NYÁPLIC: Könyvelő XXVIII.

28. nap 

A kedvenc könyvcímem

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik

A varázslók és boszorkányok a régi időkben jobban jártak, ha nem verték nagydobra, milyen mesterséget gyakorolnak, amennyiben nem akarták egy füstölgő máglya hegyiben találni magukat. Ma már természetesen felvilágosultabb korban élünk, senkit nem égetnek meg többé – ezt a feladatot mindenki saját maga végzi el a vállalkozások és adók világában. Sőt a mágia akadémikus kereteket kapott, megalakult a BOVATKI: a Boszorkányság és Varázslat Tudományos Kutatóintézete. Itt konferenciákat tartanak, disszertációkat és jelentéseket írnak, az intézmény folyosóin az ember ősi istenekbe botolhat, a munkavédelmi oktatás részét képezik a babonaságok, és nehezebb napokon még a pokol kapuja is megnyílhat.
Szása Privalov, a fiatal programozó mit sem sejtve lép munkába ezen az igen különös helyen, de hamarosan már azon sem csodálkozik, ha egy beszélő kandúr kerül az útjába vagy személyesen Merlin jelenik meg kénszagú villámlás közepette a laborban.

A Sztrugackij fivérek a hivatali bürökrácia útvesztőinek beható ismeretében kacagtató szatírát írtak az irathalmokba fúló emberi fantázia lázadásáról.

Egy könyv, illetve a könyv, amit a címe miatt emeltem le a Polcról, így tehát egyértelmű volt, hogy a mai napon ennek a könyvnek a borítója kerül fel a lapra. Persze a hátlapján lévő fülszöveg is érdekesnek tűnt, no meg, amit a Galaktika kiad, az annyira nem lehet rossz. Igaz, hogy egy varázslókról és boszorkányokról szóló történet egy science-fictionnal foglalkozó kiadó gondozásában már önmagában is érdekesen hangzik.

A történetről igazán nem szeretnék mesélni, mert egy hatalmas őrültség, jó értelemben, de nem is ez a mai nap témája, hanem a cím. Mit is jelent? Valaki? Tippek? Főleg iskolásoktól, de dolgozó emberektől is szívesen elfogadom a választ. Pontosan! Péntek után ismét hétfő következik, azaz nincs hétvége! Még egy ilyen szörnyű-rémség-félelmet-forgató-rosszulét-idéző címet nem hordott hátán a Föld. Mint ahogy az a fülszöveg utolsó mondatából kiderül a hivatali bürokráciának állít görbe tükröt, vagyis az éjjel-nappal való robotolásnak.

"– Van egy ismerősöm – folytatta Edik. – Azt állítja, hogy az ember csak közbenső láncszem, amelyre csak azért van szüksége a természetnek, hogy megalkossa a természet koronáját: egy pohárka konyakot citromszeletkével.
– Végeredményben miért ne?
– Azért, mert én nem akarom – felelte Edik."

(Másik esélyes a Kiment a ház az ablakon c. könyv volt)