NYÁPLIC: Könyvelő X.

10. nap

A legkedvesebb klasszikus könyvem

Charlotte Brontë: Villette

Szerelem és gyötrelem története Charlotte Brontë utolsó műve is, mely romantikus fordulataival és tökéletesen megrajzolt jellemeivel sokak szerint felülmúlja legismertebb regényét, a Jane Eyre-t is. Elragadó romantikus mese és meggyőző valóság keveredik Lucy Snowe élettörténetében. A fiatal lány a szegénység és a magány megpróbáltatásai elől külhoni állásba menekül: egy francia kisváros, Villette bentlakásos leányiskolájában helyezkedik el angoltanítóként. Itt találkozik a városban orvosként praktizáló, jóképű Johnnal, valamint a látszólag rideg irodalomtanárral, Paullal. Lucy szívében kétféle vonzalom ébred a két férfi iránt, ám a lánynak ebben hamarosan vetélytársai is akadnak. A regény romantikus bonyodalmai során végül tisztázódik, melyik férfihoz vonzódik teljes szívből, és melyikük viszonozza érzelmeit. Lucy Snowe jelleme és sorsa mely sok hasonlóságot mutat magával az írónőével azt láttatja, hogy a magány sivár pusztasággá képes változtatni mindent, ám szeretni és szeretve lenni: az életet csak ez teheti teljessé.

Régi darab az enyém, már meg sincs az a szép díszborítója. Valamelyik igen romantikus pillanatomban kezdhettem bele, ugyanis a regény nemhogy lassú folyású, hanem állóvízhez hasonlítható inkább. Gyönyörűen megírt, leheletfinom karakterábrázolás, érzékletes korrajz, szépen vezetett történetszál, összefonódó majd ismét elváló sorsok. Egy fél élet tele egyszerűséggel, a mai sodró lendületű regényekhez szokott olvasó számára kissé szürke mindennapokkal, lágy, rejtőzködő érzelmekkel, barátságokkal, szerelmekkel és szakításokkal.

Imádtam minden pillanatát megmagyarázhatatlan módon. Szavakba önteni alig tudom, felidézem a történet egy-egy kedves jelenetét és addig mélázok felette, míg elfelejtem, hol is tartottam, és csak bámulom a képernyőt percekig, míg végre sikerül visszazökkennem a valóságba.

Villette egy francia kisváros, ehhez mérten az emberek franciául beszélnek, ami a regényben is megjelenik. Csupán lábjegyzetek segítségével tudhatjuk meg, mit is mond épp Paul, Lucynak még erre sincs lehetősége. Ez a kezdeti kétnyelvűség számomra nagyon érdekes volt, mert még soha nem találkoztam (Poirot-t kivéve) hasonlóval. Későbbiekben is mosolyt csalt az arcomra, mikor Paul próbált ankolul beszélketni.

Habár nem volt kétséges, hogy a Villette-et fogom bemutatni a mai napon, azért a sarkában ott volt a Büszkeség és balítélet és a Meggyőző érvek is a klasszikus romantikus regények között. De majd egy másik alkalommal....

"Hiszek abban, hogy a remény és a napfény a komisz sorsot is megédesíti. Hiszek abban, hogy ez az élet nem minden: sem kezdet, sem vég. Hiszek akkor is, amikor reszketek; akkor is bízom, amikor sírok."