NYÁPLIC: Könyvelő IX.

9. nap

Egy könyv, amiről azt hittem, nem fogom szeretni, de végül mégis másképp lett

Eleanor Jones: A kék kör

Tina Roberts és csodálatos szürke lova, Fantom számára az élet csaknem tökéletes volt – egészen a Dixon Green-i verseny napjáig. Habár diadalt arat, a hazavezető úton történik valami, ami fenekestül felforgatja az életét. Tina eltéved a mocsárban, s amikor a ködből feltűnik egy lány és útbaigazítja, olyan helyre jut, ahonnan sehogyan sem talál vissza a régi életébe.
Tina már maga sem tudja, álom-e vagy valóság, ami körülötte folyik. Vajon mi változtatta meg a környezetében élők személyiségét? Vagy valóban vele lenne baj, ahogyan azt a barátai és a szülei is állítják? Segítséget nem, csupán egy tanácsot kap, hogy a kék kört kell keresnie. Tina kétségbeesetten járja Fantommal a vidéket, és kutat a kék kör után, ami talán visszajuttatja őt és a lovát abba a másik életbe, amelyet addig olyan természetesnek vett.

Porosodott már egy ideje a polcomon, talán meg volt az egy év is, mire más olvasmány híján a kezembe vettem. Azt hittem a fülszöveget olvasva, hogy a leírt események mind képletesen érthetőek. Annyira nem vonzott a téma, biztos valami felnőtté válási problémákkal küzdő lány, lelkizés, kellékekként lovak mindenfele, nem is gondoltam igazán bele. Ezért kellett várnia egy évet, míg végre belekezdtem.

Emlékeim szerint le se tettem. Elárulok egy nagy titkot. Tina tényleg átkerül egy másik életbe, egy párhuzamos dimenzióba, ahol minden a feje tetejére állt. Aki eddig kitűnő lovas volt és sikeres - Tina -, az itt egy senki, akinek a lova összeszedetlen, semmiféle versenyre nem jutna be, nem hogy megnyerje, aki eddig félénk, pirulós és visszahúzódó volt, az itt dagad az önbizalomtól. Tina látszólag teljesen egyedül marad, természetesen nem hisz neki senki, mikor bizonygatni próbálja az igazát. Egyedül abban bízhat, hogy a Kék kör valóban létezik.

Érdekes könyv volt. Visszagondolva mindig kellemes emlékeket ébreszt bennem már maga a cím is.

 "Ugyan, Chris! Azt hiszem, ideje lenne elmondanod, mi történt veled. Nyilván leestél, és beütötted a fejedet, vagy valami hasonló történnhetett.

- Már megint kezded - siránkoztam. - Mióta hívsz Chrisnek?

- Mivel a neved Christina Roberts... Valószínűleg a születésed óta."