Szinte szállóigévé vált már az, hogy azért hagyja abba egy blogger az írást, mert kevés kommentet kap a műveire. Elbizonytalanodik, félrelép és már meg is történt a szakítás. A blog meg csak némán könnyezik, majd egyre több por telepszik a főoldalára, végül teljesen beszürkül és egyé válik az univerzummal.
Egy andalítóan disszonáns waltzer feldolgozás hallgatása közben jutottam el arra a pontra, hogy... - nem, még csak viccből se szeretnék senkire ráijeszteni, épphogy visszakaptam a Kuckó kulcsát, nem akarom máris eldobni - ... a hónapban felkerült az átlagosnál jóval kevesebb és rövidebb írás hatására megfogyatkozott komment áradat hatására elfelejtettem írni!
Persze ez nem csak ezzel, hanem a megfogyatkozott szabadidőmmel is összefüggésbe hozható, de mostanában lényegesen kevesebbszer jut eszembe a blog. Pontosítanék, jutott, ugyanis, amint eljutottam ehhez a felfedezéshez, azonnal meg is szállt az írhatnék.
Hogy rendhagyó módon miért is kapott ez a book tag bevezetőt? Mert akitől kaptam, szintén a nagy visszatérését harangozta be vele :3
A szabályok:
1. Fogsz egy poharat,bögrét,tálat stb.,amiből majd a papírokat ki tudod húzni. (Aztán fogja a XXI. századi blogger és beüti a könyvek sorszámát a random.org-ra.)
2. Tetszőleges számú fecnire,tetszőleges számú könyv címeket írsz. (teleír egy A/4-es lapot, majd onnan szelektálnikezd próbál. Legalább az azonos szerzőjű vagy műfajú könyvek közül néhányat.)
3. Minden körben hármat kihúzol, és eldöntöd, hogy melyiket olvasnád újra(reread),melyiket írnád/íratnád újra(rewrite),és melyiket égetnéd el (burn). (Mivel a harmadik szabály egy része ellenkezik a könyvmoly kódex-szel, miszerint nem égetünk könyvet, így csak laza mozdulattal kiteszi a kuka tetejére... vagy beadja a könyvtárba, hátha valaki másnak tetszeni fog.)
2. Tetszőleges számú fecnire,tetszőleges számú könyv címeket írsz. (teleír egy A/4-es lapot, majd onnan szelektálni
3. Minden körben hármat kihúzol, és eldöntöd, hogy melyiket olvasnád újra(reread),melyiket írnád/íratnád újra(rewrite),és melyiket égetnéd el (burn). (Mivel a harmadik szabály egy része ellenkezik a könyvmoly kódex-szel, miszerint nem égetünk könyvet, így csak laza mozdulattal kiteszi a kuka tetejére... vagy beadja a könyvtárba, hátha valaki másnak tetszeni fog.)
Első kör:
Újraolvasnám: A suttogó. Nehogy összetévessze bárki is az azonos címen megjelent lovas könyvvel. Ez a Grimm fivérek egyik meséjének, a Libapásztorlányak egy újragondolása. Egy, de még milyen! Ez nem egy tinglitangli mesécske. Itt van árulás, halál, gyilkosság, őrült állatok, akik később emberekhez beszélnek, és emberek, akik megpróbálnak állatokhoz beszélni. A történet ismert, mégis Shannon olyan remekül szövi a szálakat, hogy az olvasó el is felejti, mi volt az eredetiben és ennek a történetnek a szereplőiért kezd szurkolni. A főszereplő lány naiv, néha bizonytalanodik, de képes a sarkára állni, gondolkodni és hatalmas szíve van. Nem is tudom, mikor izgultam végig utoljára úgy romantikus történetet, mint akkor ezt.
A mellékszereplők szintjén is rengeteg szerethető, gyűlölhető embert találtam, és azok a kis plusz információk a kiejtésről, a hajszínről, igazán egyedivé tették a történetet. Megmaradt a tündérmesei jelleg, mégis sokkal több mélységet és izgalmasabb hátteret kapott, mint az eredeti.
Átírnám: Longbourn árnyéka. Nem is igazán átírnám, inkább kiegészíteném még néhány kulisszatitokkal a Bennet családot és a szolgák életét illetően. Azon rajongók közé tartozom, akiket igazán érdekel kicsit realisztikusabban, hogyan is zajlott az élet akkortájt.
Második kör:
Újraolvasnám: A bűn eredete. Legfőképp Tarzan miatt, mert a slusszpoént avagy, hogy mi is a bűn eredete és ki az elkövető, már tudom. De a fák tetején ugrándozó, állástalan színészért bármikor újra elolvasnám. Ha már megfogadtam, hogy ebbe a válogatásba megpróbálok olyan könyveket összegyűjteni, amik még eddig nem szerepeltek egy könyves tagban sem, legalább ennyi majomembert megengedhetek magamnak.
Újraírnám: Az ijedt szemű lány. Igazság szerint megint csak kiegészíteni merném. A végén olyan aranyos az a kis románc Hastings kapitány és a címszereplő közt, szívesen olvastam volna a végkifejletet és az azutániakat is.
Harmadik kör:
Újraolvasnám: A koppányi aga testamentuma. Azon kevés könyv egyike, aminek címére még egész kisgyerek koromból emlékszem. Talán még olvasni se tudtam, mikor esti mese gyanánt levettem ezt a könyvet polcról és a nagynéném kezébe nyomtam.
Újraírnám: Nathalie második élete. Nagyon érdekesek azok a kis kiegészítő szösszenetek, de néhányat nem nagyon értettem. Ha újraírhatnám néhány részét, legalább utalásokat tennék arra, pontosan mire fel is kerültek bele a könyvbe azok a részletek.
Negyedik kör:
Újraolvasnám: Vadkanapó. A Korongvilág ellen egyik könyvnek sincs semmi esélye. Ez már amolyan törvényszerűség felém. Pratchett mester egyszerűen felmúlhatatlan. Zseniális könnyedséggel és humorral illeszti bele a Korong világába a Mikulás legendáját. Ahogy a Vadkanapó eltűnése miatt a HALÁL besegít az úgymond "kollégának", ahogy próbálja megérteni, hogy a hatéves gyerek kérhet kétélű acélpengét, meg játékot aranyos babákkal, vérrel és guillotine-nal, de azért nem fogja megkapni. A varázslók még mindig ott egyensúlyoznak egy Altzheimer kóros vénember és egy óvodás értelmi szintje közt, habár Rettentheőnek sikerül összeszednie magát és nem kinyitni a szemölcsmanó zsákját, és a többiek is elég hamar rájönnek, hogy nem szabad túl sokat káromkodni - főleg nem cifrán -, mikor az energiák, hogy úgy mondjam, kiegyensúlyozatlanok. Mi van még? Áh, a másnaposság istene. Kinek jut egyáltalán eszébe, hogy a másnaposságnak istene legyen? Szerencsétlen fickó. Aztán az a csavar a fogtündérrel! Én onnantól kezdve tudom, hogy felesleges azt mondani, hogy ennél nagyobb csavar már nem létezik, vagy ennél jobb már nem lehet. Mert Pratchett mester csak erre vár, hogy aztán a képembe röhögjön és elém hozza a Patkányhalált vagy Göcsört káplárt a Városőrségből, esetleg megmutassa, milyen esti meséket olvas Zsuzsa a gyerekeknek.
Újraírnám: No és Én. Mikor megvettem, én teljes mértékben meg voltam róla győződve, hogy No férfi. Abból, ahogy leírtam, könnyen kitalálhattátok, hogy No nő. Egy fiatal hajléktalan lány, aki árvaházban nőtt fel. Őt próbálja felkarolni a főszereplőnk, aki okosabb, mint a többiek, talán egy kicsit autista is. Nehezen tudja megérteni az emberi érzéseket. Inkább csak megfigyelné őket - legszívesebben. Harmadik főszereplőként ott van a túlkoros osztálytárs, aki már másodszor bukik meg. Látszólag színes társaság, engem mégsem tudtak meggyőzni arról, hogy elbírnak a vállukon egy regényt. A vége, No döntése meglepő volt, és az, ami végül kiderült róla, de én úgy éreztem, nem lehet így vége. Egyszerűen túl sokat küzdöttek, hogy a végén ne sikerüljön. Kiegyezek én a végén a kudarccal is, de akkor kicsit hosszabban meg lehetne magyarázni, esetleg az epilógusban végre beleláthatnánk No fejébe is kicsit.
Ötödik kör:
Újraolvasnám: Mindet. Na, jó... a Családom és egyéb állatfajták. Mert most ősz van, és nemsoká szuttyos és ködös lesz az idő, és akkor majd bekuckózom a jó melegbe, előveszem, és melengetem magam a jó meleg korfui levegővel és az ifjú Gerald különös kalandjaival. Nekem is voltak ilyen nyaraim - gondolom, és eszembe fog jutni az az év, mikor a szigligeti várban marhakoponyát talált két srác és az egyik zápfogat elcseréltem egy nyakcsigolyával, és találtam egy teljesen jó állapotban lévő ló lábszárcsontot. Mikor a bátorságpróba közepén kifogyott az elemlámpából az elem, és az egész ösvény tele volt meztelencsigákkal, az erdő meg szellemekkel - illetve fehér lepedős apukákkal. Mikor megkergetett egy hattyú és anya meg én krokival felfedeztük a nádast. Mikor a fagylaltozóban száz forintért kaptunk három gombócot. Mikor elmentünk az Afrika múzeumba és én tevegeltem. Mikor ellátogattunk Keszthelyre és a Helikon rádió épp arról az elszökött vizsláról beszélt, ami elsétált mellettünk. Mikor... mikor...
Újraírnám: Rubinvörös. Értem én, hogy szemétkedni kell a szerencsétlen lánnyal, a fekete báránnyal, azzal, akinek nem akkor kellett volna születnie, de szerintem ezek a kifinomult és tanult hölgyek kreatívabban is meg tudták volna oldani ezt a feladatot. Valamint lehetett volna kicsivel több James-ből és kicsivel kevesebb G-betűs szereplő. Nem a karaktert akarom kitörölni, csupán annyi, hogy kezdődjön T-vel vagy M-mel a neve.
Hatodik kör:
Újraolvasnám: A napkirály kémnője. Egyszerűen nem tudom megunni, pedig nem egy olyan könyv, ami letehetetlen volna. Egyszerűen csak izgalmas. Észrevétlenül. Ez egy nagyon különleges könyv. Van benne boszorkányság, férfiruhába bújt nemes kisasszony, titkolt szerelem, összeesküvés, még összeesküvés és gonosz rokonok. Egy bátor és talpraesett főhősnő és egy elragadó udvarló.
Átírnám: Hosszú álom. Lehetett volna egyértelműbb képet létrehozni a külső világról. Kicsivel több leírást én elviseltem volna erről az egész Uni-világról, Európáról, Otto testvéreiről és úgy egyáltalán Rosalinda szüleinek haláláról és testvéreiről.
Hetedik kör:
Újraolvasnám: Francia négyes. Letehetetlen könyv, abszurd, de vicces alaptörténettel, színes karakterekkel. Imádni való és talpraesett főhősnő, tunyának tartott főhős, aki jobban eligazodik a női divatban, mint a saját nővére - mégsem meleg -, aki esélytelenkén indul a lány kezéért, de a többi jelöltnek sem áll sokkal jobban a szénája. Remek korrajz, ötletes és frappáns párbeszédek, igazi Georgette-gyöngyszem.
Újraírnám: Álruhás szerelem. Az utószóban az írónő ugyan mentegetőzött, hogy egy romantikus regénybe mégse illik beleírni, ahogy a főhős kihozza a teli ágytálat a gazdája hálójából, pedig szerintem ez adta volna meg a sava-borsát az egésznek. Lekerül az álruha, a főhős kilép a személyzet soraiból, a nemes urak és hölgyek pedig pirulgathatnak. Valamint a címét is átírnám. Szerintem tökéletes a Fairbourne-hall cselédje vagy -i cseléd is.
Nyolcadik kör:
Újraolvasnám: Csontbrigád. Megrázó és felkavaró, sőt megrázóbb és felkavaróbb annak tudatában, hogy néhány évvel a regény megjelenés után az író maga is egy a csontbrigádéhoz hasonló táborba került. Egy haláltáborba, ahonnan soha nem tért vissza. A történt középpontjában álló titokra, hogy ki is követte el valójában a gyilkosságot, rendkívül rafinált módon kapunk választ. Lépésről-lépésre jut közelebb a főszereplő hozzá és vele együtt mi is a titok nyitjához. Sokszor csak a véletlen műve az egész. Az Afrikában állomásozó katonák mindennapjai, a hőség a reményvesztettség tökéletesen átjön a sorokon keresztül.Embertelen körülmények, a főhős azonban ízig-vérig Rejtő hős, így természetesen túléli. De milyen áron?!
Újraírnám: Eleven testek. Nagyon tetszett a történet, még úgyis, hogy előbb láttam a filmet. Olvastam volna még tovább is, illetve részletesebben. Hogy milyen az emberek élete, és némi kalandot R-rel és Julie-val a falakon belül. Aztán az agyak agyalását kihagynám. Ahogy keseregnek azok a hullaemlékek, engem nem igazán fogott meg. Persze sok mindenre utalnak, hogy az emberiségnek végre észhez kéne térnie stb. de mi emberek vagyunk. Már annyiszor ismételték el - tudom, nem lehet elégszer -, hogy én szívesen kihagytam volna. Ha már a világ sorsáról és a környezet tudatosságról, a kapcsolatokról akarok hallani, látni, megnézek egy Ghibli filmet.
Ennyi lett volna az én listám, ami persze eléggé át lett alakítva a saját szájízem szerint, mint rendszerint, most sem tartottam be a szabályokat, de erre senkit nem ösztönöznék. A book tagos szabályok azért vannak, hogy érdekesebbé tegyék őket, és legyen bennük kihívás. Én amolyan potya/hobbi book tagos vagyok. Én megengedhetem magamnak ezeket a kis ferdítéseket.
Mivel most senkinek nincs semmire ideje vagy legalábbis alig, nem hívok ki senkit. Persze, aki szeretné, viheti :)
Minden könyv fülszövegét linkeltem az adott kör elején. Hátha találtok olyat, ami megtetszik. Olvassatok bele! :)
Először is, mi az, hogy az Angyalok bukása megy a süllyesztőbe??? :O Hát szabad ilyet csinálni Tündérmackóval?? :o
VálaszTörlésMásodszor, szinte egy könyvet sem ismertem ebből, úgyhogy még érdekesebb volt a bejegyzés, de azért nem az olvasás-írás-égetés kategóriából kéne szemezgetnem :'D
Tündérmackó nem is az első kötetben volt! >:(
Törlés/Azért be kell látnod, nem volt könnyű döntés... illetve, ha egyszer esetleg olvasod majd a többit, remélem, meg fogod érten :3
Igyekeztem tényleg olyanokat előhalászni, amik nem kerültek még annyira előtérbe. Persze az abszolút kedvencek közül is szemezgettem néhányat.
Ha legközelebb szembe jön velem egy book tag, mielőtt kitölteném, majd megpróbálom felidézni a régebbi olvasmányaimat, Vernét és társait :)