NYÁPLIC: Chocolate book tag

Milyen Édes vagy Aimée, hogy rám gondoltál! Köszönöm! 

Nos... amit a bűbájmacskák nem tudnak élőben végig - kukkolni - nézni, - hallgatózni - hallgatni, azokat elolvassák könyvben. Íme, a második könyves tag, amire meghívtak és a harmadik kihívás könyves témában. Még a blog színei is illenek hozzá! (Ezért is kellett fehér hátterű képet választanom, különben beleolvadt volna a krémcsokiba ^.^")

Mivel falánk és telhetetlen vagyok, ezért nem érem be egyetlen könyvvel csokoládénkként, avagy az eredeti, hamisítatlan alpesi... kihívásban nincsenek benne a harapások/kockák. ;)

Tejcsokoládé – egy népszerű könyv, amit nagyon el akarsz olvasni
Első kocka: Simon Scarrow: Britannia, avagy ki dönti el, hogy mi is népszerű? A Britannia a Sas-sorozat tizennegyedik köteteként érkezik nemsokára kis hazánk könyvesboltjaiba, magyarul még nem kapható. Akik szeretik a rómaiakat, Claudisus uralkodásának idejét, csodamód mindent túlélő (szuper)katonákat, nem taszítja őket egy kis politika a császár intrikálói részéről, se némi vér és bordák közé fúródó sarlók, azok bizonyára ismerik és köreikben népszerű is ez a sorozat és így a könyv is. Szeretem a történelmi regényeket, de különösebben a harcosokról szólók, ahol folyton csak a csihi-puhi megy, és máson sem agyalnak, mint hogy van-e jobb itala/nője a fogadósnak, mint amit eléjük tett, nos ezek annyira nem érdekeltek, mint ahogy a politika sem. Aztán rátaláltam Robert Graves-re és Simons Csarrowra, és egyszerre ott volta kezemben az első hét-nyolc kötet és az Én, Claudius aztán a Claudius, az isten.
Másodiktól-negyedig kockáig: Cassandra Clare: Az angyal; A herceg; A hercegnő. Ez már valóban népszer sorozat, sokkal szélesebb körben, szóval részleteznem annyira nem is kell, hogy miért szeretném elolvasni. Ha minden jól alakul, szeptemberben kölcsön kapom az osztálytársamtól, és már olvashatom is.
Ötödik és hatodik kocka: Agatha Christie: Öt kismalac Egy könyves, egyet fizet, kettőt vihet akció után fedeztem csak fel magamnak az írónőt, és most épp ez az a regénye, amit, ha újra kinyit a könyvtár, megpróbálok majd kikölcsönözni. A kutya se látta, a másik Poirot könyv, amit kinéztem már magamnak, mióta csak a Story5-ön egyszer láttam a belőle készült film reklámját.
Hetedik, nyolcadik és kilencedik kocka: Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei trilógia. A képek miatt. Egyszerűen megbabonáztak azok a képek, mellesleg a történet is érdekesnek ígérkezik. De azok a képek!

Egy rendes tábla csokinak legalább húsz kockája van, de mégse sorolhatom fel a teljes kívánság listámat, így félre teszem most a maradék fél táblát, még megártana a gyomromnak.

Étcsokoládé – egy sötét témájú könyv
Első harapás: Alapvetően igyekszem elkerülni az effajta könyveket, nehogy rám telepedjen a hangulata, ha mégis mondanom kéne egyet, akkor az Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón c könyve lenne. Az ember és a hatalom egy olyan lélektelen oldalát mutatja meg, ahol az ép ész és az életösztön megőrzése is erőt próbáló kihívás. Mikor véget ért, percekig ültem felette, és csak egy kérdés lebegett a szemem előtt. Ugye, ugye ez a valóságban nem történt meg? Pedig megtörtént hasonló, sőt rosszabbak is. Az író a sok szörnyűséget igen különleges módon tárja az olvasók elé. Először meg sem érzik, s csak szép lassan tudatosul a borzalom.
Második harapás: Scott O'Dell könyve a Kék delfinek szigete egy magányos lány igaz történetét dolgozza fel, aki egyedül maradt, miután törzsének el kellett hagynia a szigetüket. A lány 18 évet élt túl. Kitartott, minden fájdalmat és akadályt leküzdött, s végül rátalált egy hajó, ami magával vitte a civilizált világba. A könyvet jó öt éve olvastam, a részletekre nem is emlékszem, csak a szívbemarkoló érzésre, mikor a lány visszamegy az öccséért. A hajó kifut, az öccsét megölik a vadkutyák, mire megtalálja őt. Megígérik, hogy visszajönnek érte, ám később a hajó zátonyra fut és nem lesz több ember, aki emlékezne rá. A téma nem is annyira sötét, mint inkább komor és fájdalmas, ami egyszerűen marcangolja az érző ember lelkét. Legalábbis én így alakítottam át emlékezetemben ezt a könyvet.

Fehér csokoládé – egy vidám könyv
Jean Webster: Nyakigláb apó vagy akár az Erre csak Patty képes, illetve Patty a kollégiumban c. könyveket is felsorolhatnám. Mindegyik tündérien bájos könyv tele gyermeki lelkesedéssel és vidámsággal. Mindhárom könyv a múltszázadi amerikai kollégista lányok életéről szól, barátságaikról, csínytevéseikről, tanárokról és különleges látogatókról.

Csokoládé, aminek karamell van a közepén – egy könyv, ami ellágyított

Madeleine Brent: Családi átok. Mikor rágondolok, önkéntelenül mosolyra hajlik a szám. Habár nem kevés ármány és humor fűszerezi ég a történetet, a hősnő és a hősszerelmes párosa olyannyira a szívemhez nőtt, hogy évek óta ők a kedvenceim - Howl és Sophie mellett.

Snickers – egy könyv, amiért megőrülsz (a book you’re going “nuts” about)

Terry Pratchett: Mort. HALÁLI egy könyv. Olvastam már korábban egy másik Korongvilág könyvet, a Bűbájos bajok-at, de mikor ezt kézbe vettem... nah, ott elszabadult valami... a rajongásom! Fergeteges és felejthetetlen! A HALÁL brillírozik, Mort az Mort, Cuki is cuki és ott vannak a halálukra váró királykisasszonyok, boszorkák és egyéb korong lakók. Igen. Nem említettem volna még, hogy kicsoda Mort? A HALÁL kisinasa... és csapnivaló.

Ostyamentes Kit Kat – egy könyv, ami meglepett téged

On Sai: Apu, randizhatok egy lovaggal? Már a cím és a fülszöveg is érdekes, de ami a borító alatt rejlik az valami elképesztő! Ahogy az írónő szövögeti a szálakat, felépíti a világát, a szereplők, a csavarok és a nyelvezet, mind-mind egy külön pontot érdemel. Pontosan ötöt az ötből. Ez volt az első könyvem az írónőtől - de nem az utolsó -, mikor kézbe vettem, egy könnyed romantikus történetre számítottam. Megkaptam és még sokkal többet is!

Forrócsokoládé tejszínhabbal és pillecukorral – egy könyv, amit bármikor újraolvasol (comfort read)
Régebben gondolkodás nélkül rávágtam volna, hogy Jenny Huges: Rejtély a Fekete Ló Farmon, de mikor ehhez a ponthoz értem, mégse ez jutott eszembe. Más szóval úgy tűnik, kinőttem belőle, így most kereshetek egy újat, amit bármikor újraolvasnék... hm...
Első korty: Dianna Wynne Jones: A vándorló palota. Egy igazán különleges könyv, különleges és könnyen megszerethető szereplőkkel. Ahogy Dianna beleszövi a világába a különféle népmesei elemeket, mint a három testvér, melyek közül a legkisebb a legszerencsésebb, a három találkozás vagy a hétmérföldes csizma és még sorolhatnám. Ha jól emlékszem, Howlnak, a varázslónak is három álneve/neve van. Howl, Pendragon és Jenkins.
Második korty: Rejtő Jenő: Az előretolt helyőrség. Olvastam a Szőke ciklont, Sárga Garnizont, Egy bolond száz bajt csinál és másokat, mindet imádtam, de mindig Galamb lesz nekem az első. Izgalom, kalandok, elsöprő Rejtő humor. Bármikor meg tud mosolyogtatni.

Bonbon – egy sorozat, aminek olyan tulajdonságai vannak, amiket sokféle olvasó szerethet

Gail Carriger: Napernyő protektorátus. Van benne humor, szép ruhák... vámpírok, vérfarkasok, lelkes és kevésbé lelkes emberek, titkok, kalandok, szerelem. Kell ennél több? Azt hiszem, egy jó kis olvasáshoz nem.

Végéhez is ért a book tag. Mondjuk egy tejbevonó masszásat, mint egy könyv, ami édesnek tűnt, aztán mégis a kukában landolt, szívesen láttam volna még, lett volna rá - sajnos - jelentkező Mary Jo Putney: Egy hamis hölgy képében, amit képtelen voltam végigolvasni olyan lehetetlenül unszimpatikussá tette az elején a két főszereplőt számomra. A kérdés: Minek jellemezte sötét és kétes erkölcsű emberként főszereplőnket, ha már az első fejezetek után száznyolcvan fokos fordulattal azt akarja bebizonyítani, hogy ő a lelkiismeretesség és a kötelesség tudat mintapéldánya. Lehet, ha tovább olvastam volna, megtudom, de akkor és ott képtelen voltam folytatni.

Elvileg három felé kéne tovább küldenem, de ez csak elvileg létezik, szóval két kihívottam/meghívottam: Peetagey Smile a Spoiler, spoiler hátán és Virág a Never Let Me Go blog könyvtárosa.