Obrazek 1

Obrazek 1

2016. szept. 29.

NYÁPLIC: Reread, rewrite, burn book tag

Szinte szállóigévé vált már az, hogy azért hagyja abba egy blogger az írást, mert kevés kommentet kap a műveire. Elbizonytalanodik, félrelép és már meg is történt a szakítás. A blog meg csak némán könnyezik, majd egyre több por telepszik a főoldalára, végül teljesen beszürkül és egyé válik az univerzummal.
Egy andalítóan disszonáns waltzer feldolgozás hallgatása közben jutottam el arra a pontra, hogy... - nem, még csak viccből se szeretnék senkire ráijeszteni, épphogy visszakaptam a Kuckó kulcsát, nem akarom máris eldobni - ... a hónapban felkerült az átlagosnál jóval kevesebb és rövidebb írás hatására megfogyatkozott komment áradat hatására elfelejtettem írni! 
Persze ez nem csak ezzel, hanem a megfogyatkozott szabadidőmmel is összefüggésbe hozható, de mostanában lényegesen kevesebbszer jut eszembe a blog. Pontosítanék, jutott, ugyanis, amint eljutottam ehhez a felfedezéshez, azonnal meg is szállt az írhatnék.
Hogy rendhagyó módon miért is kapott ez a book tag bevezetőt? Mert akitől kaptam, szintén a nagy visszatérését harangozta be vele :3

A szabályok:
1. Fogsz egy poharat,bögrét,tálat stb.,amiből majd a papírokat ki tudod húzni. (Aztán fogja a XXI. századi blogger és beüti a könyvek sorszámát a random.org-ra.)
2. Tetszőleges számú fecnire,tetszőleges számú könyv címeket írsz. (teleír egy A/4-es lapot, majd onnan szelektálni kezd próbál. Legalább az azonos szerzőjű vagy műfajú könyvek közül néhányat.)
3. Minden körben hármat kihúzol, és eldöntöd, hogy melyiket olvasnád újra(reread),melyiket írnád/íratnád újra(rewrite),és melyiket égetnéd el (burn). (Mivel a harmadik szabály egy része ellenkezik a könyvmoly kódex-szel, miszerint nem égetünk könyvet, így csak laza mozdulattal kiteszi a kuka tetejére... vagy beadja a könyvtárba, hátha valaki másnak tetszeni fog.)


Első kör:

Újraolvasnám: A suttogó. Nehogy összetévessze bárki is az azonos címen megjelent lovas könyvvel. Ez a Grimm fivérek egyik meséjének, a Libapásztorlányak egy újragondolása. Egy, de még milyen! Ez nem egy tinglitangli mesécske. Itt van árulás, halál, gyilkosság, őrült állatok, akik később emberekhez beszélnek, és emberek, akik megpróbálnak állatokhoz beszélni. A történet ismert, mégis Shannon olyan remekül szövi a szálakat, hogy az olvasó el is felejti, mi volt az eredetiben és ennek a történetnek a szereplőiért kezd szurkolni. A főszereplő lány naiv, néha bizonytalanodik, de képes a sarkára állni, gondolkodni és hatalmas szíve van. Nem is tudom, mikor izgultam végig utoljára úgy romantikus történetet, mint akkor ezt. 
A mellékszereplők szintjén is rengeteg szerethető, gyűlölhető embert találtam, és azok a kis plusz információk a kiejtésről, a hajszínről, igazán egyedivé tették a történetet. Megmaradt a tündérmesei jelleg, mégis sokkal több mélységet és izgalmasabb hátteret kapott, mint az eredeti.

Átírnám: Longbourn árnyéka. Nem is igazán átírnám, inkább kiegészíteném még néhány kulisszatitokkal a Bennet családot és a szolgák életét illetően. Azon rajongók közé tartozom, akiket igazán érdekel kicsit realisztikusabban, hogyan is zajlott az élet akkortájt.

Kitenném a kuka tetejére/átpasszolnám a nagypapámnak: A Bourne-rejtély. Imádtam, mikor olvastam, de biztos, hogy még egyszer nem kezdek bele jó ideig. Hosszú volt, rengeteg minden történt benne, néha kicsit elveszettnek is éreztem magam. Aztán ott volt a tökéletes megszerkesztettség mellett a szerelmi szál, ami kellett, mert hát... ott volt mellette egy nő és csak egy nő volt mellette, így abba szeretett bele, de én ellettem volna a nélkül is ^.^


Második kör: 

Újraolvasnám: A bűn eredete. Legfőképp Tarzan miatt, mert a slusszpoént avagy, hogy mi is a bűn eredete és ki az elkövető, már tudom. De a fák tetején ugrándozó, állástalan színészért bármikor újra elolvasnám. Ha már megfogadtam, hogy ebbe a válogatásba megpróbálok olyan könyveket összegyűjteni, amik még eddig nem szerepeltek egy könyves tagban sem, legalább ennyi majomembert megengedhetek magamnak.

Újraírnám: Az ijedt szemű lány. Igazság szerint megint csak kiegészíteni merném. A végén olyan aranyos az a kis románc Hastings kapitány és a címszereplő közt, szívesen olvastam volna a végkifejletet és az azutániakat is.

Kitenném a kuka tetejére/ csendben elsikkasztanám: A férj, aki elfelejtette a feleségét. A főszereplő remekül felépített karakter, és habár ez a regény, a történet része - amire megint csak alig lehet rossz szavam -, hogy egymás után fedezzük fel vele együtt a saját rossz tulajdonságait, kirohanásait és a rémes személyiségét, a végére sem sikerült megszeretnem Vaughant.

Harmadik kör:

Újraolvasnám: A koppányi aga testamentuma. Azon kevés könyv egyike, aminek címére még egész kisgyerek koromból emlékszem. Talán még olvasni se tudtam, mikor esti mese gyanánt levettem ezt a könyvet polcról és a nagynéném kezébe nyomtam.

Újraírnám: Nathalie második élete. Nagyon érdekesek azok a kis kiegészítő szösszenetek, de néhányat nem nagyon értettem. Ha újraírhatnám néhány részét, legalább utalásokat tennék arra, pontosan mire fel is kerültek bele a könyvbe azok a részletek. 

Kitenném a kukára/odaadnám egy nálam fiatalabb sci-fi rajongó gyerkőcnek: A szökevény robot. Még egy rég elfeledettnek hitt cím, ami a röpke múltamból hirtelen felderengett. Választhattam volna sokkal jobbat is a csíkos, pöttyös, delfin és albatrosz könyvek közül, amik amolyan örökségként az óta is ott várnak rám az egyik polcról, de ez az egy jutott hirtelen eszembe. Nagyon aranyos történetecske, és érdekes, hogy akkoriban hogyan képzelték el a robotokat és a jövőt. Talán, ha újraolvasnám, ismét meg tudna mosolyogtatni, de inkább kiteszem, hátha valaki másnak igazán tetszeni fog.

Negyedik kör: 

Újraolvasnám: Vadkanapó. A Korongvilág ellen egyik könyvnek sincs semmi esélye. Ez már amolyan törvényszerűség felém. Pratchett mester egyszerűen felmúlhatatlan. Zseniális könnyedséggel és humorral illeszti bele a Korong világába a Mikulás legendáját. Ahogy a Vadkanapó eltűnése miatt a HALÁL besegít az úgymond "kollégának", ahogy próbálja megérteni, hogy a hatéves gyerek kérhet kétélű acélpengét, meg játékot aranyos babákkal, vérrel és guillotine-nal, de azért nem fogja megkapni. A varázslók még mindig ott egyensúlyoznak egy Altzheimer kóros vénember és egy óvodás értelmi szintje közt, habár Rettentheőnek sikerül összeszednie magát és nem kinyitni a szemölcsmanó zsákját, és a többiek is elég hamar rájönnek, hogy nem szabad túl sokat káromkodni - főleg nem cifrán -, mikor az energiák, hogy úgy mondjam, kiegyensúlyozatlanok. Mi van még? Áh, a másnaposság istene. Kinek jut egyáltalán eszébe, hogy a másnaposságnak istene legyen? Szerencsétlen fickó. Aztán az a csavar a fogtündérrel! Én onnantól kezdve tudom, hogy felesleges azt mondani, hogy ennél nagyobb csavar már nem létezik, vagy ennél jobb már nem lehet. Mert Pratchett mester csak erre vár, hogy aztán a képembe röhögjön és elém hozza a Patkányhalált vagy Göcsört káplárt a Városőrségből, esetleg megmutassa, milyen esti meséket olvas Zsuzsa a gyerekeknek.

Újraírnám: No és Én. Mikor megvettem, én teljes mértékben meg voltam róla győződve, hogy No férfi. Abból, ahogy leírtam, könnyen kitalálhattátok, hogy No nő. Egy fiatal hajléktalan lány, aki árvaházban nőtt fel. Őt próbálja felkarolni a főszereplőnk, aki okosabb, mint a többiek, talán egy kicsit autista is. Nehezen tudja megérteni az emberi érzéseket. Inkább csak megfigyelné őket - legszívesebben. Harmadik főszereplőként ott van a túlkoros osztálytárs, aki már másodszor bukik meg. Látszólag színes társaság, engem mégsem tudtak meggyőzni arról, hogy elbírnak a vállukon egy regényt. A vége, No döntése meglepő volt, és az, ami végül kiderült róla, de én úgy éreztem, nem lehet így vége. Egyszerűen túl sokat küzdöttek, hogy a végén ne sikerüljön. Kiegyezek én a végén a kudarccal is, de akkor kicsit hosszabban meg lehetne magyarázni, esetleg az epilógusban végre beleláthatnánk No fejébe is kicsit.

Kitenném a kuka tetejére/ beadnám a könyvtárba: Északi fény. Nem akarok egy csavart se lelőni, de a Vége! A végét én nem venném ennyire, nos, tragikusra. Befejeztem, és egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez az ára. Nagyon dühös voltam Pullmanra. Tudom, bizonyos dolgokért áldozatokat kell hozni, és kell néha az, hogy a történet alakulása megrázza az olvasót, kellenek karakterek, akiket gyászolhatunk és készíthetünk róla kedves fanartokat, amikben elképzeljük, hogyan nőtt volna fel. Igen, egy gyerek meghal a végén. Egy gyerek, akinek meg kell halnia, de én mégis sajnálom, és azt kívántam, bár lenne más lehetőség. Aztán a sorozat következő kötete, habár elképesztő világokat festettek le elém, és csavaros volt a történet, több szálon futott, nem sikerült belerántania a történetbe. Nem hiszem, hogy valaha újra fogom olvasni. Talán csak évek múlva. Felnőttként, amikor máshogy fogom már látni az egészet.


Ötödik kör:

Újraolvasnám: Mindet. Na, jó... a Családom és egyéb állatfajták. Mert most ősz van, és nemsoká szuttyos és ködös lesz az idő, és akkor majd bekuckózom a jó melegbe, előveszem, és melengetem magam a jó meleg korfui levegővel és az ifjú Gerald különös kalandjaival. Nekem is voltak ilyen nyaraim - gondolom, és eszembe fog jutni az az év, mikor a szigligeti várban marhakoponyát talált két srác és az egyik zápfogat elcseréltem egy nyakcsigolyával, és találtam egy teljesen jó állapotban lévő ló lábszárcsontot. Mikor a bátorságpróba közepén kifogyott az elemlámpából az elem, és az egész ösvény tele volt meztelencsigákkal, az erdő meg szellemekkel - illetve fehér lepedős apukákkal. Mikor megkergetett egy hattyú és anya meg én krokival felfedeztük a nádast. Mikor a fagylaltozóban száz forintért kaptunk három gombócot. Mikor elmentünk az Afrika múzeumba és én tevegeltem. Mikor ellátogattunk Keszthelyre és a Helikon rádió épp arról az elszökött vizsláról beszélt, ami elsétált mellettünk. Mikor... mikor...

Újraírnám: Rubinvörös. Értem én, hogy szemétkedni kell a szerencsétlen lánnyal, a fekete báránnyal, azzal, akinek nem akkor kellett volna születnie, de szerintem ezek a kifinomult és tanult hölgyek kreatívabban is meg tudták volna oldani ezt a feladatot. Valamint lehetett volna kicsivel több James-ből és kicsivel kevesebb G-betűs szereplő. Nem a karaktert akarom kitörölni, csupán annyi, hogy kezdődjön T-vel vagy M-mel a neve.

Kitenném a kuka tetejére/Piedesztálra emelném: A praetoriánusok. Egyik kedvenc kötetem a Sas-sorozatból a Centurió után. Macro és Cato mindig meg tudnak újulni, Scarrow mindig kitalál nekik valami izgalmas küldetést szerte a Római Birodalomban. A kötetben végre eljutunk Rómába is, ahol hőseink egész közel kerülnek a Claudius császárt körülvevő összeesküvésekhez, és nem egy veszélyes ellenséget szereznek. Külön kedvenceim azok a jelenetek, mikor a többi katonával érintkeznek, akik rangban elvileg alattuk lenének, ám az álca miatt el kell tűrniük az legrosszabb bánásmódot is.

Hatodik kör:

Újraolvasnám: A napkirály kémnője. Egyszerűen nem tudom megunni, pedig nem egy olyan könyv, ami letehetetlen volna. Egyszerűen csak izgalmas. Észrevétlenül. Ez egy nagyon különleges könyv. Van benne boszorkányság, férfiruhába bújt nemes kisasszony, titkolt szerelem, összeesküvés, még összeesküvés és gonosz rokonok. Egy bátor és talpraesett főhősnő és egy elragadó udvarló.

Átírnám: Hosszú álom. Lehetett volna egyértelműbb képet létrehozni a külső világról. Kicsivel több leírást én elviseltem volna erről az egész Uni-világról, Európáról, Otto testvéreiről és úgy egyáltalán Rosalinda szüleinek haláláról és testvéreiről.

Kitenném a kuka tetejére/ megpróbálnám elfelejteni, ami nem lesz nehéz: Szelíd szépség. Nem annyira emlékezetes Szépség és szörnyeteg feldolgozás viktoriánus köntösbe bújtatva. Érdekes elképzelés, egész talpraesett főhősnő, eltökélt és ugyancsak rafinált főhős és néhány bonyodalom. Végső soron nem hozott semmi újat. Nem hazudtolta meg a műfaját. Ha már ez a történet, a Beasty sokkal jobban tetszett. Igaz, a kor kicsit más.

Hetedik kör: 

Újraolvasnám: Francia négyes. Letehetetlen könyv, abszurd, de vicces alaptörténettel, színes karakterekkel. Imádni való és talpraesett főhősnő, tunyának tartott főhős, aki jobban eligazodik a női divatban, mint a saját nővére - mégsem meleg -, aki esélytelenkén indul a lány kezéért, de a többi jelöltnek sem áll sokkal jobban a szénája. Remek korrajz, ötletes és frappáns párbeszédek, igazi Georgette-gyöngyszem.

Újraírnám: Álruhás szerelem. Az utószóban az írónő ugyan mentegetőzött, hogy egy romantikus regénybe mégse illik beleírni, ahogy a főhős kihozza a teli ágytálat a gazdája hálójából, pedig szerintem ez adta volna meg a sava-borsát az egésznek. Lekerül az álruha, a főhős kilép a személyzet soraiból, a nemes urak és hölgyek pedig pirulgathatnak. Valamint a címét is átírnám. Szerintem tökéletes a Fairbourne-hall cselédje vagy -i cseléd is.

Kitenném a kuka tetejére/csendben elsikkasztanám: A Rosie-projekt. Rosie egyáltalán nem volt szimpi. Mr. Monk miatt Tillman prof még közelebb állt hozzám, de a szexmániás legjobb barát sem jött be annyira. Tillman munkája is olyan messze állt tőlem, nem is tudta felkelteni az érdeklődésem. Igaz, a DNS vizsgálatos keresés érdekes volt. Néhány ötlet kifejezetten tetszett, de a vége az szétcsapott mindent. Ekkora pofára esést, ekkora tévedést ritkán olvas az ember. Azért kicsit örültem, hogy végül az lett az apa, aki, de Rosie, nos, ő nagyon is szégyellheti magát. 


Nyolcadik kör:

Újraolvasnám: Csontbrigád. Megrázó és felkavaró, sőt megrázóbb és felkavaróbb annak tudatában, hogy néhány évvel a regény megjelenés után az író maga is egy a csontbrigádéhoz hasonló táborba került. Egy haláltáborba, ahonnan soha nem tért vissza. A történt középpontjában álló titokra, hogy ki is követte el valójában a gyilkosságot, rendkívül rafinált módon kapunk választ. Lépésről-lépésre jut közelebb a főszereplő hozzá és vele együtt mi is a titok nyitjához. Sokszor csak a véletlen műve az egész. Az Afrikában állomásozó katonák mindennapjai, a hőség a reményvesztettség tökéletesen átjön a sorokon keresztül.Embertelen körülmények, a főhős azonban ízig-vérig Rejtő hős, így természetesen túléli. De milyen áron?!

Újraírnám: Eleven testek. Nagyon tetszett a történet, még úgyis, hogy előbb láttam a filmet. Olvastam volna még tovább is, illetve részletesebben. Hogy milyen az emberek élete, és némi kalandot R-rel és Julie-val a falakon belül. Aztán az agyak agyalását kihagynám. Ahogy keseregnek azok a hullaemlékek, engem nem igazán fogott meg. Persze sok mindenre utalnak, hogy az emberiségnek végre észhez kéne térnie stb. de mi emberek vagyunk. Már annyiszor ismételték el - tudom, nem lehet elégszer -, hogy én szívesen kihagytam volna. Ha már a világ sorsáról és a környezet tudatosságról, a kapcsolatokról akarok hallani, látni, megnézek egy Ghibli filmet.

Kitenném a kukára/várnám a befejezést: Angyalok bukása. Ha az írónő múlt időben írta volna meg az egészet, máris helyet cserélhetett volna az Eleven testekkel, de így nem. Érdekes történet, meglepő jelenetek. Számomra Penryn nem tudott mindig élő maradni, mármint akiről elhiszem, hogy tényleg létezik. Más kifogásom nagyon nem volt a könyvvel szemben. Várom, hogy mit tud kihozni a lezárásból az írónő.


Ennyi lett volna az én listám, ami persze eléggé át lett alakítva a saját szájízem szerint, mint rendszerint, most sem tartottam be a szabályokat, de erre senkit nem ösztönöznék. A book tagos szabályok azért vannak, hogy érdekesebbé tegyék őket, és legyen bennük kihívás. Én amolyan potya/hobbi book tagos vagyok. Én megengedhetem magamnak ezeket a kis ferdítéseket.
Mivel most senkinek nincs semmire ideje vagy legalábbis alig, nem hívok ki senkit. Persze, aki szeretné, viheti :)

Minden könyv fülszövegét linkeltem az adott kör elején. Hátha találtok olyat, ami megtetszik. Olvassatok bele! :)

2016. szept. 27.

NYÁPLIC: Történelmet írni


Vedd figyelembe az olvasáskor, hogy egy meleg május közepi nap volt aznap, ráadásul hétfő, mégpedig 8. óra. Az egész osztály a 115-ös teremben szaunázott. A tanár úr ugyan behúzta a függönyöket és kinyitotta a folyosóra néző ajtót, de ez rajtunk nem sokat segített.
Hulla fáradtan, fásultan ültem a padban, nem kellet sok hozzá, hogy lemenjek alfába vagy épp omegába, ha úgy tetszik, és már ne vegyek semmit komolyan... akkor nem érdekelt már semmi, csak az, hogy mielőbb kijussak onnan.
Az évszámokat, a fogalmakat és a személyeket villámgyorsan letudtam. Következett az esszé. A témájának kifogtam az I. világháború első szakaszát a kirobbanástól egészen 1916. nyaráig.
Nem tudom, mennyire vagy képben a témát illetően, de én ezzel a kezdettel adtam be a dolgozatomat:

"Ferenc Ferdinánd halott, Tisza vesztett II. Vilmossal szemben, a szerbek visszautasították a visszautasítandó iratok aláírását és valahol Olaszország környékén egy már elporladt római azt suttogta Európának, "A kocka el van vetve."
A kocka valóban koppant a földön, a központi hatalmak párosra, az antant páratlanra fogadott. Még senki se tudhatta, ki fog nyerni.
... itt köztes információk következtek, majd:
Az antant azt hitte, nincs gáz, majd Ypernnél rájött, hogy gáz van.
... újabb komoly rizsa...
Az első szakaszt azonban nem hiába hívták első szakasznak, hisz a háború még ilyen feltételek mellett is évekig eltartott.
Szerintem, már mindenki érezte, hogy páratlan lesz a vége, csak a kocka még nem akart megállni a pörgésben."
Bevallom, visszaolvasva "tudtam volna jobbat is" érzésem volt, de igazából hálát adtam, hogy tényleg vicces hangulatában találta a dolgozatom a töritanárt, mert 10/12-t kaptam rá, és hogy „Elmehetnél újságírónak! :)

Szűk négy hónappal később, egy szeptember közepi napon, mely épp csütörtökre esett, mégpedig 8. órában az egész osztályt nosztalgikus hangulatban találta a töritanár. A 115-ös teremben szaunázott mindenki.
A tanár úr ugyan behúzta a függönyöket és kinyitotta a folyosóra néző ajtót, de ez rajtunk nem sokat segített.
Enyhe Deja vu-vel ültem a középső oszlop negyedik sorában, az ablak felőli oldalon. Reménykedtem a Holokausztban vagy a Három nagy három nagy találkozójában, de végül a II. világháború második szakaszát kaptam a végéig.
Már Berlin ostrománál jártam, amikor hirtelen és végérvényesen visszasüppedtem abba a májusi közepi napba.

TÖRTÉNELMET ÍRNI
Ennek a történetnek a megírásához egy saját emléket idéztem fel. A második dolgozatot még nem kaptam vissza. 
Azért szeretném leszögezni, lelkiismeretes tanuló vagyok, nem alszom minden órán és rendesen meg szoktam tanulni az anyagot.

2016. szept. 26.

FÜSTPÖFFENTŐ: Hullócsillag

Jackie Bond, született Jacquline Lindner Golden Globe –díjas színésznő a második legfiatalabb Bond lányként (Aliza Gur után) vált híressé. Ismertebb szerepei közé tartozik a New York-i cipellők és a Lélekszakadva.
Jackie Market Draytonban született. Édesanyja Mary Elizabeth Barron franciát tanított a helyi középiskolában, édesapja James Lindner üzletember volt, sokat utazott, főleg Amerikába. Jackie az után kezdett el érdeklődni a színjátszás iránt, hogy ikerbátyjait beválogatták a Bogyók című gyermeksorozatba, majd később a kis Jackie szerepelt benne egy epizód idejéig, mint a hetedik hangya. A család Jeffersonba költözött. Jackie a középiskola utolsó két éve után a Los Angeles-i Színművészeti Egyetemen tanult tovább.
Néhány tévéfilmet követően szerepet kapott Jack Eaton legújabb 007-es filmjében, mint Bond lány Anthony Sheehan oldalán. Ezután Az Alkony titkai trilógiában játszotta a főszerepet Conrad Grey mellett. A New York-i cipellőkben nyújtott alakításáért Golden Globe-ra és Oscar-díjra is jelölték. Játszott Don Hollings két művészfilmjében, majd ismét meghódította Hollywoodot a Lélekszakadva című thrillerrel. A Lélekszakadva után elvállalt egy szerepet Jack Eaton Szürkeség című sci-fi- jében, ám végül Janis McRain játszotta el Flavinda szerepét. Következő filmjét, a Liliomokat a kritikusok Jackie szenvedélyes haláltáncaként írták le. A film csúnyán megbukott a pénztáraknál. Többet nem forgatott.
A magánéletében nem volt olyan szerencsés, mint a filmvásznon. Miután a bulvár összehozta a nála több mint 10 évvel idősebb Anthony Sheehannal, a szupersztár rajongói halálos üzeneteket és kések képeit kezdték küldözgetni neki, emiatt egy ideig drog- és alkoholproblémákkal küzdött. Három évvel később feleségül ment David King színész-rendezőhöz. Született egy fiuk, Danny. A pár öt év után vált el egymástól, mikor nyilvánosságra került David és Veronica Woodford viszonya. Jackie ismét depresszióba zuhant, kimerítette a válás. A Szürkeség forgatásának kezdetén újból kábítószerezni kezdett, ezért Eaton felmondta vele a szerződését. A Liliomok után elköltözött Los Angelesből. Azóta nagyon védi magánéletét. Állítólag ismét férjhez ment egy ausztrál színészhez, és szült két kislányt.
◊◊◊

Jacquline Lindner szíve olyan ütemben kezdett verdesni, hogy azt hitte, mindjárt kiugrik a bordái közül. Már korábban is találkozott néhányszor Anthony Sheehannal, mégis minden egyes alkalommal olyan hatást gyakorolt rá a színész, mintha Jackie csak egy tizenhat éves rajongó volna, és nem egy végzett színésznő.
Lehajtotta a fejét, mintha csak a ruhája szélével lenne valami probléma. Feszülősnek, feszülős volt, és csábítóan vörös is, amit Jackie imádott, mégis kényelmetlenül mozgott benne, ha Tony is látta. Úgy érezte, ez a ruha csak arra való, hogy felkeltse Tony figyelmét. Milyen rémes és átlátszó módszer ez!
Csak akkor volt képes megnyugodni, mikor elhangzott a Felvétel! kiáltás. Lehunyta a szemét, s miután kinyitotta, már Jackie volt, hanem Monica.

Mire a rendező engedélyezett egy kis szünetet, Jackie már teljesen kimerült. Mindig egyre hosszabb ideig tartott, míg légzését sikerült lenyugtatnia két menekülés közt. A büfébe érve, alig várta, hogy végre megebédelhessen. Nem is emlékezett hirtelen rá, mikor volt utoljára ennyire éhes.
- Leülhetek? – Jackie két rágás közt bólintott Lisa felé, aki Monica lakótársnőjét alakította a filmben. – Na, mesélj, milyen volt az első közös forgatás a nagy Antonióval? – tudakolta élénk vigyorral az arcán.
- Huh, én nem merném így nevezni, még a háta mögött sem – nevetett fel Jackie, majd elgondolkodott. – Megrázó volt. Mint egy villámcsapás. Minden szikrázott körülötte
- Én is akarom érezni azt a bizsergést a bőrömön, amit a szikrázó érintése okoz – sóhajtott fel Lisa és a két sorral odébb ülő Tony felé nézett. – Olyan jóképű, igaz?
- Nem szeretem az idősebb pasikat – felelt Jackie és igyekezett visszatartani magát attól, hogy kövesse Lisa tekintetét. – de persze nem véletlen szerelmesek belé annyian.
- Valld be, hogy nem utasítanád vissza – Jackie nem merte bevallani.

Azon gondolkodott, hogyan lesz tovább. Ez az első mozifilm, amiben szerepet kapott. Nem akart hibázni, nehogy ismét a feledhető tini drámák és családi sorozatok közt találja magát. A film biztos siker. Amihez Eaton keze hozzáér, az arannyá változik. Talán még néhány díjat is bezsebelhet Monica megformálásáért, de nem akarta, hogy jó testű kirakatbabaként könyveljék el a szakmában.
 Meg kell ragadnia az ezután kínálkozó lehetőségeket, de ügyesen kell megválasztania, mit fogad el. Ha elég szerencsés, a csillaga hamar felemelkedhet.     
◊◊◊



HULLÓCSILLAG
Különleges 300-asnak terveztem ezt, avagy 3x300 a tökéletességre törekvő 900-ast adja ki... adná ki, ha sikerülne befejeznem az utolsó részt. ^.^"
A három részlet mind Jackie, a Hollywood-i színésznő életét meséli/mesélné el. Egyszer, ahogy kezdőként álmodozik a jövőjéről, másszor, mint egy személytelen életrajz a karrierjéről és magánéletéről, harmadszor, ahogy férje visszaemlékezik azokra az évekre, mikor találkoztak. Mintha három lapot egymásra hajtogatnánk, és minden egyes lap ugyanazt fedné le - többé-kevésbé -, mégis mindig egy kicsivel többet tudnánk meg Jackie-ről.
A kihívásra érkezett többi művet továbbra is ITT olvashatjátok.

2016. szept. 18.

FÜSTPÖFFENTŐ: Ez csak szerelem, igaz?

- Biztos csak azért piszkál, mert teljesen beléd van zúgva - súgta Klau, miután Benedek Kristófot és még néhány srácot követve kisétált a teremből, és hosszan sóhajtott egyet, ahogy a filmekben látta. Rebeka eközben összegyűjtötte a tolltartójából kihullott ceruzákat és filctollakat.
Nem akarta újból elismételni, hogy szerinte egyáltalán nem erről van szó, mert láthatóan barátnőjét megfertőzték a sorozat+-os szappanoperák és a Story5-ös melodrámák. Benedek simán csak azért szól hozzá, hogy aztán a haverjaival jól kinevethessék. Rendkívül idegesítő. Soha nem tudja, min nevetnek, mit mondott rosszul vagy egyáltalán... szegény fiúk. Semmi humorérzékük. Annyira van értelme mint a Jean vicceknek. Azaz semmi. Sem a kanári kifacsarása, sem a tolltartó lelökése vagy a copfok gyeplőként való használata nem vicces.
Becsöngettek, a fiúk csapatostul elvonultak a lányok sorai közt az utolsó padok felé. A másik klikk közül páran sokatmondónak szánt vihogásba kezdett, Klau próbálta nem feltűnően bámulni Kristófot, míg Rebeka rájuk se hederített. Az ajtót figyelte, hogy mikor lép be a tanár. Benedek hirtelen felkapta Rebeka tollát, és egy X-et firkantott a füzetére.
A lány nem nézett utána. A tanár érkezését se vette észre, automatikusan követte az osztályt, ahogy a jelentéshez vigyázzba álltak. A két vonalkát bámulta a füzetborítóján, majd lassan kezébe vette a tollat és kiegészítette egy D-vel. Egy fokkal jobb, de még nem az igazi. Később majd rajzol rá valamit, mondjuk egy fekete macskát. Átsatírozza az egészet, és nem fog látszódni semmi az X-ből. Vagy egy Napot vagy... de mit válaszolhatott volna? Vajon miért csinálta ezt Benedek? Talán az X jelöli a kincset. Így akarta volna elkérni a jegyzeteit?
Lopva hátrapillantott. A fiúk épp úgy tettek, mintha érdekelné őket a matematika óra, mind egyenesen a tanárra bámult. Igaz, ha a tanár helyett a táblát bámulták volna, talán még el is hitte volna, hogy figyelnek. Nem, valószínűleg csak túl sokat gondolkodott rajta. Egyszerűen ez volt a legkönnyebb és leggyorsabb jel, amit Benedek oda tudott firkantani. Talán még jó is, hogy többre nem volt ideje. Nem fogja kipróbálni, mit tennének a füzetével, ha odaadná nekik. Telefirkálnák, és kitépkednék pár lapját.
- Ez csak szerelem, igaz? - nagyot sóhajtott, majd visszafordult a tábla felé. - Majd kinövi - tette hozzá, ahogy nagyanyja szokta vót mondani mindig.

EZ CSAK SZERELEM, IGAZ?

2016. szept. 11.

FÜSTPÖFFENTŐ: Feláldozás

Abigél előtt nem volt teljesen világos, hogyan volt képes egy olyan lány, mint Dóri túlélni az elmúlt tizennyolc évet. Mondhatni, tökéletesen tejfehér, nyirkos, nyúlós és hideg köd takarta el Abigél elől, hogy Dóri - aki nem mellesleg unokatestvére volt -, hogy volt képes túlélni tizennyolc évet úgy, hogy mindössze egyszer zuhant a parti sziklák közé még három éves korában, mikor a tenger mellett nyaraltak, ötször sikerült leforráznia magát meleg vízzel és egyszer olajjal, reggel ötkor kelt minden nap és mégis sikerült elkésnie a kétutcányira lévő suliból. Mosogatási kísérletei is rendszerint katasztrófával végződtek. Ezek voltak a főbb pontok, az idegesítően makacs és sértődős személyiségét nem számítva, ami kiállhatatlanná tette őt.
Abigél nem próbálta és nem is mert belekezdeni az egyéb szerencsétlenkedéseket összeszámolásába, ugyanis Dóri lehetetlenül unpraktikus volt. Annyi mindent képes volt elszúrni, elbénázni, elbaltázni, elrontani, elfelejteni és elviselhetetlenné tenni, hogy mikor rákérdeztek, Abigél a bőség zavarától meg sem tudott szólalni. Pedig alig pár éve kezdte el figyelni Dórit, mikor is megragadt a fejében egy elejtett mondat az irodalom tanárától.
"A vér nem válik vízzé." Valahogy így hangzott. Aztán a tanárnő elmagyarázta, hogy mit is értettek ez alatt az emberek.
A hétvégén nagy családi ebédre volt hívatott Abigél és a szülei a nagypapáékhoz. Akkor akadt meg a szeme Dórin. Korábban nem is foglalkozott igazán vele. A nagypapa borjú méretű keveréke és az, hogy segítsen, anyukája ne essen túl sok kísértésbe a süteményes tálcát illetően, sokkal jobban lekötötték.

Végül elérkezett az a bizonyos tizennyolcadik születésnap és Abigél kezdett megnyugodni, hogy talán a vér ez ügyben mégsem mérvadó. Túl távoli a rokoni kapcsolat, hogy öröklődhessen az életképtelenség. Ha eddig nem ütközött ki rajta, ezután már nem is fog. 
Aztán születésnapi bulin Abigél megpillantotta Rolandot, a vére kétszeres sebességre kapcsolt, és szinte nem is érzékelte, hogy a papucsa orra beleakad a szőnyeg szélébe és meginog az egyensúlya és a poharában a narancslé felszíne. Az volt a vég kezdete.
Roland meglepett arcot vágott, de azért odaugrott, hogy elkapja a zuhanó Abigélt. A lány hálásan a fiú szemébe nézett és hirtelen azt gondolta, az ezután majd lehet, időnként feláldozza praktikus és logikus gondolkodását a szerencsétlenkedés oltárán. 

FELÁLDOZÁS
... mert ismerek Dórihoz hasonló embereket, de a bőség zavarában nem tudtam kiemelni egy konkrét példát sem, ami fáradt sóhajt és szemforgatást váltana ki abból, aki látja.

2016. szept. 3.

FÜSTPÖFFENTŐ: Küldetés


Matthew MacMahoney órája pontban délután háromkor halk pittyegésbe kezdett, ezzel magához térítve a különleges ügynököt.
- Sajnálom, baby, dolgom van - Lemászott aktuális barátnőjéről, megkereste szétdobált ruháit, felöltözött, majd távozott a lakásból.
A lépcsőházból kiérve a karóráján január elsejére állította a dátumot, mire a parkolóban álló kabrió fényszórói felvillantak.
A kalaptartóból elővette napszemüvegét, felvette, majd megnyomta a lencséjét rögzítő egyik csavart, mire egy szöveg jelent meg előtte.
"A küldetés fedőneve: Vihar." olvasta, miközben kikanyarodott a parkolóból. Vasárnap délutánhoz képest meglepően sokan voltak az utcán. "Cél: Lloyd miniszter védelme. Helyszín: Edison Hotel, nyugati 47-es és a Broadway sarka. Felszerelés: kézifegyver, sokkoló kesztyű, lehallgató készülék, micro kamera. Társak: Hugo Martinez ügynök."
Matthew nagyot sóhajtott.
"Egyéb teendők: leadni a jelentést a ZF-32-es küldetésről; a hét folyamán megjelenni általános erőnléti vizsgálaton; felkeresni a fogorvost a mozgó korona miatt; virágot venni Gretanak."
Matthew kikapcsolta a szemüveget és ráfordult a Brodwayre.


 ~ Harminc évvel később ~
Matthew MacMahoney órája pontban délután háromkor halk pittyegésbe kezdett, ezzel magához térítve az épp bóbiskoló ex-különleges ügynököt. 
A speciális kialakítottságú bőrfotel karfája szétnyílt. Matthew kivette a titkos rekeszben lévő fekete autóskesztyűjét és napszemüvegét, majd karóráján a dátumot január elsejére állította. A garázsajtó halk zakatolással kinyílt, és a családi autó fényszórója hidegen felvillant.
"A küldetés fedőneve: Zigóta" olvasta el a napszemüvege lencséjén megjelenő üzenetet. "Cél: Matthew MacMahoney Junior kimenekítése. Helyszín: Clinton Hill, Vaverly sugárút 463, St. Anthony állami óvoda. Felszerelés: szülői beleegyező nyilatkozat az anya részéről a gyerek hazahozatalára."
Matthew beült a kocsiba, a motor felbőgött, majd óvatosan kigördült az útra. Kora délutánhoz képest meglepően sokan voltak az úton.
"Egyéb teendők: Matty-t elvinni fagyizni; kifizetni Jimenanak a múlt heti takarítás bérét; virágot venni Gretanak; hétre leadni Matty-t az anyjánál; kilenckor felvenni Gretat a lakásnál, szmokingban; elmenni vele vacsorázni, a huszonötödik házassági évforduló megünnepléseként."
Matthew nagyot sóhajtott, majd felkanyarodott a Brooklyn felé vezető sztrádára.

KÜLDETÉS

2016. szept. 1.

NYÁPLIC: Back to School book tag

Új Nap virradt meg, újabb kihívás vészes árnya fenyeget, illetve a kihívó fenyegetően közeledő árnyléptei, ahogy jön - mi mást csinálhatna miközben közeledik -, hogy behajtsa rajtam a kérdéseket. A kérdéseket, amiket egy még nagyobb árny, már-már magának a sötétségnek nevezhető épület/épületek hívtak életre. 
Különösképp sosem kerültem az iskolás, se gondolatban, tettel pedig egyáltalán nem. Szeretek iskolába járni, mert valahogy mindig olyan jó kis társaság - diákok, tanárok egyaránt - gyűlnek ott össze, hogy a tanulás és a dolgozatokra való készülés egyáltalán nem keserves. Emlékszem, általános második osztályában sokszor bent maradtam az ügyeleten, mert úgy kedveltem a tanárnőt, aki felügyelt. Ő is kedvelt engem, mert év végén, mielőtt nyugdíjba vonult volna, odaadta nekem az egyik mesekönyvét, amit az osztályterem vitrinében tárolt. Az ügyelet alatt engedte, hogy játsszak a krepp-papírjaival. Egy vázát ragasztottam belőle fehér virágokkal a nagymamám születésnapjára.
Majd ötödikes lettem, és már mások is rákaptak a tanulószobára. Különösen azért, mert minden kedden és csütörtökön a matematika teremben volt, ahová egy pályázat vagy valami hasonló útján beszereltek egy smart táblát és a tanárnő, miután mind végeztünk, megengedte hogy játsszunk vele. Akkoriban még ez nagy újdonság volt. 
Aztán hatodikban felfedeztem, hogy egy csocsóasztal van elrejtve az iskola könyvtárában és más egyéb nyalánkságok, így a hatodikos és hetedikes éveimet ott lent töltöttem a portásfülkével szemben. Természetesen a megfelelő mértékben vállalkozó szellemű iskolatársaim társaságában. Volt ott minden. A plüssgolftól a papírrepülő csatáig.
Az árnyék is csak azért került fel a kezdő bekezdésbe, mert idén valahogy nem sikerült simán az évkezdés. Aztán, hogy jóra vagy rosszabbra fordul a helyzet, az a napokban kiderül :) Mindenesetre, kérlek, drukkoljatok nekem, hogy rendeződjenek az óraszámaim.

1. Melyik az a könyv, amit minden iskolakezdés előtt újraolvasol?
Van egyáltalán olyan könyvmoly, aki az évenkénti "rutin" olvasógyakorlatát épp iskolakezdés előttre illeszti be? - kérdezek egyből vissza, mivel nekem nincs ilyen könyv. Rendszerint könyvtárból olvasok, így, ha akad egy könyv, amit újraolvasnék, azt akkor teszem, amikor tudom. Volt, hogy fél éven át nem sikerült egy könyvvel egyszerre a könyvtárban tartózkodnom. Mindig vagy meghosszabbították vagy elvitték az orrom elől. Másrészről, ami tényleg nagyon jó könyv, és hirtelen felindulásból is bármikor el szeretném tudni olvasni, azt megveszem, és hangulat hozza, mikor olvasom újra. Legutóbb például a Tizenkét balettcipő egy feldolgozását hoztam ki a könyvtárból, mert ahogy megláttam a borítóját, eszembe jutott, évekkel ez előtt mennyire tetszett.
 
2. Minden kötelező olvasmányt elolvastál?
Egy kivételével. Igen. Az Egri csillagok és a Kőszívű ember fiai is lecsúszott néhány napon belül. A Candide-dal keservesen megküzdöttem és ódákat zengtem a borzalmasságáról, de azt is legyűrtem. A Légy jó mindhalálig-ot is megemlegetem általános óta, de nagy valószínűséggel szerepet játszott a mű nem kedvelésében az igencsak részletes olvasónapló. Gyerünk, mindenki, most írjátok meg, milyen nadrágot viselt Nyilas Misi az iskolában! (Helyes, tanár által hitelesített megfejtés a bejegyzés alján) Egyedül a Pál utcai fiúk fogtak ki rajtam kérlelhetetlenül és végérvényesen. Sose voltam az olvasás ellen, már másodikos-harmadikos koromban is sokat olvastam, de annál valahogy megmakacsoltam magam. Áldott jó nagypapámnak hála, aki részletes olvasónaplót készített nekem a műből, az olvasás ellenőrző feladatok négyesre sikeredtek a témazáró pedig ötösre. :'D


3. Félsz, hogy szeptembertől kevesebbet fogsz tudni olvasni?
Jelenleg olvasom
Igazság szerint nem. Sőt, szeptembertől talán többet is fogok tudni, hisz nyáron annyit voltam mozgásban, nyaralások, túrák - teli élménnyel, esténként, mikor lett volna időm kicsit olvasni, már hulla fáradt voltam, vagy épp a társaság volt olyan jó, hogy nem akartam otthagyni őket és visszavonulni csöndes magányomba. Aztán voltak még rokonlátogatások, ahová megint csak nem vittem sok könyvet, nehogy ott hagyjam, meg egyébként is, végre volt társaság, olvasni otthon is ráérek. 
Egész nyáron ha öt könyvet kiolvastam, vagy maximum hatot. Év közben a tanulnivalók mellett, mikor már ég a szemem a sok gép előtt töltött órától, sokkal kellemesebb bekuckozódni az ágy sarkába és olvasgatni. 



4. Melyik ősszel megjelenő könyvet várod legjobban?
Britannia. Nem sokaknak fog bármit is mondani ez a cím, de én, mióta megláttam, hogy már van magyar fülszöveg a neten, Britannia lázban égek. A könyv a Simon Scarrow Sas-sorozatának immáron 14. kötete. Egyre többen írják róla, hogy középszerű, nem hoz újat a történetbe - nem a Britanniáról, hanem korábbi 10+ kötetekhez -, de én reménykedem. Meg engem egyébként sem zavart túlságosan, hogy mindig a főszereplők győznek. Egy hivatásos katonákról szóló sorozatban pedig mi az, amin nagyot lehetne csavarni? Főleg, hogy nem a különleges erőknél szolgálnak, hanem egy mezei légióban.


5. Mutass be egy borítót, ami az őszre, iskolakezdésre emlékeztet!
-

6. Mennyire vigyázol a tankönyveidre?
Ahogy telik tőlem. Általában az év háromnegyedét némi szamárfüllel megússzák, aztán az utolsó napok egyikén bevágom valamelyiket a táskámba, és az egész borítója begyűrődik. Éljenek a puhafedelű tankönyvek! A belsejüket igyekszem tisztán tartani... kivéve az olasz és az angol könyvet. Ott mindig kipingálom a fejléceket. Lovacskák, pillangók, koponyák, lábszárcsontok, virágok és dínók. Lehet válogatni!
Aztán ott vannak az olyan tárgyak, mint a történelem és az ének, amiket igen rendszertelenül viszek csak haza a szekrényből. (A törit könnyebb füzetből tanulni) Ennek következményeképp időnként elcserélődnek a tankönyvek, és mindkettő fentebb említett tárgyhoz tartozó könyvemben megjelentek már időről-időre új, ismeretlen rajzok és firkák.

Legutóbbi olvasmányom



7. Melyik nyári olvasmányodról fogsz írni irodalomórán?
Nálunk nincs ilyen. Túl sok osztálytársamnak kéne lesnie a szomszédjáról.
Ha választhatnék, a Vadkanapót írnám.


Kihívottaim? Akire elsőre gondoltam, már kihívták, így most nem küldeném tovább ezt a tagot konkrét személynek, de mint mindig, akinek megtetszik, az bármikor elviheti (csak írjon egy üzenetet, hogy elolvashassam ;) )






Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony