NYÁPLIC: Könyvelő XXIII.

23. nap

Egy könyv, amit már régóta el akarok olvasni

Gail Carriger: Lélektelen

Napernyő protektorátus I.

Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke.
Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig talján, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt.
De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében
fényt derítsen a haláleset körülményeire.
Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit?
És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála melasztorta?
 

Nem szoktam Libriben vásárolni. Nem mintha bármi kifogásom lenne a bolt ellen, mindössze annyi, hogy nincs a közelemben, ez pedig igencsak megnehezíti az egymásra találásunkat. Egyszer valahogy mégis elkeveredtem egy kis Libri üzletbe. Épp vártam, hogy kulcstartóra nyomtassák a klubom logóját és addig betértem a legközelebbi könyvesboltba. Minthogy már a nyomtatószaküzlethez is messzire kellett mennem, nem meglepő, már-már törvényszerű volt, hogy egy Librit találjak. A Libriben pedig megláttam ezt a könyvet.

Nem vagyok egy nagy vámpír és vérfarkas rajongó, habár csemegézni szoktam néha, hisz akkora a felhozatal. Itt azonban egy pillanatra sem merült fel bennem, hogy Uh, megint egy vámpíros könyv! Talán, mert először a polcról a második kötetet vettem le, aminek fülszövege így kezdődik:

"Alexia Maccon, Woolsey grófnéja a kora esti órákban arra ébred, hogy férje – akinek, mint minden rendes farkasembernek, illedelmesen aludnia kellene – teli torokból ordít mellette."

Úgy éreztem, könnyen meg tudnám találni az írónővel a közös hangot. Még a könyv arany pöttyös mivolta se tudott eltántorítani ettől az elképzelésemtől. Egyszerű is, hisz csak elképzelés volt, és elképzelés a mai napig, mert, mint mondtam nincs a közelünkben Libri, viszont a másik könyvesboltban már nem lehetett kapni az első kötetet. Hogy pillanatnyi hiány volt-e vagy sem, arra nem kérdeztem rá, minden esetre a vágyam, hogy a kezemben tarthassam és beleolvashassak megvalósulni látszik.

Libris barátnőm segítségével nemrégiben leadtam a rendelésem az első kötetre, és percek... na jó órák avagy napok kérdése és érkezik az e-mail, hogy mehetek átvenni. 

Bevallom kicsit aggódtam, nem fog-e túl hamar megérkezni a könyv, még mielőtt elérnék a huszonharmadik naphoz, de végül rájöttem, úgy vártam eddig, mint kisdiák a nyári szünetet, ami mellett a napok is hónapoknak tűnnek, és soha el nem érkezőnek tűnik, szóval, maradhat az eddigi hozzáállás, akkor biztos, minden a terv szerint fog zajlani.

Azért... örülnék, ha ma már megérkezne az az üzenet....

"Csillagom, a vámpír olyan, mint a jól nevelt úrihölgy: sosem árulja el a korát."