NYÁPLIC: Könyvelő XXVI.

26. nap 

Egy könyv, ami megváltoztatta a véleményemet valamiről 

 Syd Field: Forgatókönyvírók kézikönyve

Syd Fieldnél senki sem tud többet a forgatókönyvírásról. A hollywoodi bennfentes a Forgatókönyv című bestsellere folytatásában most a forgatókönyvírók új nemzedékével osztja meg titkait…
Syd Fieldnél senki sem tud többet a forgatókönyvírásról. A hollywoodi bennfentes a Forgatókönyv című bestsellere folytatásában most a forgatókönyvírók új nemzedékével osztja meg titkait, meglátásait, anekdotáit. A Forgatókönyvírók kézikönyve sok-sok hasznos példával illusztrálva mutatja be, hogyan zajlik a műhelymunka Syd Field világhírű workshopjain. A Forgatókönyvírók kézikönyvé-ből kiderül, hogy milyen a jó ötlet, milyen a profi szerkezet, megtudhatod, hogyan keltsd életre a karaktereket, hogyan írj párbeszédet, vagyis hogyan dolgozd fel ötletedet sikeres, profi forgatókönyvvé. Akár kezdő vagy, akár profi, ha követed Field tanácsait, végül a kezedben lesz egy kész, eladható forgatókönyv!

Hahá, mindenki azt hitte, hogy most egy regényt fogok bemutatni, ami egy egészen új oldaláról mutatott be valami agyoncsépelt dolgot, pedig nem! Ez egy valódi kézikönyv, mondhatni munkafüzet, de csak mondhatni, ugyanis létezik Forgatókönyvírók munkafüzete is, ami nem keverendő össze ezzel, de ugyancsak érdekes és ajánlott olvasmány, mert miben is különbözik egy forgatókönyv egy regénytől? Van benne expozíció, megismerjük a szereplőket vagy in medias res, belevág a történet középpontjába, van benne bonyodalom, történet kibontás, majd lezárásként csúcspont és megoldás. 

Nagyon is hasonló, igaz? Különösen, hogy mindkettőnek hasonlók a céljai. Elmesélni egy történetet úgy, hogy a befogadó érdeklődését végig fenntartsa. A forgatókönyvíró és az egyszeri író előtt is kezdetben üres lapok állnak, amelyeket szavakkal kell megtölteni. Amiben különbözik az lényegében a kivitelezés, de vázlat szinten szinte megegyezik a kettő. 

Ami talán nehezebb, hogy a forgatókönyvírónak mindössze százhúsz oldalban kell a bírák elé tárnia a történetét, míg az írónak több száz oldal áll rendelkezésére. 

Nemcsak nagy könyvmoly hírében állok szűkebb körökben, hanem nagy filmrajongóéban is. Hosszú éveken át töprengtem azon, vajon hogyan is nézhet ki egy forgatókönyv, miféle instrukciókat ad a színészeknek, mennyi az, amit maga a színész tesz hozzá a jelenethez, a karakteréhez, nem számítva a rendezői utasításokat. Ebben a könyvben és a Munkafüzetben is konkrét példákkal szemlélteti Syd a mondanivalóját.

Tanácsai ugyan elsődlegesen - mily meglepő - forgatókönyvíróknak szólnak, ám egy regény "forgatókönyvéhez" is nagyszerűen hasznosíthatóak.

Különböző technikákat mutat, amik segítségével az író megelőzheti a kavarodásokat, segít az események logikus felépítésében, karakterek kidolgozásában és nem utolsó sorban remek trükkel szolgál az olyan részek kidolgozására, amik a történet szempontjából fontosak lennének, de a pontos végigjátszásról csak homályos érzéseink vannak. Erőssége még a könyvnek, hogy nem csak megemlíti a problémákat, hanem ki is dolgozza a megoldásukat, és valós példákkal támasztja alá azokat.

Saját tapasztalatból is mondom, hogy rendkívül hasznos könyv, én már alkalmaztam több történetemnél is az egyik legérdekesebb kérdezz-felelek technikáját, ami leginkább a hosszabb kifutású történeteknél tud nagyon sokat segíteni. Példának okáért a Lélekvasút egyik fejezete, Az elhagyatott vágány történései mögött több oldal kérdésekkel teleírt lap bújik meg.

 "Amikor valaki azt kérdezte, hogyan lehetünk hűek  saját művészetünkhöz, (Jean) Renoir megosztotta velünk személyes filozófiáját: "A művészet lényege a művelés"."