NYÁPLIC: Könyvelő - bónusz

32. nap

Kedvenc macskás könyvem

Kate Saunders: Cicus és a büdös macskák háborúja

Különös, nem mindennapi kalandok sorozata veszi kezdetét, melynek során Cicus az egész macskatársadalmat felforgató háború, a Tollseprű Nemzetség és a Büdös macskák között dúló viszálykodás kellős közepébe csöppen. Szerencsére a nyugalmazott Böffenet admirális, a család öreg macskájának személyében hűséges bajtársra talál. Együtt hamarosan rájönnek, hogy a Tollseprű nemzetség soraiban egy valódi cirmiKÉM is rejtőzködik…

*Bastetre... az istenre... a macskák istenére esküszünk... esküszünk...* 

Dobbantom a ritmust, hegyezem a fülem, beleszimatolok a levegőbe, és felidézem a Szent Szardínia hatására komponált dalocskánkat. Illetve a Szent Szardíniáról akkoriban csak én tudtam, no de ez most épp lényegtelen.

A történet szerint Cicus kap egy csomagot, melynek legérdekesebb darabja egy dobozka. Ennek elsőre nem tulajdonít túl nagy jelentőséget, elindul a balettórájára, majd hirtelen macskává változik. Jah, hogy nem említettem még? Cicus egy ember, mégpedig egy fiatal lány, aki macskaságában a Csupabáj Cicalány nevet kapja.

Négy lábon egy egész más világba csöppen, bele egyenesen a macskatársadalom sűrűjébe. Még jó, hogy Böffenet admirális Cicus családjától kapja a kaját, lévén az ő macskájuk, s így segít a lánynak némileg eligazodni. 

Szerintem már mindannyiunkkal előfordult legalább egyszer, hogy arra gondoltunk, milyen jó is lenne talán csak egy napra is, de állatbőrbe bújni. Repülni fenn az égen, vagy nem menni suliba, csak heverészni a párnákon, esetleg delfinként úszni és ugrándozni a tengerben. A különös érdeklődési körűek tevének vagy oroszlánnak is képzelhetik magukat, a haláltól rettegők pedig matuzsálemteknősnek, no de megint csak nem a részletek itt a lényeg, hanem, hogy Cicus meg is tapasztalja ezt az érzést, még pedig többször is.

Hátulütője az átváltozásoknak, hogy a ruha nem mellékelhető hozzájuk, és ez okoz egy-két kínos pillanatot. 

A történet rendkívül szerethető, és nem csak gyerekeknek szól, hisz a sorok mögött is sok rejlik, így a nagybetűs ifjúság és a gyermeklelkű felnőttek is biztos élvezni fogják. Felszínen folyik a bajuszösszeakasztás, a cicálkodás, féltékenykedés, szerelem, rivalizálás, míg a háttérben...

Talán meglepő a nagy macskamániám mellett, hogy nem a szereplői miatt kölcsönöztem ki a könyvtárból, egyébként is, a mániám szinte kizárólag az élő macskákra korlátozódik, hanem az írónő miatt. Van ugyanis egy másik ferrrgeteges sorozata, a Kótyagos boszorkák, mely méltán birtokolta hosszú időn át a legkacagtatóbb könyveknek kijáró piedesztál három helyét.

"Az egész nem ért egy fabatkát se. Olyan volt, mint egy Whiskas reklám."

Jay Groce - Francesca Peppiatt - Paul Seaburn:

Miért tartsunk macskát? 

Rövid szőrű, hosszú szőrű, sziámi vagy máltai – ezek a macskák nem csupán alszanak, esznek, vagy az alvásra és az evésre gondolnak.

Mert macskákról nem csak olvasni jó, hanem nézni is jó őket. Ez a kis album ötven zseniálisan elcsípett macskás képet tartalmaz, mellettük frappáns kis mondatokkal, amik a képeket jellemzik.

Ez a könyvecske bármikor képes arra, hogy mosolyt csaljon az arcomra.

Mivel kerek ötven mondatból áll az egész, képeket körülírni meg nem tudok, egyébként is minek, ezért többet nem is írok ide. Bele kell lapozni!

 "Hogy hiányoljon, ha elmész."


VÉGE