NYÁPLIC: Visszatérés a Kuckóba

Mikor Nyáplic visszatért a Kuckóba, Nagydumás épp mancsszámra tömte magába a sajtos popcornt, Vöröske egy félliteres pohárból szürcsölte az üdítőt, Pettyesképű ölében egy adag tortilla csipsz pihent, míg Tekergő halkan magyarázott Füstpöffentőnek, aki sajnos lemaradt az előző három részről.

- Szóval most munkaszolgálatra mennek, mert a kormány úgy döntött, kárpótolniuk kell az élőket a sok pusztításért...

Nyáplic figyelt, várt, majd azt kérdezte:

- Itt meg mégis mi folyik?

- In the flesh maratont tartunk - felelte Vöröske vigyorogva. Nyáplic bólintott, mintha tudná, miről van szó, majd eloldalgott a fürdőszoba irányába. És ő még azt hitte, hogy az ajtóban tolongva fogják várni. Miután ismét belépett a szobába se rohanták le a bűbájmacskák, hogy köszöntsék. Mit volt mit tenni, leporolta a párnáját, odahúzódott Tekergő mellé és meghallgatta az összefoglalót. 

- No és, mi ez a nagy sorozatnézési láz? - tudakolta suttogva Tekergőtől, aki erre csak leintette, mondván, majd a végén. Aztán már ő sem kérdezősködött többet.

- Tudod, vártunk rád, és nem akartunk kihagyni a mesélésből, és akkor Tekergő felvetette, hogy ismer pár jó sorozatot. Listát is készítettünk - kezdte Nagydumás, miután jól kitárgyalták a második évad végén, hogy kinek melyik volt a kedvenc szereplője, jelenete és mit gondol a "lezárásról". Majd megsiratták, hogy nincs még folytatás.

- És nem is lesz - sóhajtott pesszimistán Nagydumás.

- Én úúúgy drukkoltam Kierennek - hüppögött Pettyesképű is bánatosan. 

- Jé, mikor érkeztél? - csodálkozott rá ezzel egy időben Vöröske Nyáplic jelenlétére.

- Úgy négy vagy öt résszel ezelőtt - vont vállat a karamellszín bűbájmacska, mintha semmit nem számított volna neki.

- De jó, hogy visszatértél. Gratulálunk! - ugrott erre Pettyesképű a nyakába. - Már nagyon hiányoztál! Nagyon megszerettem a sorozatokat, emlékszel még Mortimerre és Vittiékre?

- Képzeld, Nyáplic - vágott húga szavába lelkesen Tekergő. - Pettymeg mesélt még Mortimerről. Még!

- Hallom, hallom - nevetett fel Nyáplic. - Nagyon ügyes vagy Pettyesképű.

A köpenyes macskalány a füle hegyéig elpirult.

- Ugye nézünk még sorozatokat? Nyáplic, neked melyik a kedvenced?

- Oh, nekem sok kedvencem van, majd szép sorjában megmutatom őket - felelt, majd elindult, hogy batyuját a konyhába vigye és kipakoljon belőle mindent.

- És hogy sikerült? - kiáltott ki a szobából neki Nagydumás.

- Remekül - kiáltott vissza, és ezzel a többiek már túl is voltak a dolgon. Túl izgatottak voltak amiatt, hogy végre ismét mesélhetnek. Ezt megértette, de azért kicsit sajnálta, hogy nem gratuláltak neki olyan lelkesen. Igaz, az ő szemszögükből mindössze annyi történt, hogy rettenetesen hanyagolta a Kuckót és vezetői teendőit. Ez pedig igazán nem volt szép tőle. Most viszont itt van, és folytatódhat a móka.

- Mit csinálsz? Gyere már! - unszolta Vöröske.

- Kisütök néhány halrudacskát - felelt bajsza alatt somolyogva.

- Jó, szólok a többieknek, hogy még várjanak - fordult is ki Vöröske megnyalva a szája szélét. Mind nagyon szerették a halrudacskákat, na de a konyha, az mindannyiuk számára egy nagy sötét folt volt, kivéve, ha tejecskéért vagy vízért kellett kirohanni.

Miután ily' módon lekenyerezte a többieket, kis csönd áll be, amiben végre Nyáplic is szóhoz jutott és elmesélte a maga kis kiruccanásának teljes történetét.

- ... aztán az okleveleket betettem abba a tokba, ahol a többit is tartom és nosztalgiából újranéztem a régebbieket. Találtam hetet, ahol elírták a vezetéknevem. Ezekre nem is emlékeztem. Az egyik ráadásul iskolai volt - sóhajtott.

- Ennyire bonyolult a neved? - kérdezte meglepetten Pettyesképű.

- Nem, csak nem annyira ismert, mint egy hasonló hangzású társa. Mindig keverik a kettőt. Az ük-ük-ükmamámmal például az esett meg, hogy épp náthás volt, mikor a papírjait készítették és nem tudta rendesen kiejteni a nevét, és emiatt később az egész életét náthásan kellett leélnie - a csalási legenda felidézése után még beszélgettek egy keveset, Füstpöffentő megmutatta a legújabb pipáját, ami elefántokkal volt díszítve, majd Tekergő egyszer csak rákérdezett.

-  Melyik a kedvenc sorozatod?

- Igazán... nincs ilyen, viszont nagyon sok sorozatot szeretek - vallotta be Nyáplic.- Csak úgy, ahogy sok-sok könyvbeli történetet is szeretek - tette hozzá sietve.

- Legközelebb akkor mutatsz egyet? - kérdezte Pettyeske.

- Persze.

- Most viszont - vette át a szót Nagydumás - meséljünk!

Ebben mind egyet értettek, így Nyáplic kirohant még egy kis cicakekszért és tejecskéért, majd mindannyian kényelmesen elnyúltak a párnáikon, Füstpöffentő is eloltotta a pipáját és az ablakpárkányon bekönyökölve várta, ki kezdi a mesélést.

- Majd én! - szaladt magasba az egyik bűbájmacska karja.

- Halljuk, halljuk! - biztatták lelkesen társai. Mindannyian örültek, hogy ismét itt lehetnek és mesélhetnek a Kuckóban.

VISSZATÉRÉS A KUCKÓBA