NYÁPLIC: Könyvelő XXII.

22. nap

Az egyik kedvencem a birtokomban lévő könyvek közül 

 Georgette Heyer: Francia négyes

Igen furcsa hős: Freddy természetesen rendkívül gazdag és nagyon jóképű, de lagymatag, kicsit szerencsétlen – semmiben sem hasonlít igen férfias, fess, szép és élvhajhász unokatestvéréhez, Jackhez.
Hősnő nehéz helyzetben: Az ifjú Kitty Charing hatalmas vagyon várományosa lobbanékony természetű, különc gyámjától. Az örökség átruházásának feltétele azonban az, hogy menjen feleségül a gazdag úr valamelyik unokaöccséhez.
Áljegyesség: Amint Kitty megérkezik Londonba, megkezdődik a harc a kezéért. A semmirekellő alakoktól körülvett, vegyes érzelmekkel küszködő Kittynek merész cselfogásra van szüksége… 

Már ismert előttetek az írónő neve a Régi szép színeknek köszönhetően, én is azért vettem meg, mertem megvenni látatlanban, mert az első találkozás Georgette Heyerrel nagyon pozitív volt.

Ebben a könyvében is rengeteg színes karakterrel ismerkedhet össze az olvasó, bár többször hangzik el a lökött, dilis és a piperkőc jelző. Igen, az öltözködéssel elfoglalt férfi szereplőből ebben a könyvében sincs hiány, bár ahogy magam elé próbáltam képzelni a különféle "divatos" jelzővel illetett szetteket, hát... inkább a különc és a furcsa szó jutott róluk eszembe, ha már ennyire belejöttem a jelzőkkel való felcímkézésbe.

A történet fülszövegével azonban a mai napig nem tudok kiegyezni. Olyan nyílt, a szereplők bemutatása direkt, az első pillanattól kezdve kialakul az olvasóban a kép, hogy miként is fog végződni a történet, egyszóval csapnivaló felvezetés, de mit lehet tenni? Belenyugodni nem fogok az már egyszer biztos!

Szóval most következzék a fülszöveg, illetve a kedvcsináló, ahogy nekem jobban tetszett volna:

"Adva van egy házsártos, zsugori, köszvényes öregúr, Mr. Penicuik, aki nem mellesleg egy hatalmas kastély, huzatos termeit birtokolja, valamint egy tetemesebb vagyont is magáénak tudhat.

A vénségnek nincs valami nagy humora, ezt azonnal be is bizonyítja, mikor végrendeletében Kitty Charingra, fogadott lányára hagyja az egész vagyont, egyetlen feltétellel. A lánynak - hogy a vagyon némileg a családban maradjon -, az unokatestvérei közül kell magának férjet választani, méghozzá igen hamar. Meg is hívja mindet a kastélyába, hogy megkérjék a lány kezét...

A felhozatal nem épp biztató:

- Hugh Rattray tiszteletes, egy kimért és meglehetősen unalmas fickó, aki csak szánalomból venné el...

- George Biddendennek már van felesége. Senki se értheti tehát, hogy miért jelent meg, nem is hívták...

- Foster Dolphintonnal nyaktól felfelé valami baj van, azaz tökhülye...

- Frederick Standen szimplán csak piperkőc,  leginkább az öltözködés érdekli a lányok helyett...

- Jack Westruther a romantikus hölgyek vágyálma, elragadó mosoly, rabul ejtő szempár, a hozzá tartozó csépcsap és számító jellemmel...

- Claudról ne is beszéljünk, ő egy kétes alak...

Kittynek természetesen esze ágában sincs hozzámenni bármelyikhez ilyen feltételek mellett.

Felháborodását elfojtva inkább saját hasznára fordítja az eseményeket. Persze megvan a kiszemeltje, de mindenek előtt Londonba szeretne eljutni, hogy végre szabadulhasson vidékről és a szörnyű öregúr házából, így hát áljegyességet köt egyikükkel, s a fővárosba viteti magát, ahol végre nekiállhat dédelgetett tervének megvalósításához, ám mint lenni szokott az élet, különösen mások élete mindig bekavar...

Rendkívül szellemesen és szórakoztatóan megírt történet, tele humorral és gyönyörűen kidolgozott jellemábrázolásokkal..."

Így már mindjárt jobban hangzik, igaz? Csak tudnám, rendszerint miért felejtik el megemlíteni a majdnem főszereplőket, akiknek, mivel nem kell tökéletes partnernek lenniük a főhősnő számára, sokkal jobban kibontakoztathatják egyediségüket.

A regény alapötlete, hogy az unokatestvérek közül kell választania a lánynak, máris remek lehetőség és magyarázat egy esetleges szerelmi háromszögre, de mi van, ha egyszerűen Jack kivételével az összes jelölt alkalmatlan, a kiszemelt pedig játssza a nemtörődömöt? Ekkor végre megmutatkozhat a főhősnő kreativitása, amit megint csak sikerült ellőnie a fülszövegnek... no jó, többet nem bántom már szegénykét, sem a borítóképet. Valahogy mindig sikerül egy egészen oda nem illő képet választaniuk, de talán ezt is csak kihívásnak szánták a történet felé.

Én mindenesetre már meg lettem győzve, hogy ne csak külcsín alapján ítéljem meg, sokkal több rejtőzik benne, sokkal több fordulat és kacagtató jelenet.

A testvérek eszmecseréit egyenesen imádtam. Mindnek más a stílusa, és ez minden egyes mondatukban megmutatkozik. E mellett a jellemük is gyönyörűen megmutatkozik a cselekedeteikben, csak azt tudnám, hogy George Biddenden, akinek a neve olyan, mintha épp egy lépcsőről zötyögne-ne-ne le-fe-fel-fele, mégis mit keres ott mindenhol, holott neki már van felesége. Senki se érti. Nem is hívták.

"Ha azt gondolod, drága fivérem, hogy mivel megélhetést biztosít számodra, a nagybátyám téged kedvel a legjobban összes unokaöccsei közül, akkor nagyon tévedsz! Gondolom, úgy teszel, mintha nem tudnád, pedig mindannyian tudjuk! Matthew bácsinak mindig is Jack volt a kedvence! Azt akarja, hogy Kitty őt válassza, ebben biztos lehetsz, és ezért van annyira humorán kívül! Ha nem számított volna rá, hogy eljön, nem hiszem, hogy bármelyikünket meghívott volna!"