NYÁPLIC: Könyvelő V.

5. nap

Egy könyv, ami felvidít

Iva Herciková: Öt lány a sarkamban

Hercíková regényének szereplői tizenhárom éves lányok, az öt „sírig hű barátnő”, akik közül a főhős, Natasa alakja rajzolódik ki élesen az elbeszélés során, s négy társnőjét tulajdonképpen csak rajta keresztül ismerhetjük meg. A könyvben felvillan a mai serdülő lányok néhány jellemző problémája, az igazi barátság kérdése, a diákszerelem, apró intrikák, árulások, irigykedések, a felnőttek világához való viszony, a túlságosan elfoglalt szülők gyermekének magányossága.

A romantikára hajlamos, mégis reális Natasa vívódásaiban valamennyi serdülő lány vívódásait rajzolta meg a szerző, tapasztalatai a mai fiatalok felnőtté érésének egy-egy állomása. A gyermeklelket kitűnően ismerő szerző könyvét nemcsak a fiatal lányok, hanem a szülők figyelmébe is ajánljuk!

Még évekkel ez előtt találtam rá az otthoni könyvtárunkban a könyvre. Elolvastam, majd egy bomba biztos helyre tettem, nehogy bekeveredjen a többi pöttyös, csíkos, albatrosz és delfin könyv közé. Mint lenni szokott, az a bomba biztos hely előlem is elrejtette a könyvet, így az emlékek elég időt kaptak, hogy megszépüljenek. Aztán egyszer csak megjelent az Antikváriumban egy példány, amire azonnal lecsaptam. Nosztalgikus érzésekkel telve huppantam bele a fotelomba, és izgatottan elkezdtem újraolvasni a könyvet. Azóta persze, varázsütésre megkerült a másik kötet is.

A cím megtévesztő, ugyanis nem a fiú szemszögéből mutatja be a sarkában loholó öt lányt, hanem Natasa, az "ötödik barátnő" mindennapjain keresztül. Az első jelző, ami eszembe jutott az, a kedves, pedig épp elég dráma is van benne, ami a csitri bosszún is túlmegy, ám az, ahogy az írónő mindezt leírja, és ahogyan Natasa reagál, leküzdi az akadályokat, rendkívül szerethető, és az ember egyszer csak azt veszi észre, hogy már megint mosolyog.

Több hasonló könyvet olvastam már, és sokszor feltettem magamban a kérdést a könyv végén: Most pontosan mi is történt itt? Miről szólt? Egy egész más korszakot jelenít meg, ami igaz, nem volt olyan rég, mégis különös mód, sokkal nehezebben tudok azonosulni a múlt század embereinek életével, mint akár a több száz, ezer évvel ez előtt élőkével. Vagy csak én nem találkoztam mai írók olyan műveivel, ahol olyan természetes egyszerűségében ábrázolja az iskolás lányok életét, mint az Öt lány a sarkamban? Lehetséges, azonban, mert mindig szokott itt következni egy azonban, vagy de, és mivel én se szeretnék kivétel lenni, ezért folytatom a mondatot, az Öt lány a sarkamban sokat szenvedett és küzdött, hogy  kezeim közé férkőzzön, ezért szeretném neki meghálálni ezt azzal, hogy másoknak is ajánlom. Hé, csíkos könyv, megtettem!

"Natasa felszisszent a meglepetéstől. A tükör előtt halálos komoly képpel középkori lovagi pózban ott állt - az ő Hercegük. Lám csak, mennyire illik hozzá ez a név..."