NAGYDUMÁS: Hangtörténelem

- S lám, valaki közelg. Messzeségből alakja feldereng, nyomában porfelhőt fú a szél, homlokán veríték, kezéből kard kifordul, páncélja rongy. Ki vagy? Ki küldött? Fújd ki magad, majd felelj!

- Oh, uram, Pheidippidész vagyok. Hírt hoztam, de egy korty bort még előtte innom kell.

- Hős hírnök. Bort neki! Kövess, Septimus szenátor elé vezetlek. Mellette lánya, ó, szép Nitsa úgy ragyog, mintha ő maga lenne Niké, a győzelem istennője. Nagy Septimus, Pheidippidész, a hírnök megérkezett.

- Jöjj ide lábam elé, hírnök, és mondsza, mi hírt hoztál?

- Zephürosz, a Nyugati szél súlyos felhőkkel vonta be az eget. Az ellenség nehéz ágyúi megfeneklettek a mocsárrá vált földben. Tüzérségük ázott bárányokként bújtak egymáshoz, akárcsak fehér zászlót lengettek volna. Waterloo a miénk!

- Mit mondasz, te szegény eltévelyedett? Waterloo? Mely világban játszódott a csata, melyről híred szól? Ez félrebeszél. Hű sztratégoszom, Pitioragosz, tégy valamit! Látod, lányom, Nitsa egész elsápadt. Szerelme, Theodorosz is bevonult katonának.

- Hívatom Kontárológuszt, az orvost.

- Tégy úgy, de várj, maradj még egy percet, a hírnök újra szól.

- Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.

- Huston, baj van. Mégiscsak hozd Kontárológuszt. Ez az ember nem komplett.

- Oh, uram, hisz egész a csatatértől futottam idáig, csupán kis levegő kell a tüdőmnek.

- Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek, azaz a görög népnek.

- Bölcs szenátor, azért ez mégse volt csupán egy lépés. Ha nem is a lépéseket számolom, hanem csak a métereket, az akkor is kétszáz-ötvenezer.

- Septimus szenátor, akkor most kit hívassak? Kontárológuszt vagy az előbb említett Hustont?

- Maga tanulatlan katona. Huston fent van az égben. Túl a felhőkön száll.

- Akkor esetleg Mrs. Hudsont hívjam, oh, nagy Septimus szenátor?

- Egy kis tea valóban jól esne most nekem.

- Apám, Mrs. Hudson nincs a palotában. Udvari magándetektívünk, Szerloksz Holmesz fivéred, Eszenukusz halálát deríti épp fel, s a nyomokat követve egészen a britonok lakta hatalmas szigetig utazott, őt követte Watsonosz doktorosz is és Mrs. Hudson.

- Minő rémes helyzet! Le kell mondanunk az ötórai teáról. Pitioragosz, a hírnököt vitesd a fogdába, és holnap virradatkor, ha meglátod Héliosz szekerét feltűnni az égen, végeztesd ki! Ellenben, ha fellegek gyűlnek palotám fölé, akkor engedtesd szabadon!

- Apám, kérlek, kíméld őt meg! Had beszéljen! Amit mond oly vicces, szerelmem hiánya fátyolként telepszik rám, a hírnök szavai üde szellőként lengetik meg súlyos fátylamat, s végre friss levegőhöz jutok. A sok kétség közt ez gyógyír számomra.

- No, akkor beszélj egyetlen leányom kívánságára!

- Miről is? Oh, igen, a Parthenio-hegyen átkelvén, midőn Athén felé futottam, egy férfi lépett mellém. Maga volt az Pán...

- A sípos?

- Nem.

- Péter?

- Nem, az isten. Ő segítette csapatainkat páni félelmet küldve a perzsák felé...

- Azt mondod tehát, Pán isten egy halandó férfi képében jelent meg előtted? 

- Csak egy korty bort előtte, és felelek.

- Oh, apám, nézze csak! Eddig oly piros arca hirtelen elfehéredett. Sztratégosz, sztratégosz, gyorsan az orvosért!

- Ennek már kampec.

- De apám? Nem illendő ez a beszéd hozzád, a nagy Septimus szenátorhoz.

- Az erő legyen veletek. Győztünk!

- ... ezek voltak utolsó szavai.

- Mi történt itt? Amint hallottam, hogy hírnök érkezett, azonnal kikászálódtam a kádból, rendbe szedtem öltözékem, összeszedtem írófelszerelésem és ide siettem.

- Elkéstél, Hérodotosz. Meghalt.

- Mondott előtte valamit?

- Egynek se volt sok értelmes.

- Nem derült ki, hogy mi hírt bíztak rá?

- Egyszer se említett vereséget, és fegyverzetéből ítélve Miltiádész seregéből való.

- Írhatom hát, hogy győztünk, szenátor?

- Írd. Ha tévednénk, a történelem majd úgyis kijavítja.

- "Athénba a hírnök kifulladva érkezett. Csupán ennyit mondott: Νενικήκαμεν! majd holtan esett össze."

- Tökéletes, Hérodotosz, nem hiába vagy te minden idők legjobb történetírója.

- Na, de szenátor, ne hízelegjen!

- No jó, bölcs Hérodotosz, most már elmehetsz. Feredő vized talán még nem hűlt ki teljesen. Pitioragosz, menj, keríts három fekete szolgálólányt, és hozass velük meleg vizet Hérodotosz fürdőjéhez!

- Köszönöm, uram.

- Ajtónállók, igen, maguk ketten rendíthetetlen őrei palotám nagytermének, jöjjetek és vigyétek Tifuszhoz, a preparátorhoz a hírnök testét. Ő még hasznát tudja venni. Egy monumentális művön munkálkodik épp.

- Igenis!

- Mind elment, apám.

- Ismét nyugalom, béke, nem zavar senki. Drága lányom, Nitsa, most, hogy ismét kettesben maradtunk - végre -, mutasd mid van!

- Előbb te, apám!

- Két pár, négyes és hatos.

- Egy hetes drillem és egy kettes párom. Papa, úgy látom, ez egy gyönyörű flöss. Én győztem.

A FUTÁR

 Feladat /egy kis történelem/:
Eredetileg melyik csata győzelmi hírének átadásával bízták meg Pheidippidészt?