TEKERGŐ: A munkavadász Zokni-manó kalandjai

 "Cím: Zombiland, Nyírfa utca 12. - csak kövesse a szagot

Feladatkör: Szép kiejtés oktatás, takarítás
Megjegyzés: Teljes testet takaró védőfelszerelés ajánlott, munkahelyi balesetekért felelősséget nem vállalunk!
Egyéb: ellátás kizárólag húsmentes menü"

 Zokni óvatosan az orrához közelítette a papírfecnit, és megszagolta.

- Három hetes hullaszaga van - állapította meg. Pár évig a postázóban dolgozott, Mikulás gyárában, így sok hasznos dolgot megtanult. - Ha hozzávesszük, hogy szabad levegőn tárolták, és kivonunk belőle még... - homlokát ráncolva kezdett számolgatni, de az eredmény sehogy sem tetszett neki. - Ezt egy alig négy órás hulla írhatta - kiáltott fel, hogy az összes járókelő felé fordult.

Zokni fülig vörösödve álldogált még egy darabig, mozdulatlanul, kezében a papírral, majd valamikor fél tíz és tizenegy között a zsebébe csúsztatta, és elindult hat óra irányába.

- Gyerünk, Szélike - kiáltott be a konyha ablakon át a gangról a frissen bérelt lakásába. - pakolunk!

Az északi szél szelet békésen körözgetett a pulton felejtett meggyes rácsos felett, és apró morzsákat emelt a levegőbe, hogy aztán a földre ejthesse, ahol már egész kis csapatnyi hangya összesereglett. Mikor meghallotta Zokni kiáltását izgatottságában sikerült az egész rácsost lesöpörnie a pultról, ami egyenesen a hangyákra esett. Kettő a lábát törte, egy pedig belefulladt a ragadós lekvárba. Emlékükre három percnyi gyászt rendelt el a hangyhadnagy, majd gyorsan csáprágóik közé kaptak egy-egy nagyobb morzsa darabot, és hangyasorban elindultak a fal felé, ahol felkunkorodott a linóleum széle.

Zokni mindebből semmit se látott, hallott, ugyanis egyenesen a nappaliba sietett. Előrángatta bőröndjét és sietve bedobálta a szennyes és kevésbé szennyes ruháit, majd telefonált a reptérre, és a Hivatal kontójára foglaltatott egy harmadosztályú jegyet a Fehér Foki Üdülőparadicsomba, ahonnan menetrend szerinti busszal egyenesen Zombilandbe juthat, majd órájára pillantott. Háromnegyed tizenkettő. Ha siet, még ebédidő előtt odaérhet a munkaruha boltba.

- Szélike, marad! - utasította az északi szél szeletet, majd kiviharzott a lakásból...

Rögtön jövök!

... mégse sikerült időben odaérnie. Lekuporodott hát a bejárat mellé, hogy ott várja meg a délutáni nyitást.

huszonhét órával később

Zokni ámulattal vegyes csodálkozással bámult ki az ablakon, és bár a kilátás gyönyörű volt az Ámulattal vegyes csodálkozás koktél kicsit el volt citromozva, de ezt igazán nem róhatta fel a légikisasszony hibájának, annyira rázkódott a gép, nem lehetett könnyű összeállítani. Szélike biztonsági okokból nem utazhatott Zokni mellett. Lent a gép belsejében kapott egy kellemes bekötözött szájú nejlonzacskót, abban vészelte át az utazást.

Zoknira hárman is felfigyeltek leszállásnál. Nem akart udvariatlan lenni ezért mindhármuknak, plusz a népes rokonságnak is írt néhány autogramot. Természetesen így lekésték a hat harmincas buszt, és várniuk kellett egy teljes órát a következőre.

Addig is Zokni és Szélike felfedező útra indult a buszpályaudvar környékén. Megnézték a híres Fehér Foki daruma folklór előadást és hajtogattak néhány origami hamutálat az utcabál kézműves sátrában, majd ettek egy kitsune udont, ami a félreértések elkerülése végett nem tartalmazott kitsunet. Végül az étterem mosdójában magára vette a védőfelszerelést, három perccel a busz indulása előtt visszaért a megállóba. Zokni a legjobb helyre kapott jegyet, igaz, egyedül utazott az egész buszon.

Az út gyomorfogató volt. Igazi hullámvasút. A feneke többször is elemelkedett a bőrülésről egy-egy bukkanó után.

- Most aztán siessen - utasította a sofőr, amint meglátta a Zombiland táblát. - Én csak idáig tudtam hozni, de... tessék, itt egy kis ajándék útravalóul, mert nem tett semmiféle megjegyzést a harmadik szememre. Zombivér. Kenje be vele a hasát és a karjait. Így a zombik azt fogják hinni, hogy egy közülük. Csak ne rohanjon.

Zokni hálásan fogadta az ajándékot, és amint bezárult mögötte a busz ajtaja kinyitotta a fiolát. Fűrohasztó illat szállt fel belőle. Zokni egy csipesszel befogta az orrát, majd beledörzsölte a zombivért a ruhájába, és elindult a látszólag teljesen kihalt városba vezető bekötő úton. Szélike izgatottan kavargott mellette.

Hamar ráakadtak a Nyírfa utcára, ami a főtérről vezetett északi irányba. A tizenkettes szám alatt egy lepukkant iskola állt. Zokni mély levegőt vett, és bekopogtatott. Először semmi, majd lassú, egyre erősödő csoszogás hangzott fel az ajtó túloldaláról.

- Me... gyek.... me.... gyek - A kilincs megrezdült, majd végtelen lassúsággal elfordult egy kulcs a zárban, és kinyílt az ajtó. Zokni egy hajlott hátú vizihullával találta szembe magát. Bőre kékes-zöld árnyalatú volt, helyenként barnás-fekete, haja fehér, fogai csálék, alsó állkapcsa félig leszakadva lifegett, csupán néhány izom és a bőr tartotta össze. A zombi fekete bőrkabátot és hozzá illő napszemüveget viselt, amiért Zokni roppant hálás volt.

- Ta... nul...ni... ... ... jöt...tél? - kérdezte a zombi.

- Nem, az állás miatt - felelte Zokni egy szuszra.

- Meg...se...be...sül...tél? - kérdezte a zombi.

- Nem, én nem vagyok zombi - felelte egy szuszra Zokni.

- Ak...kor...ez...ki...nek...a...vé... - kezdte a zombi. - Hörggg... meg...öl...tél...va...la...kit?

-  Nem, nem, ezt csak a... - kezdte Zokni, de kénytelen volt félbeszakítani, mert a zombi félreérthetetlen mozdulatot tett felé. A hörgő kiáltásra mozgolódás támadt az addig kihalt utcán.

- Gyil...kos - zúgták kórusban a kisántikáló zombik, és egyenesen Zokni felé indultak.

- Nem, én nem! - kiabálta kétségbeesetten Zokni, és futásnak eredt. - Gyerünk, Szélike, siessünk!

Két sarokkal odébb talált egy használaton kívüli motort. A kijelzője azt mutatta, még van benne elegendő benzin. A kulcs is ott lifegett a helyén. Zokni felugrott a motorra, és sietve beindította. Néhány idegtépő másodpercig úgy tűnt, nem indul, de aztán mégis felbőgött a motor.

Erre a közeledő zombik megtorpantak, és tágra nyílt szemgödrökkel kezdték figyelni Zokni szerencsétlenkedéseit, ugyanis nem manóra lett méretezve a járgány.

- Ne álljatok meg... rohamra... - hangzott fel egy határozott hang, majd egy szakácsforma zombi kivált a tömegből. - Manó, állítsd le a motort!

Zokni persze nem engedelmeskedett a parancsnak. Annál inkább a zombik...

ZOMBISZTIKUS MELÓ I.