NYÁPLIC: Könyvelő II.

 2. nap

Egy könyv, amit háromnál többször olvastam el 

 

Diana Wynne Jones: A vándorló palota

Palota-trilógia 1.

Ingary földjén, ahol a hétmérföldes csizmák és a láthatatlanná tévő köpenyek tényleg léteznek, Sophie Hatter felhívja magára a Puszták Boszorkányának figyelmét, aki átkot szór a lányra.
Sophie-nak nem marad más választása, mint hogy az egyetlen helyre menjen, ahol segítséget kaphat, Howl varázsló vándorló palotájába. Ám Howlról azt híresztelik, hogy megeszi a fiatal lányok szívét
és kiszívja a lelküket.

Előbb ismertem a könyv nyomán készült japán animációs filmet - nevén nevezve -  az animét. Mikor megtudtam, hogy egy könyv alapján készült, amit ráadásul magyarra is lefordítottak, azonnal rohantam a könyvesboltba, hogy megvegyem. A fentebbi borítóhoz képest az enyémet egy szép kis aranypecsét is díszeleg a bal alsó sarokba jelezve, DVD-vel együtt volt kapható.

A fülszöveg igen szűkszavú. Sebaj, majd mesélek én bővebben!

Adva van egy kalapos lány, név szerint Sophie Hatter, aki unalmában már a készülő kalapokhoz beszélget. Legkisebb húga, Martha, aki születésétől fogva a legtöbb szerencsét remélhette az életében, boszorkány tanonckodik, a második, Lettie, aki közepes szerencsével vághatott neki az életnek, Market Chippingben - ahol a családi kalapüzlet is áll - Cesari cukrászdájában dolgozik. Spohie, mint a legidősebb és egyben legszerencsétlenebb, a biztos jövedelemmel rendelkező kalapüzletet fogja örökölni. Milyen kellemes jövőkép, igaz?

Azonban a sors különös fintora vagy inkább jótékonykodása nem hagyja, hogy beteljesedjen ez az előre eltervezett út. Sophie-ra a fentebb már említett Puszták Boszorkánya átkot szór, amitől a lány fiatalos hangja hirtelen reszelőssé, szemei pedig vizenyőssé válnak, a karikák szeme alatt táskákká terebélyesednek és az eddig elkészített kalapok ötszörösével megegyező számú bőrránc kerül az arcára, majd  némi bolyongás után elér a könyv címében is szereplő Vándorló palotába, ahol Howl, a varázsló él többedmagával. 

A varázsló elkényeztetett, gyáva, lusta, hirtelen haragú, de egyben remek számítógépes játék tervező, aki rendelkezik egy darab titokzatos tűzdémonnal és egy darab tizenöt éves forma tanonccal, valamint a történet folyamán szert tesz még egy kilencven éves megalkuvást nem tűrő házvezetőnőre.

Diana Wynne Jones története rengeteg csemegét tartogat a fantáziavilágok kedvelői számára, hogy jó körülményesen fogalmazzak. Sok népmesei elem mellet, mint a három testvér, három találkozás és a rendhagyó varázslókellékeken túl, mint a hétmérföldes csizma, milliónyi apró kis sziporka található a könyvben, amikről természetesen mélyen hallgatok.

Mielőtt még valami fontos kicsúszna a számból a könyvről, gyorsan áttérek a filmre, hisz nem lehet elmenni mellette se minden szó nélkül. Miyazaki Hayao Oscar-díjra is jelölt egész estés filmje nem szórul-szóra a könyv adaptációja, ám a mesternek hála, azon kevés filmek közé tartozik, ami nem sínylette meg a módosításokat. Maga az írónő így nyilatkozott róla: „Fantasztikus. Nem, nem akarok beleszólni – könyveket írok, nem filmeket. Igen, különbözni fog a könyvtől – tulajdonképpen nagyon eltérő lesz, de ez így van rendjén. Így is fantasztikus film lesz.”

A  zene a másik szívem csücske, Joe Hisaishi szerzeménye. 

Sophie és Howl a Palota-sorozat többi kötetében is visszatér, ám a főszerep már nem az övék Az égi palotában és A másik palotában sem. A másik két kötet nem annyira ismert, pedig léteznek, nem fedi őket láthatatlanná tévő köpeny, a vállalkozó szelleműeknek bátran ajánlom őket, igaz, véleményem szerint A vándorló palotát egyik sem közelíti meg.

"Figyelemre méltó, hogy valaki egy tíz és fél mérföldnyi lépéssel is képes pont egy tehénlepényben landolni."