Egy sötétbe burkolózott alak kissé görnyedten baktatott fölfelé a hegy oldalán. Egy testet cipelt, amit gondosan egy barna zsákba gyömöszöltek korábban. Hosszú, kukoricasárga hajszálak lógtak ki a zsák szájából, és lágyan lengedeztek a mozgás hatására.
Az alak nagydarab és szőrös volt, harmadik szeme pislogás nélkül lebegett ormótlan szarvai közt. Nem viselt mást, csupán egy szakadt vaddisznóbőr tógát, amibe egy rozsdamarta ollót csúsztatott. Mindkét kezén tíz ujja volt, melyek hosszú egyenes karmokban végződtek. Ha kinyújtotta őket, úgy festett, mintha fésűk lennének, most viszont meglepő gyengédséggel és óvatossággal simultak a vászon falára. Úgy tartotta a reszkető zsáklakót, mint valami kisdedet.
Léptei és légzése olyan nesztelen volt, akár egy szellemé, így tisztán halhatta apró füleivel a fojtott zokogást. Szerette volna megnyugtatni a szüzet, de tapasztalatból tudta, borotvaéles hangja csak még jobban megijesztené őt.
Végre feltűnt a kőkastély. Komor és sötét volt, habár a belsejében fény égett. Alacsony kerítéssel körbevett kert határolta, amin át ezüstös hajfolyam csordogált végig. Ez éltette a tövises rózsahajakat és a falakra akaszkodó futóhajakat.
Egy alacsony nő sétált a folyam mellett időnként kivágva belőle egy-egy tincset, miket utána a rózsák közé font. Mikor észrevette a szörnyeteget széles mosollyal arcán felé indult. Hosszú kaftánt viselt kendővel a fején.
- A zsák még nem ereszt - szólt éles hangon a szörny, mikor a lány mellé ért megelőzve mindenféle kérdezősködést.
- Örülök, hogy visszatértél, Mortimer! Hogy hívják?
- Leeiah - A neve hallatára a zsákban kuporgó szűz összerezzent.
- Üdv, Leeiah, emlékszel még rám? Én vagyok az Norah. Dogung lánya. Ne aggódj, Mortimer nem teljesen olyan, mint híresztelik! Nem a lelkünkből készíti Luanah isten fátylát az égre. A hajunkat vágja le és fonja össze.
A kastélyban még tizenegy különböző korú, teljesen kopasz lány fogadta a zsákból előmászó Leeiah-t. Enni és inni adtak neki. Mortimer mögé ült a földre és végtelen óvatossággal elkezdte kifésülni a lány puha, szépen gondozott haját.
Aznap este Luanah isten, avagy a Hold körül óriási sárgás fátyol jelent meg. Az emberek örültek, hogy az istenségnek kedvére való volt az áldozati szűz tiszta lelke. Családja büszkén gondolt Leeiah-ra, míg a lány épp próbált megbarátkozni új helyzetével és a kendővel, amit Norah adott neki.
PUHA HAJ
Nézzétek el, kérlek, hogy ennyire esetlenre sikerült a magyar cím vagy azt, hogy az első szóhoz ennyire felületesen kötődik a történet.
Még mindig a Vadkanapó hatása alatt vagyok, így nem csoda, hogy annyira hasonló lett, monthatni az előző folytatása ez a kis történet.
Mint a Csillaglesen, itt is azt képzeltem, hogy Mortimert a Hit alkotta meg. Egyszer talán írok a születéséről is, mivel nagyon megkedveltem ez alatt a háromszáz szó alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése