13. nap
A kedvenc íróm
 |
| Terry Pratchett |
Azt hittem vacillálok, de rá kellett jönnöm, mikor nekifogtam a mai napi bejegyzésnek, hogy sem Jane Austen, sem Simon Scarrow, sem Diana Wynne Jones, sem Rejtő Jenő, sem Jean Webber nem veheti fel e pillanatban a versenyt Terry Pratchettel.
Habár ő volt az Egyesült Királyság második legolvasottabb írója J. K. Rowling után, különösmód itthon még nem találkoztam olyannal személyesen, aki ismerné, pedig... nem tudják miről maradnak le. Sír Pratchett - merthogy lovaggá is ütötték az irodalmi munkássága miatt - regényei egy különös világba engedtek betekintést számomra, egy új világba, egy új műfajba, a humoros fantaziba. Mielőtt bárki is a humoros alatt bohóckodást és komolytalankodást vélne érteni, felhívnám a figyelmet arra, hogy Sír Pratcett angol, és ez sok minden komplikál.
Néhol abszurd, máshol könnyed, megint máshol egyszerűen angol vagy fárasztó, könnyfakasztó, támadás a rekeszizmok ellen, halálos ellensége a búskomorságnak, bizonyítottan ihletője egy Ki vagy doki? epizódnak vagy többnek is, a visszafelé cincogó kerege bibliája, másod unokatestvére a Nagy Halittas könyvnek, a szomszédja kutyájának elveszett gumicsontját megtaláló falmászó Ünög hátán utazó félszemű muszkétásbot másod(fa)unokatestvérének elveszettnek hitt nagynénje ágain mászó almakukacot pillanatokon belül lenyelő fakopáncs fél lábát korábban leszakító macska gazdájának a... várjunk! Miről is kezdtem én beszélni? Elvesztettem a fonalat, na khöm... szóval..
Stílusa fergeteges, már aki kapható a kissé agyzsibbasztó, de mindig izgalmas, fordulatos és remekül felépített történetekre.
Leghíresebb sorozata a Discworld avagy a Korongvilág, melyet a gigászi világteknős, A'Tuin páncélján álló négy elefánt tart, és egyre csak lebeg és lebeg és úszik valamerre a világűrben. Témája szerint fantazi (csak azért sem írom sy-vel) paródia. Paródia, de még milyen!
Összesen negyven kötetet ért meg, ezekből harminc-harmincegy lett eddig magyarra lefordítva, meg még másik harminchárom nyelvre. A sorozat több kötetéből (Mágia színe, Vadkanapó stb.) film készült, másból képregény vagy videojáték, megint másból társasjáték.
A sorozat, mely szinte összeolvad írójának nevével több alsorozatból tevődik össze, kötetei - többé-kevésbé - önállóan is megállják a helyüket. Azért írom, hogy többé-kevésbé, mert garantált, ha egyet elolvasol, utána nincs megállás, mint az én esetemben is, szóval nem tudom már teljesen objektíven megállapítani ezt. Visszatérő karakterei közül a leghíresebb a HALÁL. Igen, így caps loock-kal, csupa nagybetűvel, és ezt most nem csak én írom így, hanem a Korongvilág összes kötetében így, caps loock-kal, csupa nagybetűvel. Hogy miért? A válasz egyértelmű. Olvass bele, és megtudod!
Ezen kívül még elenyésző számú trilógia, "koprodukció" és antológia szerzője volt.
A moly.hu-s profiljáról, had idézzek egy hozzászólást. Remélem az írója nem sértődik meg, amiért engedélye nélkül emelem ki azt az életigazságot, amit megfogalmazott: "Imádom Terry Pratchett-et és nagyon sajnálom, hogy már csak azok jelenhetnek meg magyarul , amiket már megírt" - ddroid.
Mélységesen egyet értek vele.
Mindent kifiguráz, pellengérre állít, kifordítja, negyven fokon pirossal és kékkel összemossa a kliséket, játszik a szavakkal, játszik az emberéletekkel és a nem ember életekkel is. Terry Pratchett zseniális.
A stílusa nagy hatást tett rám. Többek közt Zokni-manó próbálkozásainak próbálkozásait is ő ihlette.
"– Mind a csatornába' fetrengünk, Frédi. De némelyikünk a csillagokba bámul…"
- Agyaglábak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése