Obrazek 1

Obrazek 1

2016. aug. 31.

NYÁPLIC: Blogmoly kihívás

Remekül időzített ez a kihívás, amit A Spoiler, spoiler hátán írójától ki mástól kaptam. Az eredetit itt olvashatjátok. Petra ( és Quinn) itt részletesebben leírják, kifejtik a problémát.
Én rövid leszek. Egy mindenképp veszélyeztetett, talán már kihalófélben lévő élőlényről van szó és az ő megmentéséről. Ez tulajdonképp egy felmérés, egy kutatás, hogy minél több élő egyedre lelhessenek rá. A tudományos körökben libricus electrolicus mojus-ként ismert, hétköznapi nevén a blogmoly egyre kevesebb nyomot hagy maga után, így nehezebb követni a populáció korfáját, étkezési szokásait és... természetesen az egyedszámát.
Egyre kevesebb kommentharapást és pipa kaparászást jelentenek a blogger kutatói, és ez elkeserítő, mert egy nagyon értékes fajról van szó.
Szerencsére ez az élőlény viszonylag könnyen képes a szaporodásra megfelelő körülmények közt. Képes a... terjedésre.
Én közel egy éve kezdtem felfedezni magamon a blogmollyá válás egyértelmű tüneteit.

Blogger és blogmoly társaim!
Íme, itt van az én kedvenc összeállításom, az én saját blogmoly menüm. Remélem, ti is megéheztek, és belekóstoltok néhányukba :)
A körítésként használt zenéket nem a szövegük, hanem a hangulatuk alapján válogattam össze több-kevesebb sikerrel, valamint a címek alatti "fülszövegeket" is magam kreáltam.


Lullaby Peace bérgyilkos. Legújabb célpontja, Floyd Lawton egy kicsit más, mint a korábbiak... vagyis inkább a hatás, amit Lullabyra gyakorol. Rég elnyomott érzések törnek felszínre és ez mindent megváltoztat. A kérdés már csak annyi, mit tehet egy lány fejében egy időzített bombával az érzelmei és a szabadsága visszaszerzésének érdekében?

Az íróval még egy korábban nyitott blogján a WYD-n meghirdetett verseny kapcsán vettem fel a kapcsolatot, mely aztán folytatódott, egymás írásainak lelkes olvasói lettünk és barátok. Természetes volt, hogy beleolvasok ebbe a történetébe is. Mikor belekezdtem, szinte semmit nem tudtam még a DC Íjászáról, s így Deadshotról sem. Aztán annyira megtetszett a történet, hogy még az "eredeti" sorozatba is belevágtam! Belevágtam....
A sztori nem szűkölködik meglepetésekben, különösen az első évad lezárása! A stílusát is szeretem, a szereplőit is, a cselekményét is. Kell ennél több? A második évadról a véleményem még kialakulóban van, de mindenképp pozitív lesz, csak annak mértékét nem tudtam még belőni.
Kidolgozott cselekmény szál, tudatos építgetés, nyugodt szívvel bele lehet vágni, mert itt nem lesz olyan, hogy meglengeti előtted az aranypirítóst, majd a tó mélyére hajítja, hogy jól elázzon és meg se tudd enni. Itt, kérem, meg lesz az egész az előételtől a desszert utáni kávéig.
Étkezés mellé ajánlott zene: Dream of Goodbye - Miracle of sound
érezni a bizonytalan lüktetést, a szabadulni vágyást, a kegyetlen pusztítást, végül a harmóniát és a halkuló megnyugvást...
◊◊◊

Egy cím, háromszáz szó. 

A.T. Jolt által indított blog mindössze ennyi keretet szab az írói számára. Azon túl a Fantázia szabadjára van engedve. 
Korábban többször is elgondolkodtam azon, vajon kinek mi jutna eszébe egy-egy szó vagy jelenet hallatán. Lényegében ez volt a Szótárazó minisorozatom alapja is. 
Nyolc-kilenc hete találtam rá Jolt blogjára, akkor a Háromszázat még nem nyitotta meg. Láttam a kihívás leírását és azonnal megfogott. Aztán létrehozta ezt a blogot és én azóta is lelkes "társszerzője" vagyok. Hétről-hétre izgalommal tölt el, hogy milyen cím kerül elénk, és mi mi mindent hozunk ki abból a néhány szóból.
Már más blogokon is láttam hasonló kezdeményezést, novellaíró versenyek formájában, ahol a cím adott. Ám ez az oldal annál különlegesebb. A terjedelmi korlát és a hetenként érkező újabb kihívás rengeteg pluszt ad hozzá. Főleg alkotási kedv formájában.
Ezen az oldalon mindenki megtalálhatja a saját szájíze szerint való történetet. Van itt horror, thriller, sci-fi, romantikus, fantasy és amit csak el tudtok képzelni.
Étkezés mellé ajánlott zene: The Greatest hit from Hans Zimmer
hogy mindenki találjon számára megfelelő aláfestést a történetekhez. Harcias, lágy, szomorkás, romantikus, keserédes, titokzatos, csatanós
◊◊◊


Fanfictionok és novellák minden mennyiségben, amit csak az univerzum képes elviselni. Sherlock, Constantine, Dr. Who és társaik. Keverve, nem felrázva.

Igaz, még csak a napokban nyílt a Galactic, ám elődjét a WYD már régebbről ismerem és ugyan minek mutassak be egy költözés közepén álló lelakatolt blogot? Na ugye!
Babu Miriel általam ismert legkorábbi történeteinek újrafeldolgozásaiból - átmenekítéseiből - álló oldal szintén ígéretes az ínyencek számára. A legkülönfélébb fandomok találkozásakor új ízek születnek - ezt még Remy* is tudja. *A L'ecsó patkányszakácsa
Étkezés mellé ajánlott zene: Dr Who soundtracks - series 5 mert olyan jó kis dallama van és... mert ott a Doctor?
◊◊◊



Véronique Fortier váratlanul kettős kihívással találja szembe magát. Nemcsak hogy el kell játszania (fiú)ikertestvérét az egész suli - különösen a futballcsapat - előtt, de még Párizs megmentése is a nyakába szakad. Pontosabban Páva megfékezése.

Az egyetlen fanfiction a Célkeresztben-en kívül, amit olvasok, szóval mondhatni Nagy Szó. Sajnos már jó ideje nem került fel új rész*, de ez nem kedvtelenít el engem. Sose mondanék le erről a történetről. Kedvelhető szereplők, különleges képességekkel rendelkező főhősnő, vicces szituációk, egy titokzatos gonosztevő és Bud Spencer. 
Azt hiszem ezzel a néhány szóval megközelítőleg sikerült is leírnom, miért szeretem annyira. Jah, egy elengedhetetlen hozzávalót kifelejtettem! A stílus! Hyacinth igazán élvezhető stílusban tálalja az egészet, a körítésről nem is beszélve!
Étkezés mellé ajánlott zene:  
Lalalala - Bud Spencer, mert a pisztácia már elfogyott. Igaz, ez az eddig felkerült kilenc résznek nagyjából tíz sorához stimmel - fejezetenként egyenletes eloszlásban, de ezt muszáj volt ide tennem. :'(
*módosítok: a napokban ismét új résszel örvendeztetett meg az író minket, olvasókat
◊◊◊



Mert minden - ilyen - történetnek szüksége van titkokra, bonyodalmakra, érzelmi hullámvasutakra, gyilkosságokra és hasonlókra is, de azért mégiscsak James Rochesterre a leginkább, a régimódi gonosztevőre. 

A Tale egy újabb értékes blog a felhozatalban az egyetlen komolyabb thrillerként. Egy novellaíró verseny kapcsán találtam rá és nem sokkal később már a fent lévő utolsó szavakat olvastam. (No ez szépen hangzik, de igazából két nap alatt olvastam el. Muszáj volt beiktatnom egy kis alvást is.)
Nemrégiben kezdtem csak rákapni a krimikre és hasonlókra egy Poirot később Bourne nevű úriembereknek hála, mégis az efféle blogok jó ideig nem vonzottak. Ma sem vonzanak igazán, de erre az egyre rátaláltam, és nem bántam meg - eddig -, hogy végül beleolvastam.
Megtetszett az alapfelütés is és a főszereplő jelleme, no meg ahogy Aimée az egészet elénk tárja.
Habár fel vagyok iratkozva, időnként reménykedve a véletlenben felnézek, hátha felkerült már a következő fejezet, ami mindig képes kárpótolni az eltelt köztes időért cserébe.
A művész szép lassan hinti el előttünk a szavakat, nem siet, kivárja, hogy a tűkön ülő rajongók izzadságcseppjei megöntözzék azt, majd szép ropogós kenyérré süti a piruló arcunkon.
Étkezés mellé ajánlott zene:  Once upon a time - Lana del Rey
valahogy beugrott... a hangulata miatt? 
◊◊◊



A - többek között - igencsak beképzelt és elkényeztetett Jázmin élete egy végzetes éjszakán különös fordulatot vesz. Halálos balesetet szenved, ám kap még egy esélyt az Örökkévalóságtól. Pontosabban hatvan napot kap egy ismeretlen ismerős testét kölcsönkapva, hogy jóvátegye mindazt, amit tönkretett Jázminként.

Peetagey Smile kritikájának köszönhetően találtam rá a blogra, ami messze fölülmúlta nálam a fantazival fűszerezett romantikus blogok iránti nem létező elvárásaimat. Mintha egy könyvet tartanék a kezemben, ami már túljutott a lektorok és a kiadó rostáján. Igényesen, leleményesen és meglepően... meglepően magával ragadón szövi Annamari a történetet. Minden karakterbe belecsempész valami egyedit. Jázmin, mint főszereplő, remekül felépített és kidolgozott jellemfejlődésen ment keresztül már az eddigi részek alatt is. Most épp egy bonyodalmasabb résznél jár a sztori, de hát mikor nem volt az? Most még inkább bonyodalmasabb, hisz a legapróbb cselekedetek, szavak is hatással lehetnek a körülöttünk lévőkre, hát még a hirtelen test és lélekcserék! A történet nagyjából az egyharmadánál járhat már, és én alig bírok magammal, mikor meglátom, hogy egy újabb rész került fel.
Azt kell mondanom, e mellé a történet mellé nem szabad sem előételt, sem desszertet rendelni, mert annyira magával ragad, hogy nem bírod abbahagyni, a hatása alá kerülsz, addig-addig míg úgy el nem telítődsz a világával, hogy felállni sincs erőd a székből/gép elől.
Étkezés mellé ajánlott zene: Dragon boy (Spirited away) - Joe Hisaishi 
a rohanó idő útját sorsdöntő gongütések és romantikus hegedűszó kíséri, akár a nyughatatlan tenger vagy... az emberi lélek. Azért az Ébreszd fel a lelkem! nem ennyire sodró, de mit jelent hatvan nap nyolcvan évhez képest?
◊◊◊



A fiatal Edgár úrfi élete békésen folydogál a maga medrében , mígnem felbukkan rég elveszettnek hitt menyasszonya és... úgy viselkedik, mint egy XXI. századi tinédzser. Csakhogy Edgár nem abban a korban él. Ő nem annak a századnak a szülötte. Vagy mégis?

Mindig is nagy szerelmeim voltak a kellemes délutáni kikapcsolódást nyújtó "kosztümös" regények. A XVIII., XIX. századi Anglia társadalma egyszerűen magával ragadott. 
Valahonnan rákeveredtem a blogra és megpillantottam Miss Cissy-t a Csengetett Milord?-ból, azaz Robertát az egyik fejezet képeként, és gyorsan hagytam is egy üzenetet az írónak, mert lássuk be, nem minden nap futhat össze az ember egy Csengetett Milord? rajongóva, így muszáj volt kiderítenem, véletlen-e, hogy épp azt a képet használta fel. Nem volt véletlen.
Néhány nappal később már túl voltam az utolsó felkerült fejezeten is, és első között iratkoztam fel. Mármint az én részemről volt ez az első feliratkozások egyike közt, és az óta is makacsul kitartok a blog mellett - habár fél éve került föl az utolsó rész -, mert egy remek recept szerint készül!
Étkezés mellé ajánlott zene:  Gramofon waltz - Eugen Doga
régimódi, háromnegyedes ritmus tele érzelmekkel, csapongással... nem mellesleg az egyik kedvenc keringő zeném.
◊◊◊
Köszönöm a figyelmet, blogmolyok! Bár tudom, szerepelhettek volna itt egzotikusabb csemegék is, melyeket kevesen ismernek, azért remélem, mindenki talál, esetleg már talált magának egy finom falatot.

Meghívottaim: A. T. Jolt  és Babu Miriel

 Az étlapot bárki bővítheti, nem kell a séf külön engedélyét kérni, de azért megköszönné és én is , ha pár sorban szólna róla és kitenné a logót, hogy blogmoly-étteremláncunk fejlődhessen!


Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony