Obrazek 1

Obrazek 1

2016. nov. 15.

FÜSTPÖFFENTŐ: Közjáték

Gyopár összekuporodott a szikla menedékében. A támadók kőhegyű nyilai lepattantak a szilárd kőzetről. Két húga, Menyétke és Hanga, a gyűjtögetőkkel együtt elhagyta a biztonságot nyújtó barlangot. Csupán nagyanyja volt a közelben, aki a belső karámokban hagyott négylábúakra vigyázott. Bentről egyre rémültebb üvöltéseket hozott a visszhang. Az állatok megrémültek a zajtól és a bezártságtól.
Gyopár ökölbe szorította mindkét kezét, s lassú, mély levegőt vett, hogy lecsendesíthesse vadul kalapáló szívét, majd a baltájáért nyúlt, mely a hátához volt szíjazva egy szarvasmarha bélből font kötél segítségével. Ő maga készítette az egyik lakoma után, s olyan különlegesnek tűnt, hogy végül megtartotta.
Szabad kezével felvett egy közepes követ, ami a szikla tövében hevert, majd teljes erejéből elhajította a támadók felé. A kő magas ívet járt be, mielőtt a fűbe hullott volna néhány méterrel a négy idegen mellett.
- Eressz át! - kiáltott fel az egyikük. - Veled nincs dolgunk!
Pedig dehogyisnem van, gondolta Gyopár, s óvatosan kilesett a szikla mögül. A legszélső férfi nagydarab és szakállas volt. Egyszerű bőrtógát viselt, mellkasát törzsi jelek borították. Előkelő rangja lehetett a sajátjai közt. Először őt vette célba. Újabb kőért nyúlt, majd egyenesen a homloka felé célzott. 
A kő nagyot koppant a férfi koponyáján. Megtántorodott, majd ájultan szétterült a földön. Gyopár hallotta, ahogy a többiek meglepetten összesúgnak egymás közt. Kihasználta ezt a meglepettséget, kiegyenesedett, hogy mindre ráláthasson. Kiválasztotta a következőt, és elhajította a kését. A férfi vállán érte a találat. Egy másikat ismét egy kő döntötte le a lábáról. Az utolsó, aki eddig kissé hátramaradt a többiektől most földbe gyökerezett lábbakkal állt előtte.
- Arszlán sámán azt mondta, itt vannak elvihető lányok - nyögte.
- Van, de csak egy... - felelt Gyopár, ahogy végigmérte leendő vőlegényét. - A húgaim még nagyon fiatalok.
Gyopár hátrafordult a barlang felé, és előhozta a batyuját.
- Elmentem, nagymama! - Majd a férfihoz fordult.

KÖZJÁTÉK

2016. nov. 14.

PETTYESKÉPŰ: Álmodni


Az űrkomp belső fényei kissé hunyorogni kezdtek, mikor a hatalmas jármű keresztülsiklott egy újabb foton viharon. Galen Finch kapitány megállt, míg a fény teljesen vissza nem tért, majd belépett a B2-es holofedélzet légzsilipjei közé.
- Üdvözlöm, kapitány! Válassza ki a kívánt jelenetsort!
A kompon telepesek utaztak, akik a Zöld övezetből egyenesen a Vörösbe tartottak, hogy földműveseként ingyen földhöz juthassanak a nemrég kolonizált bolygók valamelyik holdján. Az út igen hosszú volt, ezért a legtöbb időt álomtalan hibernációban, úgynevezett utazósíkon töltötték a legénység egy részével együtt.
Elsődlegesen az ő számukra volt fenntartva minden modern zónaközi kompon egy holoszint, ahol kedvükre válogathattak az előre legyártott álmok között. Igaz, hogy az utazósíkon töltött idő áll legközelebb a tudomány mai állása szerint a tökéletes öntudatlanság állapotához, ám mégsem volt tökéletes, és az emberek épp tudatának szüksége volt az álmokra!
Galen felkészült a belső ajtó nyílására. Bent, a holoszinten a gravitáció és a levegő összetétele is más volt, mint a hajó többi részén, a tökéletes élvezet és a költséghatékonyság miatt. Egyszerűbb szennyezett, földi levegőt befújni a szellőzőkön át, s kialakítani egy tökéletesen steril belső légzsilipet, mint az agyat stimulálni, hogy huszonegy százalék oxigént, hetvennyolc százalék nitrogént érzékeljen maga körül.
- Szia, kicsim! - Galenhez egy középkorú nő sietett, s csókot nyomott a homlokára. Galen lehunyta a szemeit, hogy ne kelljen éreznie az alak hideg vibrálását és látnia a fakó holoarcot.
- Mesélj, mi történt ma - kérte a nőt, aki halványan elmosolyodott. Az alakja kicsit megingott, ahogy a parancsszó hallatán betöltött a megfelelő programsor.
- Rhut imádja az új kerékpárját – kezdte, majd megtorpant. Arca néhány pillanat alatt éveket öregedett. – Gale, nagyon hiányzol az öcsédnek és nekem is – a háta egész meggörnyedt. – Gale, gyere vissza a Földre!
- Majd egyszer, anya! – Galen ekkor háromszáztizenkilenc éves volt, a Földtől kilencvenhét fényévnyire hajózott. Összesen kétszázhetven évet töltött az utazósíkon.

ÁLMODNI
Visszatérnek a háromszázasok! :)

NYÁPLIC: Meglepetés... Album!


Mint ígértem, az ünneplés koránt sem ért véget még! Csupán a technika ördöge kukkantott be hozzánk pár órácskára, és jól megkavart itt mindenféle előre eltervezett dolgot, de végül ő sem tudott megakadályozni abban, hogy - jobb híján - előkeressem a bűbájmacskák féltve őrzött titkát, az Albumot, ami pontosan ugyanolyan album, mint amiket minden szülő előszeretettel vesz elő, ha vendéget szimatol.
Most, hogy elfogyasztottuk a tortát, ami mellett néhány konfetti is lecsúszott, és koccintottunk is, végre leülhetünk mind egy nagy körbe, melynek közepén természetesen az album kap helyet.
 Az első kép máris egy igazi ritkaság, ahol a két testvér egymás mellett látható. Pettyesképű abban az évben kapta meg az első köpenyét.



Ez a kép épp Tekergő első önálló útja előtt készült. Hogy belenőtt a nyakkendőjébe!
Ha jól emlékszem, azon az úton találkozott először a francia idegenlégiósokkal. Hogy hogyan keveredett Afrikába, az kész rejtély. Szerette magát a véletlenre bízni, mindig is spontán macska volt.

Oh, itt egy újabb kép egy későbbi útjáról. Valószínűleg Pettyesképű vagy Nagydumás készíthette a fotót.

Nicsak, ki lehet ez a kölyök?! Alig lehet ráismerni Füstpöffentőre, igaz? Milyen kis aranyos volt fiatalkorában. Már akkor is a lepkék voltak a kedvencei. Előszeretettel mesélte el mindenkinek, mit jelent a pillangó-hatás. Évekkel később sok időt töltött a jelenség tanulmányozásával az Ezeréves Ponty társaságában. 

És itt egy felnőttkori kép róla, bár még ezen is elég fiatal. Ezt a szarva ívéből lehet leginkább megállapítani. Ekkortájt kapott rá a pipázásra. Azt mondta, ettől lesz olyan "mesemondós".

Oh, valaki becsúsztatott ide még egy képet! Ez egész friss, most készült a halloween-i bál alatt. Imádta azokat a szárnyakat. Vajon ki készíthette őket neki?

Nocsak! Valaki elcsípte, ahogy Vöröske szundikál? Még a nyelve is kilóg a szájából. Csak ne engedjétek felügyelet nélkül az album közelébe, nehogy megkaparintsa és megsemmisítse ezt a képet!


A fiatal Pettyesképű épp egy eligazítást hallhatott, mikor ez a kép készült. 
Látszik abból, ahogy hegyezi a fülét, hogy a lesifotós bizony lebukott. 

Titkos képek Nagydumásról. 
Annyi bizonyos, nem sokszor szokta viselni a szemüvegét. Ami pedig a szónoklatot illeti, régen nagy rajongója volt Shakespeare-nek.

 Bárki nyer vagy veszít is, családban marad. Ez a legjobb! Innen úgy tűnik, épp döntetlenre állnak. 

Íme, egy kölyökkori kép Vöröskéről. 

.. az első találkozás egy egérrel.

Nyáplic az esőben.
 Nem is gondolná az ember, mennyire praktikus tud lenni egy ilyen macsek a közelben.
Már ekkor látszott, hogy mennyire szeret másokon segíteni, pesztrálgatni őket.

 Egy jól sikerült kép a fiatal Pettyesképűről. Ekkor már két dolgot biztosra lehetett tudni. Soha nem válna meg a kedvenc köpenyétől és, hogy védjegye lesz ez a frizura.

És egy kevésbé előnyös pillanatban elkapott kép Vöröskéről.

Végül egy művészi kép Nyáplicról, amint épp ülve elaludt.

MEGLEPETÉS.... ALBUM!
Remélem, egy-két képnek sikerült mosolyt csalnia az arcotokra :')
A hivatalos születésnapi megemlékezés ezennel véget ért, ám egyszersmind kezdetét vette az új év, melynek első története perceken belül kikerül. :3

NYÁPLIC: 1 éves a Kuckó!

Íme, felkúszott hát az égre a hatalmas Napkorong, levetette vörös, hajnali köntösét, hogy teljes pompájában ragyoghasson le a Kuckóra eme izgalmakkal teli napon. A Kuckó egy - újabb - évet tudhat a háta mögött. A házikó falai közt megannyi új történet hangzott el, új és régi vendégeket köszönthettek köreikben a bűbájmacskák. Babu Miriel, a galaktikus kalandor, Tiziano Aimée, a tünékeny, ám mindig visszatérő, Peetagey Smile, az örök kritikus és jó barát, aki mindig gondol a macskákra, ha megajándékozzák őt némi csokoládéval vagy épp népdalokkal, már egészen belakták a Kuckót, ismerik minden zugát, ahogy Lady Jolttal is volt alkalmuk a macskáknak közelebbről megismerkedniük és megismertetni őt történeteikkel.
Egy titkos kulcs segítségével új világokat is felfedezhettek, találkoztak Bella Stewarttal, Hyacinth Everettel és Szürke Brukúval. Tekergő felkérésére Vale Paradox csodás képeket készített az Erdő titokzatos szellemeiről és az aprólényekről, akik a fák közt rejtőzködve figyelik az Ember ténykedéseit.
Nem szabad ám megfeledkezni Nyáplic munkájáról sem, ahogy kézben tartotta a Kuckó ügyeit, intézte a felújításokat, melyek ráfértek már az öreg viskóra. Szofi S., majd utóbb Astrid Hayes mestereket kérte fel, erre a cseppet sem elhanyagolható feladatokra. A Kuckó mind belülről, mind kívülről megújult, s feltétlen meg kell említeni azok nevét is, akik stílus tanácsadásaikkal segítettek a döntésekben. Ők Apollonia Cartell, Peetagey Smile és Donna Taubert.

Vöröske az év elején elég nehezen talált rá a saját hangjára, ám végül segítőkre talált Szatti és A.T. Jolt személyében, akik akaratlanul is olyan kihívásokat hirdettek meg, amik köré Vöröske végre teljes beleéléssel tudott történeteket keríteni.
Mellette Tekergő szinte sziporkázott. Csak úgy ontotta magából a különös, vicces s néhol keserédes történeteket. Szerintem mind egyet értünk abban, hogy valóban tudhat valamit, hisz a Lélekvasút végső titka, az elveszett lelkek valódi kiléte mindannyiunkat meglepett. Míg sajnálatos mód a Minőségi Forradalmak történetszálával megszakadt a kapcsolat, melyet azóta is csupán néhány sor erejéig tudott visszaszerezni Nyáplic, addig épp ellenkező eset történt Zoknival, aki utolsó mutatványát követően rászabadította Zombiland teljes lakosságát a Kuckóra, s világának instabil törvényszerűségeinek hála, ideiglenesen ki lett zárva saját világából, így a története sem tud folytatódni.
Míg Tekergő története főszereplőével bajlódott, addig Nagydumás kihasználva a pillanatnyi szüneteket Hangtörténeteivel szórakoztatta a hallgatóságot. Mesélt Kleopátra és a Kobra különös találkozásáról, és megelevenedett előttünk egy Teadélután is Csodaországból.
Nyáplic leginkább a felszolgálással és az igazgatással volt elfoglalva, így történeteit is személyes élményeiből merítette, nem fedezett fel új világokat. Ellenben rengeteget olvasott és olvasmány-élményeit meg is osztotta a többiekkel.
Mindenkiről esett szó? Oh, ki ne felejtsük a legifjabb feltörekvő mesemondót, Tekergő húgát, a kis fekete-fehér foltos lánykát,  Pettyesképűt. Lelkesedése töretlen, célja még mindig az, hogy utolérje valahogy bátyját, és olyan csavaros történetet meséljen, mint ő, ám a többiek legnagyobb örömére, ebben az évben mégis visszatért inkább a rövidebb mesékhez, melyekkel nem egyszer mosolyt csalt már az arcunkra.
Füstpöffentő, mint nyugodt és felelősségteljes ködsárkány is egész lelkes lett az év vége felé, egyre többet mesélt az életről, az életekről, amiket látott a ködfoszlányokon és az Ezeréves Ponty tavának tükrén átcsillanni.

Most mindenki ünnepel, konfetti hull alá a plafon felől, Nyáplic mancsai közt egy szardíniás tortát egyensúlyoz. A vendégek magasba emelik poharaikat, nem egy tósztot mond, majd anekdotázni kezd, hogyan is találkozott először a macskákkal, hogyan ismerte meg a Kuckót.

Folytatása következik.... este.
Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony