Írj újra egy tündérmesét a gonosz szemszögéből!
A különféle történetek újraértelmezésében mindig is nagy kedvemet leltem, így hirtelen azt se tudtam, melyik mesével kezdjem. Aztán szép lassan rájöttem, hogy csupán néhánynak ismerem az abszolút eredetijét, amit még Grimmék vagy Andersen jegyzett le. Legtöbbnél a Disney és egyéb rajzfilmes feldolgozások vannak csak előttem. Végül sikerült leszűkítenem a Csipkerózsikára, a Kis hableányra és a Piroska és a farkasra. És itt gyorsan megragadnám az alkalmat, hogy egy remek kis verset ajánljak az olvasók figyelmébe. Romhányi József: Interjú a farkassal, aki állítólag megette piroskát. Általánosban ezt tanultam meg a másodikos szavalóversenyre. Nem nyertem, de az óta is kedvenc ^.^
Figyelem! Véres és groteszk jeleneteket tartalmaz némi abszurditással fűszerezve! Csak saját felelősségre!
Piroska és a farkas
Dermesztő hidegek érkeztek kelet felől. A fák összehúzódtak kérgeik alatt, leveleik szélét felkunkorították, minél kisebb részüket érjék a Jégkirálynő dühödt kiáltásának fagyott nyálköpetei. A farkas fázósan maga alá húzta lompos farkát és lesunyta füleit.
Éhesen kóborolt már napok óta, de hiába kereste föl a vadetetők környékét, túl fáradt volt már ahhoz, hogy elkapjon egy egészséges őzet vagy szarvast. Falkája nélkül, magányosan, halálra volt ítélve egy ilyen helyen. Legalább a fák oltalmat adtak az időnként feltámadó, orkán erejű széltől, jégtől és hasonlóktól
Végkimerülésében elvonszolta magát a kis házikóhoz, ahol egy öregasszony éldegélt nagy magányában. Lánya, unokájával és férjével együtt a faluba költözött. Talán ez a kölcsönös érzés, a magány hozta őket össze vagy az, hogy a néne már igencsak rövidlátó volt, de mikor a farkas kopogtatott, beengedte a jó melegbe.
A farkas vadásztörténeteivel szórakoztatta az öregasszonyt, aki cserébe odaadta neki a tyúkketrec kulcsát. Együtt érték meg a tavaszt is. Ekkor látta a farkas először Piroskát. Látogatóba jött a családjával. Hosszan elbeszélgettek, teázgattak, süteményt ettek, amit a farkas csak az ablakon túlról figyelhetett.
- Sáros manccsal - így mondta a nagymama. - nem jöhetsz be!
Farkasnak sáros volt a mancsa, így nem ment be, hanem a nyúlketrec felé kezdett kódorogni. Már abban is alig volt a fogára való. A tyúkokat már rég fölszámolta. Nem volt sok belőlük.
Piroskáék elmentek, de előtte még megígérték a nagymamának, hogy küldenek majd ételt néha napján, míg el nem jön a vásár, hogy új állatokat vegyenek. Kis falu volt az, ahol laktak, nagy vásárt, hol tyúkot és nyulat is lehetett venni, havonta egyszer tartottak. A farkas úgy eltunyult a tél alatt, hogy már hatalmas hasától nem tudott rendesen mozogni és elkapni a fürgébb állatokat, így aztán nem győzte kivárni míg érkezik a felmentő nyúl- és tyúksereg, hamarabb felfalta a nagymamát. Aztán házban berendezte tanyáját, kényelmes kis odút alakított ki magának.
Néhány héttel Piroskáék látogatása után, épp az erdei bekötőút környékén lófrált az éhes farkas. Megpillantotta a vérvörös rongyokba öltöztetett lányt, s mivel különleges farkas volt, akinek e szín láttán összefutott a nyál a szájában, gyorsan odasomfordált a kislány mellé.
Tudatlan, naiv lányka volt, könnyen rávette, hogy térjen le kis időre az útról, míg ő hazaloholt, s rendet tett. Minek vonszolja el a lányt egészen a házig, ha magától is besétálhat az ajtón?
Pakolás közben megtalálta a nagymama elnyűtt hálóingét és fejkötőjét. Több se kellett neki, hirtelen ötlettől vezérelve belebújt a ruhákba és befeküdt a nagymama egykori ágyába.
A kislány mit sem sejtve lépett be, még a farkas szörnyű szájszaga sem keltett benne igazán gyanút, ahogy a fogai és a fülei sem. Biztos ő is rövidlátó volt.
Amint elég közel ért, hogy a farkas bekaphassa a nélkül, hogy ki kelljen kelnie az ágyból, nem habozott tovább, nagyra tátotta a száját, és hamm.
Akár a kígyók, úgy a farkas is, mivel különleges farkas volt, napokig emésztgette az elfogyasztott Piroskát. Hatalmas hasa miatt, kilógott az oldala a takaró alól. Roppant zavaró volt, de egyben az élete legdiadalittasabb pillanata. Mert pillanat volt csupán, hisz harmadnap bekopogtatott a vadász, amit amúgy korábban sose tett. A farkas megpróbált meglapulni, és nem felelt.
A vadász benyitott, és megpillantotta a nagymama ágyában terpeszkedő vadállatot. Azon nyomban lövésre készen felemelte nyílpuskáját egyenesen az állat homlokára irányozva. A farkas tiltakozón maga elé kapta a mancsait, majd megpróbált kiugrani az ágyból. Felsőtestével előre vetődött a vadász felé, hátsó felét azonban annyira lehúzta a gyomrában vegetáló Piroska súlya, hogy egyszerűen csak kettészakadt.
A vadász undorodva szája elé kapta kezeit, a fegyvert elejtette. A földre koppanva a húr megpendült és a nyíl kirepült. Egyenesen átdöfte a farkas bal szemét, át puha agyvelőjét, meg sem állt a koponya hátsó részéig, amiből apró szilánkokat pattintott ki, mikor áttörte.
Piroska prüszkölt, próbálta lekaparni nyelvéről a maró gyomorsavat, amelyben eddig pácolódott, füléből is kitisztítani, nem beszélve lucskos hajáról, amibe egy előző ebéd maradványai ragadtak. A vadászt ennek a látványára úgy elfogta a hányinger, hogy mozdulni se tudott.
Végül Piroska törte meg a csendet.
- Fázom - mondta reszketve. A vadász gyorsan a mosogatóteknőhöz lépett és kiokádta a reggelijét, majd kötelesség tudóan odalépett a farkas maradványaihoz, vadászkést vett elő és megnyúzta, a véres bőrt pedig Piroska vállára terítette. Még meleg volt, így roppant kellemes volt beleburkolózni.
- Kérlek fordulj el - utasította a vadászt Piroska, majd gyorsan kibújt nedves ruháiból is, nehogy megfázzon.
Alig múlt tizenkét éves, a vadász könyökéig sem ért, így a félbeszakadt farkas bundája épp elég nagy volt ahhoz, hogy a férfi semmi illetlent ne láthasson, mikor visszafordul.
- Megmentetted az életem - suttogta a lány, szemében hála könnyei csillogtak. A vadász zavartan elpirult. Csak a kötelességét tette, semmi mást.
- Nem-nem, ennyivel nem úszod meg - rázta meg a fejét Piroska. - Kiszabadítottál a rút, gonosz farkas gyomorfalai közül, ezért most feleségül megyek hozzád.
A vadász fiatal volt, nőtlen, Piroska pedig a farkasban töltött idő alatt rájött, hogy milyen ostoba volt és hiszékeny, és megváltozott, okossá és gyakorlatiassá vált, így miután a vadász igent mondott, boldogan és jólétben éltek, míg meg nem haltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése