NYÁPLIC: Minőségi Forradalmak - Büszkeség

"Alig két éves lehettél, mikor Ausztrália felé a gépe a tengerbe zuhant és ő azonnal meghalt."

Zoe erőltetett vihogása még a legbékésebb könyvtárost is az őrületbe kergette volna, ám Timothy Lucas csak ült a pult mögött és még csak feléjük se nézett. Szorgalmasan körmölt egy lapra, s időnként rákeresett néhány szóra a rekedtesen zümmögő számítógépen. Csupán Leopoldot sajnálta, aki mit sem sejtve épp előrehajolt az asztal fölött, és lágyan megfogta Zoe kezét.

Zoe hagyta, hogy Leo megérintse, de semmit nem érzett. Talán egy apró bizsergést a bőrén, de ezt elfojthatatlan, természetes reakciónak vélte. Lassan megfordította kezét, és körmeit végighúzta Leo tenyerén. Nem erősen, nem akart fájdalmat okozni neki, csupán egy válasz volt a fiú közeledésére.

- Ez csikiz - rántotta gyorsan maga mellé a karját Leo, s megcsóválta a fejét - Nem jó ez így! Ilyen hamar megismered a gyenge pontjaimat.

Zoe majdnem felnevetett ezt hallva. Mit számít egy csiklandós tenyér? Neki épp elég Leo szívbeli gyengesége. Lopva a pult felé pillantott, majd vissza az újdonsült kellék pasijára. Kivillantotta rá kötelezően hófehér fogait, és egy széles mozdulattal hátradobta a haját.

- Én is elárulhatom az egyik gyengeségem - felelt felvetett fejjel. Észre se vette, ám jóval hangosabban beszélt, mint ami a könyvtárban megengedett volt. - Elolvadok a fagyitól. A kedvencem a sárgadinnye. Nem tudok ellenállni neki.

Hangja sokat sejtető és játékos volt, nem hagyta, hogy Leo túl komolyan vegye és beinduljon a fantáziája, míg kacér mosolya épp ennek ellenkezőjét mutatta. Magabiztosan nézett Leo szemeibe, amiket a fiú rajta felejtett.

Ha azt gondolta, ezzel teljesen és véglegesen kitörölt a pasija gondolatai közül minden mást, ami nem róla szól, akkor bizony tévedett, Leo gondolatai ugyanis meglepő irányba kanyarodtak el. Alice-ra gondolt, hogy a lány szájából mennyire máshogy hangzanának ezek a szavak. Mennyivel, mennyivel érettebb a kis újoncnál Zoe. Igaz, végső soron a győzelem már ott volt a lány zsebében.

- Elmenjünk a cukrászdába? - kérdezte Leo kapva az alkalmon, hogy randijukat meghosszabbíthassa. Lelkesedésében meg se várva Zoe válaszát a táskájáért nyúlt, és elkezdte belepakolni a füzeteit.

- Nem fejezed be a tanulást? - kérdezte a lány meglepettséget tettetve. - Pedig nekem úgy tűnt...
- Majd folytatom egy alkalmasabb időben. Szóval van kedved eljönni fagyizni?
Zoe tűnődve egy utolsó pillantást vetett Tim felé, majd beleegyezett a meghívásba. Úgy tűnik, messzebbre kell elmennie, ha azt akarja, hogy Tim tegye meg az első lépést. S ő tisztességesen kivárja azt.
Nem zajongott feleslegesen, mikor kivonult a könyvtárból, az túl direkt lett volna. Leo kezét se fogta meg, és nem mászott rá. Tudta, az is túl nyilvánvalóvá tenné igazi szándékát, és elvesztené az esélyét, ami talán az utolsó is egyben.

Tim lemondóan nézett a barátja után, ahogy az ajtóhoz sétál és kinyitja Zoe előtt, mint egy igazi úriember. Ha az érzelmei nem ragadnák ennyire magukkal, remek ügynök válhatna belőle. Az első szövetségese és bizalmasa lehetne a Klubban, ahol még mindig különös idegenként tekintenek rá, hisz ritka, hogy apa és fia együtt dolgozzon. Talán csak a spanyolországi bázison van még két ügynök, akik rokonok, egyébként mindenkit egyénileg szerveznek be.

Körbenézett a könyvtárban, nem szorul-e valaki segítségre, nem kell-e figyelmeztetni egyik-másik diákot, hogy bent tilos ételt és italt fogyasztani, ám mindenki nyugodtan olvasgatott vagy keresgélt. Nyugtázta a békés képet, majd visszagörnyedt a lap fölé.

- A Napkirály ellen szőtt boszorkány összeesküvés fő gyanúsítottja - olvasta fel félhangosan az első szavakat, hátha sikerül visszarázódnia a XVII. századba. 

XIV. Lajos egyik udvarhölgyénél, Lady Clemence-nél, aki az aktuális kegyencnő szívbéli barátnője is volt egyben, egy mérgezett tőrt találtak. A lány azt állította, hogy nem tudott a tőr létezéséről. A hivatalos feljegyzések erről az ügyről igen szűkszavúan számoltak be, ám egy másik udvarhölgy lejegyezte a naplójába, majd később jelentette, hogy a szóban forgó lányt egy különös kinézetű rongyokba öltözött öregasszony megszólította, mikor kocsikázni indultak hármasban, nem sokkal a tőr felfedezése előtt. Az öregasszony erősködött, hogy beszélniük kell, de a kocsis elzavarta az ostorával.

Miután ezekkel az állításokkal szembesítették, a lány bevallotta, hogy a boszorkány megbűvölte, és a délutáni séta alatt kellett volna a király közelébe férkőznie, hogy leszúrhassa. Az öregasszonyt nem ismerte. Hogy miért épp őt választotta, arra csupán egyféle magyarázatot tudott elképzelni. A gonosz kifigyelte, amint elhagyják a palotát.

Később azonosította a vénasszonyt, akit börtönbe vetettek, majd hagytak éhen halni. A lányt kitiltották a palotából, de az életét meghagyták, és hivatalosan az ügy nem szivárgott ki.

Tim megdörzsölte a halántékát. Nem volt egyszerű lefordítania a francia udvarhölgy kézzel írt naplóját. Különösen a titokzatos rövidítések és gúnynevek bosszantották fel, mikor már azt hitte, tudja, kiről van szó, kiderül, hogy nem Húsos, hanem Sonka volt ennek és ennek a márkinak a gúnyneve, s kezdhette elölről Húsos keresését. Abban ugyanis biztos volt, hogy nem Lady Clemence volt a gyilkossági kísérlet kiötlője. Ha mégis, kellettek szövetségesek, akik eljuttatták hozzá a tőrt. Egyetlen nyoma volt csupán. Lord Húsos, akit a naplójában többször is említett a másik udvarhölgy.

A Titkos könyvtárat már feltúrta, minden itt fellelhető forrást átolvasott, hátha valahol tesznek még említést a lordra, ám úgy tűnt, kizárólag ez az egy nő használta a megtermett nemesre a Húsos nevet. 

Timet nyomasztotta a határidő, amit az apja szabott neki, a szálak összeillesztésére. Bármennyire is szerette volna megvédeni Leot egy meggondolatlan lépéstől, előbb a saját feladataival kellett végeznie, amit a Klub el is várt tőle.

A lapján nevek, álnevek és gúnynevek sokasága szerepet, némelyik áthúzva, másik bekarikázva, esetleg összekötve egy harmadikkal.

Az interneten sok kiegészítő adatot megtalált, amit nem tartottak fontosnak beszerezni a Titkos könyvtárba, hisz közkézen forgott  az adott információ. 

"Bálok Napkirály udvara" írta be az újabb szavakat a gépbe. Bár lenne ideje ezt otthon csinálni, ahol sokkal jobb és gyorsabb eszközök állnak a rendelkezésére, ám sajnálatos mód a szigorú kiképzés és az álca megkövetelte a jelenlétét a könyvkiadó pult mögött.

Csupán felületes információkat dobott ki a kereső, amikkel nem jutott előrébb, de legalább eszébe jutott, hogy esetleg külsős is lehet ez a Lord Húsos, akivel az udvarhölgyek egy bálon találkoztak, esetleg Versailles-be érkezésük előttről ismerte valamelyikük. 

Tágítania kell a teret és az időt. Nem szabad egy ponton, egy helyszínen leragadnia, mert az összefüggések képesek túlnyúlni a falakon és kontinenseken. 

- Melyik nyelvjárás is? - morogta félhangosan.- Lord Húsos. 

A felismerés olyan hirtelen érte, hogy majdnem felkiáltott. Milyen apróságokon múlhat néha az ember inkognitója! A húsos, ahogy a lány leírta, nagyon hasonlított arra, amit a belga határ mentén használtak akkoriban az emberek. Ha hallhatta volna, talán még a konkrét tartományt is meg tudta volna nevezni. Ez az anyám vére, gondolta, majd vigyorogva feljegyzett néhány címet a lapja hátoldalára, amiket fel kell keresnie, miután lejárt a műszakja. Lady Clemence ugyanis Lilleből származott, ami a mai Nord-Pas-de-Calais tartományban terül el, közel a határhoz.

A bejárat fölött függő faliórára pillantott, mivel a könyvtárban egyedül az járt jól. Még több, mint két órája van hátra a váltásig. Két órán át kell rostokolnia egy helyben.

Az ajtó kinyílt, és Alice lépett be rajta. Tim barátságosan rámosolygott és biccentett.

- Szia - köszöntötte a lány is a pult mellé érve. - Visszahoztam ak 'önyvet. 

Rongyos válltáskájából előhúzta a genothermbe csomagolt könyvet. Mikor észrevette Tim kíváncsi tekintetét, gyorsan elmagyarázta, hogy így nem kell attól tartania, hogy valami bekerül a lapok közé, esetleg meggyűrődik a könyv.

- Ötletes. Ezt én is alkalmazni fogom. Mire nem jó egy ilyen?

Alice boldogan elmosolyodott.

- Rá foggok nézni, nehogy baajuk essen ak 'önyveknek - felelte vidáman.

- Rendben. Szeretnél kölcsönözni egy újat? Esetleg kettőt? 

Alice gyorsan megrázta a fejét.

- Neem, még van olvasni vallóm. A szügséges szakkönyveket, pedig rende'ni szoktam.

- Akkor csak egy könyv, vissza - Tim felállt, hogy a vonalkód leolvasó segítségével kitörölje Alice kártyájáról a könyv címét, majd félre tette a pult mögé, ahol az aznap visszahozott könyvek várakoztak magas tornyokba rakva arra, hogy mikor lesz egy kis ideje a fiúnak, visszapakolja őket a helyükre. - Más valamit?

- Köszönöm, nem kérek - biccentett udvarias vendégként Alice, de nem indult el kifelé, csupán hátat fordított a pultnak, s kutatón körbenézett. A könyvtár csillagra emlékeztető alakban elhelyezett polc sorai lehetővé tették, hogy a könyvtáros mindig, mindent belásson. Ezt használta ki Alice is. Hátha meglátja Leot. 

- Különnös - suttogta szomorúan, mikor a könyvtár másodszori végigpásztázása után se pillantotta meg.

- Zoeval ment el fagyizni - árulta el segítőkészen Tim a pultra könyökölve.- Micsoda lehetetlen helyzet! 

- Áh - Alice nem is próbált ellenkezni. Az náluk nem szokás. - Azért kár - tette hozzá, miután sikerült összeszednie magát. 

- Szerintem is. Zoe csak kihasználja - Tim visszafojtott lélegzettel figyelte a lányt. Ő talán tudna segíteni azon a szerencsétlen ökrön. 

- Igen, de most biztos boldog.

- Csak örül, mint majom a... izé... szóval... érted.

Alice megrázta a fejét.

- Neem. Nem é'tem, de aszt hiszem, nem is akkarom - felelt remegő hangon. - Esetleg, megké'hetnélek rá, hogy.... neem, inkább... majd magam elintézem. Szia.

Alice szorosan megragadta a válltáskáját, hogy ne ütődjön az oldalához, majd kisietett a könyvtárból. Nem fog üzenetet hagyni Leonak, ráadásul nem Timet felhasználva közvetítőnek. Egyszeri alkalom volt, hogy Leo elbeszélgetett vele, mert ismeri Charlotte-ot, illetve azért, mert Charlotte Zoe legjobb barátnője. Ennek a hosszú láncnak a két végén állnak ők ketten. Pillanatnyilag túl messze egymástól.

Egyenesen hazasietett, mint általában. A szoba üresen állt. Charlotte bizonyára a barátaival császkál valamerre a városban, vagy épp Zoeval beszélik ki a randi részleteit.

- Neeem! Neeem! Nee gondolkoggy ezen - utasította magát szigorúan, és odaült az íróasztal elé, hogy nekikezdhessen a tanulnivalóinak.

Másnap reggel kimerülten ébredt. Éjjel nem aludt valami jól, de ahogy elnézte Charlotte zilált haját és a szeme alatti karikákat, a szobatársnőjének se volt valami békés az estéje.

- Áttengedem előbb af 'ürdő szobát - ajánlotta fel Alice.

- Örök hálám üldözzön mindhalálig és a síron túl - ásította a félvér és elindult megkeresni a papucsát, amit kivételesen nem készített az ágya mellé. - Nem láttad?

- Neem. Talán az ágy alatt.

Ott is volt, csak épp a másik ágy alatt. Hogy miként került oda, az rejtély. Rejtély bizony, mert Charlotte soha nem hagyja szét a dolgait.

- Ma délután feljön Zoe - közölte mintegy mellékesen, szájában habzó fogkefével, mikor Alice szó szerint beesett a wc-re. 

- Elmennyek? - kérdezte puhatolózón a lány.

- Nem akarlak én kizárni a saját szobádból, nehogy azt hidd - kezdte Charlotte, ám ekkor Alice-nak eszébe jutott, hogy egy bizonyos genothermes eljárás miatt fel kell keresnie Timothyt. 

Szegény lány a lehető legrosszabb kifogást választotta, ugyanis mikor ez Zoe fülébe jutott, a kamupasi ügy, újabb érdekes fordulatot vett a szépség koponyájában.

- Tökéletes! - kiáltotta lelkesen elhűlve saját zsenialitásától. - Timnek kell egy hírnök. Nem elég, hogy lát.

- Nem félsz, hogy elcsábítja előled Timet? - szúrta közbe unottan Charlotte. Nemigazán tetszett neki ez az egész ötlet.

- Igazad van, előbb tesztelnünk kell mindkettejüket - komorodott el a jogos érv hallatán Zoe. - Ma délután találkoznom kell vele!

Így esett meg, hogy a két kebelbarátnő bemasírozott délután a könyvtárba és karon ragadva az értetlenkedő lányt kivonszolták a folyosóra.

- Csupán néhány kérdést szeretnék feltenni neked - nyugtatta meg Zoe. - Válaszolj rájuk őszintén, és jó barátok leszünk. 

Alice egyik lányról a másikra nézett, végül bizonytalanul bólintott. 

- Remek. Kezdjük néhány egyszerűvel. Miért jársz könyvtárba?

- Hogy könyvekket kölcsönözzek.

- Eddig még egyszer se vetted igénybe a  kézikönyvtárat, igazam van?

- Igen.

- Miért?

- Mer' ami kell a kuttatásaimhoz, azokat mind beszeresztem már e-book formában vagy megrende'tem a könyvet. 

- Szóval mindig csak kölcsönzöl?

- Igen.

Alice idegesen nyelt egyet. Rossz emlékeket ébresztett benne ez a vallatás, meg egyébként is. Szemben állni Zoeval és Charlotte-tal sok bátorságot igényel.

- Következő. Tetszik neked Lucas?

- Tim?

- Igen, Tim. Miért hívod Timnek?

- Mer' mindenki íggy hívja.

- Jogos - szólt közbe Charlotte. Alice hálásan nézett rá.

- Teszik?

- Kedves fiú, de én neem tallnáám meg vele a közzös hangot.

- De tetszik?

- Kicsit.

- Van, aki nála jobban tetszik? - kérdezett most Charlotte. - Igazat mondj!

- Iggen - sütötte le a szemét Alice, s érezte, ahogy végigkúszik az arcbőrén a pír.

- Látod? Nem is volt olyan nehéz - mosolyodott el Zoe is. - Gyere velünk!

Alice hiába is tiltakozott volna, a lányok ismét magukkal vonszolták egészen a kollégiumig.

- Nem szoktam bemenni a koleszba, kiráz tőle a hideg, de ezt senki nem hallhatja rajtunk kívül - magyarázta lelkesen Zoe.

- Igen. Eléggé szürkék a folyossók - értett egyet Alice, bár hangja elég bátortalan volt. Érezte, hogy nemsoká kibújik a szög a zsákjából, és kicsit félt attól, amit hallani fog.

Charlotte kinyitotta az ajtót és betessékelte a többieket.

- Először is titoktartást kell fogadnod - kezdett bele ünnepélyes hangon a mondandójába Zoe. - Charlotte szerint megbízható és őszinte lány vagy, ezért beveszünk téged is a Szövetségbe, de meg kell ígérned, hogy tartod magad az alapszabályokhoz, és nem árulsz el minket.

Alice egy bólintással nyugtázta a hallottakat.

- Esküdj!

- Esküszöm...

- Esküdj, hogy soha nem árulod el a titkunk, cserébe mi is segíteni fogunk, ha szükséged van rá! Tilos Timothy Lucast megkörnyékezni, elcsábítani, rólam hamis információkat adni neki, kivétel ez alól a Leoval való randijaim eseményei, azokat ugyanis nyugodtan kiszínezheted kicsit. Esküdj, hogy bízni fogsz bennünk, és nem hiszel az alaptalan pletykáknak! Esküdj, hogy ha bármi kétséged felmerül a tervvel vagy bármi egyébbel kapcsolatban, azt nem fojtod magadba, hanem elmondod nekünk! - kántálta Zoe átszellemülten, miközben Alice-szal farkasszemezett. - Esküdj!

- Esküszöm - rebegte a lány. 

- Rendben. Próbaidős leszel - jelentette ki könnyedén Zoe, és nekidőlt az ágy szélének. - Holnap Tim ismét délutános. Lesz időd benézni hozzá?

- Lesz - suttogta Alice.

- Ma Leo elvitt fagylaltozni, de nem volt sárgadinnyés fagylaltjuk, így végül csak egy gyömbérre hívott meg, ő colát ivott. Beszélgettünk és hazakísért. Szombaton elvisz moziba. Még nem választottuk ki, hogy mit nézünk meg. Sajnos csak ennyi történt ma. Az első teszt az lesz, hogy mennyire tudod ezekkel az információkkal felkelteni Tim figyelmét. Gondolom, tisztában vagy a részletekkel az új pasimat illetően. Hogy ő egy kamupasi. Kimondom, mert ez az igazság, és te nem tűnsz ostobának.

- Köszönöm - többet képtelen volt kinyögni, annyira sokkolták a hallottak az épphogy nyiladozó szívét. Nem mert visszakérdezni. Nem merte megkérdezni, hogy mit, miért. Mit gondolnak Leoról és az érzéseiről, és még sok mást szeretett volna kérdezni, de csak bambán ült és hallgatott. 

- Akkor ez meg is beszéltük. Amúgy nagyon érdekesen rendezted be az ágyad környékét - terelte másfelé a szót Zoe. - Úgy tudom, Indiából jöttél. E szerint viseltél már szárit? 

- Kösszönöm. Iggen, a dadám... ő tanított meg.

- És tudsz indiaiul is?

- Csak keveset. Sokan beszélnek ott angolul. Úgy-ahogy.

- Nem is tudtam - mímelt érdeklődést Zoe mesteri módon. - Biztos honvágyad van!

- Neem. Szeretek itt lenni!

- Akkor üdv Angliában - tárta szét karjait Zoe és átölelte Alice-t. Két légpuszi után engedte csak el. - Holnap találkozunk. Char, lekísérsz? 

- Persze. Mindjárt jövök. Nem kell becsukni az ajtót.

Alice egy újabb bólintással felelt. Nem volt ereje már szólni. Amint kilépett a két lány az ajtón, és becsukták maguk mögött, odarohant az ágyához és belevetette magát.

- Szerrencsétlen, szerrencsétlen - ismételgette a párnájába, de azért másnap elment a könyvtárba Charlotte és Zoe figyelő tekintetétől feszélyezve.

Tim nem volt egyedül. Ott ült mellette a pultnál Leo is. Alice nyelt egy nagyot, és elindult feléjük. Elhatározta, kizárólag a genothermről fog beszélni. Zoeék biztos nem mernek hallótávolságon belülre kerülni, hisz az egyben látótávolságot is jelentene.

- Tegnapp akartam mondani... - igyekezett, hogy arca és hangja ne árulja el, mennyire ideges.

- Mit is? - kérdezett vissza Tim. Nem emlékszik rá! Alice megremegett. 

- Sápadtnak tűnsz. Jól vagy? - ezt már Leo kérdezte, aki valósággal az arcába mászott. - Kérsz valami édeset?

- Neem. Neem. Mindegy. Jól vagyok - bizonygatta Alice. - Csak aszt akartam mondani, hogy a genotherbe av 'astag könyveket...

- Áh, már emlékszem! Meséltem is Leonak, hogy mekkora ötleted van. Bocs, kicsit zűrös estém volt, hirtelen nem jutott eszembe. Képzeld, Charlotte és Zoe csak úgy bejöttek és karonfogva kikísérték - az utolsó mondatát már Leonak címezte.

- Az azé't volt, mer' véletlen Char kulcsát hosztam el reggel - mentegetőzött gyorsan Alice. - Szóóval, ha a' zoldalát bevvágod, és kivvül-bellül tixóval megragasztod, akkor jó vastagabb könyvek tárrolássára is - hadarta alig érthetően Alice, majd gyorsan elbúcsúzott a két fiútól és kisietett a könyvtárból.

- Vajon mire akarták rávenni? - tűnődött Leo félhangosan. 

- Nem tudom, de a végére fogom ennek már járni - jelentette ki Tim.

- Hé, haver, még sose hallottalak ilyen indulatosnak, hacsak nem az apádról volt szó.

- Zoe valahogy mindig is emlékeztetett egy kicsit az apámra. Úgyis annyit lógsz itt. Vedd át a stafétát egy fél órára. Nem lehetnek messze.

Azzal Tim kilépett a kölcsönzőpult mögül, lekapta kabátját a fogasról és elindult Alice után.

A lány egy kisebb körpark felé sietett, ahol Charlotte és Zoe vártak rá. Még az előtt észrevették Timet, hogy Alice egy szót is szólhatott volna.

- Ügyes vagy! Magad után csaltad. Mit mondtál neki? - kérdezte Zoe izgatottan.

- Énn semmit, én tényleg semmit nem mon'tam nekik - hebegte Alice elfehéredve. 

Ekkor ért oda Tim. 

- Mégis mi folyik itt? - kérdezte dühösen. - Mit akarsz mindezzel elérni, he? Miért keversz bele másokat is? Nem érdekelsz, de ne játszadozz se Alice-szal, se Leoval - Tim hangja igen fenyegető volt, ahogy az elfojtott indulatok átszínezték amúgy barátságos, mély hangját. 

- Kérlek, most hagyjatok magunkra - szólt oda a lányoknak Zoe. - Azért, Timothy, mert neked kellett kezdeményezned - felelte higgadtságot erőltetve magára. Közben Charlotte megragadta Alice karját és lassan húzni kezdte maga után. Alice már egész kezdte megszokni a folyamatos rángatást, így ellenkezés nélkül követte.

- Mire volt jó igent mondani Leonak? - kérdezte ismét Tim.

- Mert kellett a látszat...

- Miből gondoltad, hogy ez beválna?

- Bevált. Sokan látták, ahogy dühösen idejöttél. Te kezdeményeztél, és csak ez számít, mert én nem mehettem oda hozzád.

- Hogy érted ezt? - Tim hangja egyszeriben puhatolózóvá vált. Agya lázasan dolgozni kezdett. Egymás után dobta ki a kérdéseket. Talán Zoenak is köze van a Forradalmi Klubhoz? Az egész csak színjáték? Kik még a részesei?

Zoe habozott, mielőtt válaszolt volna.

- Megtiltotta az édesanyád... - bökte ki végül. 

BÜSZKESÉG

Elérkezett hát a következő hónap is, a következő fejezet, néhány ok miatt most korábban, nem az utolsó pillanatban. Egyre több információfoszlány tűnik elő, és egyre gyűlnek a látszólag összefüggéstelen alcímek is. 

Mi fog kisülni ebből?