NYÁPLIC: Könyvelő III.

3. nap 

A kedvenc könyvsorozatom

Simon Scarrow: Egy vakmerő római kalandjai a hadseregben 

Kr. u. 42-ben járunk. A korát letagadó Quintus Licinius Cato belép a Római Birodalom hadseregének II. légiójába, kezében a császár levele, melyben optiói rangot ad neki.
Az eddig aktákat tologató fiatalember ekkor még nem is sejti, hogy mi vár rá a seregben. Protekciója és nyúlánk, vékony alkata miatt bajtársai, de még parancsnoka, Lucius Cornelius Macro centurio is ellenszenvvel viseltetik iránta.
Catonak bizonyítania kell rátermettségét, amire csakhamar lehetősége is adódik. Remekül megállja a helyét. Macro, az erő és a tapasztalat, míg Cato, a leleményesség és a könyvekből felszedett tudás birtokosa, remekül kiegészítik egymást.
Kalandjaik során - már ha azokat a véres összecsapásokat, amikben részt vesznek, kalandoknak lehet nevezni -, beutazzák az egész Római Birodalmat Germániától kezdve, Britannián, Rómán, Egyiptomon át egész a keleti provinciákig.
Macro és Cato között a bajtársiasságon túl igaz barátság is

szövődik, ami ugyan megél hullámvölgyeket, de a végsőkig kitart. Egy-egy cselekményíve három- négy köteten át fut, épp ezért és a sorozat hosszára való tekintettel most nem másolom be az egyes kötetek mellé járó rövid "érdeklődés felkeltő"-ket.

 

Nem egy szokványos Kedvenc könyvsorozat, azt hiszem. A római kor, mint történelem, főleg a ceasarok kora, mindig is érdekelt. Olvastam Robert Graves: Én, Claudius című zseniális könyvét is, ami könnyen pályázhatna az Egy könyv, ami megváltoztatta a véleményem valamiről posztra is. Simon Scarrow is több kötetének végén hivatkozik erre a könyvre.

A könyvtár történelmi regények részlegén akadtam rá a Sas-sorozatra is (ahogy a fentebb említett másik könyvre is), és mivel semmi vesztenivalóm nem volt, kikölcsönöztem. 

Először a negyedik kötetet sikerült elhoznom, mert persze, hogy nem néztem meg, sorozat-e, csak lekaptam a polcról. A sas és a farkasok az óta is az egyik kedvenc kötetem. 

A stílus remekül illeszkedik a történet idejéhez. Érdekfeszítő, fordulatos, informatív, mint minden jól megírt történelmi regény.

A karakterek kidolgozottak, sokszínűek mind jellemükben, mind hátterükben és céljaikban. Az eseményeket kellő realizmussal ábrázolja, ritkán esik a túlzott brutalitás csapdájába. 

Nincs is értelme mit tovább ragozni, magával ragadott. Mióta olvastam/olvasom, betéve tudom a légiók felépítését, a különböző katonai rangokat, alapvető katonai alakzatokat és támadásformákat, valamint a római

színek/ívek alatt a császári udvar és környezetének intrikákkal teli életébe is betekinthettem. 

Még a tizennegyedik kötetet is ugyanazzal az izgalommal várom, mint a korábbiak kijövetelét, szóval valamit tudhat ez a Scarrow.

"- Több lakozik benned, mint az gondoltam. Ha túléljük az ostromot, bizony messzire juthatsz.

- Azt nagyon remélem - morogta Cato. - Minél messzebbre jutok innen, annál jobb!"