NYÁPLIC: Könyvmolyok problémái

Peetagey Smile, jobb később, mint soha!  Majd fél évvel később, de én is megcsináltam :)
 
1. Körülbelül 20.000 könyv van az "Elolvasni" listádon. Hogyan döntöd el, hogy mit olvasol el legközelebb?
Elolvasom a címét. Megnézem, hány kötetes. Elolvasom a fülszöveget, aztán a hangulatom dönt végül... és persze az, hogy melyik van épp elérhető távolságban. Ha egyik se fog meg, egyikhez sincs hirtelen kedvem, de olvasni szeretnék, akkor általában egy régi kedvenchez nyúlok és csak utána veselkedek neki ismét.

2. Már elolvastad több, mint a könyv felét, de egyszerűen nem tetszik neked. Abbahagyod vagy folytatod?

Ha nem tetszik, általában már korábban feltűnik nekem, de tegyük fel, hogy hirtelen felindulásból kiolvasom a könyv felét, s majd csak aztán döbbenek rá, hogy épp csak nem fulladok bele a klisétengerbe vagy teljesen máshogy adja elő, mint az engem érdekelne, mint ahogy elképzeltem a fülszöveg és egyebek alapján. Hogy mit teszek? Reménykedve beleolvasok a végébe, hogy változik-e a helyzet, ha nem úgy tűnik, akkor irány a "Visszavivendők" kupac. Szerencsére itt van nekem a könyvtár, így nem vészes, ha négy-öt könyvenként sikerül félrenyúlnom és valami olyat választanom, ami nagyon nem tetszik.

3. Közeledik az év vége, és oly közel, mégis távol vagy az olvasási kihívásod teljesítéséhez. Megpróbálsz felzárkózni, és ha igen, akkor hogyan? 

*Elképzelni, hogy olvasási kihívást próbál teljesíteni* Hm... olvasási. Ez olyan kényszeredetten hangzik ^.^" Én olyan csapongó vagyok az olvasás terén is, mint a legtöbb dologban. Van, hogy egy nap alatt kiolvasok egy könyvet, aztán már nyúlok is a következőhöz, ha nincs következő, akkor mással foglalom el magam. Szóval nem hinném, hogy erre nagyon rágörcsölnék. Persze elég ritkán esik meg, hogy olyat vállaljak be, amit nem gondolok végig, biztos tudom-e teljesíteni. :'3

Végszó, olvasással nem rohanok. Nem kényszer, nem próbálnék meg elkeseredetten felzárkózni. Bekuckóznék egy sarokba egy kis forrócsokival és/vagy mézeskaláccsal és folytatnám az aktuális könyv olvasgatását a saját normál tempómban.

4. Egy könyvsorozatnak, amit egyszerűen imádsz, a borítói. Nem. Egyeznek!! Hogy birkózol meg ezzel a szörnyűséggel?

Becsomagolom őket reklámújságpapírba. Oké, ilyet csak egyszer csináltam és nem a borító miatt, hanem mert tök jól nézett ki xD Több sorozatom is szenved ebben, szóval itt kivételesen közvetlen tapasztalatom van ezzel a problémával. Hogyan bírkózom meg vele? Ahányszor a kezembe kerül a könyv és valaki véletlen a közelemben tartózkodik, annak fennhangon elpanaszolom és az orra alá dugom a sorozat összes borítóját, hogy megnézhesse, mi a baj velük. Másik megoldás? Amilyen gyorsan csak tudom, kinyitom a könyvet, hogy minél kevesebb ideig lássam a borítót és inkább a sorokat nézegetem.
Igen, kissé túlzásnak tűnhet, de ez nem teljesen az én hibám, barátnőm fertőzött meg ezzel, aki képes megvenni még egyszer a könyvet, ha kijön egységes filmes borítóval vagy újranyomás után valamivel jobban néz ki. Ennyire azért nem vagyok elvetemült :'3

5. Mindenki imád egy könyvet, amit te egyszerűen ki nem állhatsz. Kivel osztod meg az érzéseid?  

Hm... ha utálok egy könyvet, nem szoktam foglalkozni vele. Nem nyilvánítok róla negatív véleményt, hacsak meg nem akarnak győzni arról, hogy márpedig én értelmeztem rosszul és ez egy fantasztikus iromány.

6. Nyilvános helyen olvasol éppen, és hirtelen elkezdesz sírni a könyvön. Mit kezdesz magaddal?  

Hm... nehéz elképzelni, hogy sírós könyvet olvassak nyilvános helyen. Úgy egyáltalán ritkán sírok könyveken. 

Vegyünk inkább egy másik esetet. Hangosan felnevetek egy könyvön. Ez meg is történt többször is (többek közt) a Vadkanapó és a Biff evangéliuma olvasása közben. Mit kezdek magammal? Ha már olyan jó a könyv, hogy nem bírom visszatartani a nevetést, hát falom tovább a sorokat, miután pár fürkésző pillantással megajándékoztam a körülöttem lévőket, esetleg úgy fordítom a könyvet, hogy akit érdekel, nyugodtan leolvashassa a címét :P

7. A folytatása egy könyvnek, amit nagyon imádtál, éppen most jelent meg, de már nem emlékszel mindenre az előző részből. Újraolvasod az előző könyvet? Vagy inkább nem olvasod el a folytatást? Keresel valami összefoglalót az interneten? Esetleg elkezdesz bőgni a frusztrációtól?!  

Szelektív a memóriám, ezt beismerem, de ennyire nem. Belekezdek a folytatásba, aztán, ha olyan helyzet adódik, amit nem értek, mert nem emlékszem az előzményére, akkor fogom a könyvet és megpróbálom kikeresni. Szóval legközelebb az újraolvasás, illetve a szinkronolvasás menüpont áll hozzám a legközelebb. Félre biztos nem teszem és bőgni se fogok miatta xd

8. Nem akarod senkinek, ismétlem, senkinek kölcsönadni a könyveidet! Hogyan utasítod vissza udvariasan az embereket, mikor kölcsönkérnek tőled egyet? 

- Sajnálom, ezt én is már kölcsönbe kaptam.

- Bocs, igazából ez egy könyvtári könyv, és könyvtári könyvet nem adok ki a kezem közül.

- Ih, már valaki kölcsönkérte. - aztán, ha nem felejti el, akkor találok valami más kifogást.

9. Ebben a hónapban már öt könyvet kezdtél el, és egyiket sem fejezted be. Hogyan lépsz túl ezen a "nem olvasási időszakon"? 

Újraolvasok egy régi kedvencet. Ha az se megy, bojkottálom az olvasást és sorozatokat kezdek nézni, rajzolni vagy kitalálok egy új történetet, amit végigolvasnék szívesen.

Ha ez sem segít, segítséget kérek valakitől, ajánljon megoldást. Kivéve anyától, mert ő mindig a mosogatást ajánlja fel, hogy elüthessem vele a felszabadult időt. Nem azért, mintha olyan keveset mosogatnék, csak mégse.

10. Nagyon sok könyv jelenik meg, amikért szinte haldokolsz, hogy elolvashasd. Hányat fogsz ezek közül megvenni?  

Amennyivel épp kirakhatom a koporsómat :3
Viccet félretéve ilyenkor kincset érnek a hasonló ízlésű barátok. A felét kikuncsorgom, hogy kölcsönbe kaphassam, amíg azokat elolvasom, a másik harmada már kikölcsönözhető lesz a könyvtárból, aztán az olvasottak legjavát megveszem. A maradékkal várok egy kicsit, olvasok róluk véleményeket és az alapján döntök, hogy meg merjem-e venni, nehogy aztán a nagy várakozás és epekedés után csalódást okozzanak. Rengeteget olvasok, de nincs olyan sok kedvencem. A legtöbbet egyszer elolvasom és van, hogy néhány hétre rá már el is felejtem.

11. Miután megvetted a könyvet, amire annyira vágytál, körülbelül mennyi ideig csücsülnek a polcodon, mire elolvasod őket?
Leginkább akciók alkalmával szoktam könyveket venni, ezért van, hogy egyszerre 4-5 kötet is felkerül a polcra. A felüket már biztos olvastam egyszer és alig várom, hogy most, hogy végre saját példányom van belőlük, újraolvassam őket. Aztán szép sorjában minden könyv lekerül két-három napra a polcról. Ez az általános. Aztán vannak szélsőséges esetek, mikor megrekedek egy sorozattal és a folytatásai hónapokon át porosodnak, mielőtt először elolvasnám őket.

Kihívottam ezúttal Glatime Dewra, a Kezdetben... blog írója.

NYÁPLIC: Summer Days book tag

A Spoiler, spoiler hátán c blogról érkezett a kihívás, amit a leggyorsabb módon ki is töltöttem. Valóban gyors voltam, ezt az is mutatja, hogy megírtam az összes választ és a macsek csak akkor vette észre, hogy ülök, és foglalta el helyét az ölemben kitúrva a laptopot, mikor ehhez a bevezetőhöz értem.

1. Nyáron mindenkinek kicsivel több szabad ideje van, ezért az új könyvek mellett előkerülnek már a régen olvasott regények is, egy kis nosztalgia erejéig. Te melyik könyvet olvastad a legtöbbször?

Nos, a több szabadidő stimmel, de én speciel nyáron általában kevesebbet olvasok, mint év közben.
Ki érti ezt? Folyton utazok, mg ha nem is nyaralásokra, de a rokonok között őrlődve, itt-ott három-négy könyv is folyamatban van, aztán meg a felszabaduló egyéb rengeteg szabadidőmet olyan remek szórakozásokra is fordíthatom, mint pl KRESZ tanfolyamra járás. És az is stimmel, hogy nyáron sokkal több az újraolvasás részemről.

A legtöbbször a Rejtély a Fekete Ló Farmon-t olvastam, de szorosan mögötte ott van A vándorló palota és az Öt lány a sarkamban.

2. Ha nyár, akkor kötelező olvasmány, vagy tipikus nyári olvasmányok? Ha már nem jársz iskolába,akkor értelmezd úgy a választ, amikor még iskolába jártál!

Nálunk a magyartanár mindig leszögezte, hogy ne olvassunk kötelezőket nyáron, mert teljesen felesleges, hisz mire a tananyagban odaérünk, rég elfelejtjük, így sok társunkkal ellentétben  a mi sulinkban nem voltak kötelező nyári olvasmányok. Szóval a válaszom b, tipikus nyári olvasmányok. Már csak azt kell pontosítani, mi a tipikus. Ami nyáron játszódik és lehetőleg romantikus? Ez esetben a c, egyéb lesz a megoldás, hisz kapásból egy vámpíros könyvvel indítottam, amiben nem pont a romantika játszott főszerepet, ahogy az Isteni balhéban sem, de még a Mágia színében sem. Arról a gyilkolászósról már nem is ejtek szót (még moly.hu-n se jelöltem ^.^")

3. Szerinted tipikusan nyári olvasmány:

Oh, előbb végig kellett volna olvasnom a kérdéseket, mielőtt fentebb elkezdem ezt a témát feszegetni.
Tipikus nyári olvasmánynak szerintem egy könnyed fantasy vagy egy vérfagyasztó krimi is tökéletesen megteszi. Nyáron bulizó, ide-oda utazó tinikről viszont nem olvasnék. Még elfogna az irigység, ahogy lehangoló szappanoperákra sem vágyom.

Mégis nyár, forróság, legyen Rejtő Jenő (P Howard): Csontbrigádja. Hogy rájöjjünk, 39°C még nem a világ vége.

4. Ha nyár, akkor szerelem! Kedvenc könyves párosod? 

Sophie Hatter és Howel Jenkins - nah, ki tudja, hogy melyik könyvből? A helyes megfejtők között kisorsolok egy vendégszereplést a Kuckóban :3

5. Olvasmányaid alapján, te hova utaznál el legszívesebben nyaralni?
A Summer Book tagban Ingaryt jelöltem meg emlékeim szerint, akkor azt úgy veszem, már megvolt. Hova is? Hm... Japánba  youkaiokat nézegetni Natsume Takashi világába. (Azt hiszem még nem említettem, hogy a japán folklór a kedvencem, igaz?)

6. Ez lehűt! Mondj egy borzongató könyvet, amit szerettél:

Agatha Christie: Macska a galambok közt

7. Ez felpezsdít! Mondj egy érzelmektől túlfűtött, forró szerelmi történetet, amit olvastál!

Eh... öhm... izé... forró? Meg érzelmek? Keresem... geh... nehogy már kifogjon rajtam... nem mégse jut eszembe semmi... reménytelen vagyok... de talán... Szelíd szépség Eloisa Jamestől.

8. Idén nyáron melyik könyvet viszed magaddal a nyaralásodra?

Idén nyáron én Kevin Hearne Üldöztetve c könyvét vittem magammal a nyaralásra, hogy végre ki tudjam olvasni. Hazafele a három órás vonatúton sikerült is XD

Kihívottaim Tiszián, ha elvállalja és Szürke Brukú.

NYÁPLIC: Totally book tag

1. Bárcsak kapott volna folytatást!

 Dianna Wynne Jones: Varázsvilágok

Temérdek mennyiségű fantáziát volt "kénytelen" az írónő bezsúfolni két szimpla kötetbe. A végtelen számú világban még bőven lett volna potenciál! Nem tudom, miért áll ez a sorozat ilyen kevés részből, pedig én még köteteken keresztül szívesen olvasnék a promágokról és a kentaúrokról vagy párhuzamos királyságokról.

Annyi minden kiaknázatlan lehetőség rejlik még ezekben a varázsvilágokban, hogy alig jutnak eszembe a szavak. A mai világban, ahol egy ilyen alapfelütés után legrosszabb esetben is egy trilógiát kapnánk, jobb esetben legalább tíz kötetet, meglepő, egyenesen hihetetlen, hogy sikerült belefutnom egy sorozatba, aminek mindössze két kötete létezik.

2. Bárcsak lenne egy spin-off-ja!

Dianna Wynne Jones: A vándorló palota 
Szívesen olvastam volna Michaelt kalandjairól, Sophie testvéreinek sorsáról.
A történet szerint Sophie-nak, mint legidősebb nővérnek kellene, hogy a legkevesebb szerencse jusson, és ő ugye sikeresen összebútorozott Howl varázslóval és országos kalandjaik voltak együtt. Mi van akkor Marthával és Lettivel?

3. Bárcsak több könyvet írna!

Hm... a jelenlegi kedvenceim közül sajnos három már elhunyt, Simon Scarrow meg úgy ontja magából folyamatosan a könyveket, hogy a fordítók se tudják beérni, szóval őt nem sürgetném, ellenben On Sai vagy Shannon Hale azok, akiktől még várhatok, és várnék is történeteket. Minél hamarabb, minél sziporkázóbbakat.

4. Bárcsak ne vele jött volna össze!

Az oldalon, ahol a tagot találtam - és szánom-bánom nem mentettem el a címét, hogy fent megjelölhessem forrásként ^.^" - Hermionét és Ront említették, amivel tökéletesen egyet értek, sőt, hogy kimutathassam egy pillanatra Alan Rickman rajongásomat, Lilynek James helyett Pitonnal kellett volna összejönnie - ez persze a könyvre is vonatkozik, csak hát nem tagadhatom le, a döntésemet befolyásolta a filmélmény is - igen, drága Harry, Radcliffe miatt kedveltelek kevésbé...
Aztán ott vannak még a szomszéd srác/gyerekkori barát szindrómás írónők regényei is. Nem mindig, de a nagy többségben, nekem mindig az örök második a nagy kedvencem, mert bár szeretem a kalandokat - olvasni -, ha jól átgondolom a dolgokat, mégis a kedves, megbízható srácot választanám. Persze ilyenkor kizárom azt, hogy a lányka és a rossz fiú közt ott az azonnal érezhető szikra. Oh, bárcsak egyszer lenne a közelben valami piromán hajlamokkal bíró mellékszereplő és felrobbantaná e szenvedélytől fűtött - leendő - párocska férfi tagját. Csak egyszer, hogy visszanyerhessem a hitem!
No, de, hogy egy konkrét példát is mondjak - ami igazából nem tartozik a fentebbi csoportba:
A Régi szép színekben Leoninak Justin Alastair helyett Ruperttel kellett volna összeházasodnia. Nagyon szerettem azokat a részeket, ahogy együtt bohóckodtak. Justinnak elképesztő szövegei voltak meg minden, de számomra akkor is túl öreg és dölyfös volt Leoni mellé.

  

5. Bárcsak máshogy ért volna véget!

Öt lány a sarkamban(?) Nem is igazán más vég, csak még néhány oldal arról, hogyan is alakul Natasa további sorsa.

A sors kerekének végén is remek csavarral hozta vissza az életbe a főhőst az írónő, de ha bevállalta volna a halálát... na akkor alkotott volna igazán merészet! Alapvetően Happy end párti vagyok, de szerintem már mindannyiunkkal volt olyan, hogy nem bántuk volna azt se, ha száz papírzsepi bánja, de ne erőszakoljanak ki egy történetből jó befejezést, legyen méltó vége.

Ugyanez a helyzet azzal a könyvvel is, aminek most istenért nem jut eszembe a címe - sikeres volt a törlés -, de mindennemű - számomra - reális magyarázat nélkül él túl egy halálos betegséget a srác. Amint eszembe jut a cím, pótlom innen. (Soha határa... megtaláltam a címet :3)

Végül, de nem utolsó sorban, a Borostyán látcső végét változtattatnám meg. Itt nem írok különösebb indokot vagy történetet. Az elválás... és a változás. Én értem, hogy fel kell nőniük a gyerekeknek, de akkor is! Ne ilyen szomorúan.

6. Bárcsak film készülne belőle!

Ez egy remek pont! Sokszor érzem, hogy annyi csodás könyv van, miért nem azokat filmesítik meg, minthogy klisétengerbe fulladt forgatókönyveket halásznak elő Hollywood bugyraiból. Kicsit eltér a témától, de a Rubinvörös sorozat megfilmesítése, pláne trilógiaként - nem összecsapva a három kötet történéseit - szerintem egy remek kezdeményezés. A németek már léptek, jöhetnének a magyarok is. Mondjuk az Apa, randizhatok egy lovaggal?-t. ;) Szerintem ennek még külföldön is lenne piaca!

 

Dianna Wynne Jonse: A vándorló palota

Ma - ebben a tagben nem törődöm az ismétlésekkel, azzal, hogy nem mutatok be egy új könyvet sem - csak ki akarom élvezni, hogy leírhatom a nagy álmaimat. Ugyan készült egy csodás anime a könyvből, én mégis szeretném egyszer látni Howlt és Sophie-t egy élőszereplős filmben. Sok könyv van, amit szívesen néznék filmként vagy rajzfilmként feldolgozva, de ha csak egyet választhatnék, akkor az ez lenne.

7. Bárcsak sorozat készülne belőle!

Terry Pratchett: Korongvilág
Minden vágyam, mégis félve írom csak le, mert olyan különleges varázsa van ezeknek a könyveknek, hogy azt nagyon nehéz elcsípni. Talán a mostani felszereltséggel és technikával már szépen megoldható lenne, de ha túl műre sikeredne, akkor már inkább rajzfilmet készítsenek belőle.
Kiera Cass: Párválasztó
A sok valóságshow helyett akkor már legyen egy rendesen felépített Ki legyen a feleségem? sorozat is.
Susan Ee: Angelfall - sorozat 
Kíváncsi vagyok, egy rendező vajon hogyan képzelné el az angyalok főhadiszállását vagy a skorpióangyalokat. :')

8. Bárcsak egy másik szemszögből íródott volna!

Nos, ez egy elég nehéz pont. Ezen gondolkodtam a legtöbbet. Inkább olyat tudnék most mondani, ami Bárcsak a másik szemszögből IS íródott volna! vagy valami hasonló. A könyv pedig Böszörményi: Ambrózy báró esetei. Nagyon élvezem Mili szemszögét, de kíváncsi lennék arra is, mi játszódik le a báró fejében.
Amúgy alapvetően nem a kedvenceim azok a könyvek, ahol váltott szemszöget alkalmaz az író, főleg, ha nagyobb átfedés van a kettő közt - értsd: ugyanazt a jelenetet ismétli el, nem lép tovább -, de persze vannak kivételek is, mint a Marie Lu: A Legenda. 

9. Bárcsak megváltoztatnák a borítóját!

Szerintem nem kell részleteznem...

10. Bárcsak megtartották volna az eredeti borítókat!

11. Bárcsak ne is folytatódott volna!

Üzenem ezt annak, aki kitalálta az Austen-projektet, és azok többségének, akik bevállaltak egy-egy Büszkeség és Balítélet folytatást. Miért kell háborgatni Darcyékat? Nem tagadom, vannak jó és szórakoztató újragodnolások - Longborn árnyékában, Austenland -, de túl nagy a választék ahhoz, hogy ne fussunk bele ötlettelen, elcsépelt vagy egyenesen borzalmas folytatásokba.

Ludlum: Bourne-sorozat 

Könyörgöm! Hányszor kell még elveszítenie az emlékeit? Hány éves koráig űzheti még az ipart? Ha emlékeim nem csalnak, már az eredeti trilógia végén se volt valami fiatal. Szuper képességek ide vagy oda, hamarabb nyugdíjba kellett volna vonulnia ebből a melóból. Lehetnek hihetetlenül rafináltak, akciódúsak a folytatások, azt se tagadom, lehetnek jók is, de már nem is Ludlum írja, Ludlum halott. Miért nem lehetett meghagyni Bourne-t az ő életművének? Az ő karakterének? A folytatásokból már most sokkal több van, mint amennyit a mester maga írt.

Oké, ez a két említett cím nem teljesen fedik a pont pontos felkiáltását, hisz itt arra gondolt a készítő, hogy az írónak/írónőnek végre tovább kellene már lépnie, elengednie az aranytojást tojó tyúkocskáit, mielőtt vérszegénységben elpusztulnak. Itt hasonló helyzet áll fent, mint egy korábbi pontnál. Ha ilyesmivel találkozom - először is próbálom elkerülni az ilyen sorozatokat -, gyorsan törli is az agyam a folytatást. Jelenleg egy olyan cím se jut eszembe, aminél így éreztem volna.

Hirtelen érkezik ez a book tag az előzőt követően, de remélem, a magyarázat kárpótol ezért az összecsúszásért. Annyi izgalmas tagot küld/küldesz nekem Peetagey, én meg olyan lassan töltöm ki őket, hogy egyszerre három is pihent a vázlatok közt. Ebből kettőt kaptam, egyet pedig magam fedeztem fel. Gondoltam, gyorsan kitöltöm azt az egyet, és átküldöm, amíg még van időm, hogy végre, oly' sok idő után én is küldhessek valamit. Aztán úgy alakult, hogy elfelejtettem, melyik volt az a tag és pár nappal ez előtt egy rosszat tettem ki, egy olyat, amire én lettem meghívva. Most, hogy mégse legyen ebből a kihívás dologból akkora vaklárma, gyorsan befejeztem ezt is, és íme, már olvasható is.
Kihívottam pedig - uh, de rég vártam erre a pár szóra: Peetagey Smile  

NYÁPLIC: Könyveim book tag

1. A legrégebbi könyv a gyűjteményedben

 Itt most kétféle válasz is érkezhet. A legelső könyv, amit saját (zseb)pénzből vettem, vagy a legrégebbi kiadású, ami megtalálható a magam gyerekkönyvtárában, amit megörököltem a szüleimtől? Végül az is-is-t választatottam a helyett, hogy kapásból 3 könyvet is felsoroljak.

Dr. Rohracher Hubert: Karakterológia (1942)
A karakterológia iránt mind szélesebb körű érdeklődés nyilvánul meg s általános panasz, hogy nélkülözünk ebben a tudományágban magyarnyelvű szakkönyvet. Megjelent ugyan néhány népszerűsítő, inkább részletkérdéssel foglalkozó munka, ezek azonban a komolyabb igényeket nem elégítik ki. Amikor Rohracher könyvének magyar fordítására vállalkoztam, az a meggyőződés vezetett, hogy ez a munka különösen alkalmas arra, hogy a különféle rendszerek, típustanok, módszerek és problémák nagy sokaságába bevezesse az érdeklődőt. Ennek az alig két évtizedes új tudománynak (túlnyomóan német) irodalma rendkívül gazdag s hazai irodalmunkban oly sok hivatkozás történik reá, hogy a leggyakrabban idézett szerzők, szakkifejezések, irányok ismerete híján a karakterológiai tárgyú munkákat megérteni szinte nem is lehet. Rohracher könyve rövid áttekintést és tájékoztatást nyújt mindarról, ami nélkülözhetetlen a karakterológia tanulmányozásához. Bár szerzőnek az a törekvése, hogy a művelt nagyközönség igényeit is szolgálja, mégsem tér el a szigorúan tudományos tárgyalástól s kerüli a mai divatos karakterológiai könyvek népszerűsítő irányát. Munkájában Kretschmer típustana nagyobb teret kapott, mert módszerében ez a legjobban kidolgozott karakterológiai rendszer, s így a bevezetés számára is ez a legalkalmasabb és legtanulságosabb. 

Még jó két éve vettem antikvár.hu-ról, amikor etika/filozófia óra keretében Kretchmer típustanáról tanultunk. Azonnal felkeltette az érdeklődésemet, és mivel épp szerencsekerék volt az oldalon, így még sikerült is meggyőznöm anyukám, hogy vegye meg, az amúgy, teljes áron 15 000 Ft-ba kerülő könyvet. Még 50%-os akcióval sem volt olyan olcsó! Rendkívül érdekes és viszonylag könnyen megérthető módon ír a különböző karaktertípusokról, elmebetegségekről és hasonlókról. Ennek segítségével készítettem előadást a cirkuláris elmezavarról, avagy a mániás-depressziósokról, és nem utolsó sorban, ez a könyv indított közvetetten a Karácsonyi lidércnyomás megírására, amit most már inkább eltitkolnék, de akkor is az volt az első horror próbálkozásom xD

2. A legújabb könyv a gyűjteményedben

Andreas Eschbach: Hajszőnyegszövők

A távoli jövőben, egy még távolibb bolygón… A hajszőnyegszövők időtlen idők óta gyártják szőnyegeiket a császárnak – feleségeik és lányaik hajából. Egy ilyen szőnyeg elkészítése egy egész élet munkája, ellenértékéből a család újabb nemzedékének jóléte biztosított.

Egy nap aztán űrhajó érkezik, felderítőkkel a fedélzetén, és a bolygólakóknak szembesülniük kell a ténnyel, hogy a birodalom megfeledkezett róluk. Vajon szükség van még egyáltalán a munkájukra? És ha nem, az talán egyet jelenthet a birodalom végével?

Talán páran emlékeznek még/már a Puha haj című történetemre, melyre nagyon büszke voltam a képzelt egyedisége miatt, aztán megláttam ezt a könyvet, és nem akartam hinni a szememnek. Hajszőnyegszövők... azonnal tudtam, ez valami jel és megvettem a könyvet. Nem bántam meg! Nagyon különleges.

3. Egy olcsó könyv

Iva Hercíková: Öt lány a sarkamban (12.- Ft)

A könyvben felvillan a mai serdülő lányok néhány jellemző problémája, az igazi barátság kérdése, a diákszerelem, apró intrikák, árulások, irigykedések, a felnőttek világához való viszony, a túlságosan elfoglalt szülők gyermekének magányossága. A romantikára hajlamos, mégis reális Natasa vívódásaiban valamennyi serdülő lány vívódásait rajzolta meg a szerző, tapasztalatai a mai fiatalok felnőtté érésének egy-egy állomása. 

Ez egy régóta vadászott, számomra különleges könyv. Megvolt, majd elveszett, antikvár.hu-n ismét rátaláltam, megvettem és meglett az "eredeti" is, még sincs két ugyanolyan könyvem, hisz az egyiket a Magyar Népköztársaság területén adták ki, a másikat Csehszlovákiában. Mindkettő magyar nyelvű. Egy mérhetetlenül bájos kis történet, megunhatatlan.

 4. Egy drága könyv

Meglepően elszánt tudok lenni, ha egy olyan könyvről van szó, ami nagyon érdekel, de túl van a 3000 Ft-s alap keretemen. Képes vagyok akár fél évet is várni egy jó kis akcióra :3 Így esett meg az alábbi könyvvel is, habár ez igazából olyan kis bónusz volt, ha már maradt rá pénzem, és volt 35%-os kuponom :')

Rejtő Lexikon (4950 Ft)

Rejtő ​​Jenő Jókai Mór után a legnépszerűbb, legolvasottabb magyar regényíró, még akkor is, ha műveit sokáig különösebb irodalmi értéket nem képviselő, egyszerű ponyvának tartották. Az utóbbi évtizedekben azonban egyre többekben ötlött fel, hogy megkérdőjelezzék a Rejtő-regények egyértelműen ponyvaregényekként történő címkézését, s az irodalomtörténészek szerint is regényeinek igazi értéke csak a huszadik századi groteszk irodalom ismeretében tárható fel, melyet Hasek, Capek, Karinthy, Ionescu és Hrabal neve fémjelez.
A "Rejtő lexikon” megjelentetésének éppen úgy célja volt a Rejtő-kutatás serkentése, mint az, hogy a Rejtő-regények olvasói egy olyan kézikönyvvel gazdagodjanak, amely segítséget nyújthat abban, hogy Rejtő Jenő színes, szerteágazó világában könnyebben eligazodhassanak. A Lexikonban szereplő 2500 szócikket négy kategóriába rendezve találja az olvasó. Az első, legterjedelmesebb szakaszban Rejtő Jenő 27 nagyregényének szereplői, karakterei szerepelnek. A második fejezetben az eszközök, a harmadikban a fogalmak, a negyedikben pedig a helyszínek kaptak helyet.
A Lexikon gyakorlati hasznán túl arra a megdöbbentő felismerésre serkenti olvasóit, hogy mennyire gazdag, színes és szerteágazó Rejtő Jenő humorral teli világa.

5. Egy könyv, aminek férfi a főszereplője

Rejtő Jenő: Előretolt helyőrség; Dianna Wynne Jones: A trónörökös, A Merlin-összeesküvés; Terry Pratchett: Mort, Kaszás(?); John, O'Farrel: A férj, aki elfelejtette a feleségét, Graeme Simsion: Rosie-projekt; Alex Flinn: Szörnyszívű; Simon Scarrow: Sas-sorozat; Anna Dole: Boszorkányoknak suttogó; On Sai: Calderon-sorozat... áh, olyan nagy a választék, és szerintem már mindet említettem valahol. Melyiket emeljem ki?

Zane Grey: A vadnyugat úttörői

A Vadnyugat hőskorában játszódik a történet, az Észak és Dél polgárháborújának korszakában. Nyugaton ekkor szinte a földből nőttek ki a gerendavárosok, mulatókkal, fogadókkal. Vadul folyt a szerencsejáték, olcsó volt a vér és a szerelem.
Egy kalandos hajlamú, de jó családból származó fiatalember elindult postakocsin Bostonból, hogy a Nyugatot a Kelettel összekötő távíróhálózatot építő társaság szolgálatába álljon. Űzte a kalandvágy s vonzotta a szabadság édes levegője. Kalandokban aztán bőven volt része: indiántámadás, préritűz, megvadult lovak, bölénycsorda-támadás, szerelem és féltékenység, egy életre szóló barátság, halál, és a végén…

Azért választottam végül ezt a könyvet, mert talán, a fentebbiekkel ellentétben kevésbé ismert :) Persze tudtam volna még kevésbé ismertebbet is hozni, de ez épp kéznél volt, mert nézegettem az árát (az én kiadásom még 83,- Ft volt csak), és mert tetszett a borítója :)

6. Egy könyv, aminek nő a főszereplője

Dianna Wynne Josen: A vándorló palota; Louisa May Alcott: Kisasszonyok;Anna Sheehan: Hosszú, hosszú álom; David Foenkinos: Nathalie második élete; Iva Hercíková: Öt lány a sarkamban; Jean Webster: Kedves ellenségem!; Kerstin Gier: Időtlen szerelem-sorozat;Brigitte Riebe: A boszorkány és a herceg; Shannon Hale: A suttogó; Tonya Hurley: Szellemlány-sorozat... ah, mit is válasszak?

Philip Pullman: Északi fény

Lyra Belacqa kalandvágyó, fékezhetetlen kislány. Miután szülei meghalnak, nagybátyja a Jordan-kollégium tudósainak gondjaira bízza. Lyra a kollégium Mesterétől titokzatos tárgyat kap, az aletiométert, s ezzel kezdetét veszi egy rendkívüli utazás, mely a messzi északra vezet ahol boszorkányok és harcos jegesmedvék vívják csatáikat. Lyra küldetése nem pusztán a saját világára jár mérhetetlen következményekkel, de a párhuzamos világok sorsát is meghatározza, melyeknek létezéséről nem is tudunk…

Különleges sorozat, amit egyszer végigolvastam, élveztem is, de többször biztos nem veszem a kezembe. Rendkívül hosszú, tömény, és annyira nem fogott meg, hogy az összes csavar ismeretében újra kezdjem. ^.^"

7. Egy könyv, amit gyorsan befejeztél

Hogy is volt a legenda? Harmadikban, három nap alatt, háromszáz oldal a Boszorkányoknak suttogó. Aztán évekkel később sikerült megvennem, és kiderült, nem háromszáz oldal. No mindegy... azért a legenda még tovább él. Alapvetően minden könyvet gyorsan kiolvasok, hisz rendszeresen csomagolok egy-egy kötetet a tízóraim mellé is. Kivételesen azonban van egy egész friss, múltheti élményem ez ügyben, a Kaffka Margit: Színek és évek délután hat óra és hajnali fél egy közötti rekordomat leszámítva:

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

Budapest, ​​1896.
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.

Kedden, vagy szerdán történt? Pontosan nem emlékszem, ha utána néznék kicsit, biztos rájönnék, de nem is ez a lényeg. Úgy esett, hogy nyolcból négy órámon helyettesítés volt. Első óra testnevelés, a tanár késett, ezért fel kellett mennünk a könyvtárba. Leemeltem hát ezt a könyvet, amit amúgy egy héttel korábban már a "rendes" könyvtárból is kivettem, csak még nem kezdtem bele. Úgy voltam vele, hogy itt belekezdek, aztán otthon majd folytatom. Mondanom se kell - némi csalással a hosszadalmas leírások terén - még három előtt kiolvastam, és bele is kezdtem a második kötetbe, amit jelenleg olvasok. Igen, a másodikkal már némileg lassabban haladok, mert az író... enyhén szólva is szereti kínozni az olvasóit, és az a "folyt. köv." a könyv végén, az a függővég, szinte mondat közepén vágja el... nos, az némileg visszavetette a lelkesedésem, míg be nem szerzem a harmadik, utolsó kötetét, aminek olyan zseniálisan semmitmondó a fülszövege számomra, hogy az... egyszerűen művészet.

8. Egy könyv, amit sokáig olvastál

Bedobjam, hogy Candide? Vagy inkább mondjam, hogy Hamuváros és másfél hónap? Igen, azt hiszem, a Hamuváros lesz a befutó, mert általában azok a könyvek, amik ilyen hosszan elhúzódott a kiolvasásuk, soha nem is lettek kiolvasva...

Cassandra Clare: Hamuváros
fülszöveget most nem másolok, mert feltámadt bennem a védelmező ösztön, és nem akarok elspoilerezni semmit azok számára, akik még nem olvasták volna az előző részt... (a moly.hu-n pedig Vigyázat spoiler veszély!-lyel van feltüntetve, szóval) akit érdekel, mondjuk úgyis megnézi xD

És nem, ha megfenyegetnének, se tudnám, hogy ez most miért lett ilyen nyögvenyelősen. 

9. Egy könyv, aminek pocsék a borítója

Ismét egy nagyon friss emléket hozok elő, és nem keresem vissza a legborzalmasabb borítós élményemet...
Molly McAdams: Főnix

Ide meg azért nem másolok fülszöveget, mert az első 2 fejezet után landolt nálam a... "kuka tetején". 

Annyi a lényeg, hogy a zöld pólós 16 éve védelmezi a lányt, de egy "szar alak"nak tartja magát és az uncsitesója is őt, mert míg kiskorú volt a csaj, illetve kisebb korúbb, mint most, nem szöktek meg együtt. A srác amúgy oda meg vissza van a csajtól, a csaj persze csak a drága legjobb barátot látja benne, és azonnal a fehér pólós uncsitesóról kezd fantáziálni, amint meglátja... végül a legjobb barát hoppon marad és a másik kettő összeházasodik és 4 éven beül születik vagy három gyerekük... asszem ez egyáltalán nem számít spoilernek egy ilyen sztori és borító mellett.

De miért is nem tetszik a borító? Egyrészt a betűtípusok összevisszasága, az elrejtett magyar cím, másrészt a nagyon valaminek tűnni akaró, de semmitmondó háttér, a megvilágítás és a modellek lábfejeinek állása miatt nagyon erősen montázs gyanús számomra, és aztán ott vannak a modellek is...

Valahol olvastam, hogy a borítókészítők csak a történet első pár oldalát/fejezetét kapják kézhez és abból alkotják meg a borítót (hogy melyiket kapják, abban már nem vagyok biztos). Az azonban már az első oldalakon benne volt, hogy bár a barna hajú srác is isten-király-szexi-fiú a maga 185 centijével, a fekete hajú isten-király-szexi-macsó-le-nem-tudom-venni-róla-a-szemem-amikor-csak-meglátom-és-kikapcsol-az-agyam-a-mosolyától-fiú még nála is magasabb... ennyi? Ennyit nem tudtak megcsinálni? A csaj nyáláradata annyira kiakasztott, hogy már képes voltam/vagyok ezen is fennakadni. De most komolyan? Miért nem találtak egy 5 centivel magasabb fekete hajú modellt? És azok a lába? o.O A jobb oldali a sarkán egyensúlyozgat, vagy mi? Közben nézik a csillagos eget az erdő felett?

10. Egy könyv, aminek gyönyörű a borítója

Susan Ee: Angelfall

Hat ​​hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn, mindenre elszánja magát, hogy visszaszerezze a húgát.
Mindenre. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.
Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, félholtan hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány menti meg az életét.
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok fészkébe, ahol Penryn mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségei könyörületességére bízni magát, hogy újra a régi lehessen.

Lehet, megint elég lett volna csak a borítót beillesztenem, de... itt a történet is nagyon izgalmas, szóval érdemes beleolvasni. A borítóról annyit, hogy imádom, hogy ennyire letisztult, mégis kellően piszkos, posztapokaliptikus, romlott hatást kelt. A borító amúgy az eredeti, magyarban (amin ugyanez a kép szerepel) szerintem tönkretették azzal az amazon.com-os rajongói idézettel. Ha legalább valami ismert Név lett volna, vagy valamilyen normális újság, de nem egy amazon.com-os hozzászólást pakoltak a borítóra -.- Miéééért? Ezt a borítót viszont egyszerűen csak imádom!

11. Egy magyar könyv

Göcze Judit: Béka kaland

Mesekönyv a kis békáról, aki folyton világot akart látni. Nagyon türelmetlen volt, és nem tudta kivárni, hogy okos és felnőtt béka legyen. Türelmetlensége majdnem a vesztét okozta… Kalandozásait a mártélyi nemzeti parkban és a távolabbi tájakon a szerző gyönyörű rajzai illusztrálják.

Ez a könyv számomra nagyon különleges, már csak azért is, mert az illusztrátor és az, aki "tollba mondta" neki a történetet, mind gyerekkori, jó ismerőseim, ahogy Mártély is, a Szúnyog sziget, a Tisza-holtág, a töltés, ahol halált megvető bátorsággal próbáltam egyszer végigkerékpározni egy ülés nélküli, két számmal nagyobb kerékpárral, és a békák is ;)

12. Egy nemzetközi könyv

Hm... Princz Oszkár: Eszperantó nyelvkönyve jó lesz ide? :"D Ennél nemzetközibbet...

Szun-Ce: A háború művészete
Az ókori Kína legendás hadvezér-filozófusainak műveit mind a mai napig élvezettel és – ami még fontosabb – haszonnal forgatják mindazok, akiknek életében komoly szerepet játszik a stratégia és a taktika. Legyen szó akár hadtudományokról, harcművészetekről, politikáról, vagy az üzleti élet legkülönbözőbb területeiről, ezen írások komoly előnyökhöz juttathatják mindazokat, akik megértik, mit üzennek a hajdanvolt hősök, akik bölcs tanácsaikat gyakorlati lépésekké változtatva beépítik mindennapjaikba.

Jó, ez is kicsit kakukktojás, hisz nem regény, de könyvnek könyv, szóval megállja a helyét. Rövidebb-hosszabb tanácsok találhatók benne mindenféle esetre... már Szun-Ce is ismerte az Oszd meg és Uralkodj! elvét és még sok más, meglepően időtálló megjegyzése található a könyvben. 

13. Egy vékony könyv

Hm... Ide is kerülhetett volna A vadnyugat úttörői a maga 125 oldalával, ám van még egy ennél is vékonyabb könyv a birtokomban

H.G. Wells: Kőkori történet (65 oldal)

Ug-lomi történetében Wells kamatoztatta természettudományos képzettségét, sok geológiai és őslénytani ismeretet nyújt. A történet az őskőkor első szakaszában játszódik, a neander-völgyi emberkultúrában, de a felvázolt földrajzi, éghajlati és élettani viszonyok alapján mindenképp az író által jelzett időpontnál korábban, az utolsó jégkorszak előtt, tehát 70-100 ezer éve. De nem is a tudományos pontosság és a hitelesség a lényeges, hanem az írói képzelet remeklése. Egyetlen figurába sűrítve – mégis valószerű és meggyőző ábrázolásban látjuk itt azt a fejlődést, amelyet talán csak nemzedékek százain át tett meg az őskőkor embere. Ug-lomi a maga találékonyságával, nyughatatlan kíváncsiságával, képzelőerejével és bátorságával az örök emberi értékek hordozója, és a gyengéd, ugyancsak bátor és önfeláldozó Eudena méltó párja.

A történet maga, nos... elég rég olvastam, de meg maradt bennem valami furcsa érzés irányába. Lehet most, hogy ismét előkerestem, majd újraolvasom.

14. Egy vastag könyv

Charlott Brontë: Villette-je a maga 580 fölötti oldal számával, vagy épp Böszörményi: A Rudnay-gyilkosságok 548 oldalával kitűnő versenyzők lehetnének...

Sarah J. Maas: Üvegtrón (541 oldal)

Az ​​ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

Legújabb szerzeményem a kölcsön könyvek közt, még szinte ki se került a táskámból, már sikerült eljutnom az első 50 oldalig :3 Szerencsére vékony, könnyű lapokra nyomtatták, különben nem tudom, hogy bírnék el vele.

15. Egy fikció

Richard Lee Byers: Hanyatlás

A pompa és kegyetlenség városa, gyilkos harcosok és ördögi nekromanták otthona, a Mélysötétnek hívott föld alatti világ legfényesebben ragyogó drágaköve, és a drow néven ismert sötét lelkű faj legféltettebb kincse: ez Menzoberranzan. Most azonban a város rejtett hatalomforrása megcsappan, s ellenségek gyülekeznek odakint a sötétségben. Mert milyen gyilkosabb ellenfél képzelhető el egy drow számára, mint épp egy másik drow?
A hatrészes sorozat első regénye R. A. Salvatore elképzelt világa alapján készült. Lerántja a leplet az egyik leggazdagabban kidolgozott fantáziavilágáról, és megmutatja annak koromsötét szívét.

Az Alexandrában minden alkalommal elnézek a Fantasztikus könyvek részlegére, hogy beszerezzek egy-egy újabb Korongvilág kötetet, és minden alkalommal hálát adok, amiért Terry Pratchett a maga 40 kötetes sorozatával hamarabb talált rám, mint a Forgotten Realms végtelen mennyiségű alsorozatokból álló világa. Ez az egyetlen könyv ezidáig, ami a birtokomba került egy könyvtári szanálás során a sorozatból, s habár utánaolvasás után kiderült, ez valaminek a közepén játszódik, önállóan is megállja a helyét. A neveket sokáig szoknom kellett, a végén már meg se próbáltam kiolvasni, csak alakra mondtam rá, hogy épp kiről, miről esik szó. 

Lehet, rossz pillanatomban talált rám a könyv, esetleg egy tudatalatti vészjelző - mely összeköttetésben áll bizonyos rokonok és a saját magam pénztárcájával - nem engedte, hogy magával ragadjon ez a végtelenül fantáziadús és kalandos világ. Azért, ha valakinek van már tapasztalata a sorozattal, nyugodtan írhat, és meggyőzhet, miért érdemes felkutatni a további köteteit.

16. Egy nem-fikció

Először a Marley meg én-t akartam írni, de aztán eszembe jutott, már amúgy is említettem, no meg a múlt héten a kezembe akadt egy könyv, mely 548 oldalán összesen 414 lábjegyzet található, s ezek jó negyede azt jegyzeteli ki, melyik szereplő ki volt, hogy élt az 1900-as években, melyik helyszínt hogy hívják ma és a többi, valamint újabb 9 oldal szól arról, hogy a történetben előkerülő bűnesetek pontosan hogy is történtek. No jó, a főszereplők valószínűleg nem éltek, már ami Hangay Milikét illeti, de a szerző annyira meg akart minket győzni arról, hogy minden valóságos, megérdemli hát, hogy ide kerüljön

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok

1900 ​ősze.
Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki.
Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: számos olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.

Azt hiszem, végülis az "előszóban" már kifejtettem, miért is került ide ez a könyv szóval sok mondanivalóm már nincs ezzel kapcsolatban, hacsak annyi, hogy már valóban tűkön ülve várom a harmadik kötetet, mert egész kiborító a tudat, hogy a Hangay lányok találkozása alig egy karnyújtásnyira van már csak, vagy legalábbis ezt akarja elhitetni velünk az író.

17. Egy nagyon-nagyon romantikus könyv

Oh, csak szét ne folyjon, annyira csöpögős... öhm... hát.. az előbb még itt volt, de most nem találom! Tudjátok, kicsit allergiás vagyok a cukormázra, csak egész kicsit, de mégis... menekülök, ha a hiper-szexi fiú találkozik a szuper-dögös csajjal, és utána másról sem szól az életük, csak egymásról. Még illett volna ide az Anna és a francia csók is... de mikorra eszembe jutott, már kikerestem az alábbi könyv adatait ^.^

Shannon Hale: Vakáció Mr Darcyval

Jane fiatal New York-i nő, aki mintha képtelen volna rátalálni az igazira – talán azért, mert titokban megszállottan rajong Mr Darcyért, ahogyan Colin Firth játszotta a Büszkeség és balítélet BBC adaptációjában.
Ám amikor egy jómódú rokona örökül hagy rá egy Austen-mániás nők számára kitalált, angliai vakációt, Jane ábrándjai arról, hogy megismerkedjen a tökéletes, régensség korabeli úriemberrel, hirtelen valóságosabbá válnak, mint azt valaha is képzelte volna.
Vajon ez a hamis austeni világba tett utazás elég lesz-e ahhoz, hogy Jane mindörökre lerázza magáról megszállottságát? Vagy álmai esetleg valóra válnak, és megleli a maga Mr Darcy-ját?
A történet magával ragadó, elbűvölő és csupa empátia. Shannon Hale mindnyájunkból kihozza a benne szunnyadó Jane Austen rajongót.

Ok, ennél jobb ötletem most nem volt. Mi is lehetne romantikusabb, mint Jane Austen világába utazva keresni a magunk Fitzwiliam Darcyját? 

18. Egy izgalmas akció vagy krimi

Bourne! De nem, őt már annyiszor emlegettem, ahogy Poirot-nak is kell adni egy kis szünetet és P. Howardnak is... mi legyen? Merjem belekeverni Terry Pratchettet és Zsindely Kalánt?

Ellery Queen: A bűn  eredete

 -

Sajnos rendes fülszöveg nem elérhető ehhez a könyvhöz, így be kell érni a címmel, ami a regény ismeretében tökéletes választásnak tűnik.

Adva van egy halott öregúr és egy nyomozó, egy lány és rengeteg furcsa ajándék, és... egy majomember, pontosabban egy színész, aki túlzott odaadással és átéléssel készül Tarzan szerepére. 

Ahogy a vége felé egymás után kristályosodnak ki a részletek, úgy válik a történet visszafejtve is egyre izgalmasabbá!

 19. Egy könyv, ami megnevettet

Jó... szegény Terry Pratchett nevét már rongyosra koptattam, itt az ideje, hogy végre színre léphessen. A Vadkanapó fergeteges humorát eddig nem sikerült az épp terítéken lévő Vészbanyáknak túlszárnyalniuk, szóval...

Terry Pratchett: Vadkanapó

Vadkanlesés előestéje van. Csendes éj. Túl csendes.
Hol lehet Vadkanapó, a vidám, pufók, nagyszakállú öregúr? Miért mászik le a Halál a kéményeken, lelkesen próbálkozva a ho-ho-hóval? Az év legsötétebb éjszakája egyre sötétebbé válik…
Zsuzsának, a rendhagyó nevelőnőnek meg kell oldania a helyzetet hajnalhasadtáig, különben nem lesz reggel.
Soha többé…
A huszadik Korongvilág-regény a sötétség és a Halál nagyszabású fesztiválja (de vannak benne cuki vörösbegyek és flitterek is).
Ahogy a dal is mondja: jöjj el hozzánk, várunk(?) rád(?!)…

Ehhez csak annyit fűznék, hozzá, hogy ez egy olyan könyv volt, hogy az út végére a fél busz ismerte már Terry Pratchett nevét. Túl hangos voltam... 

20. Egy könyv, ami megsiratott

Úgy általánosságban, ha sírok egy könyvön, az ritkán a könyv érdeme, az csak  az utolsó csepp a pohárban. Sajnos most egy olyan könyv se jut eszembe, ami igazán, de tényleg igazán megsiratott, pedig egy homályos emlékkép még dereng előttem, hogy a könnyeimtől alig tudtam elolvasni a sorokat. Este volt, a kanapén ültem, anya is olvasott, nem szólt zene, minden stimmel csak épp a könyv címe nem jut az eszembe... 

Louisa May Alcott: Kisasszonyok
A March család az amerikai polgárháború idején apa nélkül marad, és a négy nővér, akik imádattal csüggnek anyjukon, szinte egy év leforgása alatt kamasz lányból fel-nőtt nővé érik. Meg, a legidősebb és legcsinosabb közülük, a tizenöt éves Jo író szeretne lenni; Bethnek a zene a mindene, míg Amy, a szőke szépség imád festeni.
Képzelt és valóságos szerelem, ártatlan és baljós pletykák, testvériség és féltékeny-ség szövi át a March nővérek eme különös és szívderítő történetét.

Beth halála megérintett. 

Mint az látható, hallható, olvasható, mostanság egyre többször lépek ki a mesélők szerepből, hogy a könyveimről, kedvenc szereplőimről írjak. Először azt gondoltam, egyszeri eset lesz, hogy kitöltök egy book tagot, majd egyre másra találtam az érdekesebbnél-érdekesebb alapötletű kihívásokat, engem is kihívtak, no meg rájöttem, mennyire jó is az, ha egy feladat eszembe juttat egy rég elfeledett kedvencet. Ugyan fent vagyok moly.hu-n, de nem vagyok valami következetes az olvasmánylista vezetésével, s nem egyszer bővült rég elfeledettnek hitt címekkel, miután átrágtam magam egy-egy feladaton.

A legutóbbi book tagot még bele is szőttem a Kuckó történetszálába, ám ezt most elég nehéz lenne kivitelezni. Azért remélem, nem zavar senkit, hogy egy történetes blogon így elszaporodtak az efféle kihívások. Azért annyi nincs belőle, hogy külön blogot nyissak hozzá, de lemondani se tudok róluk. Ördögi kör! :3 
Köszönöm a kihívást Peetagey Smile-nak, én nem hívok most ki senkit. :)