- Tolvaj, Tolvaj!
- Hallgass! Hess! Menj innen! Ne zavarj!
- Mit művelsz?
- Épp dolgozom.
- De hát csak itt gubbasztasz az eresz alatt egész nap.
- A Legjobb helyen vagyok, de Te, mit keresel itt?
- Apát várom. Elhúzott vacsoráért.
- Hm... akkor nincs mit tenni. Na, mássz ide mellém...
- Jah, amúgy is egész nap csak otthon ülök.
- És... nem fog megázni? Apád. Elég nagy a légnyomás és gyülekeznek a felhők is.
- Áh, gyorsan végez. Siet amúgy is, mert ilyenkor mindent gyorsan elkapkodnak. Hm?
- Mi az?
- Csak látom, hogy már nem is figyelsz rám.
- Most érkezett egy ígéretes kuncsaft. Nézd! A sárga kabátos lányt.
- Amelyik a padon ül?
- Igen, a fülében ott a dugasz, nem hall semmit, ráadásul még könyvet is olvas. Nem figyel. Egyszerűen mögé lopózom és kihúzom a nyitott táskájából azt, ami olyan szépen csillog ide. Látod?
- Igen. Sok sikert!
- Kösz. Ha gondolod... majd téged is megtaníthatlak a zsebtolvajlásra.
- Papám úgyse engedné.
- Ne kell tudnia róla.
- Igaz. Akkor... megígéred?
- Meg. Jó helyen laktok. Szép a kilátás. Szóval úgyis gyakran fogok erre járni.
◊◊◊
- A lényeg, hogy ne szúrjanak ki. Ne guvaszd rájuk a szemed feltűnően, és légy mindig nagyon csendben. Jó, ha van egy lesed, ahonnan megfigyelhetsz.
- Mint ez most neked.
- Igen. Ha arra tévedne a konkurencia, vésd az eszedbe, azonnal le kell rá csapni. Jól meg kell tépni. Te voltál itt előbb, ez a te vadászterületed.
- Értem... de mi van, ha mondjuk széltében, hosszában kétszer akkora, mint én?
- Akkor életbe lép a B terv. Egyszerűen felveszel egy optimális távolságot, ne állj túl messze, az gyanút kelthet, azt hinné, hogy félsz. Azt sose mutasd ki! Utána meg addig csivitelsz az íratlan etikai szabályokról, amíg szét nem hasad a feje és tovább nem áll.
- És, ha visszakárog?
- Akkor jöhet a C terv. Spuri. Látod, ezért kell az a távolság. Ne érhessen utol.
- Hasznos.
- Naná. Ha már nem zavar senki és tudsz koncentrálni a munkára, először is ki kell választanod egy embert. Persze, ha már ott hever a földön a cucc, csak le csapsz rá és kész, de ha még ott van az embernél, meg kell figyelned környezetét is. Hányan láthatnak, mekkora a tömeg, könnyen kereket tudsz-e oldani. Első mindig a menekülő útvonal. Főleg az olyanoknak mint például én, akik egyedül dolgoznak. A következő lépés a cél pontos betájolása. Körözhetsz felette egy keveset, de ne túl sokat, csak lefáraszt és a végén még felfigyelnek rád, de ez majd úgyis ki fog alakulni.
- Papa is szokta mondani, a gyakorlat teszi a mestert.
- Pontosan. Aztán, mikor mögé kerülsz, húzd össze magad, szemek a célon, lábak behajlítva és lecsap...
- Hé!
- Jaj, a papám! Menj gyorsan, mielőtt ideér.
- Akkor, majd máskor folytatom a tanítást.
- Jó, szia!
- Fiam, mit keresett itt már megint az a tolvaj szarka?
- Csak behúzódott az eresz alá.
- Igen? Épp a Mi bejáratunk elé? Hányszor mondjam még, hogy ne barátkozz idegenekkel? Mi van, ha csak a fészket akarja kirabolni? Szólok az összes szomszédnak is, hogy vigyázzanak vele. Te meg, édes fiam, többé nem maradhatsz itthon egyedül. Úgy döntöttem, beadlak a röpdébe. Ideje, hogy te is megtanulj röpülni, mint a többi fecske csemete, hogy el tudj kísérni a munkába és magadnak szerezd meg a napi betevőd is.
FECSKE LES
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése