NYÁPLIC: ... szeretném meginvitálni...

Csak a tűz egyenetlen pattogása hallatszott a Kuckóban, valamelyik bűbájmacska, talán Nagydumás - biztos, hogy Nagydumás - elropogtatott egy falatnyi szardellát, Pettyesképű pislogóhártyája megremegett a szeme sarkában, annyira meredten bámulta - pislogás nélkül - Tekergő száját, hátha mond még valamit a nagy mesélő.

- Kérek még egyet! - kiáltott fel Vöröske némi nyűgös felhanggal nyivákolásában, mellyel megtörte a nagy hallgatást. Nyáplic hosszan nézte az üres halas tálat, majd hümmögve mancsai közé kapta, és kisietett a konyhába.

- Szerintem már elfogyott - jegyezte meg halkan Pettyesképű, és visszahuppant a párnájára. - Az enyémből nem kapsz! - húzta maga mellé óvatosságból a sushis tálkáját.

Nagydumás egy újabb hasábot dobott a kandallóba, Füstpöffentő pedig kihúzta a fejét az ablakból, hogy tömött ködkarikákat leheljen a kémény köré.

- Tényleg itt akarod abbahagyni? - kérdezte reménykedve Pettyesképű Tekergőt, miután a ködsárkány ismét elfoglalta a helyét és kiszorította a hideg és csípős huzatot a faházikóból. 

- Igen, igen, itt kell abbahagyni - helyesel nagy elánnal a visszatérő Nyáplic, aki jól ismerte a mesélés minden csínját-bínját. Letette a tálat a párnák közé a földre. Vöröske azonnal közelebb húzódott, majd gyorsan felnyársalt jobb mancsa minden karmára egy heringet. A tál így is csak félig volt megtöltve, Vöröske akciója után azonban, ez az arány gyorsan a negyedére csökkent.

- De hisz olyan zagyvaság így! - fújta fel pofáját Pettyesképű, képtelen volt beletörődni, hogy ennyi. Tekergő hosszan nézte húgocskáját, majd tüntetőleg elvett egy heringet a tálkából.

- Ácsi! Hagyjatok mindenkinek - sziszegte Nagydumás.

- Gondolj csak arra, hogy nemsoká mennyi halat ehetsz majd - biztatta Nyáplic Vöröskét, aki már be is falta az öt darab heringet, és újakért nyúlt volna. A többiek kérdőn tekintettek felé.

- Miről is van szó? - kérdezte puhatolózva Füstpöffentő.

Vöröske pillanatnyi gondolkozás után egy sunyi mosoly kíséretében az orrára bökött.

- Azt hiszem, kiszimatoltam valamit Hollandiában - nyávogta rejtélyesen, majd tehetetlenül összefonta maga előtt a mancsait, és türtőztette magát az újabb csemege lenyúlásától, hogy ne billenjen ki a szerepből, és rontsa el a hangulatot. A többiek ámulattal vegyes csodálattal néztek rá, majd Pettyesképű egy hatalmas ásítás kíséretében összehúzta maga alatt a lábait, majd hátát a plafon felé görbítve felállt. Nagyot nyújtózkodott, hogy elgémberedett tagjai ismét használat készek legyenek, majd visszakuporodott a helyére. Mindenki azt hitte, hogy ennyi volt. Tekergő előrenyúlt egy heringért, Nagydumás dödörgött, míg Nyáplic Füstpöffentőt kezdte interjúvolni a közelgő időjárási frontot illetően, mikor hirtelen, egy váratlan támadás kíséretében Pettyesképű Tekergő hátára ugrott. 

A jámbor barna macsek ijedtében feldöntötte a tálat, a kicsusszanó heringeket Vöröske szabad prédának tekintette, és lecsapott rájuk.

- Miiiért? - kérdezte Pettyesképű karmait mélyen Tekergő lapocskáiba mélyesztve. - Miért hagytad abba? Hogy került oda Evans? Miért ugrott a vízbe? 

Tekergő az első meglepettségből magához térve az oldalára gördült lerázva magáról húgocskáját, majd taslira készen felemelte a mancsát, hogy elvegye Pettyesképű kedvét egy újabb támadástól.

- Azért, mert Hildegárd csak ennyit tudott. Ő se tudhatja, illetve tudhatta, hogy Evans hogy kerülhetett a híd közelébe, mikor a Mennyben kéne lennie.

- De azt mondta Jason! - erősködött tovább Pettyesképű. - Majd Evans! Miért? Ez nem igazságos! Te tudod, hogy mi történt ott, és hogy miért, de nem akarod elmesélni. Ez így nem jó, és punktum.

- Drága - szólt közbe Nyáplic, akiben szintén felmerültek ezek a kérdések, de túl előkelő macska volt ahhoz, hogy megkérdezze ezeket. -, biztos, mindenre fény fog derülni, és emlékezz, a te meséidben épp annyi kérdés rejlik, mint Tekergőében.

- Ki megyek egy kis tejet inni - morogta durcásan Pettyesképű, és lekászálódott Tekergő párnájáról. - Kér még valaki?

Nagydumás jelentkezett.

- Én vizet kérnék - tette hozzá. 

- Mire visszajövök, folytatod? - Egy utolsó, reménykedő pillantást vetett Tekergő felé, majd kisomfordált a konyhába.

- Folytassam? - kérdezte suttogva a többieket Tekergő. Nyáplic, Nagydumás és Füstpöffentő némán bólintottak. Vöröske kicsit húzta a száját, de aztán beleegyezett. Közelebb állt hozzá ez a történet, mint Zoknié. Inkább hallgatja a szerencsétlen öngyilkosok sorsáról szólót, mint a nem kevésbé szerencsétlen manó hősi eposzát. 

Pettyesképű némileg lehiggadva tért vissza egyik mancsában tejjel, másikban egy pohár vízzel.

- A különös bizsergő érzés szinte égette a csípőjénél, majd lassan végigterjed az egész testén. Térdei megroggyantak, a tér részeg vonaglásba kezdett körülötte. Emlékei még nem tértek vissza, de tudta, mi következik. Evans lassan a nadrágzsebéhez nyúlt, és előhúzta belőle az aranyosan csillogó jegyet. Alig merte elolvasni a feliratot rajta. MENNY...

... SZERETNÉM MEGINVITÁLNI...