NYÁPLIC: Könyvelő XI.

11. nap 

Egy könyv, amit egyszerűen utáltam

 

Voltaire: Candide

A voltaire-i életmű meghatározó jelentőségű alkotása, a Candide vagy az optimizmus egyszerre tézis- és kalandregény. Hősét, az egyszerű és hiszékeny ifjút – akit filozófus nevelője, Pangloss a nagy Leibniz nyomán arra tanít, hogy ez a világ a lehetséges világok legjobbika – Voltaire végigvezeti benne az egész földgolyón, Vesztfáliától Hollandián keresztül Portugáliáig és Eldorádóig, majd vissza, Európán át Isztambulig és végül Rodostóig. Candide útja társaival együtt háborúból háborúba, katasztrófából végveszélybe visz; végigszenvedik mindazt a rosszat, ami igencsak ellentmond mestere tanításainak. Candide ki is ábrándul ez utóbbiakból, de nem esik kétségbe.
Voltaire (1694-1778) a filozófiával szemben az élet elsődlegességét hirdetve ráébreszti hősét, hogy földünk nem mennyország ugyan, de nem is pokol. Candide földet vásárol, és imádott hölgye, Kunigunda, meg a többiek társaságában békés munkálkodásba fog.

Kötelező olvasmány. Általában nincs bajom a kötelező olvasmányokkal. Egyedül a Candide és az orosz realizmus fogott eddig ki rajtam, de a Candide nagyon. És végigszenvedtem!

Nagyon nehéz úgy beszélni erről a könyvről, hogy az embert ne sííípolják ki félpercenként. Egy masszáz, gyógytea és egy heti nyugalom és béke kell ahhoz, hogy ki lehessen heverni és rémálmainkban még hosszú hónapokig vissza fog térni. 

Amikor már a harmadik oldalon szurkolni kezdünk a "rossz fiúknak", hogy csak csinálják már ki ezt az ütődött bolondot. Alacsonyabb az IQ-ja, mint Forrest Gumpnak, de Forrest még szerethető, sodródik az árral, és minden sikerül neki. Ezzel szemben Candide... nem, nem akarom részletezni sem az ő életét sem a többi szereplőjét. Tudom, tudom, hogy ez az egész csak egy gúnyirat Leibniz optimizmusára, minden el van túlozva, szarkasztikus, gúnyos, groteszk meg a többi, de akkor is! 

Fogalmazásomból talán már feltűnhet, hogy alig bírok magammal, már írni róla is kín. Sokan, sokféleképp megpróbálták eltenni láb alól Candide-ot a történet alatt, ahogy a többit is, volt itt akasztás, keresztre feszítés, földrengés, megerőszakolás, felnégyelés, megnyúzás, kerékbe törés (most csak random kivégzési módokat sorolok, de kilenc az egyhez, hogy mind volt benne), és mindezek mellett képtelenek voltak. Miért? Candide nem egy amerikai akcióhős. Akkor még megérteném, de... áh, nem! 

Ha szembe jön a Candide, inkább vállaljátok be az egyest! Mindenki meneküljön, ahogy tud, vagy elpusztul az összes agysejtje és fél évig csak tejbepapin fog tudni élni!
Gondolkoztam, mi más könyv jöhetne szóba itt, de rájöttem, ami kicsit is nem tetszik, hacsak nem egy sorozat középső darabja, aminél az első kettő szuper volt, és van remény, hogy az utolsó kettő is az lesz, becsapom az első harminc oldal után, és így a címére se nagyon emlékszem. Talán ezért se találtam jobbat... de hisz ez a tökéletes!

"Ha jól akar szórakozni, szólítsa fel az utasokat, mesélje el mindegyik a maga élettörténetét; s ha csak egy is akad köztük, aki nem átkozta meg az életét, s aki nincs meggyőződve arról, hogy ő a legszerencsétlenebb flótás ezen a tág világon, bedobhat engem a tengerbe, mégpedig fejjel lefelé." 

... és nem volt ilyen -.-"