1. Bárcsak kapott volna folytatást!
Dianna Wynne Jones: Varázsvilágok
Temérdek mennyiségű fantáziát volt "kénytelen" az írónő bezsúfolni két szimpla kötetbe. A végtelen számú világban még bőven lett volna potenciál! Nem tudom, miért áll ez a sorozat ilyen kevés részből, pedig én még köteteken keresztül szívesen olvasnék a promágokról és a kentaúrokról vagy párhuzamos királyságokról.
Annyi minden kiaknázatlan lehetőség rejlik még ezekben a varázsvilágokban, hogy alig jutnak eszembe a szavak. A mai világban, ahol egy ilyen alapfelütés után legrosszabb esetben is egy trilógiát kapnánk, jobb esetben legalább tíz kötetet, meglepő, egyenesen hihetetlen, hogy sikerült belefutnom egy sorozatba, aminek mindössze két kötete létezik.
2. Bárcsak lenne egy spin-off-ja!
Dianna Wynne Jones: A vándorló palota
Szívesen olvastam volna Michaelt kalandjairól, Sophie testvéreinek sorsáról.
A történet szerint Sophie-nak, mint legidősebb nővérnek kellene, hogy a legkevesebb szerencse jusson, és ő ugye sikeresen összebútorozott Howl varázslóval és országos kalandjaik voltak együtt. Mi van akkor Marthával és Lettivel?
Szívesen olvastam volna Michaelt kalandjairól, Sophie testvéreinek sorsáról.
A történet szerint Sophie-nak, mint legidősebb nővérnek kellene, hogy a legkevesebb szerencse jusson, és ő ugye sikeresen összebútorozott Howl varázslóval és országos kalandjaik voltak együtt. Mi van akkor Marthával és Lettivel?
3. Bárcsak több könyvet írna!
Hm... a jelenlegi kedvenceim közül sajnos három már elhunyt, Simon Scarrow meg úgy ontja magából folyamatosan a könyveket, hogy a fordítók se tudják beérni, szóval őt nem sürgetném, ellenben On Sai vagy Shannon Hale azok, akiktől még várhatok, és várnék is történeteket. Minél hamarabb, minél sziporkázóbbakat.
4. Bárcsak ne vele jött volna össze!
Az oldalon, ahol a tagot találtam - és szánom-bánom nem mentettem el a címét, hogy fent megjelölhessem forrásként ^.^" - Hermionét és Ront említették, amivel tökéletesen egyet értek, sőt, hogy kimutathassam egy pillanatra Alan Rickman rajongásomat, Lilynek James helyett Pitonnal kellett volna összejönnie - ez persze a könyvre is vonatkozik, csak hát nem tagadhatom le, a döntésemet befolyásolta a filmélmény is - igen, drága Harry, Radcliffe miatt kedveltelek kevésbé...
Aztán ott vannak még a szomszéd srác/gyerekkori barát szindrómás írónők regényei is. Nem mindig, de a nagy többségben, nekem mindig az örök második a nagy kedvencem, mert bár szeretem a kalandokat - olvasni -, ha jól átgondolom a dolgokat, mégis a kedves, megbízható srácot választanám. Persze ilyenkor kizárom azt, hogy a lányka és a rossz fiú közt ott az azonnal érezhető szikra. Oh, bárcsak egyszer lenne a közelben valami piromán hajlamokkal bíró mellékszereplő és felrobbantaná e szenvedélytől fűtött - leendő - párocska férfi tagját. Csak egyszer, hogy visszanyerhessem a hitem!
No, de, hogy egy konkrét példát is mondjak - ami igazából nem tartozik a fentebbi csoportba:
A Régi szép színekben Leoninak Justin Alastair helyett Ruperttel kellett volna összeházasodnia. Nagyon szerettem azokat a részeket, ahogy együtt bohóckodtak. Justinnak elképesztő szövegei voltak meg minden, de számomra akkor is túl öreg és dölyfös volt Leoni mellé.
Aztán ott vannak még a szomszéd srác/gyerekkori barát szindrómás írónők regényei is. Nem mindig, de a nagy többségben, nekem mindig az örök második a nagy kedvencem, mert bár szeretem a kalandokat - olvasni -, ha jól átgondolom a dolgokat, mégis a kedves, megbízható srácot választanám. Persze ilyenkor kizárom azt, hogy a lányka és a rossz fiú közt ott az azonnal érezhető szikra. Oh, bárcsak egyszer lenne a közelben valami piromán hajlamokkal bíró mellékszereplő és felrobbantaná e szenvedélytől fűtött - leendő - párocska férfi tagját. Csak egyszer, hogy visszanyerhessem a hitem!
No, de, hogy egy konkrét példát is mondjak - ami igazából nem tartozik a fentebbi csoportba:
A Régi szép színekben Leoninak Justin Alastair helyett Ruperttel kellett volna összeházasodnia. Nagyon szerettem azokat a részeket, ahogy együtt bohóckodtak. Justinnak elképesztő szövegei voltak meg minden, de számomra akkor is túl öreg és dölyfös volt Leoni mellé.
5. Bárcsak máshogy ért volna véget!
Öt lány a sarkamban(?) Nem is igazán más vég, csak még néhány oldal arról, hogyan is alakul Natasa további sorsa.
A sors kerekének végén is remek csavarral hozta vissza az életbe a főhőst az írónő, de ha bevállalta volna a halálát... na akkor alkotott volna igazán merészet! Alapvetően Happy end párti vagyok, de szerintem már mindannyiunkkal volt olyan, hogy nem bántuk volna azt se, ha száz papírzsepi bánja, de ne erőszakoljanak ki egy történetből jó befejezést, legyen méltó vége.
Ugyanez a helyzet azzal a könyvvel is, aminek most istenért nem jut eszembe a címe - sikeres volt a törlés -, de mindennemű - számomra - reális magyarázat nélkül él túl egy halálos betegséget a srác. Amint eszembe jut a cím, pótlom innen. (Soha határa... megtaláltam a címet :3)
Végül, de nem utolsó sorban, a Borostyán látcső végét változtattatnám meg. Itt nem írok különösebb indokot vagy történetet. Az elválás... és a változás. Én értem, hogy fel kell nőniük a gyerekeknek, de akkor is! Ne ilyen szomorúan.
6. Bárcsak film készülne belőle!
Ez egy remek pont! Sokszor érzem, hogy annyi csodás könyv van, miért nem azokat filmesítik meg, minthogy klisétengerbe fulladt forgatókönyveket halásznak elő Hollywood bugyraiból. Kicsit eltér a témától, de a Rubinvörös sorozat megfilmesítése, pláne trilógiaként - nem összecsapva a három kötet történéseit - szerintem egy remek kezdeményezés. A németek már léptek, jöhetnének a magyarok is. Mondjuk az Apa, randizhatok egy lovaggal?-t. ;) Szerintem ennek még külföldön is lenne piaca!
Dianna Wynne Jonse: A vándorló palota
Ma - ebben a tagben nem törődöm az ismétlésekkel, azzal, hogy nem mutatok be egy új könyvet sem - csak ki akarom élvezni, hogy leírhatom a nagy álmaimat. Ugyan készült egy csodás anime a könyvből, én mégis szeretném egyszer látni Howlt és Sophie-t egy élőszereplős filmben. Sok könyv van, amit szívesen néznék filmként vagy rajzfilmként feldolgozva, de ha csak egyet választhatnék, akkor az ez lenne.
7. Bárcsak sorozat készülne belőle!
Terry Pratchett: Korongvilág
Minden vágyam, mégis félve írom csak le, mert olyan különleges varázsa van ezeknek a könyveknek, hogy azt nagyon nehéz elcsípni. Talán a mostani felszereltséggel és technikával már szépen megoldható lenne, de ha túl műre sikeredne, akkor már inkább rajzfilmet készítsenek belőle.
Kiera Cass: Párválasztó
A sok valóságshow helyett akkor már legyen egy rendesen felépített Ki legyen a feleségem? sorozat is.
Susan Ee: Angelfall - sorozat
Kíváncsi vagyok, egy rendező vajon hogyan képzelné el az angyalok főhadiszállását vagy a skorpióangyalokat. :')
Minden vágyam, mégis félve írom csak le, mert olyan különleges varázsa van ezeknek a könyveknek, hogy azt nagyon nehéz elcsípni. Talán a mostani felszereltséggel és technikával már szépen megoldható lenne, de ha túl műre sikeredne, akkor már inkább rajzfilmet készítsenek belőle.
Kiera Cass: Párválasztó
A sok valóságshow helyett akkor már legyen egy rendesen felépített Ki legyen a feleségem? sorozat is.
Susan Ee: Angelfall - sorozat
Kíváncsi vagyok, egy rendező vajon hogyan képzelné el az angyalok főhadiszállását vagy a skorpióangyalokat. :')
8. Bárcsak egy másik szemszögből íródott volna!
Nos, ez egy elég nehéz pont. Ezen gondolkodtam a legtöbbet. Inkább olyat tudnék most mondani, ami Bárcsak a másik szemszögből IS íródott volna! vagy valami hasonló. A könyv pedig Böszörményi: Ambrózy báró esetei. Nagyon élvezem Mili szemszögét, de kíváncsi lennék arra is, mi játszódik le a báró fejében.
Amúgy alapvetően nem a kedvenceim azok a könyvek, ahol váltott szemszöget alkalmaz az író, főleg, ha nagyobb átfedés van a kettő közt - értsd: ugyanazt a jelenetet ismétli el, nem lép tovább -, de persze vannak kivételek is, mint a Marie Lu: A Legenda.
Amúgy alapvetően nem a kedvenceim azok a könyvek, ahol váltott szemszöget alkalmaz az író, főleg, ha nagyobb átfedés van a kettő közt - értsd: ugyanazt a jelenetet ismétli el, nem lép tovább -, de persze vannak kivételek is, mint a Marie Lu: A Legenda.
9. Bárcsak megváltoztatnák a borítóját!
 |
| Szerintem nem kell részleteznem... |
10. Bárcsak megtartották volna az eredeti borítókat!
11. Bárcsak ne is
folytatódott volna!
Üzenem ezt annak, aki kitalálta az Austen-projektet, és azok többségének, akik bevállaltak egy-egy Büszkeség és Balítélet folytatást. Miért kell háborgatni Darcyékat? Nem tagadom, vannak jó és szórakoztató újragodnolások - Longborn árnyékában, Austenland -, de túl nagy a választék ahhoz, hogy ne fussunk bele ötlettelen, elcsépelt vagy egyenesen borzalmas folytatásokba.
Ludlum: Bourne-sorozat
Könyörgöm! Hányszor kell még elveszítenie az emlékeit? Hány éves koráig űzheti még az ipart? Ha emlékeim nem csalnak, már az eredeti trilógia végén se volt valami fiatal. Szuper képességek ide vagy oda, hamarabb nyugdíjba kellett volna vonulnia ebből a melóból. Lehetnek hihetetlenül rafináltak, akciódúsak a folytatások, azt se tagadom, lehetnek jók is, de már nem is Ludlum írja, Ludlum halott. Miért nem lehetett meghagyni Bourne-t az ő életművének? Az ő karakterének? A folytatásokból már most sokkal több van, mint amennyit a mester maga írt.
Oké, ez a két említett cím nem teljesen fedik a pont pontos felkiáltását, hisz itt arra gondolt a készítő, hogy az írónak/írónőnek végre tovább kellene már lépnie, elengednie az aranytojást tojó tyúkocskáit, mielőtt vérszegénységben elpusztulnak. Itt hasonló helyzet áll fent, mint egy korábbi pontnál. Ha ilyesmivel találkozom - először is próbálom elkerülni az ilyen sorozatokat -, gyorsan törli is az agyam a folytatást. Jelenleg egy olyan cím se jut eszembe, aminél így éreztem volna.
Hirtelen érkezik ez a book tag az előzőt követően, de remélem, a magyarázat kárpótol ezért az összecsúszásért. Annyi izgalmas tagot küld/küldesz nekem Peetagey, én meg olyan lassan töltöm ki őket, hogy egyszerre három is pihent a vázlatok közt. Ebből kettőt kaptam, egyet pedig magam fedeztem fel. Gondoltam, gyorsan kitöltöm azt az egyet, és átküldöm, amíg még van időm, hogy végre, oly' sok idő után én is küldhessek valamit. Aztán úgy alakult, hogy elfelejtettem, melyik volt az a tag és pár nappal ez előtt egy rosszat tettem ki, egy olyat, amire én lettem meghívva. Most, hogy mégse legyen ebből a kihívás dologból akkora vaklárma, gyorsan befejeztem ezt is, és íme, már olvasható is.
Kihívottam pedig - uh, de rég vártam erre a pár szóra: Peetagey Smile
Hirtelen érkezik ez a book tag az előzőt követően, de remélem, a magyarázat kárpótol ezért az összecsúszásért. Annyi izgalmas tagot küld/küldesz nekem Peetagey, én meg olyan lassan töltöm ki őket, hogy egyszerre három is pihent a vázlatok közt. Ebből kettőt kaptam, egyet pedig magam fedeztem fel. Gondoltam, gyorsan kitöltöm azt az egyet, és átküldöm, amíg még van időm, hogy végre, oly' sok idő után én is küldhessek valamit. Aztán úgy alakult, hogy elfelejtettem, melyik volt az a tag és pár nappal ez előtt egy rosszat tettem ki, egy olyat, amire én lettem meghívva. Most, hogy mégse legyen ebből a kihívás dologból akkora vaklárma, gyorsan befejeztem ezt is, és íme, már olvasható is.
Kihívottam pedig - uh, de rég vártam erre a pár szóra: Peetagey Smile
Drága Zsazsi!
VálaszTörlésÉrdekes volt ez a bejegyzés és maga a tag is, igyekszem minél hamarabb kitenni, plusz azokat, ami(ke)t mondtam :3 Aztán van még pár -baromi sok könyv-, amiről szeretnék írni, és muszáj megismerned, ha még nem tetted, szóval azzal is igyekszem:D
De ideje visszatérni. Én az Angelfall sorozatot azért nem vállalnám be, meg azokat, amikért rajongok, mert félek, hogy elszúrják. Pocsék filmet, sorozatot meg nem akarok megnézni belőlük:DD Az eredeti borítósnál egyetértek, az Elválaszt az időnél tényleg sokkal jobb az eredeti -apropó, erről is szeretnék majd írni! :3 A Cinder és Ella... Nos, tényleg nem kellenek szavak, értjük sajnos :/
Mikor rábukkantam, a bőség zavarától szenvedve azt se tudtam, hova miket írjak és mit szelektáljak ki, de aztán teltek a hetek, beköszöntött az iskolaév, és mire ténylegesen hozzá jutottam, addigra a legtöbbet el is felejtettem xD
TörlésMost, hogy a borítók miatt hosszabban keresgéltem molyon (mire rájöttem, hol van az idegennyelvű XD) szóval megpróbáltam rávenni magam, hogy végre rendbe szedjem egy kicsit az olvasmánylistám, mert végtelenül lusta vagyok xD és egyre kevesebb az időm, és egyre hangosabban mondogatja a hanga a fejemben, hogy kéne nyitnom egy könyves blogot is xD Szerintem ez is hasonló lesz a V, mint véralvadásgátlóhoz. Annyit emlegetem, hogy a végén tényleg megírom/megnyitom XD
Sajnos ez is benne van a pakliban, de mindegyik világ annyira egyedi, hogy rajongói szívem még azzal is kiegyezne, ha itt-ott változtatnak a sztorin, de a világ minden csodás és bizarr teremtményével együtt megmaradna :') Valamit valamiért. Nem vagyok telhetetlen, igaz, a főszereplők Castingját nagyon figyelném. Különösen a női szereplőkét. Ki nem állhatom, amikor egy jellegtelen, szép arcú lányt választanak egy számomra sokkal különlegesebb karakter szerepére.
És mibe került volna megtartani az eredetit? Alig változtattak rajta! :O
Áh, úgy olvastam a könyvet (Cinver és Ella), hogy mindig a hátoldalával tettem le a könyvet, ne is kelljen látnom azt a két modellt se >.<
Várom a te jelöltjeidet is :D Biztos lesz, aminél felkiáltok, Hát persze, hogy is nem jutott ez eszembe!
Drága Zsazsi!
VálaszTörlésNagyon tetszett a bejegyzés, és a felsorolt könyveket látva nagy késztetést érzek az iránt, hogy olvassak és olvassak és olvassak, csak az a baj, hogy rengeteg kötelezőt ad fel a tanárom, és már hónapok óta mást sem olvasok, mint kötelezőket. Persze ez nem azt jelenti, hogy utálom mindet, akadt köztük néhány, amit egyenesen imádtam, de hiányzik már, hogy egy általam kiválasztott könyvet fogjak a kezembe. Azt mégiscsak jobban élvezi az ember, ami nem "kötelező".
Keveset ismerek ezek közül, de az ismerős könyvekről írt véleményeddel egyet értek. Ludlum (is többek között) hatalmas inspiráció volt számomra, úgyhogy szomorú azt látni, mi lett a népszerű karakteréből. Kíváncsi vagyok, vajon Lee Child Jack Reacher-e is erre a sorsra fog-e jutni.
Szia!
TörlésHa esetleg kedvet kapnál hozzá, örömmel olvasnám a te listádat is. :)
Én hál'Istennek idén elég keveset kell, hogy olvassak, azok is főleg lírai alkotások, amik kötelezőek. Most kezdtük az Avantgardot, erre a tankönyvünkből hiányzik az egyik legfontosabb alakjának, Apollinaire-nek a munkái. A tanárnő úgy meglepődött ezen, hogy elnézést kért az óra közepén és elrohant fénymásolni anyagot ^.^"
Amikor látom, hogy a borító felét a Robert Ludlum(TM) foglalja el, majd hozzá képest hangyányi betűkkel ott az író neve, hát én akkor... az ebben, szerintem, a legszomorúbb, hogy nem Ludlum az első, akinek a nevével ezt megcsinálták. Tudtommal egy írónőnek - akinek régebben olvastam a könyveit - egyszerűen átvette négy másik író a nevét, és együtt folytatták az aranytojást tojó sorozat írását.
Nagyapám olvassa Childet. Eddig még nem panaszkodott rá ;) Van remény... van... remény...