Obrazek 1

Obrazek 1

2017. márc. 4.

NYÁPLIC: Valami új más

 
Sziasztok!
Nem szeretném tovább fájdítani a szívem, ismét csak néhány bejelenteni valóval érkeztem. Az egyik, mint látható is, megpróbáltam a saját kútfőmből szerezni valamiféle kinézetet a blogomnak, ami, hogy jól vagy inkább rosszabbul sült el, mindenki döntse el maga - és ossza meg, ha van hozzá kedve. Eredetileg a legelsőt akartam visszaállítani, amivel az a cuki kis színprobléma volt, mert mára már ki tudnám javítani, csakhogy a fejléce annak is... gyengélkedik(?).
Napok, sőt hetek óta próbáltam rászánni magam erre a lépésre, amihez nem kis khm... háttér támogatást kaptam anyukám részéről... khm... szóval a tervezett egy hónap helyett a macsekok egészen június végéig szabadságra mennek. 
Egy majdnem kész Vámpír Dave és egy szinte teljesen befejezett Az Erdő legendája fejezet bánja ezt a döntést leginkább. Rájöttem, a bizonytalanság és az állandó "kedves" noszogatások a blog bezárására sokkal rosszabbul hatnak rám, mint az ihlethiány. Tudtam, mit akarok írni, a fejemben ott volt az egész mondat, de ha le is írtam, nem tetszett vagy le se írtam, csak szorongtam tovább, hogy ezek lesznek az utolsó soraim hónapokon át. Szóval jah, saját magamnak is sikerült ezzel keresztbe tennem, meg azokanak is, akik esetleg várták volna a folytatást, de most már igazán nem húzhattam ezt tovább. Így is kitoltam négy nappal a végső elkerülhetetlent.

Addig is, mert annyi bizonyos, hogy képtelen lennék ilyen hosszú időt írás nélkül tölteni, elkezdem átnézegetni a Lélkevasút fejezeteit, és szép lassan, ahogy tudom, feltöltögetem Wattpadra.
Az olvasást sem hagyom abba, van is mit bepótolnom, szóval mégha a blogon nem is jelennek meg új történetek, attól még én ugyanúgy ott fogok hagyni a (mancs)nyomokat bejegyzések alatt :3

A Július Elsejei viszont látásig üdvözöl mindenkit,
Zsazsi :3

ui.: Hogy mégse maradjon el teljesen a "szokásos" szünet előtti összegzés, íme néhány adat emlékeztetőül:
- A blog életének másfél éve alatt 167 közzétett bejegyzés született, melyből 73 a legutóbbi "Kóborlás óta" került fel.
- 233 hozzászólás érkezett, 17 rendszeres olvasóval büszkélkedhet a blog és 4 rendszeres véleményezővel. Köszönök nektek mindent!

ui2.: A korábbi bejegyzésemhez és chatben továbbra is szívesen várom a kérdéseket, csupán annyi módosult, hogy nem áprilisban, hanem júliusban fogom megválaszolni őket :)

2017. febr. 26.

PETTYESKÉPŰ: Egyszer volt, hol nem volt

Hol volt, hol nem volt. Egyszer volt. Nem volt.
◊◊◊
Hol volt, hol nem volt.
A kislány játszott a kavicsok közt, a patakhoz lépett, nézte a lágyan ringó habokat. Hat éves volt ekkor. Bőre halovány, orcája rózsás, arany haja a derekáig omlott le. Olyan volt, akár egy apró erdei tündérke.
Szabadon élt az erdőben, ismerték és szerették annak lakói. Reggel a harmattal játszott, délelőtt a vízzel, utána a szelekkel kelt versenyre, alkonyatkor a baglyokkal és az őzekkel rótta a réteket és mezőket, estére hazatért az álmaihoz, hercegéhez és a nagy csodához, miről nagynénjei meséltek.
Volt remény, nem volt.
A kislány nézte a lágyan ringó tükörképét, majd egy követ hajított a vízbe, mely elmosta az arcot. Tizenkét éves volt ekkor. Bőre halovány, arca beesett, hatalmas szemei koravénen csillogtak.
Börtönben élt az erdőben. Reggelente nézte, hogy hajlik meg minden fűszál a harmat alatt, hogy fuldokolnak a bogarak, napközben a hazug szelet hallgatta, estére hazatért a barakkba, hol álmatlan éj várta csak.
Hol volt, hol remény volt.
A lány az utat fürkészte. Bőre holtsápadt, ahogy a hintót várta. Hatalmas szemeivel nézte a csodás világot, az erdőt, melyből elszakítják most. Tizenhat éves volt ekkor. 
A hintó megérkezett, elhajtott vele a bálba, ahol azt hitte a megváltó igazság várja. Ehelyett csak esztelen bosszút talált, egy tűt és egy halálos átkot, semmi más nem várta.
Hol nem volt.
Jő majd a herceg - mondták -,  minden akadályt legyűr, de hol van akkor már ő? Sírba szállt a lány,  vele az átok és a megfakult, csodás világok.
Meghalt a lány, ki hitt a mesékben. Meghalt vérmérgezésben.


Hol volt, hol nem volt. Volt egyszer egy királyság. A királyságban volt egy kastély. A kastélyban született egy kislány. Haja, akár a földre szállt angyalok arany vattacsa, bőre, hibátlan, arca, akár egy mosolygó alma.
Mindenki örült az érkezésének, kivéve egyet. Ez az egy rút volt. Gonosz volt. Boszorkány volt. Ez az egy sértett volt. Ez az egy bosszúra szomjazott. Tervet kreált, átkot ácsolt, majd mindet a kisdedre zúdította.

Hol volt, hol nem volt. Volt egyszer egy királyság. A királyságban volt egy erdő. Az erdőben élt egy kislány. Haja, akár egy arany zuhatag, bőre, akár a fehéren ragyogó telihold; arca, akár egy dércsípte csipkebogyó.
Szabadon élt erdejében, három idős nagynénjével. Nem ismert más játékot, csak azt, ahogy a nyulak kergetik egymást a réten. Nem ismert más dalokat, csak azokat, amiket a madarak daloltak. Nem ismert más zenét, csak azt, amit a szél játszott a lombok közt. Nem ismert más szeretetet, csak azt, ahogy a mókusok futtában átölelték egymást az ágakon. Nem ismert másfajta törődést, csak azt, ahogy a suta nyalogatta újszülött gidája üstökét. Nem ismert másfajta magányt, csak azt, amit a nagy bagoly mutatott neki.
Nem ismert mást, csak az erdőt, és ekkor boldog volt.

Hol volt, hol nem volt. Volt egyszer egy királyság. A királyságban volt egy erdő. Az erdőben élt egy nagy titok. Haja, sárguló szénakazal; bőre, fagott víztükör; arca, sápadt napfény.
Hazugságban élt erdejében, három idős idegennel. Nem ismert többé nyugalmat. Nem ismert többé bizalmat. Nem ismert többé családot.
A három idős boszorka elmesélte, miféle szörnyű átok sújtja. Fiatal volt, nem értette, apja s anyja mindezt érte tette. Hirtelen fakóvá váltak a szép emlékek, megpettyezte őket a hazugságok előtörő mérge. Hiába kereste, nem talált vigaszra a réteken. Hiába kereste, nem talált válaszra az erdőben. Hiába keresett, nem talált semmit sem.
Nem ismert más, csak keserűséget. Szomorú és haragos volt ekkor. 

Hol volt, hol nem volt. Volt egyszer egy királyság. A királyságban volt egy erdő. Az erdőben élt egy hercegnő. Haja, mint valami lágyan omló arany kelme, bőre, akár faragott márvány lenne, arca, mint nyíló rózsabimbó.
Várt, csak várt az erdejében három idős nagynénjével. Várt az eljövendő boldog évekre. Várt a hercegére. Eljön érte, megcsókolja, s így az átok alól majd feloldja.
Megszerette a meséket, azt mesélte mindenkinek. Mesélt reggel a pirkadatnak, délelőtt a szélnek, délután a rétnek. Este a sötétnek. Mesélt nekik hercegekről, mesélt hercegnőkről. Gonosz banyákról, csúf sárkányokról. Törpékről, koboldokról, tündérekről, angyalokról. Mesélt nekik az átkokról, mesélt azok feloldásáról. Mesélt a szerelemről, mesélt az elválásról, mesélt önmagáról.

Mesélt, mesélt, álmodozott, s ekkor ismét boldog volt.
Hol volt, hol nem volt. Volt egyszer egy királyság. A királyságban volt egy erdő. Az erdőben élt egy türelmetlen hercegnő. Tizenhat éves, ki várja már a megmentőt.
Várt, csak várt az erdejében, várt a bálra felöltözve. Jött a hintó, négy fehér ló húzta. Elbúcsúzott az erdőtől, el a szökellő őzektől, el a széltől, el a fáktól. Elbúcsúzott a három idős boszorkától.
Elindult egy új világba, elindult a válaszok otthonába. Minden új volt számára. Az elsuhanó árnyak. Házak, falvak, emberek. Először látott ilyeneket. Izgatott volt ekkor.

Hol volt, hol nem volt. Volt egyszer egy királyság. A királyságban volt egy kastély. A kastélyban rendeztek egy bált. Ezernyi gyertya égett, ezernyi vendég érkezett. Ezernyi, ezernyi szem s száj várta a közelgő királylányt.
A lány, ahogy megérkezett, kiszállt a hintóból, körülnézett. Kereste a szüleit, édesapját, a királyt s édesanyját, a királynét. Amint megpillantotta őket, már rohant is hozzájuk. Átölelték egymást hosszan, szorosan. Mindketten sajnálták tettüket, szívük az évek alatt minduntalan megszakadt, mikor leányukra gondoltak.
Elkezdődött a bál, mindenkivel keringőzött a megkerült királylány. Mindenki dicsérte sugárzó szépségét. Haja, akár az aranyfolyam, bőre, akár…

… de egyszer csak eltűnt a királylány. Valami titkos hívta, szólongatta, egy rejtett szobába csalta. A szobában csak egy rokka volt, mellé valaki lenyírt birkabundát szórt. Hívta a rokka, szólongatta, veszélyes dologra csábította. Ismerte a lány az átkot, tudta, mi fog várni rá most.
Ujjhegyével lágya érintette, a rokka tűje puha bőrét megsebezte. Kicsordult a vére, s ő aléltan esett össze.

Vajon a kövön fekve, meddig várt még a hercegére? A lány, a mesében...

HOL VOLT, HOL NEM VOLT
Az alkotás Szatti februári Gyakorlati feladatára íródott. A "játékszabályok" is ott találhatóak.
A történet körvonalai már korábban megvoltak a fejemben, csak nem találtam a megfelelő helyet számára. 
Eredetileg a feladat arra szolgált volna, hogy minél rövidebben, tömörebben próbáljunk egy témáról írni, hisz a végtelen terjedelem lehetőségei közt sokszor elveszünk. No persze! Ezzel szerintem egyetlen háromszázas-társam sem értene egyet. Olyannyira megszoktam ezt a kényelmes korlátot, hogy alig tudtam mit írni másfél oldalban. Azért remélem, ez nem látszik meg rajta túlságosan.
Legbüszkébb a közepes terjedelműre, a féloldalasra vagyok.
A történet stílusa igen, khm, egyedi. Azt akartam elérni ezzel a töredezett rímeléssel, hogy az egész történet olvasása alatt ott motoszkáljon az érzés, itt valami nem stimmel, valami nagyon szétcsúszott.
Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, ez a célkitűzés sikerült-e vagy...

2017. febr. 25.

NYÁPLIC: Terjeszkedünk és egyebek

https://www.wattpad.com/user/Zsazsogo

Ha lenne időm, egy szép kis történetet kerítenék a kép köré, de mivel nincs, ezért most el kell tekintenem a Kuckós körítéstől és egyből a tárgyra térni, amíg még lehet, és nem csapják rám a laptop fedelét :3 Felgyűltek a bejelenteni valók, ezért végül úgy döntöttem, egy egész bejegyzést szentelek nekik és nem csak a kikerült írások aljára biggyesztek oda egy-két plusz információt. 

1. Néhány napja regisztráltam a wattpadra, így mostantól ott is olvashatjátok majd a történeteimet. Eddig a háromszázsasok kerültek fel és a Lélekvasút bevezetője. A többi részt szép lassan fogom felpakolni, miután átnéztem őket és javítgattam rajtuk. Kicsit szórakozgattam a Gimp-pel is és megpróbáltam összedobni a történetek mellé néhány jól kinéző borítót. Na, kíváncsi vagyok, ez mennyire sikerült. A novelláskötethez tartozó kép saját :3

2. Régen volt már ilyen, igaz, akkor nem sikerül olyan jól, de arra gondoltam, ismét hirdetek egy Kérdezz-Felelek!-et. Lehetnek személyesebb, írással kapcsolatos kérdések is, de főként olyanokra gondoltam, amik a történeteim olvasása közben merültek fel bennetek. Honnan jött az ötlet, mi történt utána vele, miért pont ez a neve, miért így rajzolod meg a macskákat és hasonlók :'D A kérdéseket a bejegyzés alatt vagy akár anonim módon a chatben is feltehetitek én pedig július elején sort kerítek azok megválaszolására egy külön bejegyzésben.

3. Mint az  az előző bejegyzés címénél és itt is látható, elkezdtem komolyabban foglalatoskodni a kódokkal... komolyabban? Eh? Egyáltalán elkezdtem. Nem ígérhetek semmit se nektek, se magamnak, de még a következő pontban leírt események előtt/alatt szeretnék végre egy normális külsőt varázsolni a blogra. Nem tudom, mennyi türelmem lesz, de elszánt vagyok, hogy készítsek magamnak végre egy maradandó fejlécet :3 Ez persze azzal fog járni, hogy a szabadidőm egy újabb része "veszik el" ^.^"

4. A következő hónapok nagyon zsúfoltak lesznek számomra ezért lehetséges, hogy egy kis időre szabadságra megyek/mennek a macsekok. Ez még február utolsó napjáig el fog dőlni, hogy teljes szabit veszek ki a következő három hónapra vagy időnként azért jelentkezek néhány rövid történettel. A teljes visszatérés dátumát pontosan jelezni fogom, bármi történjék is, és végleg nem fogok eltűnni :3

Hirtelen ennyi jutott eszembe, de lehet, hogy a délután folyamán még frissülni fog ez a bejegyzés :')

2017. febr. 24.

NYÁPLIC: Liebster award

~ Szabályok ~

Ismertesd a szabályokat!
Nevezd meg és linkeld be, akitől kaptad és köszönd meg neki!
Válaszolj az általa feltett 10 kérdésre!
Tegyél fel 10 kérdést!
Jelöld meg azokat a blogokat (10 db), akiknek továbbadod a díjat!

~ Köszönetnyilvánítás ~

Köszönöm a We have alway summer blog írójának, a Scooby-Do és krimirajongó Tisziánnak a díjat, hogy gondolt rám és, hogy ilyen érdekes kérdésekkel lepett meg :)

~ Feltett kérdések ~

Miért kezdtél el írni?
Hogy lezárhassam a fejemben kavargó ötleteket. Állandóan pörög az agyam, nem csak ötletelgetek, van, hogy komplett párbeszédeket és leírásokat ismételgetek magamban végig a hazafelé úton és addig nem is nagyon tudok másra koncentrálni - már ha annyira nem érdekel az a másik dolog -, míg le nem írom. Onnantól valamilyen szinten le van zárva a dolog és tovább tudok lépni. Persze ennek a hátránya az, hogy néha túl korán lépek túl egy történeten és nehezen tudok ismét belehelyezkedni a hangulatába, a cselekményébe, szóval... na mindegy. A másik, hogy miért kezdtem el történeteket írni? Egyrészt, mert anyukám minden este saját történetekkel szórakozott és valahogy rám ragadt, másrészt mert mindenről meg volt a magam véleménye és nagyon szerettem a dolgokat, olvasott, látott történeteket újra- és továbbgondolni. 
Történetes blogot vagy személyes blogot olvasol inkább?
Történetes blogokat és kritika/könyves blogokat olvasok, mert még nem találtam olyan személyes blogot, ami megfogott volna. Igaz, annyira nem is keresgéltem ^.^" A történetek azért jobban érdekelnek és a kedvenc és/vagy nagyon érdekes és jó könyvekről is szívesen olvasom mások véleményét. Így mindig marad néhány cím a kívánságlistámon.
Neked mit jelent a család?
Azon emberek csoportja egy időben és jó esetben egy helyen, akik mindig meghallgatnak, akiknek - hogy az íráshoz kapcsolódjunk - mindig elmesélhetem az ötleteimet, meghallgatják a végtelenül összekuszálódó fejtegetéseimet és segítenek, ha elbizonytalanodom egy-egy helyzettel, jelenettel kapcsolatban. Akik egyszerre támogatnak és próbálnak lebeszélni az egészről. Egészről = blogoláról, ugyanis a legkomolyabb, hosszabb történeteimet, amiket versenyekre szánok, az egyik legtöbbször felbukkanó kikötés miatt nem oszthatok meg az interneten, a blogomon.

Mit tanácsolnál egy kezdő bloggerinának? Mit egy haladónak?
Ez az a kérdés, amit blogberkeken belül a "csapból is ez folyik" kategóriába sorolnék. Minden valamire való kritika és/vagy segítő szándékú blogon foglalkoznak ezzel, és a kördiagram kördíjak rendszeres fellépője is. Mi újat mondhatnék? Olvass sokat, egyél rágót? <- Ok, ennél a kérdésnél bukott ki, mennyire fáradt is vagyok (részletek legalul). 
Mi az a három dolog, amit egy kezdőnek tanácsolnék? 
Ne kezdj bele egy folytatásos történetbe, ha nem tudod nagyjából, milyen véget szánsz neki! Segítenek a cselekménytérképek és a jegyzetek :3
Ismerd a szereplőidet! Kapcsolatok, célok, személyiség...
Szeresd annyira a történtet, hogy a legvégsőkig kitarts mellette! De légy belátással is, ha látod, hogy valami nem működik. Gondold végig!
Haladóknak?
Merj egyre komolyabb történetekbe belefogni! Itt most nem a drámára gondolok, hanem a több ismeretet, kutatómunkát és tervezést igénylő sztorikra.. 
Hagyj időt magadnak átgondolni!
Vágj bele! Ha már olyan szinten vagy, hogy nem szerénykedhetsz többé, kénytelen vagy elfogadni, amit a többiek állítanak rólad, hogy jó vagy, hogy "haladó" vagy, akkor ne habozz, vágj bele, küld el az egyik írásodat egy kiadónak, egy komolyabb versenyre. (persze nem kötelező, vannak, akiket ez nem érdekel)

Mit gondolsz a negatív kritikákról? Írtál valaha ilyet?
A negatív kritikából, mint szóból sugárzik a rosszindulat. Aki ilyet ír, annak a szándékai nem tisztességesek. Harag vagy féltékenység, esetleg egyszerű rossz kedv vezérli és nem is mindig a megfelelő emberen tölti ki a haragját, így nehéz ellene védekezni. Valamint akaratlanul is el lehet követni. Észre sem veszi az ember, a sajátságos stílusából adódóan vagy valami más miatt, az általa építő jellegű kritikának szánt írását negatív kritikának veszik. Ez megeshet. Én például ismerek egy lányt, akit sokan arrogánsnak tartanak, olyannak, aki indokolatlanul lenéz másokat, pedig csak arról van szó, hogy ő otthonról egy olyan egy hangsúlyozási stílust hozott, ami könnyen félreérthető, de ha kicsit odafigyelünk, felfedezhetjük, hogy ő mindig így beszél, akaratlanul is, és ennek semmi köze sincs az arroganciához. Banális egy ügy, de valós probléma. Ez a kis példázat csupán bevezetőül szolgált a válaszomhoz, nem írtam és sose írnék szándékosan negatív kritikát.

Mi az az idézet, ami a legjobban összefoglalja a te nézeteidet?
Az írás nem mesterség, hanem életmód. - Kiss Tamás 
Nem vagyok egy idézetezgető ember, és ez itt feljebb csak egy kényszermegoldás, de hirtelen nagyon megtetszett. zen kívül még rengeteg idézet van, ami tetszik és igazságot érzek bennük, de ha belefognék az olvasgatásukba, még újabb két hét múlva se kerül ki ez a bejegyzés.

Te hogyan tartod egyensúlyban a tanulást, írást és a magánéletedet?
Egyszerűen? Sehogy. Néha erre billen ki, néha arra, de egyensúlyban legfeljebb nyáron van. Mármint a magánélet és az írás.

Milyen műfajban szeretsz alkotni?
Minden műfajnak megvannak a sajátosságai és az azokban rejlő lehetőségek. Szeretek kísérletezgetni, de határozottan a novellák és karcok állnak hozzám a legközelebb. Nem szeretek sokat várni a csattanóig.
Fanfictiont vagy egyedi történetet írsz szívesebben?
Akik eddig követték az itteni munkásságomat, most nagyon meg fognak lepődni. Habár imádok új világokat felépíteni és a mostanában úgy megszaporodott háromszázasaim sem kötődnek szorosan semmilyen fandomhoz, összességében több fanfiction vázlatom van a titkos kis könyvecskémben, mint egyedi történet. Hogy miért nem osztok meg ezek közül egyet sem? Egyrészt, mert nem illenének a Kuckó témái közé, másrészt mert ezek általában olyankor születtek, ha nem voltam elégedett egy-egy film/könyv/sorozat lezárásával és néhány részletet változtattam csak vagy vállalhatatlan rajongással vetettem bele magam a történet világába és még nem érzem magam készen arra, hogy ezeket a családomon kívül bárkivel is megosszam. Másik érdekesség, ezekkel a titkos fanfictionokkel nagyjából kétszer annyit szoktam foglalkozni, mint a blogon megjelent írásokkal, mert mindig tökéltesítgetek rajtuk itt-ott, hogy azt mondhassam rájuk, Igen, méltó felhasználásai az eredetinek vagy Igen. Így. Látod? Jobb, mint az eredeti.

Top 5 női karakter, akire felnézel/szeretnél hasonlítani hozzájuk?
Már ehhez hasonló kérdéssel is kerültem szembe néhány hónappal (talán volt az egy év is) korábban a 30+1 napos könyves kihívás keretében. Érdekes, azóta hogyan változtak az elképzeléseim.
Sophie Hatterre A vándorló palotából még mindig felnézek, de egyre többször érzem úgy, nem a főszereplők azok, akik ebből a szempontból megfognak, hanem az őket segítő barátok. Én nem akarok olyanná válni, mint a főszereplők, és nem akarok azonosulni velük én az ő saját történetüket akarom olvasni, de akik segítik őket, akik kitartanak mellettük, azokat mindig úgy megszeretem.
És Tiszián nemcsak ezzel nehezítette a helyzetem, hanem azt is kikötötte, hogy női karakterekből kell válogatnom. Ez pontosan mit is eredményez? Hogy a fent említettekkel ellentétben mégis főszereplőket fogok összeszedni, mert rémes a névmemóriám és mert a molyos olvasólistámat nézegetve mégis találtam néhányat.
Anidori-Kiladra ​Talianna Isilee koronahercegnő A suttogóból. Találékonyságáért és állhatatosságáért.
Bridie Chance, a Családi átokból. Töretlen vidámságáért, józanságáért és bizalmáért.
Miss Emily Weston a Szőke ciklonból. Magával ragadó lendületéért és kitartásáért.
Sto Heliti Zsuzsa, a Halál-alsorozatból (Korongvilág). Mert ő Zsuzsa!

~ Kérdéseim ~

Miért kezdtél el írni?
Vannak példaképeid, akik az írásban ösztönöznek? Kik azok?
Milyen műfajban szeretsz alkotni?
Milyen dolgok inspirálnak leginkább?
Milyen karakterekkel tudsz leginkább azonosulni?
Mit tanácsolnál egy kezdő bloggerinának? Mit egy haladónak? (csak, hogy másnak se legyen könnyű dolga)
Volt olyan hiba, amit kezdőként elkövettél és ma már nevetve gondolsz vissza rá?
Blogmoly vagy? Milyen történeteket olvasol legszívesebben?
Mivel szoktad elterelni a figyelmedet egy-egy borús napról?
Ha megkérdezik, ki vagy és egy mondatban kéne válaszolnod, mit felelnél?

~ Akiknek küldöm ~

titkos ember :3 - válaszra várva
akiknek szívem szerint még küldeném, akiknek a története nagyon tetszett, de már sajnos abbahagyták a blogolást és egyebek miatt:
Peetagey Smile :3
Mint már feljebb említettem, félig már alszom. Akkor mégis miért nem fekszem le ahelyett, hogy itt ülök a gép előtt és töltögetem a két hete kapott díjamat? Mert hirtelen feltűnt ismét ez a díj, ugyanonnan indult, mint az enyém, de két hét alatt akkora utat bejárt már, hogy egyszerűen úgy éreztem, nem ülhetek tovább felette >.< Hogy miért is pihent eddig a díj kitöltése? Még aznap, mikor megkaptam, elkezdtem kitölteni a Ma már nincs több gépezés! miatt papíron és persze, hogy eltűnt a lap én meg eddig reménykedtem, hogy egyszer csak meglesz és megtalálom azokat a remek kérdéseket, amiket kitaláltam a jelöltjeim számára :3 Na mindegy. Majd legközelebb :)

2017. febr. 22.

PETTYESKÉPŰ: A vonal megszakadt

O'tulle herceget a titkárnő egész megilletődötten fogadta. Nem volt hozzászokva, hogy az ügyfelek tőle kérjenek segítséget, általában rábízták magukat a robotizált személyzetre.
- Tudja, én úgy tartom, bizonyos helyzetekben még igenis számít az emberi tényező. – O’tulle herceg egész lényéből sütött az arisztokratikus büszkeség, egyszersmind a józan űrkatonákra jellemző egyenesség és belátás is megvolt benne.
A titkárnő bevezette a legmagasabb rangú ügyfelek számára fenntartott irodába, majd zavartan belekezdett a tájékoztatóba, ám a herceg közbeszólt.
- Kérem, én tisztában vagyok ennek a házasságszerző cégnek a működésével, hisz az apám és nővérem is ennek a rendszernek vált áldozatává. Elnézést, ez csupán egy tréfás fordulat akart lenni. Nem kell elsápadni! – A herceg gondterhelten az előre kitöltött italért nyúlt. – Ön értelmesnek látszik és remélem, nem áll szándékában meghazudtolni… - elhallgatott, amint megértette, ha kedélyesen próbál csevegni, azzal csak jobban összezavarja a vele szemben ülő nőt. Ezt nem akarta, ám ez egyúttal azt is jelentette, hogy egyenesen, kertelés nélkül kell mindent elmondania.
- Gondolom, ismeri a családomat, hisz minden tagja szerepel a nyilvántartásában. Bizonyára azt is tudja, hogy két terméketlen lányom és egy ferde hajlamú, steril fiam mellett egyetlen gyermekem, aki tovább viheti a nagy múltú O’tulle nevet, most töltötte be a húszat. Első katonai küldetését a múlt hónapban kezdte meg. Szeretnék számára egy megfelelő menyasszonyt találni, mire hazatér. Tudom, az általánosan követett rendszer szerint legelőször a szintén hercegi családok lányai kerülnek sorra, ám az elmúlt néhány száz évben olyannyira elhatalmasodott ezen a rétegen a beltenyészet, hogy alig találni olyat, aki képes gyermeket szülni. Ezért arra kérem, először a kisebb hozománnyal rendelkező unokahúgokat, balkézről született lányokat keresse ki nekem, és…
A herceg vevője ekkor váratlanul megszólalt. Felvette, majd néhány perccel később falfehér arccal fordult a nő felé.
- Az ügy tárgytalanná vált.
- Mi történt?
- A vonal… megszakadt – felelte a herceg, majd elhagyta az irodát.

 A VONAL MEGSZAKADT
A 300-on eleddig csak olyan alkotások születtek e mellé a cím mellé, ahol valaki meghal, meghalt vagy várhatóan elhalálozik. Szerettem volna itt is különcködni és valami egész másról írni. Egy lázadásról, a rabláncok levetéséről, de az a történet sehogy sem akart alakot ölteni, aztán felvetődött ez a téma, igaz kicsit messzebbről indult, dehát itt sokszor nem érezni, honnan is indult az egész. Mindegy is, lehet, egyszer majd azt is elmesélem :3 Addig is, remélem tetszett nektek ez a szösszenet és olvassátok el a többit is itt.
Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony