NAGYDUMÁS: Hangtörténetek VII.

- Öhm... Ön, igen, ott az ajtó mellett, bekísérheti az elsőt!

- Milord, beleírjam az ajtónyikorgást is a jegyzőkönyvbe?

- Kis csillagocskákkal jelöld, hogy mindössze hanghatás. Könnyebb lesz értelmezni.

- Elég lazán öltözött fel ma, Első.

- Meleg van kint, de én... izé...

- Tudjuk, hogy miért jött. Nekünk az a dolgunk, hogy mindig mindenről tudjunk.

- Milord, én tudom, hogy miért jött.

- Hallgatlak, Háború!

- Tesztelni akarja a Keleti-Fág Királyság belháborúját kihasználva az új generációs fegyvereit, támogatás címszó alatt. A helyzet úgy áll, hogy Durug vár ura, aki másodunokatestvére a Tácziai király mostoha öccsének, aki egyben a Gillai Uradalom és a Midiániai Hercegség feje, meg akarja szerezni magának a déli bányavidéket, mely Viza báró földjeivel határos és a báró unokatestvére birtokol, aki nem más, mint a Tácziai király második feleségének bátyja. A királyt szerződés köti, hogy a lányát, Gerda királykisasszonyt Durug vár urához, Dír Henkhez adja, ám a szerződésről csak Dír Henk apja, Fágotai márki és bizalmasa, Viza báró tud a királyon és királynén kívül, de Fágotai márki legújabb kiszemeltje már nem más, mint a nagy múltú Síkhegyi család legidősebb lánya, a szépséges Violenta hercegkisasszony, akinek apja első házasságán keresztül nagybátyja a Gillai Uradalom előző urának, akit Fágotai megöletett, hogy fiának megszerezze a területet, a lányt azonban gyengéd szálak fűzik mostohatestvéréhez, Máriás Vikthez, ám ezt a kapcsolatot a lány nagy-nagybátyja és egyben gyámja nem támogatja, mert meg akarja megvédeni unokahúgát, Gerdát egy előnytelen házasságtól és egy hideg, számító férjtől, és inkább átengedné Violentát Dír Henknek. Durug urának azonban elvi kérdés, hogy szembeszálljon apja választásával a régi szerződésre hivatkozva és Gerdát vegye feleségül. Legfeljebb akkor hajlandó erről lemondani Ark vikomt javára, ha az átengedi az ezüstbányái egy részét. A királyság számára azonban létfontosságúak a bányák, amiket Táczia királyának reményei szerint sikerül megszereznie, ha örökbefogadott fiát, aki a második felesége első férjétől született, akit a király párbajban legyőzött, összeházasíthatja Violenta hercegkisasszonnyal, aki férfileszármazott híján örökölni fogja gyámja birtokait is a Síkhegyi család birtokain kívül. Máriás Vikt azonban Dír Henk húgába szerelmes és titkon már el is jegyezték egymást. Dír Henk megpróbálta behálózni Viktet, hogy lássa el információkkal nagybátyját, Ark vikomtot illetően. Ha az ifjúnak sikerült volna rávennie Arkot, hogy egyezzen bele az alkuba, Dír Henk segített volna neki szembeszállni a király akaratával, hogy megkapja az engedélyt a házasságra, de mivel ez nem sikerült, így most Dír Henk oldalán apjával, másodunokaöccsével és Máriás Vikttel áll szemben Ark vikomt és a király seregeivel. Viza báró a király parancsára külföldre utazott unokahúgával, a király feleségével és Gerdával, míg a szépséges Violenta hercegkisasszony szobafogságát tölti Ark vikomt nyári rezidenciáján. Az első azért jött, hogy tanácsot kérjen, melyik oldallal kössön szerződést a fegyvereit illetően.

- Én... igazán...

- Pontosan, Háború, ne szállj el magadtól! ÉN tudom, hogy miért jött.

- Rendben, Béke, hallgatlak.

- Az első már rég túladott a fegyverein. Csupán azért jött, hogy megkérdezze, mennyire halálos kór az, amit a mocsári szúnyogok terjesztenek a Vízválasztó völgyében, ugyanis első, ellentétben azzal, amit Háború feltételezett, misszionárius akar lenni, de nem tudja, túlélheti-e vagy ő maga is megfertőződik-e ott. Bizony ez egy igen jó kérdés. Jól tette, hogy idejött és felkeresett minket. A kontinensen általánosan elterjedt D3-as vakcina és megelőzőoltás nem hat a háromcsápú mocsári szúnyogokra, mivel egy mutáns fajról van szó, immúnissá váltak rá. Leginkább permetezéssel pusztíthatók, még lárva korukban a legkönnyebb megölni őket, de a hely emberekre nézve előnytelen klímája miatt gyakoriak arrafelé a heves, hetekig tartó esőzések, és így a szúnyoglárvák évenként több ütemben is eláraszthatják a térséget. A kór ugyanakkor nem azonnal halálos. Ha időben felfedezik, könnyen, néhány hetes magashegyi kúrával kikezelhetőek, csak legyen az embernek pénze a szanatóriumra. Azonban a helyiek szervezete éppúgy, mint a szúnyogoké a legtöbb irtószerre, a szúnyogcsípéssel szemben ellenállóbbak, mint a misszionáriusoké vagy hétköznapi turistáké. A Féllábú Szeretet Szolgálat minden egyes önkéntest alaposan átvizsgál, mielőtt elengedné őket a Vízválasztó térségébe. Első hallásra ez a több lépésből álló vizsgálat kellemetlennek tűnhet, mivel...

- De én...

- Figyelj már, Béke, nem látod, hogy ez az ember mennyire ficereg a sületlenségeidet hallva? Én tudom, hogy miért jött! Szerelmes! Csak épp nem tudja, hogy...

- Hé, ne beszélj közbe, mikor nekem adtak szót!

- Ha egyszer tévedsz, muszáj kijavítsalak. Milord, elmondhatom végre, hogy miért jött?

- Hallgatlak, de máskor ne vágj a többiek szavába!

- Emberünk szerelmes. Ez lerí az arcáról, de bizonytalan. Nem tudja, hogy a lány szülei engednék-e a kapcsolatot, ha tudnának róla. Szegény helyzete hasonlatos Máriás Viktéhez. Mást szeret, más szereti őt, mást kéne elvennie. 

- Badarság! Milord, nem hallja, mekkora ostobaságokat mond Szerelem?

- Háború, hallgass!

- Izé... én... igazá-zábóóól...

- Látjátok? Hát nem látjátok? Szó sincs szerelemről. Ez a szerencsétlen halálra van rémülve. Hetek óta követik titokban, és e mögött egyértelműen sejteni lehet annak a három évvel korábban történt esetnek a folytatását, ami még a hírhedt drogparadicsomban esett meg, mikor a volt barátnőjéről kiderült, hogy...

- Megboccsásssanak...

- ...igazából azért választotta azt a szigetet úti célnak, mert...

- Elnézzzésst!

- ... már évek óta....

- Mondom, meg-bo-csás-sa-nak!

- Mi van, Erzsi néni?

- Ne beszéljen már közbe, maga csak egy takarító. Nincs joga beleszólni ebbe!

- Pontossan! Takarító vagyok. És a teremben lévők közül csak én tudom, milyen budikat pucolni. Ha nem akarják, hogy ez az ember mindjárt összehugyozza itt magát, engedjék már el szerencsétlent!

- Igen, igen, én csak a mosdót kerestem, de olyan hosszú sor állt - kivételesen - a férfi mosdó előtt, és láttam, hogy mellette ott egy ajtó kis angyalkával, azt hittem itt az jelöli a mozgássérült toalettet és a feleségem mondta, hogy oda is nyugodtan bemehetek, aztán ez az őrült fickó berántott ide. Én csak turista vagyok. Látják? Látják itt a fényképezőgépem is. A csoportom már biztos keres!

- Hát... akkor.. ez igaz? Akkor... izé... menjen... jó utat... isten hírével... és a többi...

- Köszönöm. Amúgy érdekes volt az előadás. Viszlát! Csak így tovább! Ezt a fickót meg rúgják ki. Viszlát!

- Öhm... Milord, azt írjam, hogy ajtócsapódás vagy, hogy sietve kislisszolt a teremből?

- Törölje a jegyzőkönyvet!

- De miééért? Annyit dolgoztam rajta!

- Csak törölje! Maga meg, igen, maga ott az ajtónál, nem, a másik, menjen ki és hívja be az elsőt. 

- És kérdezze meg, hogy ide vár-e.

- Rendben, Milord!

- Akkor most kezdetem megint ajtónyikorgással?

- Igen. A kis csillagokat se felejtse el!

A TÁRGYALÁS,

avagy én tudom csak, hogy mi a cím!

NAGYDUMÁS: Teaparti

- Mon dieu!*

- Buon Giorno! Che tempo fa?**

- What is this smell? It’s disgusting!***

- Erre követni engem, ki keze benne tartani piros esernyő. Tőlünk nekünk lenni jobbra asztal, pohár, tea. Fejen füles lenni ON? Fordítani kis doboz nagyon jól, mit én mond. Te tőled balra van két fészkek. Két fiók lenni ott fészek benne. Tojáshéj kosztümben.

- Mond dieu!

- Ho un gatto nero. Si chiamo Imperatore.****

- Rompez! Rompez!°

- Lenni kettő éles szem rajta pofán nekik. Látva lenni ezekkel mi.

- Hi! Nestling!°°

- Buona sera, ucelli!°°°

- Rajta menni tovább innen el, arra, balra, jobbra, előre nézni kastélyt.

- Qu'est ce que vous faites donc? Cette malle est à moi.°°°°

- Uram! A késemért jöttem.

- Hol hagyta?

- Uffa!^

- Lenni madár fiók szólalva meg!

- What the f…?

- Mon dieu!

- Az egyik matrózban.

- Itt matrózt nem talál, ellenben a teatársaságban van néhány érdekes figura.

- Idő előtt dobtak ki a kemencéből, hogy ennyi sületlenséget beszélsz kedves madrátom?

- Egye meg a fekete fene mindkettőtöket, amint leráztátok sárgapihés tomporotokról a tojáshéjat!

- Miért? Miért nem most azonnal? Nem kellett volna már soká visszatartani a szavakat, és elment volna ez a nemzetközi turista csoport is.

- Megfeküdné a gyomrom a tojáshéj. Nem eszem többé keletlen csibét. Már így is elég repked a gyomromban.

- Valóban válthatnál hernyókra.

- Minek?

- Akkor csak pillangók repkednének odabent.

- Igen-igen, és a fehérje utánpótlás is meglenne.

- Te ökör, maradj inkább csöndben!

- Onnan jövök. Engem vissza nem küldesz a Csönbe. Kóros hanghatástalanságban szenvedtem. Rehabilitáción vagyok itt.

- Meditálj! Elég, ha elképzeled, hogy beszélsz.

- Vorrei bere un bicchiere di té.^^

- Még mindig itt vannak!

- Kenyerezzük le őket!

- Sajnos csak teasüteményünk van.

- Sebaj! Kapitány, tüzelésre készülj! Muníciót a teáskanalakra helyezni és tűz!

- No! No!

- Futni innen gyorsan mi nekünk kell el!

- Oh, Yes!  Running! Running!

- Mon dieu!

- Azért a késemet visszakaphatom?

- Hol az a kés? Nálad láttam utoljára, te, sunyi.

- Véletlen eldobtam. Nem volt jó fogpiszkálónak. Ott van a görög hátában.

- Mi az, hogy görög?

- Arra volt keret. Nem én kezelem a költség vetést. Ne rám nézz!

- Nem is volt most görögünk!

- Nem is most dobtam el…

- Ajánlom magamat, uraim. Ha megkerülne, kérem, hajítsák csak utánam.

- Meglesz.

- Futni, futni, egy-ketto, egy-ketto…

- … harom, mukodj!

- … menni mi arra fele várkastélyba be.

- Hogy szaladnak mindannyian!

- Te csak ne tapsikolj a koponyámon!

- Ha egyszer asztal vagy…

- A kis kínai igazi Mary Poppins lett!

- Csak az esernyője nem fekete, hanem piros. Micsoda ünnep rontó!

- Mindjárt karakterhű lesz az az ernyő is! Teszek róla.

- Fene, azért csak módjával.

- Nézzétek a fiókokat! Repedezik a tojáshéjuk. Ezek mindjárt itt változnak fészkes fenévé. Azt a kujont! És épp most nincs itt!

- Erre innunk kell!

- Teasütemény nélkül?

- Soha!

- Igaza van.

- Akkor?

- Uraim, hölgyeim, muksókáim és fiaim! Ezennel bejelentem a teadélután feloszlatását élelmezési okok matt.

- Az se lehet.

- Mér’ ne lehetne?

- Még van háromnegyed óránk. Mit csinálunk addig? Kibéreltük a helyet.

- Pontosan! Miért adnánk át előbb a helyünk a Terefere lakótelepi kötögető egyletnek?

- Jó kérdés! Ezt azonnali napirendi ponttá nyilvánítom.

- Szavazzunk!

- Igen, szavazzunk! Mit csináljunk?

- Briddzseljünk.

- Ki szavaz rá? Ki szavaz ellene? Rendben. Bridzselni fogunk. Tétek?

- Teasütemény jó lesz?

- Hisz nincs teasüteményünk.

- Már hogy ne lenne? Csupán az van ráírva a dobozára, hogy kézigránát, de ez mikor zavart minket abban, hogy teába mártsuk?

- Igazad van.

- Tudom, hogy igazam van. Én vagyok az asztal.

- Várjunk! Az asztal nem is tud beszélni!

- Meg is van a következő napirendi pontunk. Miért beszél az asztal, ha nem kéne beszélnie.

- Elnézést, hogy közbeszólok, de egy teapartin nem szoktak napirendi pontokról tárgyalni.

- Miből gondolod? Miből gondolod, hogy ez nem olyan teaparti, mint az összes többi?

- Igaz. Még egyet se tudtam végigülni, mert vagy pártütés volt vagy idő előtt berekesztettétek.

- Akkor most megmutatjuk, milyen egy igazi teaparti.

- Teasütemény nélkül?

- Vigyázat! Érkezik az újabb csoport. Úgy látom, ezek finnek.

- Finnek?

- Finnek!

- Finnek.

- Azt hiszem, kénytelenek leszünk teasütemény nélkül teázni.

- Miért?

- Mert ezek finnek.

- Értem, de miért?

- Hagyd, újonc!

- Szegény…

- Teázásra fel, mindenki a helyére és... rajta!

TEAPARTI,

avagy barangolás Alice világában amolyan őrült Nagydumás módra.

________________

*Istenem!

** Jó napot! Milyen az idő?

***Mi ez a szag? Gusztustalan!

****Van egy fekete macskám. A neve Császár.

°Oszolj!

°° Hali, fiókák!

°°°Jó estét, madarak!

°°°°Ugyan mit csinál? Ez az én poggyászom!

^Hogy az a...

^^Szeretnék inni egy bögre teát.

NAGYDUMÁS: Hangtörténetek VI.

- Elnézést, leülhetek ide?

- Persze, nyugodtan.

- Gyakran vagy itt?

- Naphosszat itt sütkérezem. Új vagy?

- Igen. Először járok errefelé. Sose gondoltam volna, hogy valaha rászánom magam, hogy eljöjjek. Két napja még nem is...

- Nyugi! Lassabban beszélj! Kérsz valamit inni? Meghívlak. Amolyan üdvözlőre vagy micsodára.

- Köszönöm. Ettől a hőségtől teljesen kiszáradt a torkom.

- Kellemes az idő. Felfrissít a napfény. 

- Igen, de te olyan más vagy.

- ...

- Oh, bocsánat, nem akartalak megsérteni, csak kibukott belőlem.

- Pedig még semmit sem ittál.

- Pedig még semmit sem ittam. 

- Miért jöttél ide?

- Szerelmi bánat.

- Ennyi?

- Kell több, hogy ide jöjjön az ember?

- Általában igen.

- Én gazdag vagyok, rengeteg ember élete felett rendelkezem, csodálnak, istenítenek, luxusban élek. Csak az emberi kapcsolatok hiányoznak az életemből. 

- Kiüresedett érzés mi? Mintha csak bőr lennél, semmi hús és élő.

- Ismered ezt az érzést?

- Valahogy úgy, de én már többször megszabadultam a bőrömtől.

- Ezt hogy érted?

- Kibújtam belőle, amint kényelmetlenné vált.

- Új életet kezdtél?

- Valahogy úgy.

- Beszédesnek tűnsz, de nagyon vigyázol arra, mit mondasz. Alig árultál még el valamit magadról.

- Pedig igen sokat mondtam, csak te nem figyeltél.

- Kezdhetnénk elölről?

- A végéről is.

- Mutatkozzunk be egymásnak.

- Rendben. Kezd te!

- Szia, Kleopátra vagyok.

- Nyújtsd ide a csuklód! Úgy. Örvendek, én vagyok a Kobra.

RANDEVÚ 

NAGYDUMÁS: Hangtörténetek V.

- James...

- Lora...

- Szeretlek.

- Hazudtál nekem.

- Szeretlek. 

- Elhagytál.

- Szeretlek.

- Átvertél.

- Szeretlek.

- Kifosztottál.

- Szeretlek.

- Összetörtél.

- Szeretlek.

- Felém se néztél.

- Szeretlek.

- Nem ismersz engem.

- Szeretlek.

- Nem is akartál megismerni.

- Szeretlek.

- Kigúnyoltál.

- Szeretlek.

- Elhitettél velem mindenfélét.

- Szeretlek.

- Megpróbáltál elcsábítani.

- Szeretlek.

- Elcsábítottál.

- Szeretlek.

- Ismét kifosztottál.

- Szeretlek.

- Megszöktél előlem.

- Szeretlek. 

- Davidhez mentél.

- Szeretlek.

- Őt is elcsábítottad.

- Szeretlek.

- Rávetted, hogy vegyen feleségül.

- Szeretlek.

- Aztán kifosztottad.

- Szeretlek.

- Ismét eltűntél.

- Szeretlek.

- Más emberként tértél vissza.

- Szeretlek.

- Álruhát öltöttél.

- Szeretlek.

- Elüldözted Barbarát.

- Szeretlek.

- Hogy ismét elcsábíthass.

- Szeretlek.

- Kihúztál a csávából.

- Szeretlek.

- Csak átverés volt.

- Szeretlek.

- Csapdát állítottál nekem.

- Szeretlek.

- Azt mondtad, elváltál Davidtől.

- Szeretlek.

- Létezik női bigámia?

- Szeretlek.

- Mindig hazudsz.

- Szeretlek.

- Nem igaz!

- Szeretlek.

- Egyszer mondj igazat!

- Terhes vagyok.

SZERETLEK!

Ebben a pillanatban pattant ki a fejemből ez a párbeszéd. Nem olyan az egész szöveg képe, mint valamiféle oszcilloszkóp kijelzője csak kilencven fokkal elforgatva? 

Sokat hozzáadhat a történethez, ha elképzelitek, milyen hangsúllyal mondhatták ki ezt a pár szót.

Egyébként is, mit gondoltok Jamesről? Szerintem papucsférj lesz belőle.

No és Loráról?

NAGYDUMÁS: Hangtörténetek IV.

- Viszket a tenyerem.

- Felpofoznál valakit, igaz?

- Most nem élné túl.

- Van konkrét áldozatod?

- Egy acéllemez mindent megold.

- Olyan súlyos a helyzet? Miért hagytad így eldurvulni?

- Kerékpároztam.

- Egy bunkó volt? A kerékpárúton sétált?

- Csengettem, de semmi.

- Ne mááár! És aztán mi történt? Mesélj!

- Estem egy nagyot.

- Miatta?

- Rossz volt a fék.

- Szóval direkt mentél volna neki, de végül rosszul sült el.

- Hülye! Egy oszlopnak?

- Egy oszlopnak csöngettél?

- Miért csöngetnék én egy oszlopnak?

- Ezt mondtad.

- Mégis mikor?

- Az előbb.

- Én nem.

- Kit is akarsz te felpofozni?

- Most komolyan?

- Halál komolyan kérdem.

- Téged!

- Mi-miért?

- Még kérded? Idejössz, hozol virágot meg minden, de nem is figyelsz arra, amit mondok. Kezdesz idegesíteni.

- Má' hogy ne figyelnék rád. Mondtad, idézem... "Viszket a tenyerem".

- Teljesen beleizzadt ebbe a gipszbe, és nem tudom megvakarni. Annyira idegesít.

- Ééértem. Azt hiszem. De akkor kinek csengettél?

- Mikor?

- Kerékpározás közben.

- Annak, aki ott flangált az út közepén.

- Az oszlopnak?

- Miféle oszlopnak?

- Nem értem.

- Mondom kerékpároztam, egy gyalogos bejött elém, és nem tudtam rendesen kikerülni, és nekimentem egy oszlopnak. Azaz csak súroltam, de felestem és eltört a karom.

- Hogy jött mégis ide az acél lemez?

- Merevítőnek azt kaptam. Ha felpofoznék valakit, biztos eltörne az álla.

- Vagy úgy. Miért nem ezzel kezdted?

- Mondtam már, hogy viszket a tenyerem?

- Az elmúlt percben vagy hatszor.

- Hát most mondom hetedszer is. Úgy felpofoznék most valakit.

- Értem én, értem én. Már itt se vagyok.

- Pá, aztán vissza se gyere, míg meg nem tanulod rendesen a szöveged.

- Parancsára!

- Oké! Ennyi! Leállunk. Szedjétek össze magatokat! Timo, te csak ne röhögj! Szedd össze magad! Gwen, mit gondolsz, vehetjük még egyszer?

- Felőlem, de előbb kerítsetek ennek a balféknek egy súgót.

- Bocs, tényleg. Csak úgy néztél rám...

- Mégis hogy?

- Neee! Már megint. Ne vágj ilyen pofákat csak azért, mert téged nem vesz a kamera.

- Okés, de akkor te meg tanuld meg rendesen a szöveged.

- Mi is az?

- "... az évfordulónk... "

- Most lett volna az évfordulónk.

- Igen-igen, én meg erre jövök, hogy... Ne mond hogy...

- ... azért van ez a sok virág.

- Igen. Nem felejted el?

- Nem.

- Készen állunk.

- Remek. Akkor... három, kettő, egy és... felvétel.

- Viszket a tenyerem...

- Az.. évf...

- Most, most meg mi van?

- Bocs, bocsánat, csak megint eszembe jutott, hogy mit csináltál.

- Oké, emberek, leállunk! Szünet. Tíz perc szünet mindenkinek.

- Megint?

- Oké.

- Rendben.

- Büfé?

- Én kávét kérek.

- Melyik lesz a következő jelenet?

- Vajon van még fánk?

- Szerintem átvitték a kettes stúdióba az összeset. Valami rendőrdrámát forgatnak. Sok fánk fogy.

- Bárcsak lenne itt egy szélgép. Megsülök.

- A jelmez már megvan?

- Kint se jobb a helyzet. Harmincöt fokot mutat a hőmérő, de a díszletek közt is legalább huszonnyolc lehet.

- Kínszenvedés ilyen időben forgatni.

- Hogy álltok a kutyával? Sikerült letisztázni az időpontokat?

- Egyetértek. Meghívhatlak egy jeges teára?

- Persze, köszönöm.

- Menjünk.

- Hé! Valaki megszabadítana addig ettől a gipsztől? Hahó, valaki? Valaki?

- Csak nem viszket a tenyered?

- Esküszöm... csak ne futnál el előlem mindig... én...

- Ágyban, párnák közt csak nagy a szájad. Hé! Hé, mi ez?

- A Kertvárosi Háziasszonyok részvét ajándéka. Kérsz még? Mit szól ehhez?

- Csak nem a golfegyesület?

- Ugye milyen jó, hogy ennyi klubnak a tagja vagyok?

- Nagyon. Egy kilencven perces mozit kitesz, míg megtalálom azt, amelyik meg akart gyilkolni.

- Szívesen átvenném a szerepedet.

- Ne, azt... azt ne dobd el! Ne...

MOST KOMOLYAN?

Nagydumás visszatér egy röpke jelenet erejéig.
Hát nem izgalmas? Egy igazi forgatás!
Sokszor elgondolkodom egy-egy szívszorítóbb, farkasszemezős jelenetnél, hogy hányszor nevethették el magukat a színészek. Ti is?

NAGYDUMÁS: Hangtörténetek III.

- Tolvaj, Tolvaj!

- Hallgass! Hess! Menj innen! Ne zavarj!

- Mit művelsz?

- Épp dolgozom.

- De hát csak itt gubbasztasz az eresz alatt egész nap.

- A Legjobb helyen vagyok, de Te, mit keresel itt?

- Apát várom. Elhúzott vacsoráért.

- Hm... akkor nincs mit tenni. Na, mássz ide mellém...

- Jah, amúgy is egész nap csak otthon ülök.

- És... nem fog megázni? Apád. Elég nagy a légnyomás és gyülekeznek a felhők is.

- Áh, gyorsan végez. Siet amúgy is, mert ilyenkor mindent gyorsan elkapkodnak. Hm?

- Mi az?

- Csak látom, hogy már nem is figyelsz rám.

- Most érkezett egy ígéretes kuncsaft. Nézd! A sárga kabátos lányt.

- Amelyik a padon ül?

- Igen, a fülében ott a dugasz, nem hall semmit, ráadásul még könyvet is olvas. Nem figyel. Egyszerűen mögé lopózom és kihúzom a nyitott táskájából azt, ami olyan szépen csillog ide. Látod?

- Igen. Sok sikert!

- Kösz. Ha gondolod... majd téged is megtaníthatlak a zsebtolvajlásra.

- Papám úgyse engedné.

- Ne kell tudnia róla.

- Igaz. Akkor... megígéred?

- Meg. Jó helyen laktok. Szép a kilátás. Szóval úgyis gyakran fogok erre járni.

◊◊◊

- A lényeg, hogy ne szúrjanak ki. Ne guvaszd rájuk a szemed feltűnően, és légy mindig nagyon csendben. Jó, ha van egy lesed, ahonnan megfigyelhetsz. 

- Mint ez most neked.

- Igen. Ha arra tévedne a konkurencia, vésd az eszedbe, azonnal le kell rá csapni. Jól meg kell tépni. Te voltál itt előbb, ez a te vadászterületed.

- Értem... de mi van, ha mondjuk széltében, hosszában kétszer akkora, mint én?

- Akkor életbe lép a B terv. Egyszerűen felveszel egy optimális távolságot, ne állj túl messze, az gyanút kelthet, azt hinné, hogy félsz. Azt sose mutasd ki! Utána meg addig csivitelsz az íratlan etikai szabályokról, amíg szét nem hasad a feje és tovább nem áll.

- És, ha visszakárog?

- Akkor jöhet a C terv. Spuri. Látod, ezért kell az a távolság. Ne érhessen utol.

- Hasznos.

- Naná. Ha már nem zavar senki és tudsz koncentrálni a munkára, először is ki kell választanod egy embert. Persze, ha már ott hever a földön a cucc, csak le csapsz rá és kész, de ha még ott van az embernél, meg kell figyelned  környezetét is. Hányan láthatnak, mekkora a tömeg, könnyen kereket tudsz-e oldani. Első mindig a menekülő útvonal. Főleg az olyanoknak mint például én, akik egyedül dolgoznak. A következő lépés a cél pontos betájolása. Körözhetsz felette egy keveset, de ne túl sokat, csak lefáraszt és a végén még felfigyelnek rád, de ez majd úgyis ki fog alakulni. 

- Papa is szokta mondani, a gyakorlat teszi a mestert.

- Pontosan. Aztán, mikor mögé kerülsz, húzd össze magad, szemek a célon, lábak behajlítva és lecsap...

- Hé!

- Jaj, a papám! Menj gyorsan, mielőtt ideér.

- Akkor, majd máskor folytatom a tanítást.

- Jó, szia!

- Fiam, mit keresett itt már megint az a tolvaj szarka?

- Csak behúzódott az eresz alá.

- Igen? Épp a Mi bejáratunk elé? Hányszor mondjam még, hogy ne barátkozz idegenekkel? Mi van, ha csak a fészket akarja kirabolni? Szólok az összes szomszédnak is, hogy vigyázzanak vele. Te meg, édes fiam, többé nem maradhatsz itthon egyedül. Úgy döntöttem, beadlak a röpdébe. Ideje, hogy te is megtanulj röpülni, mint a többi fecske csemete, hogy el tudj kísérni a munkába és magadnak szerezd meg a napi betevőd is.

FECSKE LES

NAGYDUMÁS: Hangtörténetek II.

 Figyelem! A hangtörténet tartalmaz néhány gyomorforgató elemet. Mindenki csak saját felelősségére olvassa!

- Doki, mondj valami biztosat.

- Már halott.

- Ki lehetett?

- A fekete-fehér csíkos öltözetéből arra tippelek, hogy ő az egyik szökött rab.

- A halál beállta?

- Úgy délután három és négy között, de ez csak egy homályos sacc.

- A halál oka?

- Ezt így nehéz lenne megállapítani, Főnök. A nyaka elroppant a négyes és az ötös csigolya közt és a bal halántékát is jókora ütés érte, de ezek keletkezhettek a halál után is. A mellkast felszakították, ráadásul hiányzik az egyik lába. A lehetséges bemeneti sebet se tudom megvizsgálni. Veszek egy kis szövetmintát azért. Többet meg már csak a csontokból tudok mondani.

- Jól van, Doki, kösz az infót. Hallottátok, keselyűk? Csupaszítsuk le ezt a zebrát, mielőtt ideérnek azok a hiénák, és eleszik tőlünk az ügyet. 

A LAKOMA 

Kérdés:
Meglepett a végén a csavar/fordulat?

NAGYDUMÁS: Hangtörténelem

- S lám, valaki közelg. Messzeségből alakja feldereng, nyomában porfelhőt fú a szél, homlokán veríték, kezéből kard kifordul, páncélja rongy. Ki vagy? Ki küldött? Fújd ki magad, majd felelj!

- Oh, uram, Pheidippidész vagyok. Hírt hoztam, de egy korty bort még előtte innom kell.

- Hős hírnök. Bort neki! Kövess, Septimus szenátor elé vezetlek. Mellette lánya, ó, szép Nitsa úgy ragyog, mintha ő maga lenne Niké, a győzelem istennője. Nagy Septimus, Pheidippidész, a hírnök megérkezett.

- Jöjj ide lábam elé, hírnök, és mondsza, mi hírt hoztál?

- Zephürosz, a Nyugati szél súlyos felhőkkel vonta be az eget. Az ellenség nehéz ágyúi megfeneklettek a mocsárrá vált földben. Tüzérségük ázott bárányokként bújtak egymáshoz, akárcsak fehér zászlót lengettek volna. Waterloo a miénk!

- Mit mondasz, te szegény eltévelyedett? Waterloo? Mely világban játszódott a csata, melyről híred szól? Ez félrebeszél. Hű sztratégoszom, Pitioragosz, tégy valamit! Látod, lányom, Nitsa egész elsápadt. Szerelme, Theodorosz is bevonult katonának.

- Hívatom Kontárológuszt, az orvost.

- Tégy úgy, de várj, maradj még egy percet, a hírnök újra szól.

- Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.

- Huston, baj van. Mégiscsak hozd Kontárológuszt. Ez az ember nem komplett.

- Oh, uram, hisz egész a csatatértől futottam idáig, csupán kis levegő kell a tüdőmnek.

- Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek, azaz a görög népnek.

- Bölcs szenátor, azért ez mégse volt csupán egy lépés. Ha nem is a lépéseket számolom, hanem csak a métereket, az akkor is kétszáz-ötvenezer.

- Septimus szenátor, akkor most kit hívassak? Kontárológuszt vagy az előbb említett Hustont?

- Maga tanulatlan katona. Huston fent van az égben. Túl a felhőkön száll.

- Akkor esetleg Mrs. Hudsont hívjam, oh, nagy Septimus szenátor?

- Egy kis tea valóban jól esne most nekem.

- Apám, Mrs. Hudson nincs a palotában. Udvari magándetektívünk, Szerloksz Holmesz fivéred, Eszenukusz halálát deríti épp fel, s a nyomokat követve egészen a britonok lakta hatalmas szigetig utazott, őt követte Watsonosz doktorosz is és Mrs. Hudson.

- Minő rémes helyzet! Le kell mondanunk az ötórai teáról. Pitioragosz, a hírnököt vitesd a fogdába, és holnap virradatkor, ha meglátod Héliosz szekerét feltűnni az égen, végeztesd ki! Ellenben, ha fellegek gyűlnek palotám fölé, akkor engedtesd szabadon!

- Apám, kérlek, kíméld őt meg! Had beszéljen! Amit mond oly vicces, szerelmem hiánya fátyolként telepszik rám, a hírnök szavai üde szellőként lengetik meg súlyos fátylamat, s végre friss levegőhöz jutok. A sok kétség közt ez gyógyír számomra.

- No, akkor beszélj egyetlen leányom kívánságára!

- Miről is? Oh, igen, a Parthenio-hegyen átkelvén, midőn Athén felé futottam, egy férfi lépett mellém. Maga volt az Pán...

- A sípos?

- Nem.

- Péter?

- Nem, az isten. Ő segítette csapatainkat páni félelmet küldve a perzsák felé...

- Azt mondod tehát, Pán isten egy halandó férfi képében jelent meg előtted? 

- Csak egy korty bort előtte, és felelek.

- Oh, apám, nézze csak! Eddig oly piros arca hirtelen elfehéredett. Sztratégosz, sztratégosz, gyorsan az orvosért!

- Ennek már kampec.

- De apám? Nem illendő ez a beszéd hozzád, a nagy Septimus szenátorhoz.

- Az erő legyen veletek. Győztünk!

- ... ezek voltak utolsó szavai.

- Mi történt itt? Amint hallottam, hogy hírnök érkezett, azonnal kikászálódtam a kádból, rendbe szedtem öltözékem, összeszedtem írófelszerelésem és ide siettem.

- Elkéstél, Hérodotosz. Meghalt.

- Mondott előtte valamit?

- Egynek se volt sok értelmes.

- Nem derült ki, hogy mi hírt bíztak rá?

- Egyszer se említett vereséget, és fegyverzetéből ítélve Miltiádész seregéből való.

- Írhatom hát, hogy győztünk, szenátor?

- Írd. Ha tévednénk, a történelem majd úgyis kijavítja.

- "Athénba a hírnök kifulladva érkezett. Csupán ennyit mondott: Νενικήκαμεν! majd holtan esett össze."

- Tökéletes, Hérodotosz, nem hiába vagy te minden idők legjobb történetírója.

- Na, de szenátor, ne hízelegjen!

- No jó, bölcs Hérodotosz, most már elmehetsz. Feredő vized talán még nem hűlt ki teljesen. Pitioragosz, menj, keríts három fekete szolgálólányt, és hozass velük meleg vizet Hérodotosz fürdőjéhez!

- Köszönöm, uram.

- Ajtónállók, igen, maguk ketten rendíthetetlen őrei palotám nagytermének, jöjjetek és vigyétek Tifuszhoz, a preparátorhoz a hírnök testét. Ő még hasznát tudja venni. Egy monumentális művön munkálkodik épp.

- Igenis!

- Mind elment, apám.

- Ismét nyugalom, béke, nem zavar senki. Drága lányom, Nitsa, most, hogy ismét kettesben maradtunk - végre -, mutasd mid van!

- Előbb te, apám!

- Két pár, négyes és hatos.

- Egy hetes drillem és egy kettes párom. Papa, úgy látom, ez egy gyönyörű flöss. Én győztem.

A FUTÁR

 Feladat /egy kis történelem/:
Eredetileg melyik csata győzelmi hírének átadásával bízták meg Pheidippidészt?

NAGYDUMÁS: Hangtörténetek I.

- Ezt vegyem kihívásnak?

- Elnézést, mit?

- Hogy már percek óta a bordáim közt tartja a könyökét. Azt feltételezem, ezzel az önuralmamat akarja teszteli.

- Még hogy én? Maga áll a lábamon.

- Én? Kérem, én két lábbal állok a padlón.

- Öhm… bocsánat, azt hiszem én álltam a lábán.

- Valóban?

- Nem, hallotta? Most vallotta be… akkor, ha kérhetem, kimászna végre az oldalamból?

- Azért nem kéne ilyen hangon…

- Ne vitatkozzanak már! Fogy az oxigén.

- Van itt egy orvos?

- Oh, Uram, mi jöhet még? Miért? Valaki rosszul lett?

- Nem-nem, csak eszembe jutott, hogy ilyen helyzetekben mindig szokott lenni orvos a közelben.

- Mégis milyen helyzetekben? Honnan veszi ezt?

- A TV-ből. Legalább egy ápolónő mindig akad, ha sok ember kerül szorult helyzetbe.

- Én asszem klausztofóbiás leszek, ha tíz percen belül nem szívhatok friss levegőt.

- Nekem arachnofóbiám van.

- Bácsi, mi az ajaknofóbija?

- Ne selypíts már, Zsuzska!

- Ugyan, az arachnofóbia egy görög kifejezés. Az arachne, azaz pók és a phobos, vagyis félelem szavak összeillesztéséből keletkezett. Magyarul pókiszonyt jelent. Ez egy fóbia…

- Hallja, ha orvos nincs is, egy doktorunk azért akad.

- Ne gúnyolódjon!

- Bocs, csak unatkozom. Nem játszunk valamit? Szólánc?

- Éjn benne vajok. Mama, te is?

- Csak, ha nem selypítesz.

- Akkor kezdem. Aki akar, becsatlakozhat. Első szó legyen az ember.

- Nem értik, hogy fogy az oxigén?!

- Please…

- Hallják, van egy külföldink is.

- Du jú vánt to pléj vit ász?

- Sorry?

- Sajnos süket.

- Jóka.

- Jóka? Talán Jókai, de ez most hogy jön ide? A következő szónak R-rel kell kezdődnie, kisasszony.

- Mondom. J… jr… khs… r… r… róka.

- Zsuzska, mond még egyszer?

- Miéjt?

- Ah, olyan szépen mondtad ki az r betűt.

- Tényleg, Zsuzsika, nem hallottam mit mondtál. Hadd hallja mindenki, hogy tudják folytatni a játékot.

- R-róka.

- Lebuktál. Ezek után többé már nem selypíthetsz?

- Tényleg? Kár.

- Oh, köszönöm. Én képtelen voltam rávenni, hogy leszokjon róla. Szerintem már csak miattam csinálta.

- Akasztófa.

- Jaj, ne közvetítsen már olyan negatív gondolatokat.

- Nem tesz semmit. András. És a kedves anyukát hogy hívják?

- Örvendek. Kriszta.

- Igaz. Meg fogunk fulladni mind. Nem kell ide akasztófa.

- Meghívhatom majd egy kávéra?

- Öhm… igen.

- Ha nem hagyja abba, én esküszöm lepuffantom.

- Arany.

- Na, látja? Így kéne játszani. Nyakék.

- Kámfor.

- Retesz.

- Mindenkinek a szökés jár a fejében?

- Mi más járhatna?

- Én azon gondolkodom, hogy az unokám vajon mennyire fog kétségbeesni, hogy merre lehetek. Ah, szegénykém.

- Szám.

- Menetidő.

- Őskor.

- Rettenetes.

- Sír.

-  Sír?

- Valaki sír? Jaj, nem kell mindjárt pityeregni. Nincs vész. Kijutunk. Ígérem.

- Én nem pityergek, csak… nagyon poros itt minden.

- Oh, valóban.

- Én mintha hallottam volna valamit. Kaparászást.

- Jönnek a patkányok!

- Hagyja már abba, itt nincsenek patkányok!

- Nem kell azért kiabálni, fogy az oxigén.

- András, hagyja csak. Ne kezdjen vitatkozni.

- Rendben, drága Kriszta.

- Lehetne András az új papám?

- Jaj, Zsuzska, hallgass már!

- Hallják a gyereket? Hát nem aranyos?

- Én csak a kaparászást hallom.

- Mi lesz a játékkal, nem folytatjuk?

- De-de, hol is maradt abba?

- Éhn… mondt-tam, hogy síír.

- Ah, igen, már emlékszem, akkor… Rettenetes.

- Az már volt.

- Rejtély.

- Na, ne szívasson.

- Akkor Rejtélyes.

- Én már hangokat is hallok.

- Na, ne mondja?

- Kintről, maga ökör.

- Szerintem is vannak kint.

- Hé! Minden rendben odabent?

- Igen! Jól vagyunk! Ki tudnak szabadítani minket?

- Igyekszünk. Kérem, kapaszkodjanak. Megemeljük, aztán szétfeszítjük az ajtókat.

- Úristen, meg fogunk halni. Lezuhanunk.

- Direkt akarja mindenkire ráhozni a frászt?

- Áááá, már emelkedik is. Segítség!

- Fogják be a száját!

- Minden rendben odalent?

- Igen-igen, csak egy kis pánik.

- Segítség!

- Esküszöm, ha nem fogja be, én lepuffantom.

- JézusKriztusSzentMária, fegyver van nála!
- Oh, my God!
- Ráadásul hangtompítós...

- Sárga.

- Alabástrom.

- Minden rendben odalent?

- Ha bármelyikük is megnyikkan… minden rendben.

- M-mel valaki egy szót?

- Atya ég! Lelőtte.

- Zsuzska! Zsuzska! Ugye nem láttál semmit?

- Anyu, anyu nem hallok semmit. Miért takarod le a szemem? Mi volt az a bumm?

- András, kérem, segíten… András, jól van?

- Sa-sajnálom, én csak… én nem bírom a vért. Azt hiszem, el fogok ájuln…
- András!
- Anyu, anyu, mi történt?  Miért nem nézhetek oda?

- Mindenki, kuss!

- Mi folyik oda lent? Hahó! Mi történt?

- Soha többé nem fogok szóláncozni.

- Hülye egy játék amúgy is.

- Nem igaz. Fejlesztheti a szókincset.

- Megszólalt a nyelvészdoktor.

- Ne gúnyolódjon!

- Mit nem értenek abból, hogy KUSS?

- De hisz… már nincs is töltény a fegyverében.

- Hogy mi?

- Úristen, ráfogta a fegyvert.

- Nem kell kommentálni, mind látjuk.

- Le fogja lőni…

- Magácska csak nem valami tévés közvetítő?

- Mondtam, hogy nincs több muníciója. Nézzen már rá. Tár sincs benne.

- Hogy az a…

- Oh, az én unokám nagyon okos, mindig mondta, mamóka, meg kell tudnod védeni magad. Ez csak egy sima M1911-es Colt. Elég ismert... semmiség volt...

- A néni vette ki?

- Igen, amíg nem figyelt.

- Én… én érzem, eljött a vég. Nincs több oxigén, és ez a sok vér…

- Áúúú…

- Most meg mit művel?

- Hatástalanítom a támadót.

- Ne, ilyen kis helyen veszélyes bottal hadonászni.

- Itt… meghalt egy ember…

- Jó reggelt!

- Ez meghalt!

- Ne ordibáljon már! 

- Akkor most mindenki álljon hátrébb, felfeszítjük az ajtót.

- Hova? Hova álljunk hátrébb?

- Két perce még talán, de most? Már három ember hever a padlón.

- Készen állnak?

- Igen!

- Ouh, ez rémesen csikorog.

- Nincs semmi baj, kérem, ne ijedjenek meg…

- Arról már lecsúszott.

- … jöjjön ki mindenki lassan, egyesééé.. E-e-eez meg? Mi? Mi történt? Valaki gyorsan a mentőket és a rendőrséget!

- Friss levegő...
- Soha többé nem liftezek.
- Mi se.

 LIFTREKLÁM

Feladat:
Legkevesebb hány ember volt a liftben?
/A helyes megfejtők közt kisorsolok egy két és fél éves platánfa levelet és három cirmos cica bajuszszálat.