NAGYDUMÁS: Hangtörténetek I.

- Ezt vegyem kihívásnak?

- Elnézést, mit?

- Hogy már percek óta a bordáim közt tartja a könyökét. Azt feltételezem, ezzel az önuralmamat akarja teszteli.

- Még hogy én? Maga áll a lábamon.

- Én? Kérem, én két lábbal állok a padlón.

- Öhm… bocsánat, azt hiszem én álltam a lábán.

- Valóban?

- Nem, hallotta? Most vallotta be… akkor, ha kérhetem, kimászna végre az oldalamból?

- Azért nem kéne ilyen hangon…

- Ne vitatkozzanak már! Fogy az oxigén.

- Van itt egy orvos?

- Oh, Uram, mi jöhet még? Miért? Valaki rosszul lett?

- Nem-nem, csak eszembe jutott, hogy ilyen helyzetekben mindig szokott lenni orvos a közelben.

- Mégis milyen helyzetekben? Honnan veszi ezt?

- A TV-ből. Legalább egy ápolónő mindig akad, ha sok ember kerül szorult helyzetbe.

- Én asszem klausztofóbiás leszek, ha tíz percen belül nem szívhatok friss levegőt.

- Nekem arachnofóbiám van.

- Bácsi, mi az ajaknofóbija?

- Ne selypíts már, Zsuzska!

- Ugyan, az arachnofóbia egy görög kifejezés. Az arachne, azaz pók és a phobos, vagyis félelem szavak összeillesztéséből keletkezett. Magyarul pókiszonyt jelent. Ez egy fóbia…

- Hallja, ha orvos nincs is, egy doktorunk azért akad.

- Ne gúnyolódjon!

- Bocs, csak unatkozom. Nem játszunk valamit? Szólánc?

- Éjn benne vajok. Mama, te is?

- Csak, ha nem selypítesz.

- Akkor kezdem. Aki akar, becsatlakozhat. Első szó legyen az ember.

- Nem értik, hogy fogy az oxigén?!

- Please…

- Hallják, van egy külföldink is.

- Du jú vánt to pléj vit ász?

- Sorry?

- Sajnos süket.

- Jóka.

- Jóka? Talán Jókai, de ez most hogy jön ide? A következő szónak R-rel kell kezdődnie, kisasszony.

- Mondom. J… jr… khs… r… r… róka.

- Zsuzska, mond még egyszer?

- Miéjt?

- Ah, olyan szépen mondtad ki az r betűt.

- Tényleg, Zsuzsika, nem hallottam mit mondtál. Hadd hallja mindenki, hogy tudják folytatni a játékot.

- R-róka.

- Lebuktál. Ezek után többé már nem selypíthetsz?

- Tényleg? Kár.

- Oh, köszönöm. Én képtelen voltam rávenni, hogy leszokjon róla. Szerintem már csak miattam csinálta.

- Akasztófa.

- Jaj, ne közvetítsen már olyan negatív gondolatokat.

- Nem tesz semmit. András. És a kedves anyukát hogy hívják?

- Örvendek. Kriszta.

- Igaz. Meg fogunk fulladni mind. Nem kell ide akasztófa.

- Meghívhatom majd egy kávéra?

- Öhm… igen.

- Ha nem hagyja abba, én esküszöm lepuffantom.

- Arany.

- Na, látja? Így kéne játszani. Nyakék.

- Kámfor.

- Retesz.

- Mindenkinek a szökés jár a fejében?

- Mi más járhatna?

- Én azon gondolkodom, hogy az unokám vajon mennyire fog kétségbeesni, hogy merre lehetek. Ah, szegénykém.

- Szám.

- Menetidő.

- Őskor.

- Rettenetes.

- Sír.

-  Sír?

- Valaki sír? Jaj, nem kell mindjárt pityeregni. Nincs vész. Kijutunk. Ígérem.

- Én nem pityergek, csak… nagyon poros itt minden.

- Oh, valóban.

- Én mintha hallottam volna valamit. Kaparászást.

- Jönnek a patkányok!

- Hagyja már abba, itt nincsenek patkányok!

- Nem kell azért kiabálni, fogy az oxigén.

- András, hagyja csak. Ne kezdjen vitatkozni.

- Rendben, drága Kriszta.

- Lehetne András az új papám?

- Jaj, Zsuzska, hallgass már!

- Hallják a gyereket? Hát nem aranyos?

- Én csak a kaparászást hallom.

- Mi lesz a játékkal, nem folytatjuk?

- De-de, hol is maradt abba?

- Éhn… mondt-tam, hogy síír.

- Ah, igen, már emlékszem, akkor… Rettenetes.

- Az már volt.

- Rejtély.

- Na, ne szívasson.

- Akkor Rejtélyes.

- Én már hangokat is hallok.

- Na, ne mondja?

- Kintről, maga ökör.

- Szerintem is vannak kint.

- Hé! Minden rendben odabent?

- Igen! Jól vagyunk! Ki tudnak szabadítani minket?

- Igyekszünk. Kérem, kapaszkodjanak. Megemeljük, aztán szétfeszítjük az ajtókat.

- Úristen, meg fogunk halni. Lezuhanunk.

- Direkt akarja mindenkire ráhozni a frászt?

- Áááá, már emelkedik is. Segítség!

- Fogják be a száját!

- Minden rendben odalent?

- Igen-igen, csak egy kis pánik.

- Segítség!

- Esküszöm, ha nem fogja be, én lepuffantom.

- JézusKriztusSzentMária, fegyver van nála!
- Oh, my God!
- Ráadásul hangtompítós...

- Sárga.

- Alabástrom.

- Minden rendben odalent?

- Ha bármelyikük is megnyikkan… minden rendben.

- M-mel valaki egy szót?

- Atya ég! Lelőtte.

- Zsuzska! Zsuzska! Ugye nem láttál semmit?

- Anyu, anyu nem hallok semmit. Miért takarod le a szemem? Mi volt az a bumm?

- András, kérem, segíten… András, jól van?

- Sa-sajnálom, én csak… én nem bírom a vért. Azt hiszem, el fogok ájuln…
- András!
- Anyu, anyu, mi történt?  Miért nem nézhetek oda?

- Mindenki, kuss!

- Mi folyik oda lent? Hahó! Mi történt?

- Soha többé nem fogok szóláncozni.

- Hülye egy játék amúgy is.

- Nem igaz. Fejlesztheti a szókincset.

- Megszólalt a nyelvészdoktor.

- Ne gúnyolódjon!

- Mit nem értenek abból, hogy KUSS?

- De hisz… már nincs is töltény a fegyverében.

- Hogy mi?

- Úristen, ráfogta a fegyvert.

- Nem kell kommentálni, mind látjuk.

- Le fogja lőni…

- Magácska csak nem valami tévés közvetítő?

- Mondtam, hogy nincs több muníciója. Nézzen már rá. Tár sincs benne.

- Hogy az a…

- Oh, az én unokám nagyon okos, mindig mondta, mamóka, meg kell tudnod védeni magad. Ez csak egy sima M1911-es Colt. Elég ismert... semmiség volt...

- A néni vette ki?

- Igen, amíg nem figyelt.

- Én… én érzem, eljött a vég. Nincs több oxigén, és ez a sok vér…

- Áúúú…

- Most meg mit művel?

- Hatástalanítom a támadót.

- Ne, ilyen kis helyen veszélyes bottal hadonászni.

- Itt… meghalt egy ember…

- Jó reggelt!

- Ez meghalt!

- Ne ordibáljon már! 

- Akkor most mindenki álljon hátrébb, felfeszítjük az ajtót.

- Hova? Hova álljunk hátrébb?

- Két perce még talán, de most? Már három ember hever a padlón.

- Készen állnak?

- Igen!

- Ouh, ez rémesen csikorog.

- Nincs semmi baj, kérem, ne ijedjenek meg…

- Arról már lecsúszott.

- … jöjjön ki mindenki lassan, egyesééé.. E-e-eez meg? Mi? Mi történt? Valaki gyorsan a mentőket és a rendőrséget!

- Friss levegő...
- Soha többé nem liftezek.
- Mi se.

 LIFTREKLÁM

Feladat:
Legkevesebb hány ember volt a liftben?
/A helyes megfejtők közt kisorsolok egy két és fél éves platánfa levelet és három cirmos cica bajuszszálat.