A kandallóban tovább ropogott a tűz, csak úgy falta a fahasábokat. Mind az öt bűbájmacska mancsában egy-egy könyv pihent. Nagydumás váratlanul és igen hangosan felröhögött.
- Mi az? - kérdezte kíváncsian Pettyesképű, miközben egy jelzőt csúsztatott a maga könyvébe.
- Áh semmi, nem értenéd, mert nem közvetlen poén - felelt Nagydumás, majd vissza is mélyedt a lapok közé.
- Jó ötlet volt - jegyezte meg Vöröske meglepően komoly, ámde cseppet sem komor képpel. - Nem csak a saját, de más mesélők történeteit is megismerhetjük így.
- Bizony - helyeselt Nyáplic, majd a könyvkupac felé bökött, ami még hátra volt. - Remélem a többi is így fog tetszeni.
- Már nincs olyan sok hátra - nyújtózott Tekergő és megropogtatta a nyakát.
- Oh, hagyd abba! Olyan rossz hallani - fújt rá Pettyesképű, mire bátyja elmosolyodott a bajsza alatt, majd megadón ismét elmélyedten lapozgatni kezdte a Moha és Páfrányt.
Néhány percre ismét elhallgatott mindenki, majd Vöröske vigyorogva becsukta a könyvét. - Kivégezve... de még hogyan! Igazán ajánlom ezt. Druidák, sarlók, druidák és ketrecek, sarlók és bordák, kínzás - bajuszszálai, miközben ezt mondta, izgatottan remegtek. Előre nyúlt, és magához vette a következő kötetet, ami a Sas és a farkasok címet viselte.
- Kár, hogy nincsenek benne sárkányok - szuszogta Füstpöffentő, aki az ablakon át félig behajolva olvasgatott, a kényelmetlenek tűnő pozíció ellenére is békésen.
- Az nem is egy olyan könyv - nevetett fel Nyáplic, miután felismerte a borítóján keresztül.
- No, nem azért mert baj lenne. Így is csodás történet - mentegetőzött a sárkány, majd egy újat szippantott pipájából, és lapozott. - Igazán életre való lány ez a Miss Chance.
- Aztán... majd folytatod a Lélekvasútat?
Tekergő elgondolkozón felnézett a házikó tetőgerendáira.
- Folytatni? Hisz befejeztem Hugo és Nastia történetét - felelt végül.
- Igen, de a többiekkel mi történt? Ott van még Hildegárd és Evans és Helga és...
- Rendben. Elmesélem az ő történetüket is, majd legközelebb - egyezett végül bele Tekergő. - De előbb még Zokniról mesélek egy keveset. Mégiscsak pofátlanság lenne egy munka kellős közepét félbeszakítani.
- Rendben, de aztán tényleg meséld el! Most, ígérd meg, hogy nem felejted el!
- Ígérem - emelte esküvésre a mancsát Tekergő.
- Első tanú - nyávogta gyorsan Pettyesképű és cinkos pillantást vetett Nyápliccal, aki azonnal csatlakozott hozzá.
- Második tanú. Együnk egy falat csokis süteményt, ezzel megpecsételve az esküt.
- Ez eredetileg ígéretnek indult... - próbálta menteni a menthetőt Tekergő, de a többiek nem hagyták.
- Ti se lustálkodjatok! Ha van még mesétek, mielőtt ismét elválnának útjaink egy időre, akkor azokat adjátok elő és ne tartogassátok - kötötte ki végül, mielőtt esküjét maga is megpecsételte volna egy falat sütivel.
- Rendben - nyávogták sorban a bűbájcicák, és két füstkarika között a sárkány is megígérte, átgondolja, van-e még érdekes története, amit megosztana.
.... ILLETVE, AZ EGYBEGYŰLTEKET...
Nagyon arik ezek a cicàk :D
VálaszTörlésLélekvasút ^^
Huu, Vöröske történeteit is várom :3
Már nem kell sokat várni rá :3 (Remélem ^.^)
Törlés