Obrazek 1

Obrazek 1

2018. márc. 17.

TEKERGŐ: M, mint maradj!

Dave a lehető legmagasabbra húzódott az ágak közt, miközben fél szemmel folyamatosan a vérfarkast figyelte, aki eltökélten próbálgatta karmait a fa törzsén, mintha csak éjféli kocogás előtt végzett volna pár bemelegítő nyújtást. Dave képzelőereje nem volt annyira élénk, hogy ebben a helyzetben futóruhát képzeljen Alyssára, bár ez mindenképp oldotta volna néhány pillanatra a feszültségét. Davenek semmi kedve nem volt fantáziálgatni a lányról sem ruhában, sem anélkül, inkább a menekülés lehetőségeit igyekezett felmérni öt és fél méter magasságból.

2018. márc. 16.

NYÁPLIC: Ez vagyok én

Köszönöm Nessának az érdeklődést, hogy ki is vagyok én. Egy kivételesen patetikus pillanatomban kapott el, épp a Keresztapa zenéje zúg a háttérben, míg én úgy játszom a billentyűzeten, mintha csak a zene ütemére zongoráznék, Laza csuklók, a zenei mondatok végén kecsesen felrántom a csuklóm, majd új ütemre lépek a háromnegyed ritmusában. Roppant szórakoztató, néhány perc alatt az  ember művésszé szellemül át, roppant mulatságos, valóban játszom a betűkkel. Talán Nessa sorai ihlettek meg tudattalanul, hogy zongorázni kezdjek. Milyen szomorú is, az egyenes, lineárisan egymás alatt kúszó sorokban alig marad valami zene. Hát ilyesmik járnak épp a fejemben, miközben a lejátszó a Lincoln film zenéjére lép át.

Szabályok:
1. Kihívtak? Fogadd el - vagy ne, rajtad áll - és szánj egy bejegyzést a következő kérdések megválaszolására:
    1. Ki vagy Te?
    2. Mi az álmod?
    3. Mi a kedvenc emléked?
    4. Mi jelenti számodra a boldogságot?
    5. Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy szépség?
   6. Szerinted hogyan írnának körül Téged a környezetedben élők? Mennyire egyezik ez az első kérdésre adott válaszoddal?
    7. Mi a legnagyobb félelmed?
    8. Hogyan látod magad 1 év múlva?
    9. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit valaha csináltál?
    10. Ki vagy mi az első számú motivációd?
    11. Mit csinálsz, ha valaki elkezdi igazságtalanul kritizálni egy barátodat, de nem tudja, hogy közel áll hozzád?
    12. 5 év múlva emlékezni fogsz arra, mit csináltál tegnap?
    +1. Fejezd be a mondatot: Arra vágyom, hogy...
2. Hívj ki Te is néhány további bloggert, akiknek kíváncsi vagy a válaszaikra. Annyi jelölted lehet, amennyit akarsz.
3. Másold be a szabályokat (a kérdésekkel együtt), hogy kihívottjaid tudják, mi a dolguk. Bejegyzésedben ne felejtsd el megemlíteni a bloggert, aki Téged hívott ki.

Kérdések és válaszok
1. Ki vagy Te?
 Sokat beszélek mindenféléről, önző módon kisajátítom mások figyelmét, miközben nálam okosabbakat, járatosabbakat áhítattal hallgatok, szeretek gyorsan barátkozni, de meg van az a rossz tulajdonságom, hogy rettentő feledékeny vagyok, így kicsit nehezen tudom a távoli barátságokat életben tartani, emiatt sokszor vagyok szomorkás és furton fúr a lelkiismeretem. Mégis könnyen jegyzek meg dolgokat, szeretek segíteni, de betegesen kiütköző maximalitásommal sokszor épp az ellenkező hatást sikerül elérnem, azaz megbántok másokat, ezért örökké őrlődöm egy pillanatig, mielőtt kinyitnám a számat. Képtelen vagyok a hosszú borongásra, levertségre. Elfelejtek szomorú lenni.
 Anyukám egyszer aggódón rám szólt, ne viselkedjek az utcán túl gyerekesen, mert még valami rossz szándékú ember kiszúr. Azóta nagyon céltudatos és határozott léptekkel sétálok a járda peremén és összehúzott szemöldökkel dudorászom a parkban.

 2. Mi az álmod?
 Kicsivel állhatatosabbá válni, mint amilyen most vagyok. Nem kell nagyon csak annyira, hogy épp átbillenjen a mérleg.

3. Mi a kedvenc emléked?
 A kibékülések pillanatai, a nevetéseké, az önzetlen ajándékozásoké, a büszke pillantásoké, azok a pillanatok, amikor körülölel a világ és egyszerűen úgy érzem, jó itt nekem. Sok fontos pillanatra képtelen vagyok már visszaemlékezni, ezért minél több aprót gyűjtök, ha csak a negyedükre is emlékszem, húszból az csak öt, de százból már huszonöt.


4. Mi jelenti számodra a boldogságot?
 Felnézni az égre és látni egy szivárványt, majd lenézni a földre és látni a sok rohanó embert. Felmutatni az égre, felkiáltani, majd visszanézni az emberekre, akik megálltak, felnéztek a szivárványra és elmosolyodtak.

5. Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy szépség?
 Harmónia. Mozgás. Természet.
6. Szerinted hogyan írnának körül Téged a környezetedben élők? Mennyire egyezik ez az első kérdésre adott válaszoddal?
 Alapvetően barátkozós nyílt személyiségnek ismerhetnek meg, aki mindenhez szeret hozzászólni esetleg belekotyogni, rendkívül feledékeny, akit folyton emlékeztetni kell az időpontokra, emiatt kissé hebrencs, könnyen túlkomplikál dolgokat, amiket praktikussá és egyszerűvé szeretne tenni. Ahol tud, próbál segíteni, még ha nem is sikerül.
 Ha azonban túl hamar nyílnak meg előttem, akkor úgy tűnhet, elfordulok tőlük, pedig csupán gondolkodási időre van szükségem, hogy miként tudnám helyesen kezelni a helyzetet. Félek, hogy megbántok másokat.

7. Mi a legnagyobb félelmed?
 Hogy tudatos hanyagságból okozok valakinek fájdalmat vagy csalódást.

8. Hogyan látod magad 1 év múlva?
 Mivel remélhetőleg jól választottam meg, mivel szeretnék foglalkozni, egy év múlva még elszántabb és sokkal okosabb leszek, lesznek már szakmai kapcsolataim és hasonló csupa száraz számítás.

9. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit valaha csináltál?
 Kiugrottam egy induló vaporettóból(vízibusz) a partra Velencében.

10. Ki vagy mi az első számú motivációd?
 Hogy a barátaim és a családom büszkén gondoljon rám. Ő az én lányom! Ő az én barátnőm!

11. Mit csinálsz, ha valaki elkezdi igazságtalanul kritizálni egy barátodat, de nem tudja, hogy közel áll hozzád?
 Nem lehetek igazán büszke magamra, hisz túlságosan is konfliktuskerülő ember vagyok sok téren, és mint tudjuk: Kritizálók közt cinkos, aki néma. Bár legfontosabb ilyenkor számomra az, hogy a kritizáló valóban az én barátomnak akar rosszat, vagy csupán a szerencsétlen véletlen, hogy így alakult.
 Volt egy angoltanárom, akit szerettem, habár a csapongó módszereit az osztályban sokan kifogásolták. Egyszer aztán, egy feleletemre egyest kaptam, úgy éreztem, teljesen igazságtalan, mert épp annyi volt a hibája, hogy nem volt tökéletes, előttem ketten is szintén egyest kaptak sokkal rosszabb feleletre. Rettenetesen csalódtam benne, rosszul esett, úgy éreztem, ez árulás, az osztálycsoportban dühösen csatlakoztam az őt kritizálók táborához, majdnem hatalmas ostobaságot követve el, ugyanis nem a privát, hanem a hivatalos, tanár által is látogatott csoportba írtam le a véleményem. A barátaim megmentettek, időben sikerült törölnöm a bejegyzést, és másnap mindannyian újra felelhettünk, az egyes eltűnt, a tanárnő elmondta, miért tette, én pedig rettenetesen szégyelltem magam, mert igazából én árultam el őt. Azóta nagyon ügyelek, hogy ne csináljak lehetőleg semmilyen elhamarkodott butaságot.
 Van egy barátnőm, akivel a gimnázium első pár napjában barátkoztam össze, nagyon jóban voltunk, nem csak az iskolában, de hétvégente is jártunk közös programokra. Aztán egy kirándulás alkalmával, ahol az ablak mellett ültem, mert nagyon szeretem a tájat figyelni, egy pihenő után ellopta a helyem és nem volt hajlandó visszaadni. Nem értettem, miért teszi ezt, hisz jól tudhatta, mennyire szeretek ott ülni és a többiekkel is megbeszéltem - leghátul ültünk -, hogy had utazzak ott. Nem akartam jelenetet rendezni, ezért egyszerűen mosolyszünet lett belőle, kerülni kezdtem. Ahogy más lányokhoz csapódtam, új barátokat szereztem, ők elárulták, régóta nem kedvelik igazán. Rámutattak és nekem is csak akkor tűnt fel, milyen lekezelő hangnemben is szokott beszélni, nem volt a legjobb tanuló, így ráadásul még beképzeltnek is tűnt. Engem nem érdekelt a beképzeltsége, de nem szóltam rájuk, hogy így kibeszélik. Nem békültünk ki, de szép lassan felhagytunk egymás látványos kerülésével. Nem beszélgettünk, de nem tettünk egymásnak keresztbe. Már nem egymástól kértük el a házikat, nem kérdeztem ki doga előtt, de ha kellett, adtunk a másiknak tollat, ha kifogyott.
Nem ültünk már egymás mellett, de ha máshol nem volt hely, nem húzódtunk el, de nem szóltunk egymáshoz. Közel két évig tartott ez. Ő is, én is új barátokat szereztem, de ezek a barátságok nem voltak olyan erősek már. Az osztályban addigra mindenkinek megvolt az egy-két legjobb barátja. Szinte észrevétlenül történt, lassan, de elkezdtünk ismét beszélgetni, mintha most ismerkednénk, mintha nem "szakítottunk" volna már egyszer. Aztán csak kibékültünk. Nem kértünk bocsánatot, nem hoztuk fel a múltat, csak kibékültünk. És én rájöttem, hogy majdnem én is elfelejtettem, hogy miért hangsúlyoz olyan lekezelően, majdnem elhittem, hogy beképzelt, ahogy a többiek mondták. Pedig csak arról volt szó, hogy a bátyjával (és talán a szüleivel) csak ezen a hangon tudott beszélni, hogy otthonról hozta ezt a hangsúlyt, ami sokakat megtévesztett és egyébként segítőkész, jó barát. A buszon azért foglalta el az ablak melletti helyet, mert fájt a lába, a saját helyén a busz kereke miatt nem tudta kinyújtani, a közbülső ülések pedig túl szűkek voltak számára. Nem merte ezt elmondani, talán kínosnak érezte, nem tudom, de ezért, mikor először nemet mondtam neki, nem volt más választása, mint elfoglalni. Arról nem beszéltünk, hogy két évig miért nem tisztázta ezt egyikünk se. Szégyelltem magam, hogy két éven át hagytam, hogy piszkálják, mert sértettnek éreztem magam, hogy két évig nem foglalkoztam vele, mert volt másik legjobb barátnője.
 Azóta igen nagy önkritikám van, habár lehet, nem a legjobb, de ha úgy érzem, a kritizáló nem a barátom - vagy a tisztelt tanár - ellen szól, csupán nem tudja máshogy a dühét vagy a sértettségét levezetni, akkor némán hagyom. Ha azonban valóban ártani akarna neki, nem hagynám szó nélkül. Azért, általában, aki engem ismer, ismeri a barátaimat is.
 De egy-két hasonló eset már elő velem a bloggerkedésem alatt. Arctalan nevek szapultak másokat, nem is gondolva arra, hogy akár az illető barátja is olvashatja. Őket leginkább szánom, mert megkeseredett emberek lesznek, ha nem vigyáznak, őket igyekszem rendre inteni. Lekopogom, már jó ideje nem találkoztam ilyennel, inkább csak a kezdetek-kezdetén.

12. 5 év múlva emlékezni fogsz arra, mit csináltál tegnap?
 A tegnapi nap igen különös volt. Még ha öt év múlva nem is fogok emlékezni minden apró mozzanatra, amit csináltam, nem fogok emlékezni arra, hogy este milyen sorozatot néztem, arra bizonyosan emlékezni fogok, hogy előtte egész éjjel rosszul aludtam és émelyegve ébredtem, mert először kellett volna városon kívül és a magyar határon túl vezetnem, lehet, nem fogok emlékezni arra, hogy az utolsó pillanatig le akartam mondani, menjenek nélkülem, hisz csak miattam kellene két kocsival menni, de arra biztos, hogy végül nem vesztettem egy életet sem, lehet, hogy nem fogok emlékezni rá, mikor nyugodtam meg és kaptam végre rendesen levegőt, de a megkönnyebbülés érzésére biztos. No nem mintha túl estem volna a vízkeresztségen, valaki más mondta le a programot így egy kocsival mentünk. Nem is tudom, hogy jutottam volna végig azon a sok szerpentinen egymagam.

+1. Fejezd be a mondatot: Arra vágyom, hogy...
... hallhatatlan legyek, s majd találkozzak valakivel, akiért lemondok a hallhatatlanságról.
... megértsem az állatok nyelvét, hátha aztán könnyebben értem majd az embereket.
... ne emlékezzek az elmulasztott pillanatokra.

Kihívottaim:
A. T. Jolt
Henna - itt már tényleg csak a szándék van :3
Babu Miriel
Emília Molla
Moro - ahogy itt is
Peetagey
Brúku Szürke


NYÁPLIC: Hallgatni arany! 2

 Itt már nem a bakelit dübörög!
Sziasztok!
Tartva az első rész hármas osztását ezúttal olyan dalokat hoztam, amiket magam se tudom miért, de nagyon szeretek. Ha hallgatom, ellazítanak, segítenek kitisztítani a fejem vagy egyszerűen csak felvidítanak szövegüktől függetlenül, pusztán a dallamukból eredő lendülettel.

Woodkid - Run Boy Run
Melis - Flower (Ez a szám meg folyamatosan, miközben Rid sztoriját írom. Meg nem tudnám indokolni miért. Szinte már Character songnak számít xD)
 

Disturbed - The Sound Of Silence (Az egyik kivétel, ennek a szövegét is ismerem és nagyon megérintett)

Következzen a második trió - amiből a figyelmetlenségem miatt kvartett lett, de talán nem bánjátok - tele vidám, energikus dalokkal:
Alexander Rybak - Roll With The Wind


KT Tinstall - Suddenly I See
 

Hindi Zahra - Stand Up

Zaz - Je Veux

NYÁPLIC: Sorozat tag 9 - Tunnel

Időszerű volt már egy ilyen sorozat!
 Park Kwang Ho nyomozó a jövőben találja magát, miután eszméletét vesztette egy alagútban, ahová egy sorozatgyilkos üldözve jutott. Harminc évvel később, a jelenben a gyilkos még mindig szabadon van és nem sokkal a nyomozó felbukkanása után ismét gyilkolni kezd. A szintén nyomozó Kim Sun Jae és az ideiglenesen profilozóként besegítő kriminálpszichológia tanár Shin Jae Yi sorsa összefonódik Kwang Hoéval, miközben együtt próbálják felfedni a gyilkos kilétét és a saját múltjuk titkait megfejteni.
Rendkívül izgalmas, szövevényes dél-koreai drámasorozat, ami inkább a szövevényes történetvezetésre koncentrál, mintsem J. K. Rowling pontossággal megtervezett időutazási szabályokra.

 Akkor most nézzük a kérdéseket ↓↓↓

NYÁPLIC: Sorozat tag 8 - Emberbőrben


Pokoli lakótársak
Amikor az amerikaiak egy teljes sorozatot remake-elnek szinte szórul-szóra, ott már kell lennie valaminek. És van is. Egy ház, benne egy vámpír, egy vérfarkas és egy háziszellem. Aidan, a vámpír és Josh, a vérfarkas úgy döntenek, barátságuk már arra a szintre lépett, hogy... ja nem, egy biztos helyre van szükségük, ahol a legkisebb az esély arra, hogy valakit kinyírjanak, őket kinyírják vagy csak simán lelepleződjenek. Mint kiderül, a házhoz egy saját bejáratú szellemlány is tartozik. Innentől aztán semmi további esélyük nem maradt egy békés életre.
Rendkívül kalandos és fordulatos, néha már tényleg sajnálni lehet főszereplőinket, hogy mi minden összejön nekik, de azért akadnak boldog pillanatok is, nem kevés. 4 évaddal egy közepesen hosszú sorozat.

 Akkor most nézzük a kérdéseket ↓↓↓

2018. márc. 10.

FÜSPÖFFENTŐ & NYÁPLIC: Öngyilkosság, Az író rövid vallomása

Zuhanás közben az a jópofa reklám jutott az eszébe, mikor a kaszás bealszik várakozás közben, míg a srác visszapillant élete összes fontos élményére, majd mikor ezt észreveszi a srác, eloldalog és hoppon marad a csuklyás, ő meg tovább élhet. Mit is reklámozott pontosan? Ez a baj ezekkel a hirdetésekkel. Némelyiknél alig lehet kitalálni, hogy mit akar bemutatni. Az autós és parfüm reklámok sokszor ilyenek, de ott van ellenpéldának az a kutyaprotkós. Az vicces és egyből lehet tudni, hogy kutyakaját árul. A Whiskasos reklámok is könnyen megjegyezhetők, és amikor volt az a sorozatuk, amiben a kiscicák nagymacskáknak képzelték magukat, az is ötletes volt. Meg az elején az Old Spice-os reklámok, amikor a fehér lovon ült. Aztán átestek a fehér ló túloldalára, az már inkább idegesítő volt. Ahogy az Ábeles reklám is. Túl hosszú volt, de van rosszabb. A Kasszás Erzsi és csapata. Az egyszerűen rémes! Ezek a „valódi" emberek nem tudnak tévésen hangsúlyozni. Az a bankos is, amiben ajánlanak valamit az ott dolgozók. Viszont a Fitt Pöttyös Túró Rudi reklám szép színes. Meg az a cipőreklám, amiben Nancy Sinatra száma szól a These boots are made of walkin'. Az egyetlen száma, amire emlékeznek is az emberek. A parfümreklámokban és a fehérneműreklámokban is van néhány jó háttérzene. Persze a Heineken csapatát senki se múlja felül. Igaz, itt is a régebbi reklámok azok, amik jobbra sikerültek, még amikor a csaj énekel a fogadáson, az érkező srác pedig a fuvolázó álompasi, aki kosarazik és olyan ügyesen kirántja a teríték alól a terítőt. Meg volt benne az a kung fu-zó fickó. Talán megfűzték Jet Lee-t? De a hajós, az mindent visz! Amikor a hajótörött felmászott a luxushajóra, majd mindenkit lenyűgözött. Első nézésre még semmi gyanús, aztán lehet találgatni, ki hol váltott szerepet. Az egy hatalmas rövidfilm volt. Nem simán csak egy reklám. Az egy műalkotás.

ÖNGYILKOSSÁG
 ♢♢♢

Ezt már jó pár hete írtam. Emlékszem, nagyon akartam folytatni Rid vagy a szarvasszellemkölyök történetét, de nem sikerült a ráhangolódás ezért keresgélni kezdtem egy címet a háromszázasok közt. Valami vidámat, valami boldogat akartam. Mindent megtettem ezért. Hangulatos gyertyafényben romantikus filmzenéket hallgatva... aztán a youtube hirtelen bekevert egy reklámot. Akkor kezdődött a zuhanás és véget ért a reklám vége előtt. Mikor visszaolvastam, kezdetben még viccesnek éreztem, de az utolsó sorok szíven ütöttek. Mintha egy idegen írását olvastam volna. Úgy éreztem, egy kicsit rólam is ír, hogy vészesen kezdtem sorozatfüggővé válni. Úgy éreztem, ez a háromszázas egy figyelmeztetés, hogy gondoljam át, nem csak az írás miatt, de  most csak azzal folytatnám.
Pár hónapja kezdődött, mikor családi nyomásra félretettem az írást, hogy a tanulmányaimra összpontosíthassak, aztán, amikor túl voltam a hajtáson, valahogy mindig elsodródtunk egymás mellett én és a múzsa. Lehet ezt írói válságnak mondani, de igazából nem szenvedtem, elfordultam tőle, inkább megnéztem az aktuális epizódot az aktuális sorozatból. Olvasni se volt kedvem.
Úgyse lenne rá időm, hogy átgondoljam a párbeszédet, nem lenne időm kidolgozni rendesen a reakciókat én pedig töredezve nem tudok írni - mondtam magamnak. Leülök és ott helyben írom meg a +8000 szóból álló Dave fejezetet vagy a +6000 szavas krimi novellát. Félbevágva nem megy. A Lélekvasút első négy fejezetét is így írtam. Ezért könnyebbek számomra a novellák. Leülök, megírom, kész.  Mikor háromszázasba kezdek, csak ritkán tudom, kik lesznek a szereplőim. Belekezdek a jelenetbe, eldöntöm, mi a cél és ők megelevenednek, küzdenek vagy épp feladják és én elengedem őket, vége a jelentésnek, ők pedig tovább haladnak a maguk útján. Időnként újból találkozom velük, mint Sashival vagy Mortimerrel, de csak akkor, ha ők keresnek. Hogy én mit akarok rájuk erőltetni, hogy azt akarom, Sashi és Vitti elmenekülhessenek, de Vitti végül feláldozta magát. Nevethettek rajtam, gondolhatjátok, hogy ez már beképzeltség, hogy személyekként emlegetem őket vagy egyszerű szófordulat, hogy életre kelnek a szereplőim, de én magam se tudom időnként, hogyan jutok el egy történet végére, magával ragad, nem én írom, én csak követem. Hiába szeretném egy látványos harcban megmutatni, hogyan küzd egymás ellen Rid és Sólyomszem, mert Rid hosszan, némán felnéz az égre és belül harcol, az érzéseivel. Nastia nem szerethet bele Urielbe, mert őt nem érdekli. Önmagát keresi, nem valaki mást, ahogy Bret és Catelin szerelmének beteljesülését sem írhatom meg, csak reménykedhetek értük. Általában mindent elfogadok, amit ők akarnak, csak magamra vagyok dühös, érzem a gondjaikat, a szenvedésüket, nem segíthetek rajtuk. Még csak megfelelően be se tudom mutatni. Tanulok. Tanulok tőlük, tanulok más íróktól és igyekszem, ahogy tudok, de az elmúlt hónapokban nagyon eltávolodtam tőlük. Nem akartam erőszakos lenni velük, nem tudtam írni róluk. Nem éreztem, hogy ők velem lennének, hogy így vagy úgy tennének.
Több befutott írótól is hallottam már, hogy nem tudják a könyv elején, hogy mi lesz a vége. Ők csak megalkotják a szereplőket, a konfliktust, majd figyelik, hogyan alakul. Lehetnek terveik, de a szereplők ezeket keresztül húzhatják. Én sokáig pont az ellenkezőjét csináltam. Találtam egy feloldást, egy csavart és visszafejtettem a történetet. Egy ideig ez is működött. A szereplők eljátszották a karaktereket, arra gondoltam, jó így nekem, nem kell ugyanazzal a technikával írni. Aztán észrevétlen egyre nagyobb teret engedtem nekik. Hagytam, hogy megszólaljanak.
Az első maga Nastia volt. Félreértettem őt kezdetben, de azt hiszem, most már kicsit jobban ismerem. A másodjára Zoe volt, aki később nem volt hajlandó tovább mozdulni. Irreális, valótlan volt a szerepe, de el kellett telnie közel három évnek, hogy ezt megértsem. Most az ő történetükön dolgozok, sokkal nagyobb odafigyeléssel.
A kis szarvasszellem történetét talán a legnehezebb folytatni, mivel az egész egy látomás volt. Most februárban visszatértem a látomás helyszínére és ismét találkoztam az Erdő lakóival, de olyan távolinak tűnt minden. Szívszorító volt, mint a történetem vége. Mégis, szeretném megmutatni, hogyan alakult minden úgy, ahogy. Nem akarom, hogy az ő története elkallódjon.
Mindannyian itt várakoznak a Kuckó nappalijában. Várnak és várnak, hogy végre megszólaljak, hogy szavakba öntsem a történetüket. Most már írni akarok, kattog az agyam a jeleneteken, most már csak a technika rábólintására várok. Most épp saját gépem nincs, amin írhatnék, szóval számolom vissza a napokat, amíg ismét kezemben a géppel leülhetek, hogy addig fel se kelljen állnom, míg be nem fejezem a következő fejezetet!

AZ ÍRÓ RÖVID VALLOMÁSA
Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony