NYÁPLIC: Könyvelő XXIV.

24. nap

Egy könyv, amit jó lenne, ha többen elolvasnának

Jean Webster: Kedves Ellenségem!

Nyakigláb apó 2.

Mi nehezebb? Száztizenhárom árva gondját viselni, egy árvaházat eligazgatni minden szakmai tapasztalat nélkül – avagy puhára főzni, mosolyra fakasztani egy mogorva, goromba, ámde tiszteletre méltó skót orvost?
Nos, ennek csak Sallie McBride, e „kétfrontos” küzdelem szenvedő alanya a megmondhatója. Szerencsére kudarcairól, győzelmeiről rendszeresen tájékoztatja legjobb barátnőjét, Judyt, az immár révbe ért egykori árvaházi növendéket.

Ismeritek Judy Abbott történetét? Ő az a kis árva, akit egy rejtélyes jótevő kiragadott a John Grier árvaházból, és bedugott egy neves iskolába, hogy tanulhasson, és egy nap híres írónő válhasson belőle, ugyanis Judy Abbottnak remekül forog a nyelve és egyébként is, rendkívül élénk, eleven lány. A jótevő mindössze azt kötötte ki, hogy Judy rendszeresen írjon neki levelet az iskolai élményeiről, és nincs is más ebben a könyvben, mint levelek és levelek és egytől-egyik mindet Judy írta, avagy egy levélregénnyel van dolgunk, pontosítva volt, ugyanis én most a második kötetet szeretném kicsit reklámozni.

A második kötet Sallie McBride, Judy egyik legjobb iskolai barátnőjének életét követi végig onnantól kezdve, hogy Judy kérésére elvállalja a John Grier árvaház megüresedett igazgatói pozícióját. Minthogy második kötet, ez is egy levélregény, ám sokkal összetettebb és érettebb.

Míg az elsőben egy gyermek leveleit olvashattuk, addig a másodikban már egy felnőtt nő, egy önjelölt anyuka küldözgeti a szélrózsa szinte minden irányába leveleit, hogy - átlagosan - száztizenhárom árvájának életét kicsit megszépíthesse.

Sallie egy ízig-vérig ír nő, akinek fejében még a modern gondolkodás csíráját is elültették gyermekkorában, ebből következően radikális változtatásokat tervez az árvaházban, ugyanis az állapotok siralmasak. Ehhez azonban első körben meg kell győznie az árvaház külön bejáratú orvosát. Első körben... aztán kis időre fegyverszünetet kötnek, majd újra összekapnak. Ugyanis a drága doktor úr nem valami... sok érzelmet mutat ki, ellenben Sallie-vel. Mégis ez a kapcsolat adja a levelek legalább egyharmadát, ami Sallie tálalásában roppant szórakoztató olvasmány.

Ugyan nem ismerhetjük meg mind a száztizenhárom árva nevét és személyiségét, azért igen sok érdekes gyermekszereplővel is megismerkedhetünk a felnőttek mellett. Van köztük rosszcsont, álmatag, kreatív, angyalarcú és olyan is, aki minden porcikájában serdülő fiú. Ez egy külön kategória, őket a legnehezebb lekötni, Sallienek azonban rengeteg ötlete van és szerencsére van is lehetősége ezeket megvalósítani.

Rendkívül szerethető történet az övék. A szereplők egytől-egyik élőek és ahhoz képest, hogy majdnem végig egy birtokon belül játszódnak az eseményen meglepően fordulatos is, mindvégig tart valahova.
Lépésről-lépésre közelebb kerül Sallie a céljaihoz, ám az élet olyan valóságosan van ábrázolva, hogy félő végül mégse úgy alakul minden, ahogy azt mi olvasók előre megjósolni véljük, mégis végig ott van mellettünk Sallie, az ő töretlen hite és lelkesedése, ahogy a nehezebb időket humorral próbálja átvészelni, és mindenáron mosolyt akar csalni a körülötte élők arcára.

 "A rosszat tövestül kitépni, mielőtt a jót elültetnénk, keserves munka."