
A perem alatt, ahol álltak alig három, négy méter mély volt csak.
- Ugorj le! - szólalt meg órák óta először, hangja ellentmondást nem tűrően recsegett. A kölyök néhány pillanatig bizonytalanul kémlelte a sziklás talajt, majd ahogy R'abilmi elengedte, dereka közé kötötte az inget és leugrott a mélybe.
A szétmorzsolódó apró kövek megindultak alatta, és egy kicsit megingott, végül mégis visszaszerezte az egyensúlyát. Talpán a karcolások szinte azonnal beforradtak. A patakocska kellemesen hűs volt. A víz  tükre fölé hajolt, és beleszippantott a levegőbe, nem-e szennyezett a forrás. Kristálytiszta volt, s a kis szarvasszellem kölyök nagyokat kortyolt belőle.
R'abilmi egy gyökérbe kapaszkodva ereszkedett le. Hagyta, hadd fújja ki magát egy kicsit a kölyök. Most már nem volt szükség arra, hogy a kezét fogja. Szinte megbűvölten figyelte, ahogy a kis lény mit sem törődve azzal, hogy vörös lobonca vizes lesz élvezte a helyzetet.
- Tovább!
Vízfolyással szemben indultak meg. R'abilmi bőrsaruja megvédte őt az élesebb kavicsoktól, ám a kölyöknek nagyon kellett figyelnie, hova lép. Leginkább azért, ne csússzon meg. A köveken való egyensúlyozgatás egész elfeledtette vele a szagokat, amik kísérőjéből áradtak. A patakocska vize, ahogy magával ragadta őket, egészen barnás-vörös színűvé változott.
- Mindjárt megérkezünk - jelentette be R'abilmi. - Mikor belépünk a barlangba, ha szólok, hunyd le a szemed!
A szurdok egyre jobban emelkedett, a patak vize is felgyorsult. Egymást követték a csobogók, melyeken a gyermek egymaga már nem jutott volna túl. Többször is a bo lélek húzta föl, vagy rántotta vissza a zuhanástól.
Az út hirtelen éles fordulatot vett, a szurdok kiszélesedett, és végre megpillanthatták a dübörgő vízesést. R'abilmi intett, hogy kövesse a sziklaösvényen át, ami a tavacskává szélesedő vizen át vezetett egyenesen a vízesés felé.
A hideg vízpermet teljesen eláztatta mindkettejük ruháit, mire R'abilmi felemelte botját, hogy kettéválassza a lezuduló vizet. A kölyök tátott szájjal szemlélte az eléjük táruló látványt.
A barlang falairól vékony erecskékbe futva csorgott le a víz. Minden lehulló csepp visszhangot vert. A bejáratot kőoszlopokra hasonlító képződmények szegélyezték. Némelyiken, mely elég közel volt a napfényhez, sűrű moha nőtt. R'abilmi itt nem sokat várakozott, botjával előre tessékelte a kölyköt.
Végighaladtak két egymásba fonódó folyosón, majd elértek egy hatalmas termet tele a mennyezetről alázuhant sziklákkal, életnek semmi jele nem mutatkozott ilyen mélyen a föld gyomrában.
- Quanni! - A bo lélek hangja ünnepélyesen csengett a terem falai közt. - Drága testvérem! Szeretnék bemutatni neked valakit.
A levegő megrezdült körülöttük, lágy szellő kerekedett. R'abilmi lenézett a kölyökre.
- Most! - A kicsi szorosra zárta szemeit, de még így is érzékelte azt a mérhetetlen fehér világosságot, amit elöntötte a termet néhány pillanatra.
- Üdvözöllek titeket! - Az idegen hang olyan lágy volt, mintha maga lett volna a megtestesült szelídség.
A kölyök óvatosan résnyire nyitott szemeit. A lény R'abilmiéhoz hasonló botot tartott a kezében és a föld fölött lebegett. Nem hasonlított semelyik más erdőlakóra, akiket a kölyök eddigi élete során látott. Arcát álarc takarta melyekből tollak álltak ki. Hosszú rongyruhája vége ismétlődő fodrokat vetett. Hosszú fekete haja lágyan omlott a vállára.
- Lépj közelebb - szólította meg Quanni a kölyköt. -, és halld szavaim! Úgy látom, megpróbáltad kijátszani a természetet azzal, hogy nem hagytad tested a megfelelő módon fejlődni.
A kölyök összerezzent legféltettebb titka hallatán és lopva R'abilmi felé nézett, ám a bo lélek a háttérbe húzódva állt.
- Nem ezért jöttünk... - nyöszörögte szemlesütve a kölyök. Gyomra környékén ismét erős szorítást érzett, a torka is elszorult. Egy pillanatra talán el is felejtette az agancsait, mi lesz, ha titka kitudódik? Így is, úgy is kitaszítottá fog válni. Ajkai megremegtek.
- Ez most a büntetésed - folytatta a Bölcs.
- De én csak - a kölyök esdekelve térde rogyott előtte - nem akartam elpazarolni az életenergiám! Minél kisebb marad a testem, annál tovább élhetek! Tovább...
A Bölcs ezután hosszan nem szólalt meg. A barlang falai közt tapintható volt a feszültség. A falakból mély zümmögés áradt. Néhány kő felszíne szikrát vetett. A kölyök csapdába esve érezte magát.
- Többé nem tartóztathatod fel! - szólalt meg ismét a Bölcs. Közelebb lebegett a kölyökhöz. A kicsi érezte, hogy Quanni meg akarja nyugtatni, ám ettől még jobban pánikba esett. - Fel fogsz nőni és megöregszel, mint minden más lény a földön.
- Miért? Miért? Miért? Ez akkora bűn? Hogy élni vágytam? - szegezte neki a kérdéseket az Erdő Bölcsének. Elszállt belőle a félelem. Keserűség lett úrrá rajta. - Ez akkora igazságtalanság.
A Bölcs letérdelt elé. A kölyök azonnal elszégyellte magát, amiért ilyen hangon mert szólni.
- Van, aminek be kell következnie - suttogta a maszk mögül Quanni. - Teljes életet csak úgy élhetsz, ha annak minden szakaszát megtapasztalod. Nem vágysz rá, hogy párt találj magadnak, hogy életed add egy új életért.
- Nem! - kiáltotta a gyermek. - Félek. Minden olyan gyorsan elmúlik. Nem akarok elmúlni.
Apró kezecskéivel görcsösen belemarkolt az ingbe. Nem akarta ezt elmondani. Nem akarta ezt senkinek elmondani. Quanni csak kikényszerítette belőle. Nem helyes, ahogy gondolkodik, ezt tudta ő maga is. Azt is tudta, nem értené őt meg senki a szellemek között. Őket nem foglalkoztatja az idő. Ezért se vették észre, hogy évtizedek alatt sem nőtt még fel. Ő nagyon szerette ezt a helyzetet. Szeretett kicsi lenni. Szerette érezni, hogy előtte az élet, de sosem volt bátorsága belekóstolni.
- Légy részese - súgta Quanni. - Akkor nem fogsz elmúlni.
A gyerek könnyes szemekkel nézett fel rá. Kérdőn oldalra billentette a fejét, ám a Bölcs nem magyarázta meg neki, hogy mire gondolt.
R'abilmi egy fáklyát nyújtott át a kölyöknek.
- Amerre a lángja hajlik, arra lesz a kiút. Ha a barlangból kilépve a szurdok bal felőli oldalágát követed, az visszavezet az otthonodba.
Quanni elhátrált tőle és ismét felemelkedett a levegőbe. Arcát takaró maszk miatt nem is tűnt élőnek, olyan volt, akár egy baba, amikkel az Ember gyermeke játszik. Nem mozdult többet onnan, nem is búcsúztatta.
Miután a szarvasszellem kölyök elhagyta a termet, a bölcs visszaereszkedett a kövek közé, leült és maga mellé intette R'abilmit.
- Nagy veszedelem fenyeget minket, de én nem avatkozhatok közbe. Mióta az Ember és a sámánjai letelepedtek a fák határában be vagyok zárva ebbe az odúba.
- Megkezdődött hát a támadás?
- Aki ezt tette vele, még itt van a fák közt és vár. Elrejtőzött előlem. Nem tudom megtalálni. Azt hiszem, ez csupán egy kísérlet volt. Azonban, ha a kölyök teljesen átváltozik... de erről hallgatnod kell mindenki előtt. Nem szerezhetnek tudomást rólam. Nem így.
R'abilmi sötét szemeibe mérhetetlen bánat költözött.
- Miért nem mondtad meg a gyermeknek az igazat?
- Jobb lesz neki, ha maga jön rá. Ez a kis félrevezetés segít neki, hogy elfogadja a változásokat, míg elég erőssé nem válik az igazságra. Kérlek, addig is, vigyázz rá! - Quanni felállt, botja egyetlen koppantásával fényt idézett, s ezzel véget vetett a beszélgetésnek.
- Találkozunk még, drága testvérem! - búcsúzott R'abilmi csendesen, megigazította borostyánkoszorúját, majd maga is távozott a barlangból.

3. FEJEZET

2016. dec. 11.

NYÁPLIC: Totally book tag

1. Bárcsak kapott volna folytatást!
 Dianna Wynne Jones: Varázsvilágok
Temérdek mennyiségű fantáziát volt "kénytelen" az írónő bezsúfolni két szimpla kötetbe. A végtelen számú világban még bőven lett volna potenciál! Nem tudom, miért áll ez a sorozat ilyen kevés részből, pedig én még köteteken keresztül szívesen olvasnék a promágokról és a kentaúrokról vagy párhuzamos királyságokról.
Annyi minden kiaknázatlan lehetőség rejlik még ezekben a varázsvilágokban, hogy alig jutnak eszembe a szavak. A mai világban, ahol egy ilyen alapfelütés után legrosszabb esetben is egy trilógiát kapnánk, jobb esetben legalább tíz kötetet, meglepő, egyenesen hihetetlen, hogy sikerült belefutnom egy sorozatba, aminek mindössze két kötete létezik.



2. Bárcsak lenne egy spin-off-ja!
Dianna Wynne Jones: A vándorló palota 
Szívesen olvastam volna Michaelt kalandjairól, Sophie testvéreinek sorsáról.
A történet szerint Sophie-nak, mint legidősebb nővérnek kellene, hogy a legkevesebb szerencse jusson, és ő ugye sikeresen összebútorozott Howl varázslóval és országos kalandjaik voltak együtt. Mi van akkor Marthával és Lettivel?


3. Bárcsak több könyvet írna!
Hm... a jelenlegi kedvenceim közül sajnos három már elhunyt, Simon Scarrow meg úgy ontja magából folyamatosan a könyveket, hogy a fordítók se tudják beérni, szóval őt nem sürgetném, ellenben On Sai vagy Shannon Hale azok, akiktől még várhatok, és várnék is történeteket. Minél hamarabb, minél sziporkázóbbakat.



4. Bárcsak ne vele jött volna össze!
Az oldalon, ahol a tagot találtam - és szánom-bánom nem mentettem el a címét, hogy fent megjelölhessem forrásként ^.^" - Hermionét és Ront említették, amivel tökéletesen egyet értek, sőt, hogy kimutathassam egy pillanatra Alan Rickman rajongásomat, Lilynek James helyett Pitonnal kellett volna összejönnie - ez persze a könyvre is vonatkozik, csak hát nem tagadhatom le, a döntésemet befolyásolta a filmélmény is - igen, drága Harry, Radcliffe miatt kedveltelek kevésbé...
Aztán ott vannak még a szomszéd srác/gyerekkori barát szindrómás írónők regényei is. Nem mindig, de a nagy többségben, nekem mindig az örök második a nagy kedvencem, mert bár szeretem a kalandokat - olvasni -, ha jól átgondolom a dolgokat, mégis a kedves, megbízható srácot választanám. Persze ilyenkor kizárom azt, hogy a lányka és a rossz fiú közt ott az azonnal érezhető szikra. Oh, bárcsak egyszer lenne a közelben valami piromán hajlamokkal bíró mellékszereplő és felrobbantaná e szenvedélytől fűtött - leendő - párocska férfi tagját. Csak egyszer, hogy visszanyerhessem a hitem!
No, de, hogy egy konkrét példát is mondjak - ami igazából nem tartozik a fentebbi csoportba:
A Régi szép színekben Leoninak Justin Alastair helyett Ruperttel kellett volna összeházasodnia. Nagyon szerettem azokat a részeket, ahogy együtt bohóckodtak. Justinnak elképesztő szövegei voltak meg minden, de számomra akkor is túl öreg és dölyfös volt Leoni mellé.
  

5. Bárcsak máshogy ért volna véget!
Öt lány a sarkamban(?) Nem is igazán más vég, csak még néhány oldal arról, hogyan is alakul Natasa további sorsa.
A sors kerekének végén is remek csavarral hozta vissza az életbe a főhőst az írónő, de ha bevállalta volna a halálát... na akkor alkotott volna igazán merészet! Alapvetően Happy end párti vagyok, de szerintem már mindannyiunkkal volt olyan, hogy nem bántuk volna azt se, ha száz papírzsepi bánja, de ne erőszakoljanak ki egy történetből jó befejezést, legyen méltó vége.
Ugyanez a helyzet azzal a könyvvel is, aminek most istenért nem jut eszembe a címe - sikeres volt a törlés -, de mindennemű - számomra - reális magyarázat nélkül él túl egy halálos betegséget a srác. Amint eszembe jut a cím, pótlom innen. (Soha határa... megtaláltam a címet :3)
Végül, de nem utolsó sorban, a Borostyán látcső végét változtattatnám meg. Itt nem írok különösebb indokot vagy történetet. Az elválás... és a változás. Én értem, hogy fel kell nőniük a gyerekeknek, de akkor is! Ne ilyen szomorúan.



6. Bárcsak film készülne belőle!
Ez egy remek pont! Sokszor érzem, hogy annyi csodás könyv van, miért nem azokat filmesítik meg, minthogy klisétengerbe fulladt forgatókönyveket halásznak elő Hollywood bugyraiból. Kicsit eltér a témától, de a Rubinvörös sorozat megfilmesítése, pláne trilógiaként - nem összecsapva a három kötet történéseit - szerintem egy remek kezdeményezés. A németek már léptek, jöhetnének a magyarok is. Mondjuk az Apa, randizhatok egy lovaggal?-t. ;) Szerintem ennek még külföldön is lenne piaca!
 
Dianna Wynne Jonse: A vándorló palota
Ma - ebben a tagben nem törődöm az ismétlésekkel, azzal, hogy nem mutatok be egy új könyvet sem - csak ki akarom élvezni, hogy leírhatom a nagy álmaimat. Ugyan készült egy csodás anime a könyvből, én mégis szeretném egyszer látni Howlt és Sophie-t egy élőszereplős filmben. Sok könyv van, amit szívesen néznék filmként vagy rajzfilmként feldolgozva, de ha csak egyet választhatnék, akkor az ez lenne.


7. Bárcsak sorozat készülne belőle!
Terry Pratchett: Korongvilág
Minden vágyam, mégis félve írom csak le, mert olyan különleges varázsa van ezeknek a könyveknek, hogy azt nagyon nehéz elcsípni. Talán a mostani felszereltséggel és technikával már szépen megoldható lenne, de ha túl műre sikeredne, akkor már inkább rajzfilmet készítsenek belőle.
Kiera Cass: Párválasztó
A sok valóságshow helyett akkor már legyen egy rendesen felépített Ki legyen a feleségem? sorozat is.
Susan Ee: Angelfall - sorozat 
Kíváncsi vagyok, egy rendező vajon hogyan képzelné el az angyalok főhadiszállását vagy a skorpióangyalokat. :')



8. Bárcsak egy másik szemszögből íródott volna!
Nos, ez egy elég nehéz pont. Ezen gondolkodtam a legtöbbet. Inkább olyat tudnék most mondani, ami Bárcsak a másik szemszögből IS íródott volna! vagy valami hasonló. A könyv pedig Böszörményi: Ambrózy báró esetei. Nagyon élvezem Mili szemszögét, de kíváncsi lennék arra is, mi játszódik le a báró fejében.
Amúgy alapvetően nem a kedvenceim azok a könyvek, ahol váltott szemszöget alkalmaz az író, főleg, ha nagyobb átfedés van a kettő közt - értsd: ugyanazt a jelenetet ismétli el, nem lép tovább -, de persze vannak kivételek is, mint a Marie Lu: A Legenda. 


9. Bárcsak megváltoztatnák a borítóját!
Szerintem nem kell részleteznem...


10. Bárcsak megtartották volna az eredeti borítókat!


11. Bárcsak ne is folytatódott volna!
Üzenem ezt annak, aki kitalálta az Austen-projektet, és azok többségének, akik bevállaltak egy-egy Büszkeség és Balítélet folytatást. Miért kell háborgatni Darcyékat? Nem tagadom, vannak jó és szórakoztató újragodnolások - Longborn árnyékában, Austenland -, de túl nagy a választék ahhoz, hogy ne fussunk bele ötlettelen, elcsépelt vagy egyenesen borzalmas folytatásokba.
Ludlum: Bourne-sorozat 
Könyörgöm! Hányszor kell még elveszítenie az emlékeit? Hány éves koráig űzheti még az ipart? Ha emlékeim nem csalnak, már az eredeti trilógia végén se volt valami fiatal. Szuper képességek ide vagy oda, hamarabb nyugdíjba kellett volna vonulnia ebből a melóból. Lehetnek hihetetlenül rafináltak, akciódúsak a folytatások, azt se tagadom, lehetnek jók is, de már nem is Ludlum írja, Ludlum halott. Miért nem lehetett meghagyni Bourne-t az ő életművének? Az ő karakterének? A folytatásokból már most sokkal több van, mint amennyit a mester maga írt.
Oké, ez a két említett cím nem teljesen fedik a pont pontos felkiáltását, hisz itt arra gondolt a készítő, hogy az írónak/írónőnek végre tovább kellene már lépnie, elengednie az aranytojást tojó tyúkocskáit, mielőtt vérszegénységben elpusztulnak. Itt hasonló helyzet áll fent, mint egy korábbi pontnál. Ha ilyesmivel találkozom - először is próbálom elkerülni az ilyen sorozatokat -, gyorsan törli is az agyam a folytatást. Jelenleg egy olyan cím se jut eszembe, aminél így éreztem volna.

Hirtelen érkezik ez a book tag az előzőt követően, de remélem, a magyarázat kárpótol ezért az összecsúszásért. Annyi izgalmas tagot küld/küldesz nekem Peetagey, én meg olyan lassan töltöm ki őket, hogy egyszerre három is pihent a vázlatok közt. Ebből kettőt kaptam, egyet pedig magam fedeztem fel. Gondoltam, gyorsan kitöltöm azt az egyet, és átküldöm, amíg még van időm, hogy végre, oly' sok idő után én is küldhessek valamit. Aztán úgy alakult, hogy elfelejtettem, melyik volt az a tag és pár nappal ez előtt egy rosszat tettem ki, egy olyat, amire én lettem meghívva. Most, hogy mégse legyen ebből a kihívás dologból akkora vaklárma, gyorsan befejeztem ezt is, és íme, már olvasható is.
Kihívottam pedig - uh, de rég vártam erre a pár szóra: Peetagey Smile  

PETTYESKÉPŰ: A létezés bizonyítéka

Harvey egyre erősebben markolta a kormányt, s állkapcsán meg-megrándult egy izom, ahogy összeszorította fogait.  Mellette ott ült Penelope, s hiába üvöltött az autórádió, ő mit sem törődve a zajjal beszélt hozzá.
- Harvey, drágám, elmúltál harminc éves! Ideje lenne, hogy elengedj engem. Légy végre férfi, és ne egy képzelt barátnővel töltsd minden idődet. Én szeretlek, Harvey, de azt akarom, hogy boldog légy, és ezt csak egy hús vér nő oldalán teheted meg - hangja természetfeletti volta miatt könnyedén felülkerekedett a zenebonán, mintha egyenesen a férfi fejében szólalt volna meg.
- Penelope - Harvey szinte könyörögve ejtette ki a nő nevét. -, te nem az én képzelt barátnőm vagy.
-Talán nem vagyok elég szép, hogy beismerd?
Penelope éles hangjára muszáj volt a fékre taposnia, hogy szembe nézhessen vele. A gyermekien ártatlan arc, a hatalmas zöld szemek, a szőke haj, a könnyű hálóing, ami nem sokat hagyott a képzeletre és porcelán fehér bőr együtt igazi földöntúli szépséget kölcsönöztek Penelopenak. Harvey hosszan nézte őt, de nem felelt, helyette lőkotorta a pedálok közé gurult üveget és meghúzta, mielőtt a gázra lépett volna. Kialvatlan szemei előtt össze-összemosódtak a részletek. Még szerencse, hogy aznap éjjel senki se járt az úton.

Félórányi autóút állt már mögöttük, mire megpillantották a Gastron Farm cégtábláját és elérték a leágazást. Harvey már jó pár kilométerrel korábban elnémította a rádiót, és a kanyar után a fényszórókat is lekapcsolta.
- Oh, drágám, csak nem egy utolsó hancúrozásra vágysz? - búgta Penelope a férfi nyakát cirógatva. 
- Most hagyj! - mordult fel Harvey, majd leállította a motort. A csomagtartóból egy ásót vett elő, és feltűrte az ingujját, mielőtt nekikezdett volna a nagy munkának. 
Három órával később a gödör alján végre csontokra lelt.Gyorsan kiitta még, ami az üveg alján maradt.
- Látod ezeket? - szólt a kíváncsian figyelő nőnek. - Ezek Penelope Henson csontjai. A te csontjaid. Ez a bizonyíték, hogy nem én találtalak ki. Ember voltál, én meg egy nyomorult médium, akiről nem vagy képes leszállni. Biztos Pete Wright, a stricid is ezért ölt meg.
Penelope meredten bámulta a csontokat, s hirtelen az összes emléke visszatért.
- A nyomorult! - sziszegte, majd egy pillanat alatt eltűnt.
- Szegény Pete... nemsokára ő is megbizonyosodhat a létezésedről - horkantott fel Harvey és elkezdte betemetni a gödröt.

A LÉTEZÉS BIZONYÍTÉKA
Meg kell vallanom, ez egy nagyon nehezen megragadható cím volt számomra így, ebben a háromszázas közegben. Azért remélem, sikerült valami kereket és hozzá illőt alkotnom, ami elnyeri a tetszéseteket :)
Oh, és ez a blog 150. bejegyzése :3

2016. dec. 8.

NYÁPLIC: Könyveim book tag


1. A legrégebbi könyv a gyűjteményedben
 Itt most kétféle válasz is érkezhet. A legelső könyv, amit saját (zseb)pénzből vettem, vagy a legrégebbi kiadású, ami megtalálható a magam gyerekkönyvtárában, amit megörököltem a szüleimtől? Végül az is-is-t választatottam a helyett, hogy kapásból 3 könyvet is felsoroljak.
Dr. Rohracher Hubert: Karakterológia (1942)
A karakterológia iránt mind szélesebb körű érdeklődés nyilvánul meg s általános panasz, hogy nélkülözünk ebben a tudományágban magyarnyelvű szakkönyvet. Megjelent ugyan néhány népszerűsítő, inkább részletkérdéssel foglalkozó munka, ezek azonban a komolyabb igényeket nem elégítik ki. Amikor Rohracher könyvének magyar fordítására vállalkoztam, az a meggyőződés vezetett, hogy ez a munka különösen alkalmas arra, hogy a különféle rendszerek, típustanok, módszerek és problémák nagy sokaságába bevezesse az érdeklődőt. Ennek az alig két évtizedes új tudománynak (túlnyomóan német) irodalma rendkívül gazdag s hazai irodalmunkban oly sok hivatkozás történik reá, hogy a leggyakrabban idézett szerzők, szakkifejezések, irányok ismerete híján a karakterológiai tárgyú munkákat megérteni szinte nem is lehet. Rohracher könyve rövid áttekintést és tájékoztatást nyújt mindarról, ami nélkülözhetetlen a karakterológia tanulmányozásához. Bár szerzőnek az a törekvése, hogy a művelt nagyközönség igényeit is szolgálja, mégsem tér el a szigorúan tudományos tárgyalástól s kerüli a mai divatos karakterológiai könyvek népszerűsítő irányát. Munkájában Kretschmer típustana nagyobb teret kapott, mert módszerében ez a legjobban kidolgozott karakterológiai rendszer, s így a bevezetés számára is ez a legalkalmasabb és legtanulságosabb. 

Még jó két éve vettem antikvár.hu-ról, amikor etika/filozófia óra keretében Kretchmer típustanáról tanultunk. Azonnal felkeltette az érdeklődésemet, és mivel épp szerencsekerék volt az oldalon, így még sikerült is meggyőznöm anyukám, hogy vegye meg, az amúgy, teljes áron 15 000 Ft-ba kerülő könyvet. Még 50%-os akcióval sem volt olyan olcsó! Rendkívül érdekes és viszonylag könnyen megérthető módon ír a különböző karaktertípusokról, elmebetegségekről és hasonlókról. Ennek segítségével készítettem előadást a cirkuláris elmezavarról, avagy a mániás-depressziósokról, és nem utolsó sorban, ez a könyv indított közvetetten a Karácsonyi lidércnyomás megírására, amit most már inkább eltitkolnék, de akkor is az volt az első horror próbálkozásom xD


2. A legújabb könyv a gyűjteményedben
Andreas Eschbach: Hajszőnyegszövők
A távoli jövőben, egy még távolibb bolygón… A hajszőnyegszövők időtlen idők óta gyártják szőnyegeiket a császárnak – feleségeik és lányaik hajából. Egy ilyen szőnyeg elkészítése egy egész élet munkája, ellenértékéből a család újabb nemzedékének jóléte biztosított.
Egy nap aztán űrhajó érkezik, felderítőkkel a fedélzetén, és a bolygólakóknak szembesülniük kell a ténnyel, hogy a birodalom megfeledkezett róluk. Vajon szükség van még egyáltalán a munkájukra? És ha nem, az talán egyet jelenthet a birodalom végével?


Talán páran emlékeznek még/már a Puha haj című történetemre, melyre nagyon büszke voltam a képzelt egyedisége miatt, aztán megláttam ezt a könyvet, és nem akartam hinni a szememnek. Hajszőnyegszövők... azonnal tudtam, ez valami jel és megvettem a könyvet. Nem bántam meg! Nagyon különleges.






3. Egy olcsó könyv
Iva Hercíková: Öt lány a sarkamban (12.- Ft)
A könyvben felvillan a mai serdülő lányok néhány jellemző problémája, az igazi barátság kérdése, a diákszerelem, apró intrikák, árulások, irigykedések, a felnőttek világához való viszony, a túlságosan elfoglalt szülők gyermekének magányossága. A romantikára hajlamos, mégis reális Natasa vívódásaiban valamennyi serdülő lány vívódásait rajzolta meg a szerző, tapasztalatai a mai fiatalok felnőtté érésének egy-egy állomása. 

Ez egy régóta vadászott, számomra különleges könyv. Megvolt, majd elveszett, antikvár.hu-n ismét rátaláltam, megvettem és meglett az "eredeti" is, még sincs két ugyanolyan könyvem, hisz az egyiket a Magyar Népköztársaság területén adták ki, a másikat Csehszlovákiában. Mindkettő magyar nyelvű. Egy mérhetetlenül bájos kis történet, megunhatatlan.









 4. Egy drága könyv
Meglepően elszánt tudok lenni, ha egy olyan könyvről van szó, ami nagyon érdekel, de túl van a 3000 Ft-s alap keretemen. Képes vagyok akár fél évet is várni egy jó kis akcióra :3 Így esett meg az alábbi könyvvel is, habár ez igazából olyan kis bónusz volt, ha már maradt rá pénzem, és volt 35%-os kuponom :')
Rejtő Lexikon (4950 Ft)
Rejtő ​​Jenő Jókai Mór után a legnépszerűbb, legolvasottabb magyar regényíró, még akkor is, ha műveit sokáig különösebb irodalmi értéket nem képviselő, egyszerű ponyvának tartották. Az utóbbi évtizedekben azonban egyre többekben ötlött fel, hogy megkérdőjelezzék a Rejtő-regények egyértelműen ponyvaregényekként történő címkézését, s az irodalomtörténészek szerint is regényeinek igazi értéke csak a huszadik századi groteszk irodalom ismeretében tárható fel, melyet Hasek, Capek, Karinthy, Ionescu és Hrabal neve fémjelez.
A "Rejtő lexikon” megjelentetésének éppen úgy célja volt a Rejtő-kutatás serkentése, mint az, hogy a Rejtő-regények olvasói egy olyan kézikönyvvel gazdagodjanak, amely segítséget nyújthat abban, hogy Rejtő Jenő színes, szerteágazó világában könnyebben eligazodhassanak. A Lexikonban szereplő 2500 szócikket négy kategóriába rendezve találja az olvasó. Az első, legterjedelmesebb szakaszban Rejtő Jenő 27 nagyregényének szereplői, karakterei szerepelnek. A második fejezetben az eszközök, a harmadikban a fogalmak, a negyedikben pedig a helyszínek kaptak helyet.
A Lexikon gyakorlati hasznán túl arra a megdöbbentő felismerésre serkenti olvasóit, hogy mennyire gazdag, színes és szerteágazó Rejtő Jenő humorral teli világa.



5. Egy könyv, aminek férfi a főszereplője
Rejtő Jenő: Előretolt helyőrség; Dianna Wynne Jones: A trónörökös, A Merlin-összeesküvés; Terry Pratchett: Mort, Kaszás(?); John, O'Farrel: A férj, aki elfelejtette a feleségét, Graeme Simsion: Rosie-projekt; Alex Flinn: Szörnyszívű; Simon Scarrow: Sas-sorozat; Anna Dole: Boszorkányoknak suttogó; On Sai: Calderon-sorozat... áh, olyan nagy a választék, és szerintem már mindet említettem valahol. Melyiket emeljem ki?
Zane Grey: A vadnyugat úttörői
A Vadnyugat hőskorában játszódik a történet, az Észak és Dél polgárháborújának korszakában. Nyugaton ekkor szinte a földből nőttek ki a gerendavárosok, mulatókkal, fogadókkal. Vadul folyt a szerencsejáték, olcsó volt a vér és a szerelem.
Egy kalandos hajlamú, de jó családból származó fiatalember elindult postakocsin Bostonból, hogy a Nyugatot a Kelettel összekötő távíróhálózatot építő társaság szolgálatába álljon. Űzte a kalandvágy s vonzotta a szabadság édes levegője. Kalandokban aztán bőven volt része: indiántámadás, préritűz, megvadult lovak, bölénycsorda-támadás, szerelem és féltékenység, egy életre szóló barátság, halál, és a végén…



Azért választottam végül ezt a könyvet, mert talán, a fentebbiekkel ellentétben kevésbé ismert :) Persze tudtam volna még kevésbé ismertebbet is hozni, de ez épp kéznél volt, mert nézegettem az árát (az én kiadásom még 83,- Ft volt csak), és mert tetszett a borítója :)




6. Egy könyv, aminek nő a főszereplője
Dianna Wynne Josen: A vándorló palota; Louisa May Alcott: Kisasszonyok;Anna Sheehan: Hosszú, hosszú álom; David Foenkinos: Nathalie második élete; Iva Hercíková: Öt lány a sarkamban; Jean Webster: Kedves ellenségem!; Kerstin Gier: Időtlen szerelem-sorozat;Brigitte Riebe: A boszorkány és a herceg; Shannon Hale: A suttogó; Tonya Hurley: Szellemlány-sorozat... ah, mit is válasszak?
Philip Pullman: Északi fény
Lyra Belacqa kalandvágyó, fékezhetetlen kislány. Miután szülei meghalnak, nagybátyja a Jordan-kollégium tudósainak gondjaira bízza. Lyra a kollégium Mesterétől titokzatos tárgyat kap, az aletiométert, s ezzel kezdetét veszi egy rendkívüli utazás, mely a messzi északra vezet ahol boszorkányok és harcos jegesmedvék vívják csatáikat. Lyra küldetése nem pusztán a saját világára jár mérhetetlen következményekkel, de a párhuzamos világok sorsát is meghatározza, melyeknek létezéséről nem is tudunk…

Különleges sorozat, amit egyszer végigolvastam, élveztem is, de többször biztos nem veszem a kezembe. Rendkívül hosszú, tömény, és annyira nem fogott meg, hogy az összes csavar ismeretében újra kezdjem. ^.^"








7. Egy könyv, amit gyorsan befejeztél
Hogy is volt a legenda? Harmadikban, három nap alatt, háromszáz oldal a Boszorkányoknak suttogó. Aztán évekkel később sikerült megvennem, és kiderült, nem háromszáz oldal. No mindegy... azért a legenda még tovább él. Alapvetően minden könyvet gyorsan kiolvasok, hisz rendszeresen csomagolok egy-egy kötetet a tízóraim mellé is. Kivételesen azonban van egy egész friss, múltheti élményem ez ügyben, a Kaffka Margit: Színek és évek délután hat óra és hajnali fél egy közötti rekordomat leszámítva:
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
Budapest, ​​1896.
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.

Kedden, vagy szerdán történt? Pontosan nem emlékszem, ha utána néznék kicsit, biztos rájönnék, de nem is ez a lényeg. Úgy esett, hogy nyolcból négy órámon helyettesítés volt. Első óra testnevelés, a tanár késett, ezért fel kellett mennünk a könyvtárba. Leemeltem hát ezt a könyvet, amit amúgy egy héttel korábban már a "rendes" könyvtárból is kivettem, csak még nem kezdtem bele. Úgy voltam vele, hogy itt belekezdek, aztán otthon majd folytatom. Mondanom se kell - némi csalással a hosszadalmas leírások terén - még három előtt kiolvastam, és bele is kezdtem a második kötetbe, amit jelenleg olvasok. Igen, a másodikkal már némileg lassabban haladok, mert az író... enyhén szólva is szereti kínozni az olvasóit, és az a "folyt. köv." a könyv végén, az a függővég, szinte mondat közepén vágja el... nos, az némileg visszavetette a lelkesedésem, míg be nem szerzem a harmadik, utolsó kötetét, aminek olyan zseniálisan semmitmondó a fülszövege számomra, hogy az... egyszerűen művészet.


8. Egy könyv, amit sokáig olvastál
Bedobjam, hogy Candide? Vagy inkább mondjam, hogy Hamuváros és másfél hónap? Igen, azt hiszem, a Hamuváros lesz a befutó, mert általában azok a könyvek, amik ilyen hosszan elhúzódott a kiolvasásuk, soha nem is lettek kiolvasva...
Cassandra Clare: Hamuváros
fülszöveget most nem másolok, mert feltámadt bennem a védelmező ösztön, és nem akarok elspoilerezni semmit azok számára, akik még nem olvasták volna az előző részt... (a moly.hu-n pedig Vigyázat spoiler veszély!-lyel van feltüntetve, szóval) akit érdekel, mondjuk úgyis megnézi xD

És nem, ha megfenyegetnének, se tudnám, hogy ez most miért lett ilyen nyögvenyelősen. 














9. Egy könyv, aminek pocsék a borítója
Ismét egy nagyon friss emléket hozok elő, és nem keresem vissza a legborzalmasabb borítós élményemet...
Molly McAdams: Főnix
Ide meg azért nem másolok fülszöveget, mert az első 2 fejezet után landolt nálam a... "kuka tetején". 
Annyi a lényeg, hogy a zöld pólós 16 éve védelmezi a lányt, de egy "szar alak"nak tartja magát és az uncsitesója is őt, mert míg kiskorú volt a csaj, illetve kisebb korúbb, mint most, nem szöktek meg együtt. A srác amúgy oda meg vissza van a csajtól, a csaj persze csak a drága legjobb barátot látja benne, és azonnal a fehér pólós uncsitesóról kezd fantáziálni, amint meglátja... végül a legjobb barát hoppon marad és a másik kettő összeházasodik és 4 éven beül születik vagy három gyerekük... asszem ez egyáltalán nem számít spoilernek egy ilyen sztori és borító mellett.
De miért is nem tetszik a borító? Egyrészt a betűtípusok összevisszasága, az elrejtett magyar cím, másrészt a nagyon valaminek tűnni akaró, de semmitmondó háttér, a megvilágítás és a modellek lábfejeinek állása miatt nagyon erősen montázs gyanús számomra, és aztán ott vannak a modellek is...
Valahol olvastam, hogy a borítókészítők csak a történet első pár oldalát/fejezetét kapják kézhez és abból alkotják meg a borítót (hogy melyiket kapják, abban már nem vagyok biztos). Az azonban már az első oldalakon benne volt, hogy bár a barna hajú srác is isten-király-szexi-fiú a maga 185 centijével, a fekete hajú isten-király-szexi-macsó-le-nem-tudom-venni-róla-a-szemem-amikor-csak-meglátom-és-kikapcsol-az-agyam-a-mosolyától-fiú még nála is magasabb... ennyi? Ennyit nem tudtak megcsinálni? A csaj nyáláradata annyira kiakasztott, hogy már képes voltam/vagyok ezen is fennakadni. De most komolyan? Miért nem találtak egy 5 centivel magasabb fekete hajú modellt? És azok a lába? o.O A jobb oldali a sarkán egyensúlyozgat, vagy mi? Közben nézik a csillagos eget az erdő felett?


10. Egy könyv, aminek gyönyörű a borítója
Susan Ee: Angelfall
Hat ​​hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn, mindenre elszánja magát, hogy visszaszerezze a húgát.
Mindenre. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.
Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, félholtan hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány menti meg az életét.
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok fészkébe, ahol Penryn mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségei könyörületességére bízni magát, hogy újra a régi lehessen.

Lehet, megint elég lett volna csak a borítót beillesztenem, de... itt a történet is nagyon izgalmas, szóval érdemes beleolvasni. A borítóról annyit, hogy imádom, hogy ennyire letisztult, mégis kellően piszkos, posztapokaliptikus, romlott hatást kelt. A borító amúgy az eredeti, magyarban (amin ugyanez a kép szerepel) szerintem tönkretették azzal az amazon.com-os rajongói idézettel. Ha legalább valami ismert Név lett volna, vagy valamilyen normális újság, de nem egy amazon.com-os hozzászólást pakoltak a borítóra -.- Miéééért? Ezt a borítót viszont egyszerűen csak imádom!


11. Egy magyar könyv
Göcze Judit: Béka kaland
Mesekönyv a kis békáról, aki folyton világot akart látni. Nagyon türelmetlen volt, és nem tudta kivárni, hogy okos és felnőtt béka legyen. Türelmetlensége majdnem a vesztét okozta… Kalandozásait a mártélyi nemzeti parkban és a távolabbi tájakon a szerző gyönyörű rajzai illusztrálják.

Ez a könyv számomra nagyon különleges, már csak azért is, mert az illusztrátor és az, aki "tollba mondta" neki a történetet, mind gyerekkori, jó ismerőseim, ahogy Mártély is, a Szúnyog sziget, a Tisza-holtág, a töltés, ahol halált megvető bátorsággal próbáltam egyszer végigkerékpározni egy ülés nélküli, két számmal nagyobb kerékpárral, és a békák is ;)









12. Egy nemzetközi könyv
Hm... Princz Oszkár: Eszperantó nyelvkönyve jó lesz ide? :"D Ennél nemzetközibbet...
Szun-Ce: A háború művészete
Az ókori Kína legendás hadvezér-filozófusainak műveit mind a mai napig élvezettel és – ami még fontosabb – haszonnal forgatják mindazok, akiknek életében komoly szerepet játszik a stratégia és a taktika. Legyen szó akár hadtudományokról, harcművészetekről, politikáról, vagy az üzleti élet legkülönbözőbb területeiről, ezen írások komoly előnyökhöz juttathatják mindazokat, akik megértik, mit üzennek a hajdanvolt hősök, akik bölcs tanácsaikat gyakorlati lépésekké változtatva beépítik mindennapjaikba.

Jó, ez is kicsit kakukktojás, hisz nem regény, de könyvnek könyv, szóval megállja a helyét. Rövidebb-hosszabb tanácsok találhatók benne mindenféle esetre... már Szun-Ce is ismerte az Oszd meg és Uralkodj! elvét és még sok más, meglepően időtálló megjegyzése található a könyvben. 








13. Egy vékony könyv
Hm... Ide is kerülhetett volna A vadnyugat úttörői a maga 125 oldalával, ám van még egy ennél is vékonyabb könyv a birtokomban
H.G. Wells: Kőkori történet (65 oldal)
Ug-lomi történetében Wells kamatoztatta természettudományos képzettségét, sok geológiai és őslénytani ismeretet nyújt. A történet az őskőkor első szakaszában játszódik, a neander-völgyi emberkultúrában, de a felvázolt földrajzi, éghajlati és élettani viszonyok alapján mindenképp az író által jelzett időpontnál korábban, az utolsó jégkorszak előtt, tehát 70-100 ezer éve. De nem is a tudományos pontosság és a hitelesség a lényeges, hanem az írói képzelet remeklése. Egyetlen figurába sűrítve – mégis valószerű és meggyőző ábrázolásban látjuk itt azt a fejlődést, amelyet talán csak nemzedékek százain át tett meg az őskőkor embere. Ug-lomi a maga találékonyságával, nyughatatlan kíváncsiságával, képzelőerejével és bátorságával az örök emberi értékek hordozója, és a gyengéd, ugyancsak bátor és önfeláldozó Eudena méltó párja.

A történet maga, nos... elég rég olvastam, de meg maradt bennem valami furcsa érzés irányába. Lehet most, hogy ismét előkerestem, majd újraolvasom.




14. Egy vastag könyv
Charlott Brontë: Villette-je a maga 580 fölötti oldal számával, vagy épp Böszörményi: A Rudnay-gyilkosságok 548 oldalával kitűnő versenyzők lehetnének...
Sarah J. Maas: Üvegtrón (541 oldal)
Az ​​ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

Legújabb szerzeményem a kölcsön könyvek közt, még szinte ki se került a táskámból, már sikerült eljutnom az első 50 oldalig :3 Szerencsére vékony, könnyű lapokra nyomtatták, különben nem tudom, hogy bírnék el vele.


15. Egy fikció
Richard Lee Byers: Hanyatlás
A pompa és kegyetlenség városa, gyilkos harcosok és ördögi nekromanták otthona, a Mélysötétnek hívott föld alatti világ legfényesebben ragyogó drágaköve, és a drow néven ismert sötét lelkű faj legféltettebb kincse: ez Menzoberranzan. Most azonban a város rejtett hatalomforrása megcsappan, s ellenségek gyülekeznek odakint a sötétségben. Mert milyen gyilkosabb ellenfél képzelhető el egy drow számára, mint épp egy másik drow?
A hatrészes sorozat első regénye R. A. Salvatore elképzelt világa alapján készült. Lerántja a leplet az egyik leggazdagabban kidolgozott fantáziavilágáról, és megmutatja annak koromsötét szívét.

Az Alexandrában minden alkalommal elnézek a Fantasztikus könyvek részlegére, hogy beszerezzek egy-egy újabb Korongvilág kötetet, és minden alkalommal hálát adok, amiért Terry Pratchett a maga 40 kötetes sorozatával hamarabb talált rám, mint a Forgotten Realms végtelen mennyiségű alsorozatokból álló világa. Ez az egyetlen könyv ezidáig, ami a birtokomba került egy könyvtári szanálás során a sorozatból, s habár utánaolvasás után kiderült, ez valaminek a közepén játszódik, önállóan is megállja a helyét. A neveket sokáig szoknom kellett, a végén már meg se próbáltam kiolvasni, csak alakra mondtam rá, hogy épp kiről, miről esik szó. 
Lehet, rossz pillanatomban talált rám a könyv, esetleg egy tudatalatti vészjelző - mely összeköttetésben áll bizonyos rokonok és a saját magam pénztárcájával - nem engedte, hogy magával ragadjon ez a végtelenül fantáziadús és kalandos világ. Azért, ha valakinek van már tapasztalata a sorozattal, nyugodtan írhat, és meggyőzhet, miért érdemes felkutatni a további köteteit.



16. Egy nem-fikció
Először a Marley meg én-t akartam írni, de aztán eszembe jutott, már amúgy is említettem, no meg a múlt héten a kezembe akadt egy könyv, mely 548 oldalán összesen 414 lábjegyzet található, s ezek jó negyede azt jegyzeteli ki, melyik szereplő ki volt, hogy élt az 1900-as években, melyik helyszínt hogy hívják ma és a többi, valamint újabb 9 oldal szól arról, hogy a történetben előkerülő bűnesetek pontosan hogy is történtek. No jó, a főszereplők valószínűleg nem éltek, már ami Hangay Milikét illeti, de a szerző annyira meg akart minket győzni arról, hogy minden valóságos, megérdemli hát, hogy ide kerüljön
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
1900 ​ősze.
Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki.
Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: számos olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.

Azt hiszem, végülis az "előszóban" már kifejtettem, miért is került ide ez a könyv szóval sok mondanivalóm már nincs ezzel kapcsolatban, hacsak annyi, hogy már valóban tűkön ülve várom a harmadik kötetet, mert egész kiborító a tudat, hogy a Hangay lányok találkozása alig egy karnyújtásnyira van már csak, vagy legalábbis ezt akarja elhitetni velünk az író.


17. Egy nagyon-nagyon romantikus könyv
Oh, csak szét ne folyjon, annyira csöpögős... öhm... hát.. az előbb még itt volt, de most nem találom! Tudjátok, kicsit allergiás vagyok a cukormázra, csak egész kicsit, de mégis... menekülök, ha a hiper-szexi fiú találkozik a szuper-dögös csajjal, és utána másról sem szól az életük, csak egymásról. Még illett volna ide az Anna és a francia csók is... de mikorra eszembe jutott, már kikerestem az alábbi könyv adatait ^.^
Shannon Hale: Vakáció Mr Darcyval
Jane fiatal New York-i nő, aki mintha képtelen volna rátalálni az igazira – talán azért, mert titokban megszállottan rajong Mr Darcyért, ahogyan Colin Firth játszotta a Büszkeség és balítélet BBC adaptációjában.
Ám amikor egy jómódú rokona örökül hagy rá egy Austen-mániás nők számára kitalált, angliai vakációt, Jane ábrándjai arról, hogy megismerkedjen a tökéletes, régensség korabeli úriemberrel, hirtelen valóságosabbá válnak, mint azt valaha is képzelte volna.
Vajon ez a hamis austeni világba tett utazás elég lesz-e ahhoz, hogy Jane mindörökre lerázza magáról megszállottságát? Vagy álmai esetleg valóra válnak, és megleli a maga Mr Darcy-ját?
A történet magával ragadó, elbűvölő és csupa empátia. Shannon Hale mindnyájunkból kihozza a benne szunnyadó Jane Austen rajongót.

Ok, ennél jobb ötletem most nem volt. Mi is lehetne romantikusabb, mint Jane Austen világába utazva keresni a magunk Fitzwiliam Darcyját? 



18. Egy izgalmas akció vagy krimi
Bourne! De nem, őt már annyiszor emlegettem, ahogy Poirot-nak is kell adni egy kis szünetet és P. Howardnak is... mi legyen? Merjem belekeverni Terry Pratchettet és Zsindely Kalánt?
Ellery Queen: A bűn  eredete
 -
Sajnos rendes fülszöveg nem elérhető ehhez a könyvhöz, így be kell érni a címmel, ami a regény ismeretében tökéletes választásnak tűnik.
Adva van egy halott öregúr és egy nyomozó, egy lány és rengeteg furcsa ajándék, és... egy majomember, pontosabban egy színész, aki túlzott odaadással és átéléssel készül Tarzan szerepére. 
Ahogy a vége felé egymás után kristályosodnak ki a részletek, úgy válik a történet visszafejtve is egyre izgalmasabbá!











 19. Egy könyv, ami megnevettet
Jó... szegény Terry Pratchett nevét már rongyosra koptattam, itt az ideje, hogy végre színre léphessen. A Vadkanapó fergeteges humorát eddig nem sikerült az épp terítéken lévő Vészbanyáknak túlszárnyalniuk, szóval...
Terry Pratchett: Vadkanapó
Vadkanlesés előestéje van. Csendes éj. Túl csendes.
Hol lehet Vadkanapó, a vidám, pufók, nagyszakállú öregúr? Miért mászik le a Halál a kéményeken, lelkesen próbálkozva a ho-ho-hóval? Az év legsötétebb éjszakája egyre sötétebbé válik…
Zsuzsának, a rendhagyó nevelőnőnek meg kell oldania a helyzetet hajnalhasadtáig, különben nem lesz reggel.
Soha többé…
A huszadik Korongvilág-regény a sötétség és a Halál nagyszabású fesztiválja (de vannak benne cuki vörösbegyek és flitterek is).
Ahogy a dal is mondja: jöjj el hozzánk, várunk(?) rád(?!)…

Ehhez csak annyit fűznék, hozzá, hogy ez egy olyan könyv volt, hogy az út végére a fél busz ismerte már Terry Pratchett nevét. Túl hangos voltam... 







20. Egy könyv, ami megsiratott
Úgy általánosságban, ha sírok egy könyvön, az ritkán a könyv érdeme, az csak  az utolsó csepp a pohárban. Sajnos most egy olyan könyv se jut eszembe, ami igazán, de tényleg igazán megsiratott, pedig egy homályos emlékkép még dereng előttem, hogy a könnyeimtől alig tudtam elolvasni a sorokat. Este volt, a kanapén ültem, anya is olvasott, nem szólt zene, minden stimmel csak épp a könyv címe nem jut az eszembe... 
Louisa May Alcott: Kisasszonyok
A March család az amerikai polgárháború idején apa nélkül marad, és a négy nővér, akik imádattal csüggnek anyjukon, szinte egy év leforgása alatt kamasz lányból fel-nőtt nővé érik. Meg, a legidősebb és legcsinosabb közülük, a tizenöt éves Jo író szeretne lenni; Bethnek a zene a mindene, míg Amy, a szőke szépség imád festeni.
Képzelt és valóságos szerelem, ártatlan és baljós pletykák, testvériség és féltékeny-ség szövi át a March nővérek eme különös és szívderítő történetét.

Beth halála megérintett. 











Mint az látható, hallható, olvasható, mostanság egyre többször lépek ki a mesélők szerepből, hogy a könyveimről, kedvenc szereplőimről írjak. Először azt gondoltam, egyszeri eset lesz, hogy kitöltök egy book tagot, majd egyre másra találtam az érdekesebbnél-érdekesebb alapötletű kihívásokat, engem is kihívtak, no meg rájöttem, mennyire jó is az, ha egy feladat eszembe juttat egy rég elfeledett kedvencet. Ugyan fent vagyok moly.hu-n, de nem vagyok valami következetes az olvasmánylista vezetésével, s nem egyszer bővült rég elfeledettnek hitt címekkel, miután átrágtam magam egy-egy feladaton.
A legutóbbi book tagot még bele is szőttem a Kuckó történetszálába, ám ezt most elég nehéz lenne kivitelezni. Azért remélem, nem zavar senkit, hogy egy történetes blogon így elszaporodtak az efféle kihívások. Azért annyi nincs belőle, hogy külön blogot nyissak hozzá, de lemondani se tudok róluk. Ördögi kör! :3 
Köszönöm a kihívást Peetagey Smile-nak, én nem hívok most ki senkit. :)
Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony