NYÁPLIC: 1 éves a Kuckó!

Íme, felkúszott hát az égre a hatalmas Napkorong, levetette vörös, hajnali köntösét, hogy teljes pompájában ragyoghasson le a Kuckóra eme izgalmakkal teli napon. A Kuckó egy - újabb - évet tudhat a háta mögött. A házikó falai közt megannyi új történet hangzott el, új és régi vendégeket köszönthettek köreikben a bűbájmacskák. Babu Miriel, a galaktikus kalandor, Tiziano Aimée, a tünékeny, ám mindig visszatérő, Peetagey Smile, az örök kritikus és jó barát, aki mindig gondol a macskákra, ha megajándékozzák őt némi csokoládéval vagy épp népdalokkal, már egészen belakták a Kuckót, ismerik minden zugát, ahogy Lady Jolttal is volt alkalmuk a macskáknak közelebbről megismerkedniük és megismertetni őt történeteikkel.

Egy titkos kulcs segítségével új világokat is felfedezhettek, találkoztak Bella Stewarttal, Hyacinth Everettel és Szürke Brukúval. Tekergő felkérésére Vale Paradox csodás képeket készített az Erdő titokzatos szellemeiről és az aprólényekről, akik a fák közt rejtőzködve figyelik az Ember ténykedéseit.

Nem szabad ám megfeledkezni Nyáplic munkájáról sem, ahogy kézben tartotta a Kuckó ügyeit, intézte a felújításokat, melyek ráfértek már az öreg viskóra. Szofi S., majd utóbb Astrid Hayes mestereket kérte fel, erre a cseppet sem elhanyagolható feladatokra. A Kuckó mind belülről, mind kívülről megújult, s feltétlen meg kell említeni azok nevét is, akik stílus tanácsadásaikkal segítettek a döntésekben. Ők Apollonia Cartell, Peetagey Smile és Donna Taubert.

Vöröske az év elején elég nehezen talált rá a saját hangjára, ám végül segítőkre talált Szatti és A.T. Jolt személyében, akik akaratlanul is olyan kihívásokat hirdettek meg, amik köré Vöröske végre teljes beleéléssel tudott történeteket keríteni.

Mellette Tekergő szinte sziporkázott. Csak úgy ontotta magából a különös, vicces s néhol keserédes történeteket. Szerintem mind egyet értünk abban, hogy valóban tudhat valamit, hisz a Lélekvasút végső titka, az elveszett lelkek valódi kiléte mindannyiunkat meglepett. Míg sajnálatos mód a Minőségi Forradalmak történetszálával megszakadt a kapcsolat, melyet azóta is csupán néhány sor erejéig tudott visszaszerezni Nyáplic, addig épp ellenkező eset történt Zoknival, aki utolsó mutatványát követően rászabadította Zombiland teljes lakosságát a Kuckóra, s világának instabil törvényszerűségeinek hála, ideiglenesen ki lett zárva saját világából, így a története sem tud folytatódni.

Míg Tekergő története főszereplőével bajlódott, addig Nagydumás kihasználva a pillanatnyi szüneteket Hangtörténeteivel szórakoztatta a hallgatóságot. Mesélt Kleopátra és a Kobra különös találkozásáról, és megelevenedett előttünk egy Teadélután is Csodaországból.

Nyáplic leginkább a felszolgálással és az igazgatással volt elfoglalva, így történeteit is személyes élményeiből merítette, nem fedezett fel új világokat. Ellenben rengeteget olvasott és olvasmány-élményeit meg is osztotta a többiekkel.

Mindenkiről esett szó? Oh, ki ne felejtsük a legifjabb feltörekvő mesemondót, Tekergő húgát, a kis fekete-fehér foltos lánykát,  Pettyesképűt. Lelkesedése töretlen, célja még mindig az, hogy utolérje valahogy bátyját, és olyan csavaros történetet meséljen, mint ő, ám a többiek legnagyobb örömére, ebben az évben mégis visszatért inkább a rövidebb mesékhez, melyekkel nem egyszer mosolyt csalt már az arcunkra.

Füstpöffentő, mint nyugodt és felelősségteljes ködsárkány is egész lelkes lett az év vége felé, egyre többet mesélt az életről, az életekről, amiket látott a ködfoszlányokon és az Ezeréves Ponty tavának tükrén átcsillanni.

Most mindenki ünnepel, konfetti hull alá a plafon felől, Nyáplic mancsai közt egy szardíniás tortát egyensúlyoz. A vendégek magasba emelik poharaikat, nem egy tósztot mond, majd anekdotázni kezd, hogyan is találkozott először a macskákkal, hogyan ismerte meg a Kuckót.

Folytatása következik.... este.