NYÁPLIC: Történelmet írni

Vedd figyelembe az olvasáskor, hogy egy meleg május közepi nap volt aznap, ráadásul hétfő, mégpedig 8. óra. Az egész osztály a 115-ös teremben szaunázott. A tanár úr ugyan behúzta a függönyöket és kinyitotta a folyosóra néző ajtót, de ez rajtunk nem sokat segített.

Hulla fáradtan, fásultan ültem a padban, nem kellet sok hozzá, hogy lemenjek alfába vagy épp omegába, ha úgy tetszik, és már ne vegyek semmit komolyan... akkor nem érdekelt már semmi, csak az, hogy mielőbb kijussak onnan.

Az évszámokat, a fogalmakat és a személyeket villámgyorsan letudtam. Következett az esszé. A témájának kifogtam az I. világháború első szakaszát a kirobbanástól egészen 1916. nyaráig.
Nem tudom, mennyire vagy képben a témát illetően, de én ezzel a kezdettel adtam be a dolgozatomat:

"Ferenc Ferdinánd halott, Tisza vesztett II. Vilmossal szemben, a szerbek visszautasították a visszautasítandó iratok aláírását és valahol Olaszország környékén egy már elporladt római azt suttogta Európának, "A kocka el van vetve."
A kocka valóban koppant a földön, a központi hatalmak párosra, az antant páratlanra fogadott. Még senki se tudhatta, ki fog nyerni.
... itt köztes információk következtek, majd:
Az antant azt hitte, nincs gáz, majd Ypernnél rájött, hogy gáz van.
... újabb komoly rizsa...
Az első szakaszt azonban nem hiába hívták első szakasznak, hisz a háború még ilyen feltételek mellett is évekig eltartott.
Szerintem, már mindenki érezte, hogy páratlan lesz a vége, csak a kocka még nem akart megállni a pörgésben."
Bevallom, visszaolvasva "tudtam volna jobbat is" érzésem volt, de igazából hálát adtam, hogy tényleg vicces hangulatában találta a dolgozatom a töritanárt, mert 10/12-t kaptam rá, és hogy „Elmehetnél újságírónak! :)”

Szűk négy hónappal később, egy szeptember közepi napon, mely épp csütörtökre esett, mégpedig 8. órában az egész osztályt nosztalgikus hangulatban találta a töritanár. A 115-ös teremben szaunázott mindenki.
A tanár úr ugyan behúzta a függönyöket és kinyitotta a folyosóra néző ajtót, de ez rajtunk nem sokat segített.

Enyhe Deja vu-vel ültem a középső oszlop negyedik sorában, az ablak felőli oldalon. Reménykedtem a Holokausztban vagy a Három nagy három nagy találkozójában, de végül a II. világháború második szakaszát kaptam a végéig.

Már Berlin ostrománál jártam, amikor hirtelen és végérvényesen visszasüppedtem abba a májusi közepi napba.

TÖRTÉNELMET ÍRNI

Ennek a történetnek a megírásához egy saját emléket idéztem fel. A második dolgozatot még nem kaptam vissza. 

Azért szeretném leszögezni, lelkiismeretes tanuló vagyok, nem alszom minden órán és rendesen meg szoktam tanulni az anyagot.