NYÁPLIC: Könyvelő XVI.

16. nap

Kedvenc női szereplőm

Bridie Chance

A történet szerint Bridie, szeretett apja nem épp békés halála után tudja csak meg, hogy az öreg csöppet sem az a kifogástalan úriember volt, akinek megismerte, hanem hírhedt tolvaj. A hír megrendíti az egész házat. Bridie nem sejthette, hogy ez a szörnyű hír szinte csak az előfutára azoknak a megpróbáltatásoknak, amik még rá várnak.

Csakhamar egyedül marad húgával, akit taníttatni kéne, nem beszélve a kosztról és kvártélyról. Hála egy jóakaratú ismerősnek, húga problémái megoldódni látszanak, Bridie-nek azonban munkát kell vállalnia, hogy eltartassa magát és támogathassa testvérét. Na de milyen munkát? Hogy Bridie Chance komédiásnak álljon egy vándortársulatnál, pár hónappal korábban elképzelhetetlennek tűnt. Egy régi anyai ismerős és családja veszi pártfogásba a lányt és még a műsorba is beveszik.

Mintha a Gondoskodás mindent elsimított volna, többé kevésbé visszazökkent az élet, nem olyan kilátástalan, de... még mindig ott van az ellopott kincs megoldatlan ügye, ugyanis az ékszerek, melyeket apja ellopott még nem kerültek elő.

Természetesen mindenki azt hiszi, hogy Bridie tudja, hol van a rejtekhely vagy, ha nem ő, hát a húga. Többen is a botladozó lány - merthogy nem is olyan egyszerű ez a csúszó járás - nyomába erednek a kincs reményében, és mind megnyerő férfialakba bújt.

Gondolhatná az ember, hogy az ostoba naív lány történetét tárja elénk egy újabb író, a lány beleszeret a vonzó, titokzatos férfiba, akiről kiderül, hogy ő a rossz fiú, ekkor megjelenik egy korábban mellőzött fickó és megmenti, vagy a lány, bármennyire is vonzza a férfi illata és a belőle sugárzó szenvedély, makacsul próbál ellenállni, de végül nem tud, a férfiról pedig kiderül, hogy jó, rossz, de mégsem az, akinek mondja magát vagy... igazából kismillió árnyalata létezik, hasonló végkimenetellel.

Azért lehet tippelni, hogy itt kicsit másképp alakulnak a dolgok. Bridie talpraesett, ott állnak mellette a társulat tagjai, védelmezik, a lánynak esze is van, szíve is. Igazi főhősnőnek való, abból a fajtából, amit a mai tiniregények sokszor el is felejtenek. Bridie határozott, tudja mit akar, emellett olyan jellem, akit csak szeretni lehet, valóban szeretni, nem csak úgy, hogy az írónő leírja, hogy senki nem tudott ellenállni a bájának, hanem cselekedteti a hősnőjét, aki ezen cselekvései által éri el, hogy a körülötte mozgó emberek és az olvasó is igazán a szívébe zárja.

A rezgő léc, a szerelem is beköszönt Bridie viszontagságokkal teli, ám boldog és egyre kiegyensúlyozottabb életébe. Egy kedves, megható szerelmi történet bontakozik ki az olvasó előtt a maga egyszerűségében és természetességében.

Kezdetben a románcokkal szemben mindig is valamiféle kritikus ellenszenvvel viseltetek, kivárom, vajon át megy-e a rostámon. Bridie-é olyan könnyedén csúszott át a szálak között, hogy magam is meglepődtem. Bizony, nem sokszor találkoztam eddig hasonlóval. Bridie ugyan még fiatal lány, aki nem sokat tapasztalt az életből, hisz a családi fészek biztonságából figyelhette hosszú éveken át, de érett is, fel tud nőni a helyzethez, és ez az, ez az utolsó tagmondatocska az, amit nagyon sok románcról nem lehet elmondani.

A bizalom. Bridie nem féltékenykedik, elfogadja a párját és megbocsájt neki. Ez az, amiért Bridie Chance lett az, akiről ez a bejegyzés szólt/szól. Remélem, a közeljövőben egyre több hozzá hasonló hősnővel fogok találkozni. Elegem van már az alaptalan tiniféltékenykedésekből.

"-Egyet véss az eszedbe, Bridie, drágám. Sose nézz hátra, és sose tekints túl mélyre.

- De... engem érdekelnek az emberek, papa.

Ismét nevetett.

- Az ég áldjon, Bridie, ez veszélyes dolog. Fogadd el úgy az embereket, amilyenek, ne próbáld megváltoztatni őket, és ne faggasd őket olyasmiről, amit nem akarnak az orrodra kötni."