PETTYESKÉPŰ: A létezés bizonyítéka

Harvey egyre erősebben markolta a kormányt, s állkapcsán meg-megrándult egy izom, ahogy összeszorította fogait.  Mellette ott ült Penelope, s hiába üvöltött az autórádió, ő mit sem törődve a zajjal beszélt hozzá.

- Harvey, drágám, elmúltál harminc éves! Ideje lenne, hogy elengedj engem. Légy végre férfi, és ne egy képzelt barátnővel töltsd minden idődet. Én szeretlek, Harvey, de azt akarom, hogy boldog légy, és ezt csak egy hús vér nő oldalán teheted meg - hangja természetfeletti volta miatt könnyedén felülkerekedett a zenebonán, mintha egyenesen a férfi fejében szólalt volna meg.

- Penelope - Harvey szinte könyörögve ejtette ki a nő nevét. -, te nem az én képzelt barátnőm vagy.

-Talán nem vagyok elég szép, hogy beismerd?

Penelope éles hangjára muszáj volt a fékre taposnia, hogy szembe nézhessen vele. A gyermekien ártatlan arc, a hatalmas zöld szemek, a szőke haj, a könnyű hálóing, ami nem sokat hagyott a képzeletre és porcelán fehér bőr együtt igazi földöntúli szépséget kölcsönöztek Penelopenak. Harvey hosszan nézte őt, de nem felelt, helyette lőkotorta a pedálok közé gurult üveget és meghúzta, mielőtt a gázra lépett volna. Kialvatlan szemei előtt össze-összemosódtak a részletek. Még szerencse, hogy aznap éjjel senki se járt az úton.

Félórányi autóút állt már mögöttük, mire megpillantották a Gastron Farm cégtábláját és elérték a leágazást. Harvey már jó pár kilométerrel korábban elnémította a rádiót, és a kanyar után a fényszórókat is lekapcsolta.

- Oh, drágám, csak nem egy utolsó hancúrozásra vágysz? - búgta Penelope a férfi nyakát cirógatva. 

- Most hagyj! - mordult fel Harvey, majd leállította a motort. A csomagtartóból egy ásót vett elő, és feltűrte az ingujját, mielőtt nekikezdett volna a nagy munkának. 

Három órával később a gödör alján végre csontokra lelt.Gyorsan kiitta még, ami az üveg alján maradt.

- Látod ezeket? - szólt a kíváncsian figyelő nőnek. - Ezek Penelope Henson csontjai. A te csontjaid. Ez a bizonyíték, hogy nem én találtalak ki. Ember voltál, én meg egy nyomorult médium, akiről nem vagy képes leszállni. Biztos Pete Wright, a stricid is ezért ölt meg.

Penelope meredten bámulta a csontokat, s hirtelen az összes emléke visszatért.

- A nyomorult! - sziszegte, majd egy pillanat alatt eltűnt.

- Szegény Pete... nemsokára ő is megbizonyosodhat a létezésedről - horkantott fel Harvey és elkezdte betemetni a gödröt.

A LÉTEZÉS BIZONYÍTÉKA

Meg kell vallanom, ez egy nagyon nehezen megragadható cím volt számomra így, ebben a háromszázas közegben. Azért remélem, sikerült valami kereket és hozzá illőt alkotnom, ami elnyeri a tetszéseteket :)
Oh, és ez a blog 150. bejegyzése :3

NYÁPLIC: Könyveim book tag

1. A legrégebbi könyv a gyűjteményedben

 Itt most kétféle válasz is érkezhet. A legelső könyv, amit saját (zseb)pénzből vettem, vagy a legrégebbi kiadású, ami megtalálható a magam gyerekkönyvtárában, amit megörököltem a szüleimtől? Végül az is-is-t választatottam a helyett, hogy kapásból 3 könyvet is felsoroljak.

Dr. Rohracher Hubert: Karakterológia (1942)
A karakterológia iránt mind szélesebb körű érdeklődés nyilvánul meg s általános panasz, hogy nélkülözünk ebben a tudományágban magyarnyelvű szakkönyvet. Megjelent ugyan néhány népszerűsítő, inkább részletkérdéssel foglalkozó munka, ezek azonban a komolyabb igényeket nem elégítik ki. Amikor Rohracher könyvének magyar fordítására vállalkoztam, az a meggyőződés vezetett, hogy ez a munka különösen alkalmas arra, hogy a különféle rendszerek, típustanok, módszerek és problémák nagy sokaságába bevezesse az érdeklődőt. Ennek az alig két évtizedes új tudománynak (túlnyomóan német) irodalma rendkívül gazdag s hazai irodalmunkban oly sok hivatkozás történik reá, hogy a leggyakrabban idézett szerzők, szakkifejezések, irányok ismerete híján a karakterológiai tárgyú munkákat megérteni szinte nem is lehet. Rohracher könyve rövid áttekintést és tájékoztatást nyújt mindarról, ami nélkülözhetetlen a karakterológia tanulmányozásához. Bár szerzőnek az a törekvése, hogy a művelt nagyközönség igényeit is szolgálja, mégsem tér el a szigorúan tudományos tárgyalástól s kerüli a mai divatos karakterológiai könyvek népszerűsítő irányát. Munkájában Kretschmer típustana nagyobb teret kapott, mert módszerében ez a legjobban kidolgozott karakterológiai rendszer, s így a bevezetés számára is ez a legalkalmasabb és legtanulságosabb. 

Még jó két éve vettem antikvár.hu-ról, amikor etika/filozófia óra keretében Kretchmer típustanáról tanultunk. Azonnal felkeltette az érdeklődésemet, és mivel épp szerencsekerék volt az oldalon, így még sikerült is meggyőznöm anyukám, hogy vegye meg, az amúgy, teljes áron 15 000 Ft-ba kerülő könyvet. Még 50%-os akcióval sem volt olyan olcsó! Rendkívül érdekes és viszonylag könnyen megérthető módon ír a különböző karaktertípusokról, elmebetegségekről és hasonlókról. Ennek segítségével készítettem előadást a cirkuláris elmezavarról, avagy a mániás-depressziósokról, és nem utolsó sorban, ez a könyv indított közvetetten a Karácsonyi lidércnyomás megírására, amit most már inkább eltitkolnék, de akkor is az volt az első horror próbálkozásom xD

2. A legújabb könyv a gyűjteményedben

Andreas Eschbach: Hajszőnyegszövők

A távoli jövőben, egy még távolibb bolygón… A hajszőnyegszövők időtlen idők óta gyártják szőnyegeiket a császárnak – feleségeik és lányaik hajából. Egy ilyen szőnyeg elkészítése egy egész élet munkája, ellenértékéből a család újabb nemzedékének jóléte biztosított.

Egy nap aztán űrhajó érkezik, felderítőkkel a fedélzetén, és a bolygólakóknak szembesülniük kell a ténnyel, hogy a birodalom megfeledkezett róluk. Vajon szükség van még egyáltalán a munkájukra? És ha nem, az talán egyet jelenthet a birodalom végével?

Talán páran emlékeznek még/már a Puha haj című történetemre, melyre nagyon büszke voltam a képzelt egyedisége miatt, aztán megláttam ezt a könyvet, és nem akartam hinni a szememnek. Hajszőnyegszövők... azonnal tudtam, ez valami jel és megvettem a könyvet. Nem bántam meg! Nagyon különleges.

3. Egy olcsó könyv

Iva Hercíková: Öt lány a sarkamban (12.- Ft)

A könyvben felvillan a mai serdülő lányok néhány jellemző problémája, az igazi barátság kérdése, a diákszerelem, apró intrikák, árulások, irigykedések, a felnőttek világához való viszony, a túlságosan elfoglalt szülők gyermekének magányossága. A romantikára hajlamos, mégis reális Natasa vívódásaiban valamennyi serdülő lány vívódásait rajzolta meg a szerző, tapasztalatai a mai fiatalok felnőtté érésének egy-egy állomása. 

Ez egy régóta vadászott, számomra különleges könyv. Megvolt, majd elveszett, antikvár.hu-n ismét rátaláltam, megvettem és meglett az "eredeti" is, még sincs két ugyanolyan könyvem, hisz az egyiket a Magyar Népköztársaság területén adták ki, a másikat Csehszlovákiában. Mindkettő magyar nyelvű. Egy mérhetetlenül bájos kis történet, megunhatatlan.

 4. Egy drága könyv

Meglepően elszánt tudok lenni, ha egy olyan könyvről van szó, ami nagyon érdekel, de túl van a 3000 Ft-s alap keretemen. Képes vagyok akár fél évet is várni egy jó kis akcióra :3 Így esett meg az alábbi könyvvel is, habár ez igazából olyan kis bónusz volt, ha már maradt rá pénzem, és volt 35%-os kuponom :')

Rejtő Lexikon (4950 Ft)

Rejtő ​​Jenő Jókai Mór után a legnépszerűbb, legolvasottabb magyar regényíró, még akkor is, ha műveit sokáig különösebb irodalmi értéket nem képviselő, egyszerű ponyvának tartották. Az utóbbi évtizedekben azonban egyre többekben ötlött fel, hogy megkérdőjelezzék a Rejtő-regények egyértelműen ponyvaregényekként történő címkézését, s az irodalomtörténészek szerint is regényeinek igazi értéke csak a huszadik századi groteszk irodalom ismeretében tárható fel, melyet Hasek, Capek, Karinthy, Ionescu és Hrabal neve fémjelez.
A "Rejtő lexikon” megjelentetésének éppen úgy célja volt a Rejtő-kutatás serkentése, mint az, hogy a Rejtő-regények olvasói egy olyan kézikönyvvel gazdagodjanak, amely segítséget nyújthat abban, hogy Rejtő Jenő színes, szerteágazó világában könnyebben eligazodhassanak. A Lexikonban szereplő 2500 szócikket négy kategóriába rendezve találja az olvasó. Az első, legterjedelmesebb szakaszban Rejtő Jenő 27 nagyregényének szereplői, karakterei szerepelnek. A második fejezetben az eszközök, a harmadikban a fogalmak, a negyedikben pedig a helyszínek kaptak helyet.
A Lexikon gyakorlati hasznán túl arra a megdöbbentő felismerésre serkenti olvasóit, hogy mennyire gazdag, színes és szerteágazó Rejtő Jenő humorral teli világa.

5. Egy könyv, aminek férfi a főszereplője

Rejtő Jenő: Előretolt helyőrség; Dianna Wynne Jones: A trónörökös, A Merlin-összeesküvés; Terry Pratchett: Mort, Kaszás(?); John, O'Farrel: A férj, aki elfelejtette a feleségét, Graeme Simsion: Rosie-projekt; Alex Flinn: Szörnyszívű; Simon Scarrow: Sas-sorozat; Anna Dole: Boszorkányoknak suttogó; On Sai: Calderon-sorozat... áh, olyan nagy a választék, és szerintem már mindet említettem valahol. Melyiket emeljem ki?

Zane Grey: A vadnyugat úttörői

A Vadnyugat hőskorában játszódik a történet, az Észak és Dél polgárháborújának korszakában. Nyugaton ekkor szinte a földből nőttek ki a gerendavárosok, mulatókkal, fogadókkal. Vadul folyt a szerencsejáték, olcsó volt a vér és a szerelem.
Egy kalandos hajlamú, de jó családból származó fiatalember elindult postakocsin Bostonból, hogy a Nyugatot a Kelettel összekötő távíróhálózatot építő társaság szolgálatába álljon. Űzte a kalandvágy s vonzotta a szabadság édes levegője. Kalandokban aztán bőven volt része: indiántámadás, préritűz, megvadult lovak, bölénycsorda-támadás, szerelem és féltékenység, egy életre szóló barátság, halál, és a végén…

Azért választottam végül ezt a könyvet, mert talán, a fentebbiekkel ellentétben kevésbé ismert :) Persze tudtam volna még kevésbé ismertebbet is hozni, de ez épp kéznél volt, mert nézegettem az árát (az én kiadásom még 83,- Ft volt csak), és mert tetszett a borítója :)

6. Egy könyv, aminek nő a főszereplője

Dianna Wynne Josen: A vándorló palota; Louisa May Alcott: Kisasszonyok;Anna Sheehan: Hosszú, hosszú álom; David Foenkinos: Nathalie második élete; Iva Hercíková: Öt lány a sarkamban; Jean Webster: Kedves ellenségem!; Kerstin Gier: Időtlen szerelem-sorozat;Brigitte Riebe: A boszorkány és a herceg; Shannon Hale: A suttogó; Tonya Hurley: Szellemlány-sorozat... ah, mit is válasszak?

Philip Pullman: Északi fény

Lyra Belacqa kalandvágyó, fékezhetetlen kislány. Miután szülei meghalnak, nagybátyja a Jordan-kollégium tudósainak gondjaira bízza. Lyra a kollégium Mesterétől titokzatos tárgyat kap, az aletiométert, s ezzel kezdetét veszi egy rendkívüli utazás, mely a messzi északra vezet ahol boszorkányok és harcos jegesmedvék vívják csatáikat. Lyra küldetése nem pusztán a saját világára jár mérhetetlen következményekkel, de a párhuzamos világok sorsát is meghatározza, melyeknek létezéséről nem is tudunk…

Különleges sorozat, amit egyszer végigolvastam, élveztem is, de többször biztos nem veszem a kezembe. Rendkívül hosszú, tömény, és annyira nem fogott meg, hogy az összes csavar ismeretében újra kezdjem. ^.^"

7. Egy könyv, amit gyorsan befejeztél

Hogy is volt a legenda? Harmadikban, három nap alatt, háromszáz oldal a Boszorkányoknak suttogó. Aztán évekkel később sikerült megvennem, és kiderült, nem háromszáz oldal. No mindegy... azért a legenda még tovább él. Alapvetően minden könyvet gyorsan kiolvasok, hisz rendszeresen csomagolok egy-egy kötetet a tízóraim mellé is. Kivételesen azonban van egy egész friss, múltheti élményem ez ügyben, a Kaffka Margit: Színek és évek délután hat óra és hajnali fél egy közötti rekordomat leszámítva:

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

Budapest, ​​1896.
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.

Kedden, vagy szerdán történt? Pontosan nem emlékszem, ha utána néznék kicsit, biztos rájönnék, de nem is ez a lényeg. Úgy esett, hogy nyolcból négy órámon helyettesítés volt. Első óra testnevelés, a tanár késett, ezért fel kellett mennünk a könyvtárba. Leemeltem hát ezt a könyvet, amit amúgy egy héttel korábban már a "rendes" könyvtárból is kivettem, csak még nem kezdtem bele. Úgy voltam vele, hogy itt belekezdek, aztán otthon majd folytatom. Mondanom se kell - némi csalással a hosszadalmas leírások terén - még három előtt kiolvastam, és bele is kezdtem a második kötetbe, amit jelenleg olvasok. Igen, a másodikkal már némileg lassabban haladok, mert az író... enyhén szólva is szereti kínozni az olvasóit, és az a "folyt. köv." a könyv végén, az a függővég, szinte mondat közepén vágja el... nos, az némileg visszavetette a lelkesedésem, míg be nem szerzem a harmadik, utolsó kötetét, aminek olyan zseniálisan semmitmondó a fülszövege számomra, hogy az... egyszerűen művészet.

8. Egy könyv, amit sokáig olvastál

Bedobjam, hogy Candide? Vagy inkább mondjam, hogy Hamuváros és másfél hónap? Igen, azt hiszem, a Hamuváros lesz a befutó, mert általában azok a könyvek, amik ilyen hosszan elhúzódott a kiolvasásuk, soha nem is lettek kiolvasva...

Cassandra Clare: Hamuváros
fülszöveget most nem másolok, mert feltámadt bennem a védelmező ösztön, és nem akarok elspoilerezni semmit azok számára, akik még nem olvasták volna az előző részt... (a moly.hu-n pedig Vigyázat spoiler veszély!-lyel van feltüntetve, szóval) akit érdekel, mondjuk úgyis megnézi xD

És nem, ha megfenyegetnének, se tudnám, hogy ez most miért lett ilyen nyögvenyelősen. 

9. Egy könyv, aminek pocsék a borítója

Ismét egy nagyon friss emléket hozok elő, és nem keresem vissza a legborzalmasabb borítós élményemet...
Molly McAdams: Főnix

Ide meg azért nem másolok fülszöveget, mert az első 2 fejezet után landolt nálam a... "kuka tetején". 

Annyi a lényeg, hogy a zöld pólós 16 éve védelmezi a lányt, de egy "szar alak"nak tartja magát és az uncsitesója is őt, mert míg kiskorú volt a csaj, illetve kisebb korúbb, mint most, nem szöktek meg együtt. A srác amúgy oda meg vissza van a csajtól, a csaj persze csak a drága legjobb barátot látja benne, és azonnal a fehér pólós uncsitesóról kezd fantáziálni, amint meglátja... végül a legjobb barát hoppon marad és a másik kettő összeházasodik és 4 éven beül születik vagy három gyerekük... asszem ez egyáltalán nem számít spoilernek egy ilyen sztori és borító mellett.

De miért is nem tetszik a borító? Egyrészt a betűtípusok összevisszasága, az elrejtett magyar cím, másrészt a nagyon valaminek tűnni akaró, de semmitmondó háttér, a megvilágítás és a modellek lábfejeinek állása miatt nagyon erősen montázs gyanús számomra, és aztán ott vannak a modellek is...

Valahol olvastam, hogy a borítókészítők csak a történet első pár oldalát/fejezetét kapják kézhez és abból alkotják meg a borítót (hogy melyiket kapják, abban már nem vagyok biztos). Az azonban már az első oldalakon benne volt, hogy bár a barna hajú srác is isten-király-szexi-fiú a maga 185 centijével, a fekete hajú isten-király-szexi-macsó-le-nem-tudom-venni-róla-a-szemem-amikor-csak-meglátom-és-kikapcsol-az-agyam-a-mosolyától-fiú még nála is magasabb... ennyi? Ennyit nem tudtak megcsinálni? A csaj nyáláradata annyira kiakasztott, hogy már képes voltam/vagyok ezen is fennakadni. De most komolyan? Miért nem találtak egy 5 centivel magasabb fekete hajú modellt? És azok a lába? o.O A jobb oldali a sarkán egyensúlyozgat, vagy mi? Közben nézik a csillagos eget az erdő felett?

10. Egy könyv, aminek gyönyörű a borítója

Susan Ee: Angelfall

Hat ​​hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn, mindenre elszánja magát, hogy visszaszerezze a húgát.
Mindenre. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.
Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, félholtan hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány menti meg az életét.
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok fészkébe, ahol Penryn mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségei könyörületességére bízni magát, hogy újra a régi lehessen.

Lehet, megint elég lett volna csak a borítót beillesztenem, de... itt a történet is nagyon izgalmas, szóval érdemes beleolvasni. A borítóról annyit, hogy imádom, hogy ennyire letisztult, mégis kellően piszkos, posztapokaliptikus, romlott hatást kelt. A borító amúgy az eredeti, magyarban (amin ugyanez a kép szerepel) szerintem tönkretették azzal az amazon.com-os rajongói idézettel. Ha legalább valami ismert Név lett volna, vagy valamilyen normális újság, de nem egy amazon.com-os hozzászólást pakoltak a borítóra -.- Miéééért? Ezt a borítót viszont egyszerűen csak imádom!

11. Egy magyar könyv

Göcze Judit: Béka kaland

Mesekönyv a kis békáról, aki folyton világot akart látni. Nagyon türelmetlen volt, és nem tudta kivárni, hogy okos és felnőtt béka legyen. Türelmetlensége majdnem a vesztét okozta… Kalandozásait a mártélyi nemzeti parkban és a távolabbi tájakon a szerző gyönyörű rajzai illusztrálják.

Ez a könyv számomra nagyon különleges, már csak azért is, mert az illusztrátor és az, aki "tollba mondta" neki a történetet, mind gyerekkori, jó ismerőseim, ahogy Mártély is, a Szúnyog sziget, a Tisza-holtág, a töltés, ahol halált megvető bátorsággal próbáltam egyszer végigkerékpározni egy ülés nélküli, két számmal nagyobb kerékpárral, és a békák is ;)

12. Egy nemzetközi könyv

Hm... Princz Oszkár: Eszperantó nyelvkönyve jó lesz ide? :"D Ennél nemzetközibbet...

Szun-Ce: A háború művészete
Az ókori Kína legendás hadvezér-filozófusainak műveit mind a mai napig élvezettel és – ami még fontosabb – haszonnal forgatják mindazok, akiknek életében komoly szerepet játszik a stratégia és a taktika. Legyen szó akár hadtudományokról, harcművészetekről, politikáról, vagy az üzleti élet legkülönbözőbb területeiről, ezen írások komoly előnyökhöz juttathatják mindazokat, akik megértik, mit üzennek a hajdanvolt hősök, akik bölcs tanácsaikat gyakorlati lépésekké változtatva beépítik mindennapjaikba.

Jó, ez is kicsit kakukktojás, hisz nem regény, de könyvnek könyv, szóval megállja a helyét. Rövidebb-hosszabb tanácsok találhatók benne mindenféle esetre... már Szun-Ce is ismerte az Oszd meg és Uralkodj! elvét és még sok más, meglepően időtálló megjegyzése található a könyvben. 

13. Egy vékony könyv

Hm... Ide is kerülhetett volna A vadnyugat úttörői a maga 125 oldalával, ám van még egy ennél is vékonyabb könyv a birtokomban

H.G. Wells: Kőkori történet (65 oldal)

Ug-lomi történetében Wells kamatoztatta természettudományos képzettségét, sok geológiai és őslénytani ismeretet nyújt. A történet az őskőkor első szakaszában játszódik, a neander-völgyi emberkultúrában, de a felvázolt földrajzi, éghajlati és élettani viszonyok alapján mindenképp az író által jelzett időpontnál korábban, az utolsó jégkorszak előtt, tehát 70-100 ezer éve. De nem is a tudományos pontosság és a hitelesség a lényeges, hanem az írói képzelet remeklése. Egyetlen figurába sűrítve – mégis valószerű és meggyőző ábrázolásban látjuk itt azt a fejlődést, amelyet talán csak nemzedékek százain át tett meg az őskőkor embere. Ug-lomi a maga találékonyságával, nyughatatlan kíváncsiságával, képzelőerejével és bátorságával az örök emberi értékek hordozója, és a gyengéd, ugyancsak bátor és önfeláldozó Eudena méltó párja.

A történet maga, nos... elég rég olvastam, de meg maradt bennem valami furcsa érzés irányába. Lehet most, hogy ismét előkerestem, majd újraolvasom.

14. Egy vastag könyv

Charlott Brontë: Villette-je a maga 580 fölötti oldal számával, vagy épp Böszörményi: A Rudnay-gyilkosságok 548 oldalával kitűnő versenyzők lehetnének...

Sarah J. Maas: Üvegtrón (541 oldal)

Az ​​ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

Legújabb szerzeményem a kölcsön könyvek közt, még szinte ki se került a táskámból, már sikerült eljutnom az első 50 oldalig :3 Szerencsére vékony, könnyű lapokra nyomtatták, különben nem tudom, hogy bírnék el vele.

15. Egy fikció

Richard Lee Byers: Hanyatlás

A pompa és kegyetlenség városa, gyilkos harcosok és ördögi nekromanták otthona, a Mélysötétnek hívott föld alatti világ legfényesebben ragyogó drágaköve, és a drow néven ismert sötét lelkű faj legféltettebb kincse: ez Menzoberranzan. Most azonban a város rejtett hatalomforrása megcsappan, s ellenségek gyülekeznek odakint a sötétségben. Mert milyen gyilkosabb ellenfél képzelhető el egy drow számára, mint épp egy másik drow?
A hatrészes sorozat első regénye R. A. Salvatore elképzelt világa alapján készült. Lerántja a leplet az egyik leggazdagabban kidolgozott fantáziavilágáról, és megmutatja annak koromsötét szívét.

Az Alexandrában minden alkalommal elnézek a Fantasztikus könyvek részlegére, hogy beszerezzek egy-egy újabb Korongvilág kötetet, és minden alkalommal hálát adok, amiért Terry Pratchett a maga 40 kötetes sorozatával hamarabb talált rám, mint a Forgotten Realms végtelen mennyiségű alsorozatokból álló világa. Ez az egyetlen könyv ezidáig, ami a birtokomba került egy könyvtári szanálás során a sorozatból, s habár utánaolvasás után kiderült, ez valaminek a közepén játszódik, önállóan is megállja a helyét. A neveket sokáig szoknom kellett, a végén már meg se próbáltam kiolvasni, csak alakra mondtam rá, hogy épp kiről, miről esik szó. 

Lehet, rossz pillanatomban talált rám a könyv, esetleg egy tudatalatti vészjelző - mely összeköttetésben áll bizonyos rokonok és a saját magam pénztárcájával - nem engedte, hogy magával ragadjon ez a végtelenül fantáziadús és kalandos világ. Azért, ha valakinek van már tapasztalata a sorozattal, nyugodtan írhat, és meggyőzhet, miért érdemes felkutatni a további köteteit.

16. Egy nem-fikció

Először a Marley meg én-t akartam írni, de aztán eszembe jutott, már amúgy is említettem, no meg a múlt héten a kezembe akadt egy könyv, mely 548 oldalán összesen 414 lábjegyzet található, s ezek jó negyede azt jegyzeteli ki, melyik szereplő ki volt, hogy élt az 1900-as években, melyik helyszínt hogy hívják ma és a többi, valamint újabb 9 oldal szól arról, hogy a történetben előkerülő bűnesetek pontosan hogy is történtek. No jó, a főszereplők valószínűleg nem éltek, már ami Hangay Milikét illeti, de a szerző annyira meg akart minket győzni arról, hogy minden valóságos, megérdemli hát, hogy ide kerüljön

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok

1900 ​ősze.
Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki.
Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: számos olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.

Azt hiszem, végülis az "előszóban" már kifejtettem, miért is került ide ez a könyv szóval sok mondanivalóm már nincs ezzel kapcsolatban, hacsak annyi, hogy már valóban tűkön ülve várom a harmadik kötetet, mert egész kiborító a tudat, hogy a Hangay lányok találkozása alig egy karnyújtásnyira van már csak, vagy legalábbis ezt akarja elhitetni velünk az író.

17. Egy nagyon-nagyon romantikus könyv

Oh, csak szét ne folyjon, annyira csöpögős... öhm... hát.. az előbb még itt volt, de most nem találom! Tudjátok, kicsit allergiás vagyok a cukormázra, csak egész kicsit, de mégis... menekülök, ha a hiper-szexi fiú találkozik a szuper-dögös csajjal, és utána másról sem szól az életük, csak egymásról. Még illett volna ide az Anna és a francia csók is... de mikorra eszembe jutott, már kikerestem az alábbi könyv adatait ^.^

Shannon Hale: Vakáció Mr Darcyval

Jane fiatal New York-i nő, aki mintha képtelen volna rátalálni az igazira – talán azért, mert titokban megszállottan rajong Mr Darcyért, ahogyan Colin Firth játszotta a Büszkeség és balítélet BBC adaptációjában.
Ám amikor egy jómódú rokona örökül hagy rá egy Austen-mániás nők számára kitalált, angliai vakációt, Jane ábrándjai arról, hogy megismerkedjen a tökéletes, régensség korabeli úriemberrel, hirtelen valóságosabbá válnak, mint azt valaha is képzelte volna.
Vajon ez a hamis austeni világba tett utazás elég lesz-e ahhoz, hogy Jane mindörökre lerázza magáról megszállottságát? Vagy álmai esetleg valóra válnak, és megleli a maga Mr Darcy-ját?
A történet magával ragadó, elbűvölő és csupa empátia. Shannon Hale mindnyájunkból kihozza a benne szunnyadó Jane Austen rajongót.

Ok, ennél jobb ötletem most nem volt. Mi is lehetne romantikusabb, mint Jane Austen világába utazva keresni a magunk Fitzwiliam Darcyját? 

18. Egy izgalmas akció vagy krimi

Bourne! De nem, őt már annyiszor emlegettem, ahogy Poirot-nak is kell adni egy kis szünetet és P. Howardnak is... mi legyen? Merjem belekeverni Terry Pratchettet és Zsindely Kalánt?

Ellery Queen: A bűn  eredete

 -

Sajnos rendes fülszöveg nem elérhető ehhez a könyvhöz, így be kell érni a címmel, ami a regény ismeretében tökéletes választásnak tűnik.

Adva van egy halott öregúr és egy nyomozó, egy lány és rengeteg furcsa ajándék, és... egy majomember, pontosabban egy színész, aki túlzott odaadással és átéléssel készül Tarzan szerepére. 

Ahogy a vége felé egymás után kristályosodnak ki a részletek, úgy válik a történet visszafejtve is egyre izgalmasabbá!

 19. Egy könyv, ami megnevettet

Jó... szegény Terry Pratchett nevét már rongyosra koptattam, itt az ideje, hogy végre színre léphessen. A Vadkanapó fergeteges humorát eddig nem sikerült az épp terítéken lévő Vészbanyáknak túlszárnyalniuk, szóval...

Terry Pratchett: Vadkanapó

Vadkanlesés előestéje van. Csendes éj. Túl csendes.
Hol lehet Vadkanapó, a vidám, pufók, nagyszakállú öregúr? Miért mászik le a Halál a kéményeken, lelkesen próbálkozva a ho-ho-hóval? Az év legsötétebb éjszakája egyre sötétebbé válik…
Zsuzsának, a rendhagyó nevelőnőnek meg kell oldania a helyzetet hajnalhasadtáig, különben nem lesz reggel.
Soha többé…
A huszadik Korongvilág-regény a sötétség és a Halál nagyszabású fesztiválja (de vannak benne cuki vörösbegyek és flitterek is).
Ahogy a dal is mondja: jöjj el hozzánk, várunk(?) rád(?!)…

Ehhez csak annyit fűznék, hozzá, hogy ez egy olyan könyv volt, hogy az út végére a fél busz ismerte már Terry Pratchett nevét. Túl hangos voltam... 

20. Egy könyv, ami megsiratott

Úgy általánosságban, ha sírok egy könyvön, az ritkán a könyv érdeme, az csak  az utolsó csepp a pohárban. Sajnos most egy olyan könyv se jut eszembe, ami igazán, de tényleg igazán megsiratott, pedig egy homályos emlékkép még dereng előttem, hogy a könnyeimtől alig tudtam elolvasni a sorokat. Este volt, a kanapén ültem, anya is olvasott, nem szólt zene, minden stimmel csak épp a könyv címe nem jut az eszembe... 

Louisa May Alcott: Kisasszonyok
A March család az amerikai polgárháború idején apa nélkül marad, és a négy nővér, akik imádattal csüggnek anyjukon, szinte egy év leforgása alatt kamasz lányból fel-nőtt nővé érik. Meg, a legidősebb és legcsinosabb közülük, a tizenöt éves Jo író szeretne lenni; Bethnek a zene a mindene, míg Amy, a szőke szépség imád festeni.
Képzelt és valóságos szerelem, ártatlan és baljós pletykák, testvériség és féltékeny-ség szövi át a March nővérek eme különös és szívderítő történetét.

Beth halála megérintett. 

Mint az látható, hallható, olvasható, mostanság egyre többször lépek ki a mesélők szerepből, hogy a könyveimről, kedvenc szereplőimről írjak. Először azt gondoltam, egyszeri eset lesz, hogy kitöltök egy book tagot, majd egyre másra találtam az érdekesebbnél-érdekesebb alapötletű kihívásokat, engem is kihívtak, no meg rájöttem, mennyire jó is az, ha egy feladat eszembe juttat egy rég elfeledett kedvencet. Ugyan fent vagyok moly.hu-n, de nem vagyok valami következetes az olvasmánylista vezetésével, s nem egyszer bővült rég elfeledettnek hitt címekkel, miután átrágtam magam egy-egy feladaton.

A legutóbbi book tagot még bele is szőttem a Kuckó történetszálába, ám ezt most elég nehéz lenne kivitelezni. Azért remélem, nem zavar senkit, hogy egy történetes blogon így elszaporodtak az efféle kihívások. Azért annyi nincs belőle, hogy külön blogot nyissak hozzá, de lemondani se tudok róluk. Ördögi kör! :3 
Köszönöm a kihívást Peetagey Smile-nak, én nem hívok most ki senkit. :)

TEKERGŐ: V, mint véralvadásgátló

Sötét éjszaka volt, felhős, holdtalan. A külvárosból kivezető út szélén strázsáló sárgás fényű villanyoszlopok beleremegtek a sikoltásba és monoton zümmögésükbe diszharmonikus hörgések keveredtek. Egy szőrös hang suttogva fordult a mellette haladó árnyhoz.

- Mi volt ez?

A másik összehúzta dús szemöldökét, majd lassú, reményvesztett sóhaj hagyta el cserepes ajkait.

- Dave megint borotválkozni próbál - mondta úgy, mintha a világ legértelmetlenebb és legfeleslegesebb cselekvése lenne a borotválkozás, s mesteri módon még egy kevés szemrehányást is sikerült belecsempésznie a négy szóba. A pontot az egész végére egy újabb kiáltás tette, mintha nyúznának valakit... és nagyon dühös lenne e miatt.

A két hang tulajdonosai megtorpantak, s hallgatták, ahogy a sikoly vissza-visszaverődik a kőfolyosó falairól.

- Kár, hogy már nem veszi ennek hasznát... - sóhajtott ismét a második. - Teljesen hatástalan.

Csüggedten sétáltak tovább a szűk, ablaktalan folyosón.

- Remek születésnapi ajándék volt Lucának... - szólalt meg kis idő múlva az első, majd hirtelen oldalra lépet, hogy elférjen mellettük egy szemből közeledő ugyancsak szőrös alak.

Mindhárman sötét, csuklyás köpenyt viseltek szőrös testük fölött, mely sötétvörös lánccal volt ékesítve és több helyen megtört, régi bőrcipőt. Arcukat a csuklya takarta, melyet mélyen a szemük közé húztak.

- Giovanni, Maurizio - üdvözölte őket az elhaladó, akit társai Cosimoként azonosítottak a félhomályban. Borzalmasan erős szaga volt, mintha húsz évet húzott volna le a patkányok közt egy csatornában.

- Csinálni kéne már valamit azzal a kölyökkel - mordult fel köszönés helyett Giovanni.

- Hagyd rá - szólt békítőn Cosimo. - Ettől érzi magát embernek.

Giovanni válaszra se méltatva tovább indult. Maurizio félreérthetetlen mozdulatot tett Cosimo felé, majd engedelmesen Giovanni után sietett, aki lekanyarodott a katakombák irányába.

A hátrahagyott egy utolsó pillantást vetett eredeti úti célja felé, majd megfordult, hogy az utasításnak megfelelően megszabadítsa Dave-et a borotvapenge okozta csábítástól.

Hangtalan léptekkel haladt végig a folyosón, mintha a cipőtalpa nem is érintette volna a köveket, melyek együttérző hideget árasztottak magukból. Felsietett néhány lépcsőn, míg el nem ért az ódon XIII. századi vár pontos rekonstrukciójának tornyába. Ebben a toronyban, amit az itt lakók közül mindenki messze elkerült, rendezte be Luca Dave szobáját, ahogy azt egy gondoskodó apától elvárható volt.

Cosimo megállt a fa ajtó előtt, s két gyorsat kopogtatott.

- Ne most! - hangzott az ingerült válasz bentről. Cosimo előre sóhajtott egyet tudván, ismét hosszú és fárasztó szócsatára készülhet a fiúval.

Az ajtó kezeletlen fája megreccsent, ahogy lassan kitárult, a zsanérok nyikorogtak.

- Mit akarsz? - kérdezte Dave. Az egész alakos tükör előtt állt, és azon keresztül figyelte Cosimot. Az öreg végigmérte a vérző állú Dave-et, majd szó nélkül elsétált a karosszékig és leült. - Mit akarsz?

Cosimo hosszan gondolkodott a válaszon. Dús szakállszőrzete alatt megrándult a szája széle, láthatatlanul elmosolyodott.

- Jöttem hallgatni az előadást - felelte végül érzelemmentes hangon.

- Miféle előadást? - Dave leütögette a borotvapengéről a habot a mosdótál szélén, majd végighúzta a lapjait a kéztörlőn. Már majdnem végzett az arca jobb oldalának megborotválásával. Halkan szitkozódott, majd összeszorította ajkait és ismét a homlokához emelte a pengét.

Nem volt hozzászokva, hogy nem ultrabiztos gilette borotvákat használjon, így minduntalan megvágta magát. Cosimo elterpeszkedett a székben és félig lehunyt szemekkel figyelte.

- Dave... Dave, már három hónapja, hogy köztünk élsz - szólalt meg, mikor a kiáltások és káromkodások ideiglenesen elhaltak. - Én élvezem az önkínzásod, de egy idő után zavaróvá is tud válni...

- Mit nem mondasz? Három hónap? - horkant fel megvetően Dave. - Két év... és három hónap!

A borotvapenge végigsiklott a szűkös téren és egyenesen beleállt Cosimo bal felkarjába. Az ősvámpír úgy tett, mintha még érezne fájdalmat, és felszisszent.

- Kérlek, ne viselkedj úgy, mint valami elkényeztetett kislány!

- Akkor mégis hogy viselkedjek? Mint egy szülinapi ajándék? Áruld el, kedves Cosimo, hogyan szoktak viselkedni az ajándékok?

Cosimo tüntetőleg elfordította tekintetét Dave csupasz, vérző arcáról, nehogy ösztönei felülkerekedjenek rajta. Dave szíve időnként még dobbant egyet-egyet, és félig romlott vért pumpált az artériákba, és az idegvégződései is éppúgy működtek, mint az élő embereknél, csupán kissé tompábbak voltak. Az élőholt állapotba kerülés egy lassú folyamat, főleg Dave esetében, hisz Luca épp csak megbélyegezte őt.

- Meg sem próbálsz beilleszkedni! - vetette Cosimo Dave szemére.

Az immár örökké egy huszonkét éves fiú bőrében ragadt Dave dühtől fortyogva szelte át a szobát, s nemes egyszerűséggel torkon ragadta Cosimot.

- Hogy fulladnál bele a szentbeszédeidbe! - sziszegte, s szemei vérszomjasan szikráztak.

Cosimo vergődés nélkül, mozdulatlanul tűrte, míg a szorítás olyan erőssé nem vált, hogy félő volt, elroppantja a nyakcsigolyáit.

- Dave, eressz el! - Cosimo szavaiban rejlő érzelmek kavalkádja visszahőkölésre késztette a fiút.

- Még nem végeztünk!

- Nyugodj le, David M...

- Ki ne ejtsd! - Dave kirántotta Cosimo vállából a pengét és egyenesen a szívébe döfte. Nem volt halálos, de épp eléggé meglepte a vámpírt, hogy elhallgasson.

- Soha... ne... szólíts Davidnek - szótagolta lassan a szavakat. - David halott. Ti öltétek meg! - Ebben a pillanatban a hangszíne egész közel járt ahhoz, amit vérzelemnek szoktak hívni maguk közt a vámpírok. Szerencsétlen véren élősködők képtelenek már az érzelmek megjelenítésére, kivéve talán az unalomét, csupán a hangjukkal tudják felidézni azokat. Titkon ezért irigyelték is néhányan Dave-et, aki mit sem veszített e téren emberségéből. Cosimo, Giovanni és a legöregebbek közül sokan viszont épp az ellenkezőjét gondolták erről a képességről. Haszontalannak, idegesítőnek, mármár bűnnek tartották. Kísértésnek, ami ellenük irányul. Azonban mind közül Cosimo volt egyedül képes a végletekig visszatartania ösztönei előtörését, nehogy rávesse magát Dave, hogy aztán a fiú mérgezett vére legyengítse őt.

Nem egy fiatalabb, száz év alatti vámpír mélyesztette már szemfogait Dave nyakába vagy csuklójába, miután Luca úgy döntött a partin, nem öli meg, hanem maguk közé fogadja a fiút.

Mivel Cosimo megadón visszasüppedt a székébe, Dave is visszatért a borotválkozáshoz. Sokáig nem szóltak egymáshoz, Dave igyekezett nem is tudomást venni a szobájában szó szerint lebzselő ősvámpírról.

Cosimo aztán megunta a tétlenkedést és hangtalanul felállt, majd odasétált Dave könyvespolcához. Leemelt róla egy klasszikust, amely angol nyelven íródott és lapozgatni kezdte. Volt benne néhány illusztráció, azokat vette jobban szemügyre, mivel olvasni csak olaszul tudott.

- Minek neked ez a sok könyv? - kérdezte kíváncsiságot csempészve szavai közé. Míg várt Dave válaszára, átsétált az asztalhoz, ahol az épp aktuális könyv hevert.

- Mi ez? Még mindig ugyan azt olvasod, mint múlt héten? - felemelte a könyvet, mely fülszövege alapján valamiféle krimi lehetett.

- Utáltam a könyveket - vetette oda neki Dave -, de ebbe a várba még a villany sincs bevezetve, szóval lőttek minden más szórakozásnak.

- Nem vagy túl kreatív - felelt Cosimo végleg megunva a könyv témát.

Dave kezében megállt a borotva - újfent -, meglepetten fordult el a tükörtől, hogy szembenézzen Cosimoval, aki néha még majdnem vicces is tudott lenni, persze tudtán kívül.

- Nocsak, és akkor szerinted mi lenne elég kreatív?

Cosimo állta a pillantást egy darabig, majd vállat vont.

- Drága barátom - váltott Dave hízelkedő hangnemre -, azt hiszem, lassan kezd megártani neked a társaságom. Nehogy aztán a többiek kiutáljanak maguk közül. Ez a lezser, nemtörődöm viselkedés megárthat az imidzsednek.

Megtörölte arcát, majd egy fanyar fintor kíséretében elővett a készletéből egy sötétbarna szemceruzát, és a gyakorlott ember rutinos mozdulataival felrajzolt két tökéletes szemöldököt.

- Több a semminél - morogta halkan, majd egy kis életet vitt fel kékes árnyalatú ajkaira.

- Mennyit tudsz pepecselni - horkantott Cosimo, ahogy átlesett Dave válla felett. - Csak azért, hogy aztán holnap ismét előröl kezdhesd.

- Egyáltalán nincs időérzéked, Cosimo. A következő születésnapodra kapsz tőlem egy karórát.

Cosimo mélyen ülő szemeiben pillanatnyi értetlenkedés csillant, majd végigsimított dús, fekete arcszőrzetén. Szinte beleborzongott már a gondolatába is annak, hogy lenyúzza ezt magáról. Micsoda barbárság! Milyen ostoba emberi dolog!

- Nem kell óra - jelentette ki végül méltóságteljesen.

- Ahogy gondolod - Dave az arca csinosítgatásáról áttért a kezeire. Elővette a karomvágót, amit általában nagytestű kutyáknál használnak, és elkezdte levagdosni többcenti hosszúra nőtt körmeit. Ujjain és kézfején jóval ritkásabb volt már a testszőrzet, így egyszerű ujjatlan kesztyűbe bujtatva is tökéletesen el tudta rejteni azt.

- Most, ha engeded, átöltöznék - Cosimo tisztességtudóan visszavonult a karosszékéhez. Dave egyszerű farmert, fehér trikót és pulóvert vett magára, majd ismét a tükör elé állt.

- Ez a bunda iszonyatosan kövérít - mondta kissé affektált hangon, de miután Cosimo nem reagált semmit, sóhajtva lehajolt, hogy felvegye a sportcipőjét is.

- Hova mész ma éjjel? - kérdezte Cosimo, miközben felsegítette Dave-re a kabátot.

- Meg fogok szökni - felelte Dave, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna ez.

- Igen? És hova szöksz? - kérdezett vissza Cosimo hasonló természetességgel.

- Még nem tudom. Először is bemegyek a városba - Dave még utoljára visszasétált az asztalához, és a székről felkapta a hátizsákját, amivel azon a végzetes éjjelen ide is érkezett, majd vette a szoba kulcsát és maga előtt terelve Cosimot kilépett a torony lépcsőjére.

- Bezársz? Miért?

- Hogy ne hordjátok szét a cuccaimat. Fél év alatt gyűjtöttem össze ezt mind. Tudod mennyi melómba tellett? - Dave máris az első fordulónál járt. Cosimo utánasietett. - Egyetlen futár se volt hajlandó eljönni idáig, mióta eltűnt itt az erdőben az a szerencsétlen pizzafutár és fény derült a többi eltűnésre is. Minden alkalommal a buszmegálló melletti fülkéből kellett telefonálnom és ott megvárnom, mire kihozták. Ebben a szobában benne van az összes félretett pénzem. Mindent le kellett szednem a kártyámról, különben a zárolása után már basz... szóval dobhattam volna a kukába.

Cosimo ugyan a felét se értette annak, amit Dave mondott, de tisztán emlékezett azokra a napokra, mikor Dave hajnal előtt elment, majd csak alkonyat után ért vissza és mindenféle dobozokat hozott magával. Mindig borotválkozás után ment el, és igen ingerült volt, ha üres kézzel kellett hazatérnie. Cosimo már nem is emlékezett azokra az évekre, amiket még emberként töltött, ezért csak nehezen tudta elfogadni, hogy Dave embermúltja nem szűnt meg abban a pillanatban, ahogy Luca belemélyesztette a fiú nyakába a szemfogait.

Leértek a torony aljába.

- Nehogy elveszítsem, vigyázz rá! - mondta Dave, s gyors mozdulattal, mielőtt Cosimo tiltakozhatott volna, a kezébe nyomta a kulcsot. Jól tudta, az ősvámpír szeretett fent lenni nála és babrálni a dolgai közt. Mondhatni, ebben a defektes társaságban, akik itt éltek a várban, Cosimo volt az egyetlen barátja.

- De hát miért mész el? - kérdezte Cosimo, arcán őszintének tűnő zavarodottsággal.

- Tudod... amikor vámpírnak álltam, azt hittem, csak annyi fog változni, hogy állandóan begerjedek a friss vértől és nem mehetek napfényre, vagy valami olyasmi leszek, mint Edward. Tudod, minden összejövetel legcsillogóbb szereplője, a nap fénypontja, a megfelelő csajok kedvence vagy valami hasonló. - Hiába várt volna bármilyen reakciót az ősvámpírtól, ő még nem ismerte ezt a új hullámos ábrázolásmódot. - Először azt hittem, ti valamiféle mutáns farkasemberek vagytok. Na, mindegy - legyintett Dave. - Vámpírnak lenni szívás. Köztetek élni szívás. Az életem totál szívás. Miért nem szívhatnék máshol? Friss levegőre vágyom - azzal otthagyta a teljesen összezavarodott Cosimot az ajtóban.

Kint meglehetősen kellemes, meleg szél fújdogált, ami igen meglepő volt azok után, hogy az előző kilenc napban csak úgy zuhogott az eső. Ha nem esett volna, Dave már a múlt héten lelépett volna.

A vár úgy háromnegyed órányi gyaloglásra volt árkon-bokron át a város kivezetőútjától. Dave úgy számolta, még tizenegy előtt beér, aztán, ha már ott van, jöhet a busz pályaudvar és az utolsó busszal, a fél tizenkettessel örökre maga mögött hagyja ezt az átkozott helyet.

A sáros ösvények azonban jó fél órával átszabták a számításait. Mire elérte a város határát, már közeledett az éjfél. A cipőjébe egy óvatlan lépésnél befolyt a sáros víz, azután úgy cuppogott minden lépésénél, mintha lápon kelne át.

- Fene essen... - elnyomott egy szitkozódást, s inkább elkezdte felmérni a lehetőségeit. A buszt már biztosan lekési. Valami megoldást kell találnia. Ha most visszafordulna... vagy behúzódna a park egy árnyas zugába vagy... de mindenek előtt találnia kellett valami... valami ehetőt. Az éhség olyan elementáris erővel csapott le rá, mintha hónapok óta nem ivott volna vért. Torka teljesen kiszáradt, gyomra mardosón összeugrott.

- Csak még egy kis időt... - motyogta. Lábai meginogtak, kénytelen volt leülni a járda szélére. Hirtelen eszébe jutott, hogy a késlekedés okozta idegesség miatt teljesen elfelejtett vért venni magához. Észre se vette. A szervezete sem jelzett idáig. Most mégis, ilyen hirtelen, de miért?

Körbepillantott, hátha meglátja az inger forrását.

Az utca végén álló sportbárból hangos zene szűrődött ki. Egy lány lépett ki két kísérőjével, láthatóan mindhárman matt részegek voltak. Egymás nyakába csimpaszkodva dülöngéltek végig a járdán. Úgy haladtak el Dave mellett, hogy még csak rá se néztek.

- Vajon milyen magas lehet most a véralkohol szintjük? - tűnődött félhangosan Dave - Köszönöm. Most épp erre van szükségem! - s azzal lassan utánuk indult. Sötét árnyként követte őket a sarokig.

A lány előrelendült, hogy leintsen egy taxit, holott egy se járt épp arra. Megcsúszott a járda szegélyén, majd...

- Engedjetek oda, hadd nézzem! - kiáltott Dave, s olyan határozottan lépett fel a két sráccal szemben, hogy még saját magát is meglepte. - Gyere, ülj fel! - kezét nyújtotta a lány felé, aki szipogva engedelmeskedett.

Alkarján és térdén jókora horzsolás éktelenkedett. Dave gyors pillantást vetett a két bénán ácsorgó srácra.

- Van nálatok még pia? - kérdezte, s ügyelt, nehogy megremegjen a hangja az izgalomtól.

- Nincs - nyögte az egyik.

- Ki kell tisztítani a sebet. Elég csúnya. - Egy gyors pillantást vetett a lányra, aki a semmibe meredve tűrte, hogy parancsolgassanak a feje felett. - Hozzatok egy kis alkoholt a klubból! Most!

Dave, mikor látta, még ez se használt, megkockáztattatott egy újabb kis hazugságot.

- Orvosnak tanulok... tudom... - ez már hatott, a két srác bólogatva elindult visszafele. Dave megvárta, míg hallótávolságon kívülre értek, közben a lány elszakadt ruhájával babrált és olyan felületes kérdéseket tett fel, mint a Hol fáj? és társai. Mikor a lány két kísérője elég messze ért, lekapta hátáról a táskáját és addig kotorászott benne, míg meg nem találta az aprócska fiolák egyikét és letekerte a tetejét

- Mi az? - kérdezte a lány kásás hangon.

- Ez segít... - nyugtatta Dave. Kicsit megtörölte az alkar sebet, majd ráfolyatta a fiola tartalmát.

- Mi az? - tette fel ismét a kérdést a lány. Kezdett magához térni. Hol Davere nézett, hol a háta mögé, amerre elsétáltak a két srác, akik - valószínűleg - csak fel akarták szedni.

- Egy kis véralvadásgátló - felelt készségesen Dave előmeresztve szemfogait. Erősen megragadta a lány könyökét és csuklóját, odahajolt a sebhez, majd sebesen lenyalta a lecsöppenni készülő vért.

- Pfúúúj! - Dave sietve ellökte magától a lányt, és köpködve próbált megszabadulni a romlott vértől. - Mi a franc? Mi a franc vagy te?

A lány lassan felállt, egyáltalán nem tűnt részegnek, ahogy Dave felé lépett. A fiú halkan szitkozódott.

- Üdv, pancser! - nevetett le rá a lány. Szemei furcsán csillogtak. - És most szépen jössz, és hazakísérsz, mielőtt az a kettő visszatántorogna!

- Miért mennék?

- Mert egy sebesült, magányos nő vagyok, aki segítségre szorul - váltott affektáló hangnemre a lány, majd hirtelen elkomolyodott az arca. - Ha éhes vagy, én adhatok neked enni. Jól gondolom, hogy amúgy sincs hova menned? Legalább mi, az éjszaka lényei tartsunk össze.

A csupasz vámpír töprengve meredt a lányra.

- Nem igazság - zúgolódott halkan Dave, de azért karját nyújtotta a lány felé, aki látszólag élvezettel játszotta a sántát.

- Mi nem igazság? - kérdezte a lány visszatérve a kásás beszédhez.

- Hogy te vérfarkas létedre ilyen dögös vagy és... kevesebb a szőr rajtad, mint...

Az éjszakában hatalmas pofon csattant.

V, MINT VÉRALVADÁSGÁTLÓ

Ismét egy új sorozattal rukkoltam elő, illetve ez még az amelyikről annyit beszéltem a nyár végén. Hogy miért ez érkezett hamarabb és nem Az Erdő legendájának újabb része? Még mindig ott csücsül kettő a vázlatok közt, de elvesztettem a pontos jegyzeteim, és olyan... szóval egyszerűen nem tudom rábírni magam, hogy vázlatok nélkül folytassam, nehogy elszúrjak valamit a sztoriban, mint majdnem legutóbb, és... szóval mostanában nagyon nem néztem felé. Mea Cupla. Annyit ígérhetek, ezt a maradék, már meglévő két fejezetet még idén közre adom :) Addig is élvezzétek a háromszázasokat és - remélhetőleg - Dave történetét is megszeretitek és hamarosan érkezik a folytatása is. :)

FÜSTPÖFFENTŐ: Taktika

Három, kettő, egy...

- Kérem... én... engedjenek el! Kérem... én ártatlan vagyok! Én nem tehetek semmiről! Én... én csak véletlen jártam erre! Ez az... én azt se tudom, mi folyik itt! Ha... minek még egyel több áldozat? Igaz? Én nem láttam semmit. Még az arcukra sem emlékszem! Becsszó!

Bumm! Bumm! Bumm! Bumm!

...

Három, kettő, egy...

- Kérem...  engedjenek el! Én... ártatlan vagyok! Kérem, ne öljenek meg! Apa vagyok! Van... van két fiam! A kisebbik még alsós. A feleségem... mennyire szeretem a feleségem! Nem akarom magukra hagyni őket! Oh, kérem, könyörüljenek rajtam! Higgyék el, egy szót se fogok szólni! Lakat a számon! Csak engedjenek el!

Bumm! Bumm!

...

Három, kettő, egy...

- Kérem... mi folyik itt? Legalább árulják el, hogy tudjam... hogy a túlvilágon legalább el tudjam mondani, miért kellett meghalnom. Komolyan... én csak véletlen keveredtem bele. A fiamnak akartam venni játékot. Tegnap volt a születésnapja, de a láthatás csak hétvégére szólt. Ha már ők nem fogják megtudni, legalább én tudjam, miért nem adhattam át neki az ajándékot.

Bumm!

...

Három, kettő, egy...

- Mit műveltek? Mi a francot műveltek? Azt hiszitek... azt hiszitek jogotokban áll? Mit gondoltok, mi lesz, ha megöltök? Felkészültetek erre? Öltetek már valaha embert? Elég bátornak érzed magad? Ez nem olyan könnyű! Kísérteni fog életed végéig! Hát ezt akarod? Elszúrni az életed pár rongyos dollárért? Na gyorsan...

Bamm!

...

Három, kettő, egy...

- ...

- Mi az?  Nem akarsz könyörögni az életedért, csótány? He? Ne bámulj így, köcsög! Ne bámulj!

Bumm! Bumm! Bumm! Bumm! Bumm! Bumm! Katt! Katt! Katt!

...

Három, kettő, egy...

- Engedjenek el! Nem tudják, mibe keveredtek. Jobb, ha elengednek. Higgyék el, én nem akartam bajt. Csak simán meghúzom magam, míg ezek a gyökerek elhúznak a piti kis rablásuk után, de...

Nyissz! Nyissz!

- Én szóltam!

Bumm!

- Ne keménykedjetek vele...

Bumm! Bumm!

...

Három, kettő, egy...

- ...

- Mi az? Nem akarsz könyörögni az életedért, csótány? He...

- Hívtam a zsarukat. Ha most azonnal elhúztok, megúszhatjátok, de ha nem veszed el a homlokomtól a fegyvert, esküszöm, addig nem eresztelek, míg ki nem száll belőlem az élet, és látni fogom a testemen túl, ahogy kattan a bilincs a csuklódon. Tenni fogok róla, hogy ne húzd soká a fegyházban.

- Hallod-e, te! Ez itt keménykedik velem! Hallod? Köcsög!

- Tesó, húzzunk innen! Jönnek a zsaruk!

 TAKTIKA

Bevallom, ezt a "részt" közvetetten és közvetlenül a Célszemély egyik epizódjának felépítése ihlette, habár nem is mérhető hozzá.

Szimuláció vége, visszatérés a valós időbe.
Ja, és a Fülszövegek közé felkerült egy újabb! Lessétek meg!

FÜSTPÖFFENTŐ: Első benyomások

- Testhőmérséklet ideális, szívritmus kissé szertelen, végtagok mozgása... - A táncosok nevetve fordultak az énekes felé, aki az instrumentál alatt megpróbálta kissé feldobni a hangulatot. A víg zene és az olcsó italok megtették már hatásukat. Sok kipirult arcú fiatal ropta a parketten.

Rocco a bárpultnál ült, kiürült poharát látcsőként szeme elé emelve figyelte a kusza tömeget.

- Még egyet! Don! - intett, majd megleste az időt. - Késik...

- Ugyan, Rocco... - lépett elé a pultos, régi cimborája. Arcán a kötelező vigyor, ám hangja együttérzően csengett. Tudta, mit jelent, ha az összeköttető késik. -, talán csak még nem érezte biztonságosnak, hogy kapcsolatba lépjen veled.

Újabb vendég lépett a pulthoz, egy eléggé elázott ficsúr, azzal a rémes újdivatú frizurával a fején. Rocco megvetően horkantott, majd kiitta a poharát és ismét a vendégeket kezdte vizsgálni. De talán ez a ficsúr is lehet az összeköttető. Talán csak megjátssza itt a részeget. Egy próbát megér.

- Adjak tüzet? - fordult a srác felé, mire az rávetette homályos tekintetét, majd öklendezve lefordult a székről. A két kidobóember a hóna alá nyúlt és kivonszolták a klubból.

Nem ő az, vont vállat Rocco meg se próbálva elrejteni megkönnyebbülését, majd a táncolók felé fordult. Ki lehet az összekötő? Az az esetlen mozgású szemüveges? Vagy a meredten figyelő az asztalnál? Még ő hasonlít legjobban egy összekötőre. Olyan a kisugárzása, mintha tudna valamit.

- Szabad ez a hely?

- Persze, aranyom... - Rocco egyre idegesebb lett. Az összekötő már több, mint fél órája nem mutatkozott. A szőkeség közben kényelmesen elhelyezkedett mellette, és elkezdett kotorászni a retiküljében.

- Adjak tüzet? - fordult felé Rocco egy hamiskás mosollyal arcán. Ez az összeköttető sokkal jobban ínyére lett volna, mint az előző.

- Köszönöm, nem dohányzom - nevetett rá a lány. Elővett egy tízest, fizetett, és továbbállt.

- Nem jön - sóhajtott Rocco.

- Biztos, mostanra beszéltétek meg? 

- Természetesen! - csattant fel Rocco, s legurított a torkán egy újabb pohárkával.

Ki lehet az összeköttető? Aki a sáljával babrál? A kockás inges? Esetleg az ott, a pisze orrával?

Közeledett a záróra, már csak néhány vendég időzött a klubban. Az együttes szedelődzködni kezdett. Az énekes kimerülten rogyott le Rocco mellé.

- Van tüze?

- Adjak tüzet?

- Azt megköszönném!

- Gondolhattam volna, hogy maga az. Hamisan énekelt.

ELSŐ BENYOMÁSOK

Hosszabb kihagyás után ismét egy háromszázassal jelentkezem. Eleinte a címről mindig csak az Első benyomás címet viselő villámkritika jutott eszembe ^.^