PETTYESKÉPŰ: A létezés bizonyítéka

Harvey egyre erősebben markolta a kormányt, s állkapcsán meg-megrándult egy izom, ahogy összeszorította fogait.  Mellette ott ült Penelope, s hiába üvöltött az autórádió, ő mit sem törődve a zajjal beszélt hozzá.

- Harvey, drágám, elmúltál harminc éves! Ideje lenne, hogy elengedj engem. Légy végre férfi, és ne egy képzelt barátnővel töltsd minden idődet. Én szeretlek, Harvey, de azt akarom, hogy boldog légy, és ezt csak egy hús vér nő oldalán teheted meg - hangja természetfeletti volta miatt könnyedén felülkerekedett a zenebonán, mintha egyenesen a férfi fejében szólalt volna meg.

- Penelope - Harvey szinte könyörögve ejtette ki a nő nevét. -, te nem az én képzelt barátnőm vagy.

-Talán nem vagyok elég szép, hogy beismerd?

Penelope éles hangjára muszáj volt a fékre taposnia, hogy szembe nézhessen vele. A gyermekien ártatlan arc, a hatalmas zöld szemek, a szőke haj, a könnyű hálóing, ami nem sokat hagyott a képzeletre és porcelán fehér bőr együtt igazi földöntúli szépséget kölcsönöztek Penelopenak. Harvey hosszan nézte őt, de nem felelt, helyette lőkotorta a pedálok közé gurult üveget és meghúzta, mielőtt a gázra lépett volna. Kialvatlan szemei előtt össze-összemosódtak a részletek. Még szerencse, hogy aznap éjjel senki se járt az úton.

Félórányi autóút állt már mögöttük, mire megpillantották a Gastron Farm cégtábláját és elérték a leágazást. Harvey már jó pár kilométerrel korábban elnémította a rádiót, és a kanyar után a fényszórókat is lekapcsolta.

- Oh, drágám, csak nem egy utolsó hancúrozásra vágysz? - búgta Penelope a férfi nyakát cirógatva. 

- Most hagyj! - mordult fel Harvey, majd leállította a motort. A csomagtartóból egy ásót vett elő, és feltűrte az ingujját, mielőtt nekikezdett volna a nagy munkának. 

Három órával később a gödör alján végre csontokra lelt.Gyorsan kiitta még, ami az üveg alján maradt.

- Látod ezeket? - szólt a kíváncsian figyelő nőnek. - Ezek Penelope Henson csontjai. A te csontjaid. Ez a bizonyíték, hogy nem én találtalak ki. Ember voltál, én meg egy nyomorult médium, akiről nem vagy képes leszállni. Biztos Pete Wright, a stricid is ezért ölt meg.

Penelope meredten bámulta a csontokat, s hirtelen az összes emléke visszatért.

- A nyomorult! - sziszegte, majd egy pillanat alatt eltűnt.

- Szegény Pete... nemsokára ő is megbizonyosodhat a létezésedről - horkantott fel Harvey és elkezdte betemetni a gödröt.

A LÉTEZÉS BIZONYÍTÉKA

Meg kell vallanom, ez egy nagyon nehezen megragadható cím volt számomra így, ebben a háromszázas közegben. Azért remélem, sikerült valami kereket és hozzá illőt alkotnom, ami elnyeri a tetszéseteket :)
Oh, és ez a blog 150. bejegyzése :3