Obrazek 1

Obrazek 1

2016. máj. 14.

NYÁPLIC: ... a Kuckó "útravaló" bulijába.

- Látod? Így kell ezt! - szipogta Pettyesképű, akit teljesen elérzékenyített Graham és Hilde, majd Helga sorsa. Megtörölgette pofácskáját a köpenye szélével, majd Tekergő felé fordult, már a nyelvén volt egy kérdés Rosemaryvel és Elizabethtel kapcsolatban, mikor nagyot dörrent az ég.
- Mindjárt itt a zivatar - sóhajtott Füstpöffentő. - Lassan indulnom kell, ha nem akarok megázni.
Nyáplic körbenézett a szobában, és meglepetten vette észre, hogy a legtöbb párna szétkarmolva hever, a halas és süteményes tálkák csupaszra vannak nyalva, és gyanúja szerint a hűtőszekrényből is elfogyott az utolsó liter dobozos tej is, a macskaalomról és az alomszagtalanítóról nem is beszélve.
Minden készletüket felélték, kivéve a nagy útravaló bulihoz kiválasztottakat, amit Nyáplic gondosan elzárt a mohó mancsok elől.
- Azt hiszem, elérkezett az idő, hogy felbontsuk a vésztartalékainkat - jelentette ki komoly hangon. Mindenki egyként kapta felé a fejét.
- Máris? - Nagydumás meglepetten nézett körbe.
- Máris? Már mióta itt lazsáltok! - felelt játékosan Nyáplic. - Készüljetek elő, én hozom a nassot.
A tűz mellett hagyott bűbájmacskák egymás után nagyot nyújtózkodtak, és Nagydumás magához ragadva az irányítást elkezdte kiosztani a feladatokat.
- Vöröske, te hozz be kintről pár fahasábot, Pettyesképű és Tekergő, ti a párnákat rendezitek el. Én Nyáplic után megyek és segítek neki. Füstpöffentő, te tökéletes helyen vagy.
Vöröske megmelengette mancsait a kandallónál, majd a fogasról magához vette Tekergő kötött sapkáját és Pettyesképű sálját. 
- Ki ne szaggasd! - szóltak rá egy macskaként a testvérek. 
- Vigyázok-vigyázok - legyintett  Vöröske. Kint olyan hideg volt, hogy látszódott a lehelete is. Szemmértékre megsaccolta a fészer és az ajtó közti távolságot, majd elhatározta, tíz lélegzet vétel alatt végez. 
Tizenkettő múlva megjelent az ajtóban maga mellett beengedve egy kis fagyos szellőt is. 
- Gyorsan csukd be!
- Igyekszem, no! - Lepakolta a hasábokat a tartóba, majd egyet a tűzre dobott. - Kész vagyok. És ti?
Fölényesen  elhelyezkedett a maga vörös párnáján, amit Tekergő a fal mellé húzott, hogy felsöpörhesse a padlót. Onnan nézte végig a készülődést. A kisujját se mozdította volna többet.

Nyáplic egy hatalmas tál finomsággal a mancsai közt jelent meg, mögötte szorosan Nagydumás, vállain cipelte a telepakolt tarisznyákat.
- Mindenki a vendégem! - nyávogta röhögcsélve, majd kiosztotta a névre szóló batyukat. 
- Tekergő, tudom, hogy kicsit megkésve, de szeretnék adni neked egy fagyasztott jércenyakat, hátha még hasznát veszed, mikor visszatérsz Zonkni világába.
- Mi, hogy mi? - kapta fel a fejét Pettyesképű. - Visszamész?
- Persze. Zokni most vesztette el ismét az állását. Ideiglenesen ugyan, de akkor is.
Nagydumás egy macskányival tovább lépett. 
- Vöröske, te patkánymérget pluszba az elemózsia mellé. Figyelj, nehogy összekeveredjenek. Tudom, van még néhány életed, de felesleges ilyen apróságokra pazarolni.
- Egypár kesztyűt és sálat is adhatnátok - nyafogott Vöröske meglehetősen puhány módon.
- Hollandiában a macskák nem viselnek kesztyűt - figyelmeztette Nyáplic. Vöröske dödörögve ugyan, de átvette a tarisznyát.
Nagydumás Pettyesképű elé ért. 
- Hát nálad, mint mindig, most is gondban voltunk.
Nyáplic odalépett hozzájuk, és felhajtotta a tarisznya tetejét, hogy minden jól látszódjon.
- Van itt minden, amit találtunk. Hattyú- és orkriasztó, allergia elleni gyógyszer, őszi falevelek, néhány mosoly és egy macskatőr. Nem tudom, hasznát veszed-e ezeknek, de fő az óvatosság.
- Köszönöm - rebegte hálásan a macskalány és szorosan magához szorította a tarisznyát. A tőr kicsit bökte a karját, de nem akart ficeregni míg Nagydumás és Nyáplic meg nem mutatják, hogy mit rejt a saját tarisznyájuk.
- Végül, de nem utolsó sorban - Mindenki az eddig csöndesen várakozó Füstpöffentő felé fordult. Nagydumás egy hatalmas zsákért nyúlt, ami legalább olyan nehéz lehetett, mint egy ugyanakkora zsáknyi dohánylevél, mivel dohánylevél volt benne.
- Nagyon finom - paskolta meg a zsák oldalát a nagydarab fekete-fehér foltos macska, csakhogy ne mindig nevükön nevezzük őket. 
A ködsárkány egész meghatódott a figyelmesség láttán. Karmos mancsaival kinyitotta az ajtót, és átvette a zsáknyi dohányt, majd kihúzta fejét az ablakkeretből, hogy beleszagolhasson. 
- Hmmm... biztos az - szuszogta.
Néhány pillanatnyi meghitt csönd után Vöröske unni kezdte magát, és odahajolt a tálhoz. A motoszkálás aztán közelebb csalta Nagydumást és Tekergőt is. Nyáplic félrevonta Pettesképűt, hogy mint lánymacska a lánymacskával néhány szót váltson, majd ismét nyílt az ajtó.
Füstpöffentő karmai közt egy ősrégi lemezlejátszót tartott, mellette kis szatyorban egy tucat bakelittel.
- Legyen zene is - nyújtotta át a kényes műszert és a lemezeket. Pettyesképű ugrott elsőként. Magához ragadta a lemezes zacskót és gyorsan átlapozta őket.
- Kaktusz virága! Hallgassunk Kaktusz virágát - kiáltotta lelkesen, és kezében a lemezzel odasietett az időközben fal mellé állított lejátszóhoz. Óvatosan behelyezte a helyére a lemezt, rátette a tűt, majd elindította. 
- Ez jó! - lelkesedett fel Nagydumás is, és a felszabadult parketten meglepően fürge táncba kezdett. - Bu-bu-bu-bu-bu-bumeráááng! 
- Karmester úr, ön is nyilván pénzzel meg ki a piacra. Itt egy új frank, hogy a régi zenét hagyja abba - énekelte Nyáplic is az ismerős szöveget.
A hangulat pillanatok alatt felélénkült. Egyedül Füstpöffentő maradt nyugton, de a hátsó lába azért dobolta a ritmust. Nem mert nagyon mozgolódni, nehogy valamit ledöntsön. 

A bűbájmacskák addig táncoltak, eszegettek és nevetgéltek, míg úgy el nem álmosodtak, míg már a szemüket is alig bírták nyitva tartani.
Nyáplic is elszundított a nélkül, hogy rendet tett volna, vagy a többieket meg nem kérte arra, hogy pakoljanak el maguk után. Nem is baj, mindannyiukra ráfért egy kiadós alvás mielőtt útra indultak volna új világok és mesék felé. 
Füstpöffentő csendesen becsukta az ablakot és visszadöcögött a tó partjára.
- Na, hallod! - szólt oda régi cimborájának az ezeréves pontynak.
- Mit hallok? - kérdezett vissza bugyborékolva a hal.
- Csönd van - fújt nagyot a ködsárkány, majd becammogott a barlangjába, nehogy megázzon, ha éjjel érkezik a vihar.

... A KUCKÓ "ÚTRAVALÓ" BULIJÁRA.

Véget ért a mondat, ott a pont a végén, no, de ez nem azt jelenti, hogy lezárult valami, csupán - élve az ide tartozó szófordulat lehetőségével  - egy új kezdetet vetít elő, mely akár más, akár ugyanolyan vagy legalábbis hasonló lehet, mint az előző.
A Kuckó kiüresedik egy kis időre, de ez így van rendjén, hisz másképp hogy találnának rá az izgalmas történetekre a macsekok, ha egész életükben a Kuckóban kuksolnának?
Igyekeztem még a gyanú árnyékát is messze tartani, de azért leírom szavakkal is.
Nem zár be a Kuckó és szó sincs előre nem látott problémák miatti szünetről. Ez a szünet, illetve maga szünet gondolata egyidős a Kuckóval, szóval visszatérnek/visszatérünk/visszatérek.
A pontos dátumot egy későbbi - még a mai nap folyamán kikerülő - bejegyzésben meg is írom :3


2 megjegyzés:

  1. Drága Egyetlen, Utánozhatatlan Nypálic!

    Ezt a kommentet már el sem tudod képzelni, mióta tervezgetem, hogy megírom... Nagyon megérdemelted/megérdemeltétek már, így itt volt az ideje.
    Először is, jelentem: feliratkoztam. Hogy miért? Mert én ilyen történetet még nem pipáltam! Nagyon-nagyon-nagyon tetszik, és ez annyira sablonos komment lesz! *-* A történetvezetés, a bűbájcicák... mind annyira jól megvannak formálva, ki vannak találva. Nagyon ötletes, a történetvezetés pedig nagyon könnyed, gördülékeny. A történetek és a témák ötletesek, és ahogy tálalod... WOW!

    Minden bűbájcicának hasznos gyűjtögetést és pihenést kívánok, térjetek vissza mihamarabb! <3 Csak gratulálni tudok, remélem folytatjátok azt, amit elkezdtetek!
    Sajnos ez egy ilyen rövidebb komment lett, de amint időm újra engedi egy hosszabb, kevésbé ömlengősebbet is írok.

    Virtuálisan ölellek (és el sem engedlek),
    Tiziano Aimée

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, nem is tudom, milyen viszont jelzőkkel tudnám megköszönni, ezt a nem mindennapi "felköszöntést", Aimée!
      Ilyenkor úgy elöntenek az érzések, hogy leginkább csak vigyorogni szoktam, és ölelgetni a saját bejáratú hús-vér cicámat, ha véletlen a közelembe merészkedik, de legkevésbé rohannak meg ilyenkor a megfelelő szavak. Elbújnak valahol az agyam porosabbik, rejtettebb felén. Pedig illene valamit összehoznom nekem is, ha már egy ilyen nem mindennapi üzenettel várt ma a Kuckó!
      Örülök, hogy már te is a törzsvendégek színes társaságát gyarapítod :3
      És nahát, már el is akadtam - igazából megint -, mit is írhatnék még, hogy legalább olyan sablonos üzenet küldhessek, mint te nekem - ah, miért is nincsenek hangsúlyjelek a billentyűzeten! Akkor látnád a megbújó mosolyt a sablonos szó mellett ;)
      Talán el tudod képzelni, (mert azért még se szeretnélek lebecsülni, hogy El se tudod képzelni,) hogy mennyire örültem a feliratkozásodnak és az üzenetednek. A bűbájcicák és Füstpöffentő szívesen látnak bármikor a Kuckóban (termszetesen a nyitvatartási időn belül.)
      Ha elárulod a kedvenc finomságod, még azt is beszerezzük, hogy teljes legyen a kényelem :)

      Fogadja, és viszonozza a legnagyobb örömmel az ölelést, Zsazsi :3

      Törlés

Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony