NYÁPLIC: Teaszünet díj - Tea Break award

Calcifer (A vándorló palota)

Szabályok
1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját! Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is!
2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged!
3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel!
4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni!
5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod!
+1. Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek!

Köszönöm mindhárom bloggernának a jelölést, rettentően hálás és boldog vagyok, amiért továbbküldték nekem! Az oldalaitok linkelve a neveitekre kattintva.

 "Kapj el a hulló csillagot,

Ejts teherbe egy tököt,

Súgd meg, hol a tűnt napok,

Vagy ki patkolt ördögöt,

Hablány hol zeng, s mi segítsen,

Hogy az irígység ne csípjen,

S hol kél

A szél,

Mely tisztes lelkeket segél."

John Donne: Dal (részlet)

Láss a sorok közé! Nem vagyok nagy idézet gyűjtő, leginkább definíciókat magolok, mégis valahogy ez a versszak jutott eszembe, mint idézet, melynek jelentése - számomra - túlmutat önmagán. Tudom, nem szép dolog személyes, mások számára kevésbé érthető dolgot kipakolni egy blogra, de a pontos okát nem árulhatom el. A lényeg, hogy számomra ez a vers az örök varázst és hitet jelenti. (Részletesebben: Diana Wynne Jones - A vándolró palota)

Brukú kérdései

1. Könyvek vs filmek. Melyik, miért jó szerinted vagy éppen rossz?

A modern kor beköszöntével hamarosan ez a dilemma is az örök kérdések közé emelkedhet. Nem tagadom meg sem a könyvet, sem a filmet, mindkettő a maga eszközeivel mesél és szerintem mindkettő lehet egyaránt lélegzetelállító és csapnivaló. Talán annyit, hogy a könyvek tartalmának hozzáférhetőségének korlátoltsága miatt nagyobb, komolyabb szűrésen mennek át az olvasók által, mint egy-egy film, ami önmagába fullad, mégis kellemes szombat délutáni kikapcsolódásként értékelik, hisz másfél órát vesz el csak az ember életéből. Könyvek terén szerintem mindenki megfontoltabb.

Néhány évtizede még sokkal több kreatív megoldás kellett bizonyos történetek filmre viteléhez, ma már szinte csak a hangulat nem ugyanaz egy rajzfilm és egy CGI kisegített film közt, látványra mindent ki tudnak már vitelezni.

Hogy ne húzzam még tovább az első kérdésnél, szerintem összehasonlíthatatlan, de talán épp ezért, nem biztos, hogy egy könyv cselekményét filmre lehet vinni úgy, ahogy az eredetileg meg lett írva.

2. Milyen egy jó blog kialakítása/kinézete?

Mindenek előtt letisztult. Ez a letisztultság nem egyenlő a minimalista dizájnnal, hanem arra utal, hogy a blog írója tudja, miről ír, milyen annak a történetnek a hangulata és mi illik hozzá. Szeretem, ha a blog megjelenése is bizonyos komolyságot sugároz már az első találkozáskor. S hiába letisztult egy dizájn, az az író tölti fel, így hamar lelepleződhet.

3. Melyik könyvbéli helyszínre mennél el nyaralni? És melyikre kevésbé?

Továbbra is Ingaryba látogatnék el, azt hiszem, mesebeli helyszínek terén ez lesz az örök álom, de egy nyaralás erejéig szívesen benéznék Jane Austen Angliájába is. Hogy hova kevésbé? A Hajszőnyegszövők univerzumát kerülném el a legmesszebb, és nem lennék túl feldobott, ha túlélőtáborba küldenének az Angelfall világába.

4. Mi a kedvenc témád, amiben írsz? Miért? Mi fogott meg benne?

Csapongó vagyok. Először humoros fantasyt írtam, ami szép lassan komolyodni kezdett, majd átcsaptam misztikusba, van néhány világteremtő alaptételem, amik egyszerűen nem eresztenek. Ami leginkább meg szokott fogni egy-egy zsánerben, az a lehetőség egy csavaros, érzelmes, számomra újszerű történet megalkotására. Ha mégis egyet választanom kellene, akkor az a fantasy, azon belül is az ősi civilizációk, misztikus légköre. Egyszerűen magával ragadott a világuk.

5. Milyen érzések töltöttek el, amikor megírtad és közzétetted az első fejezetet/bejegyzést a blogodon?

Azt hiszem, izgultam. Nem gondoltam volna, hogy végül olyan komoly történetekbe is bele fogok vágni, mint a Lélekvasút, még a hobbinál is kevesebbet gondoltam a blogolásra, mikor megnyitottam, hisz az egészet nem is pont magamért, hanem egy kihívás miatt indítottam.

6. Ha azt mondanám, hogy megfilmesíteném az egyik regényedet, melyik volna az? Miért?

Nem könnyű a válasz.Talán a Lélekvasút. Hogy a mondanivalója minél több emberhez eljuthasson.

7. Hogyan szoktál készülni a karácsonyra?

Talán kevesebbet, mint az átlag, hisz nálunk ez úgy szokott menni, hogy ha nagyon szeretnék valamit, akkor azt megkapom akkor és ott, cserébe anya azt mondja, hogy "Jó, de akkor ezt kapod karácsonyra/szülinapodra/stb!" Így a tényleges karácsonykor elég ritkán kapok nagyobb ajándékot. A másik szokás pedig, hogy aki nem keres a családban, annak nem kell vennie külön a zsebpénzéből ajándékot, így én sem szoktam különösebben készülni meglepetésekkel.

8. Szoktál saját kézzel készült ajándékot adni karácsonykor? Miért?

Régebben igen, mostanában már nem. 

Babu kérdései

1. Mióta írsz és mióta bloggerkedsz?

Nagyjából nyolc éve írok komolytalanul, komolyan úgy öt éve, amiből kettőt már a bloggeren töltöttem.

2. Szoktad figyelni más könyvekben/írásokban az írós praktikákat?

Nem vagyok kihegyezve rájuk, de néha megakad a szemem egy-egy jó fordulaton vagy kifejezésen, ami később segít egy történet megírásakor.

3. Van olyan karaktered, aki a többieknél jobban hozzád nőtt?

Jelenleg Rid az, akire a legtöbbet gondolok, az ő gondolataiban és lelkivilágában vájkálgatok, hogy jobban megismerhessem, de ő maga már sokkal korábban létezett, mint történet és név nélküli személyiség, így a legtöbb szereplőmnél jobban ismerem őt.

Aki még nagyon a szívemhez nőtt, az Az Erdő legendája főhősnője, a kölyök. Vele együtt komolyodtam, ismertem meg a történetét, mikor kigondoltam a cselekményt.

4. Hogy viszonyul a környezeted e hobbidhoz? (I mean a bloggerkedéshez.)

Anya nem túl agresszívan, de általánosságban ellenzi magát a bloggerkedést, de az írásaimat szereti, szóval van ebben az egészben egy jó nagy adag paradoxon, viszont mostanában már inkább támogat (így, hogy egyetem mellett alig van időm rá). Akik még tudnak róla, általában mosolyognak, de szerintem még egyikük se nézett fel rá. A két legjobb barátnőm persze ismeri, de egyik sem az a kifejezetten blogolvasós. Ők kaptak egy-egy példányt a "könyvemből" :p Szóval valahogy azt is megoldottam.

5. Mesélj egy kicsit a kedvenc együttesedről/színészedről/random választott emberedről!

A kedvencekkel mindig meg lehet fogni, mert én többre is igényt tartok, de akkor legyen egy később is feltűnő (a válaszaimban) színész. James (Jim) Caviezel. Ő nálam az a foka a rajongásnak, mikor a "És miért?" kérdésre meglepetten csak annyit felelek: "Lehet őt nem imádni?" Természetesen a Person of Interesten keresztül ismertem meg, ahol egy rém sármos, higgadt és menő ex-ügynököt alakított. Minden jól áll neki. A Monte Cristoban a szakáll, a Bobby Jonesban a szőke haj, Reeseként a kissé néhol őszülő frizura, még az a bágyatag szempilla remegtetés is az Angel eyesban, a Frequencyben meg aztán pláne nagyot alakított, persze mindhez egy jó kis sztori is kellett, ami abban a filmben meg is volt.

Ő egy elképesztő színész és nagyon sajnálom, hogy olyan régóta nem kapott nagyobb szerepet. Megérdemelné.

6. Örülsz a díjnak? Őszintén!

Örülök, már rég töltöttem ki díjat és a blogszülinap miatt most jól is jött :D

7. Alvási szokások? Mondj el valami érdekeset. (Ez csak azért jutott eszembe mert rohadt késő van.)

Van egy bőrfotelem, amibe jó belesüppedni. Féloldalasan szoktam benne olvasgatni, hogy átvetem a lábam a karfán és nem egyszer el is aludtam már ott. Valamint középiskolában rülam készült az osztályban a legtöbb padon alvós fotó.

8. Volt már olyan, hogy egy írásod elgondolkodtatott, milyen lenne filmként/sorozatként?

Sok történetem filmként pörög előttem, ezért is nehéz sokszor irodalmi szavakba önteni, ahelyett, hogy egy szövegkönyvet vagy forgatókönyvet tennék közzé a blogon. Például a The fire dragon is szenvedett sokáig emiatt, és Az Erdő legendájának kulcsjelenetei is filmszerűen jelentek meg előttem.

Nessa kérdései

1. Melyik dal írja le a legjobban a blogodat?

Nem hiszem, hogy egyetlen dalban annyi érzelem és hangulat kavaroghat, ahányféle a Kuckóban. Hogy mik inspirálnak, mely történethez mely zene tartozik, arról a következő nap érkezik egy bejegyzés

2. Melyik a kedvenc nyelved, és miért? Beszéled is?

Nincs kedvenc nyelvem, viszont szeretem gyűjteni a különleges hangzású szavakat. A "beszélt" nyelveim közül viszont az olasz a kedvencem :3

3. Ki/mi az, ami bármikor boldoggá tud tenni?

A macskám, ki más? Kötelességtudóan követ mindenfelé, hagyja, hogy ölelgessem és melenget.

4. Hol, kivel és hogyan szeretnél lenni öt év múlva?

Japánban a két legjobb barátnőmmel - akik közül csak ketten rajongunk a szigetországért, de akkor már ne hagyjunk itthon senkit - egy kéthetes körutazáson, ahol nemcsak Tokyo-t és környékét, hanem a vidéket is bejárjuk, ellátogatunk Osakába és Kyotoba, rejtett szentélyekbe és felpróbálunk egy kimonot vagy többet, utazunk a shinkansenen is.

5. Játszol valami hangszeren? Ha igen, min és mióta? Szereted? Ha nem, szeretnél valamin? Min, és miért épp azon?

Igen, furulyázom és fuvoláztam, mindkettőt vagy tíz éve kezdtem tanulni, de már nem járok zeneórákra, csupán otthon zenélgetek, ha van időm és kedvem. A furulyát nagyon szeretem, mert jól kiváltja a fals énekhangom, de ha lett volna rá lehetőség, zongorázni vagy gitározni tanultam volna inkább, hogy minél több és szebb dalt lejátszhassak. Már nem tudom, pontosan hogy ragadtam a furulyánál, de nem bántam meg.

6. Ha írhatnál egy levelet a tíz évvel ezelőtti énednek, mit írnál benne?

Jó, hogy a tíz évvel ez előtti énem már tud olvasni, szóval egy szép hosszú levelet írnék neki arról, hogy érezze jól magát és tartsa meg a legjobb barátait és hogy töltsön minél több időt a nagyszüleivel. Talán megpróbálnám figyelmeztetni a vörösiszap katasztrófára, hátha valaki komolyan veszi.

7. Ha egyetlen elhunytat visszahozhatnál az életbe, kit hoznál vissza és miért?

Lecsapok a sorozatszereplő lehetőségre és visszahoznám az életbe John Reese-t. Nekem több nem is kell! Talán Carter nyomozó is visszatérhetne, de ha csak egyet lehet, akkor az Reese lenne.

8. Mi az a cél, amit, ha elérsz a blogoddal, már boldognak mondhatod magad? 

A nagyravágyó, kapzsi énem itt furakszik mellettem és kiabálja, hogy 100 feliratkozó!, de igazából magam se tudom, mire vágyom itt a blogon, de minél több pályázaton szeretnék részt venni és az itt írt történeteimből tanultakat fel szeretném használni a regényemhez, amit majd szívem vágya szerint nyomtatva egyszer a kezembe foghatok.

Kérdéseim

1. Ha bármi lehetséges lenne, hová nézne a szobád ablaka?

 2. Visszagondolva mi az az egy dolog, amit most másképp kezdenél/csinálnál, mint a blogod indulásakor?

3. Van kedvenc mitológiai alakod? Ki az és miért?

4. Nyaralásokról, kirándulásokról milyen szuveníreket szoktál hazahozni?

5. Volt olyan könyv, amit (legalább) kétszer olvastál és mindkétszer teljesen más benyomást tett rád?

6. Az év melyik napját várod leginkább?

7. Ha kiadnák egy történeted, melyik lenne és hogy képzeled el? (Borító, illusztráció stb)

8. Van olyan egyszervolt állatfaj, amelyet sajnálsz, hogy már élőben nem láthattál?

Akiknek küldöm:

Jolt -  mert mindig meg tudsz lepni, hogy mekkora megújulásra vagy képes minden egyes történetedben

Lia - mert egy remek ötlettel álltál elő, ami a jövőben sokak segítségére lehet

Peetagey - mert mindkét blogodon rengeteg érdekes és hasznos dolog található

Imádlak mindhármótokat (és mind a hatotokat), köszönöm, hogy ismerhetlek titeket és ilyen jó barátok vagytok!

3. nap

Díj

NYÁPLIC: Arcobaleno - Kék

4. Kék
Fejlődj!

Nem szeretsz E/3-ba írni? Vagy esetleg a fiú szemszögtől rázz ki a hideg? Nem tudsz fejlécet szerkeszteni? Még nem írtál fanfictiont, vagy esetleg egy novellát? Hát akkor eljött az idő, hogy kipróbáld azt ami nem megy. Próbáld ki, hátha kiderül, hogy nem is megy rosszul az amit elsőnek utáltál/úgy gondoltad nem tudod megcsinálni. Ha max rosszul sül el a dolog, fogd a kihívásra.

A választásom *dobpergés* egy Marvel fanfictionra esett, a kört szűkítve egy Thor és Bosszúállók filmeken alapuló (még a Thor: Ragnarök megjelenése előtt kitalált és vázlatolt írás, szóval nem minden fog egyezni, amit a filmben Asgard múltjáról megtudunk), kicsit hosszabb lélegzetvételű történet fog születni enyhe slash behatással és egy alakváltó sárkánnyal, mint abszolúte OC karakter a sztoriban. A történet nem csak merít az első Thor és Bosszúállók filmből, hanem amolyan "Mi lett volna, ha Thornak és Lokinak lett volna egy öccse?" felütéssel jelenetről-jelenetre követi végig a film eseményeit, ezért sokat adhat az élményhez a filmek ismerete, esetleg, mielőtt belevágnátok ebbe, érdemes lehet újra felfrissíteni.
A harmadik vállalásom pedig az angol cím. Ez nem fog elterjedni, de ha már itt van a lehetőség, ezt nem szalaszthattam el XD

The frozen hearted fire dragon

Odin leigázta a negyedik világ tűzsárkányait. Hogy az újabb lázongásokat megelőzze, Asgardba viteti a trónörököst túszként, hogy ott Thorhoz és az ászokhoz hű alattvalót neveljenek belőle. Ridet a palotában a két fivér maguk közé fogadják, s szinte testvérekként nőnek fel... aztán Odin száműzi Thort és a sárkányt a Földre és történet szép lassan, de biztosan elkezd kisiklani.

A történet wattpad oldala

A történet titkos oldala a Kuckóban

Kedvcsináló részletek, köztük még meg nem jelent részekből is idézetek

Tűz

 "-Ne feledd, Rid, Asgardban istenek élnek, de nem hatalmasabbak nálunk, a tűz gyermekeinél. Soha ne feledd az örökséged! Odin bölcs, de a titkot, melyről egyetlen óriás vagy álf sem tud, még maga a hatalmas Odin sem ismerheti. Védd meg a titkunkat - tenyerét Rid mellkasának bal oldalára szorította. - Végezetül... légy okos, de soha ne hagyd figyelmen kívül, amit a szíved súg."

"A kapun áthaladva Sleipnir, a nyolclábú csatamén poroszkálásba kezdett a szivárványhídon, ami olyannak tűnt az ifjú Rid számára, mintha szélviharba keveredtek volna. A szürke mén sörvénye az arcába csapott, s ő prüszkölve köpködte ki a szálakat. Sleipnir felhorkantott, mintha csak nevetne, s akkor Rid, aki úgy érezte, épp elég rémes dolog történt már vele aznap, felgyújtotta a sörényét."

"- Ez a te műved? - kérdezte a szavakat szinte zárt ajkai közt préselve ki. Loki hátratett kezekkel lépkedett mellette. Nem nézett rá, nem is válaszolt, de igazán, nem is kellett megszólalnia, ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljon az igazság.

- Csak a jégóriásokat sajnálom - sóhajtott Rid. - A Pusztító már bizonyára végzett mindannyiukkal. Gondolhattam volna, hogy nem hagyod ki ezt az alkalmat, de... szóval... valami látványosabbra számítottam."

"Szemei valósággal szikrát szórtak. Egyáltalán nem volt szórakoztató, hogy a két fivér versengése épp rajta csapódott le.

- Rid - Loki karba font kézzel fordult felé, s Thor is gyanúsan oldalra pillantgatott.

- Mi van?

- Meggyújtottad a terítőt - felelt Loki ugyanolyan nyugodtan."

"Rid lehunyta szemeit és hagyta, had vigye az átjáró amerre akarja. Abban a pillanatban ismét sötétszürke, áthatolhatatlan pikkelyek fonódtak a szíve köré."

"- E halandó test elgyengült, táplálékra van szüksége - nyögött fel a furgon belsejéből Thor. Lassan mindketten kimásztak a fedezékükből. Darcy is leengedte a fegyvert.

- És ruhára is - tette hozzá. - Srácok valljátok be, hogy keményen szívtok."

"- És mihez fogtok most kezdeni?

- Hagyd [Darcy], ez nem tartozik ránk - szólt közbe Selvig.

- Dehogyisnem! Rich az én pólómban van. Szeretem azt a pólót. Ne, nehogy levedd! Tudod, mit? Jól áll rajtad, neked adom. Úgyis van másik."

 

"- Minden a legnagyobb rendben. Végre én vagyok Odin egyetlen örököse."

"- Felelj, ki vagy! - utasította Loki, szemei hidegen megvillantak. Dühe, amiért egy egyszerű halandó meg merte őket zavarni, szinte tapintható volt.

- Clint Barton - válaszolt automatikusan, majd összeszorította a száját."

Vajon megváltoztatható a jövő? Elég egyetlen tűzsárkány ahhoz, hogy újraírja a történetet vagy minden változatlan tart a végzete felé? Mi az a titok, amit oly' sok éve őriz Rid? A történetből kiderül ;)

És figyelem, érkezik pár (spoileres) idézet a fire dragon után érkező "előzmény kötetből"

"- Én nem is vagyok Odin fia.

- Vajon ezt ő is tudja? - kérdezett vissza Rid gyermeki logikával.

- Ha tudna róla, bizonyára már szólt volna - felelt végül Loki némi gondolkodás után. - Ő szinte mindent tud.

- De azt nem, hogy én mi vagyok.

- Nem, azt nem hiszem - rázta meg a fejét Loki."

"- Mi történt? - fordult gyanakvóan Thor felé Loki. - Nem sűrűn látni téged a könyvtárban.

A villámok istene lehorzsolt térddel és bűntudatos arccal álldogált előttük egyik lábáról a másikra állva.

- Elhagytam... - suttogta rekedten. Loki elfintorodott, mert nem értette tisztán a szavakat. - Elhagytam a Mjölnirt.

- Hogy mit tettél? - kiáltott fel Rid hitetlenkedve, majd a következő pillanatban hangosan felnevetett. - Mégis hogy sikerült?

- Igazából nem úgy hagytam el, hogy nem tudom merre van csak épp... elhagytam és ráült egy kőóriás."

"Lehunyta szemeit, hogy ne érzékelje olyan intenzíven a magasságcsökkenés, majd leperegtek róla a pikkelyek, s szárnyai visszahúzódtak bőre alá. Egy pillanatig teljesen csupaszon, védtelenül zuhant tovább..."

"A hirtelen bőségben igazán nehéz a döntés, kit gyűlöljön és vessen meg legjobban, gondolta keserűen, majd lesújtott egy újabb arcra, amiben állkönnyek csillantak. Mintha sajnálná bárki is. Mardosta a szégyen, hogy szánalommal tekintenek rá, hogy elesettnek látják és gyengének, megvetendőnek gondolják. Ettől dühe csak egyre jobban gyűlt, belülről puffasztotta vékony testét, húzta szét a varratokat, kínozta egész belsőjét, míg valamin ki nem tudta tölteni." (Loki)

"[Rid] úgy érezte, minél távolabb van Asgardtól, annál könnyebb a teste. Ha nem gondolkodik, csupán azt teszi, amit Thor mond, az könnyű és igazán egyszerű."

Ezer év hosszú idő. Hogyan töltötték ezt az ifjú hercegek Asgardban? Vajon van egymáshoz köze annak, hogy Rid elvágyódik Asgardból és Loki megsebesült? Mi történt kettejük közt pontosan a múltban? Az előzményekből majd kiderül ;)

Jég

A fejezetek szép sorjában kerülnek ki elsődlegesen wattpadra, itt csak a történetívek végéről és kezdetéről lesznek külön hírek, mivel egyedi elbírálás után úgy ítéltem, a fanfiction nem az a kategória, ami a Kuckóba illene.

2. Nap Új történet!

NYÁPLIC: 2 éves a Kuckó!

Az Üveghegyen innen...

Nem hittem volna, hogy így elrohan az idő, pedig megtörtént, és most láthatatlanul és megállíthatatlanul lecsapott rám, ránk az újabb évforduló! Két éve épp ezen a napon, november tizennegyedikén nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt a Lusta Macska Kuckó, ahol azóta számtalan vendég fordult már meg.

Sok örömben és viszontagságban volt részünk közösen, de mindig is, így most is csak a jó dolgokra tudok visszaemlékezni. Habár ez a második év kicsit szerényebb lett, mint az első, a több hónapos kényszerszünet ellenére is köszönöm, hogy ennyien kitartottatok mellettem és visszajártatok a Kuckóba.

Egy nagy szülinapot szerettem volna tartani, rengeteg mindennel készültem, majd hirtelen tizennegyedike lett és még jóformán a díszítés sincs kész, így a hetedhéthatárra szóló ünnepség helyett hét napon át tartó meglepetéssorozattal fogok ünnepelni, amire természetesen Titeket is meghívlak.

Elöljáróban annyit árulnék csak el, hogy azért is nagyon különleges számomra ez az alkalom, mert két, számomra nagyon kedves ember is segített az ünneplés előkészületeiben, de hogy kik ők, az még legyen meglepetés pár napig.

Hosszú lábú pezsgőspoharakat elő! Kezdődjék a mulatság!

1. nap

A megnyitó!

... és túl!

NYÁPLIC: Szellemes történet

Az Aranymosás 100 szavas játékot hirdetett ősz, szellem témában. Ma volt az eredményhirdetés, ahol ugyan nem nyertem, de a zsűri kiemelte a szösszenetem poénosságát.

Épp csak átpillantok a monitor fölött, mikor meghallom a motozást.

– Gyorsak voltatok – szólok köszönés helyett. Ez már csak így megy. Ha nem a temetőből jöttek volna, még hozzátenném, hoztak-e kaját.

– Már megint nem találtuk meg a sírt – felel anya szintén köszönés helyett, majd elrohan a mosdóba.

– Még szerencse, hogy 2032-ig ki van fizetve – sóhajt apa, de tőle tényleg nem vártam volna el, hogy köszönjön.

– Más szóval van időnk – fűzi hozzá nagypapi. Ő pedig azóta nem köszön, hogy hat éve meghalt. Tuti megint ő tolta odébb azt a kukát, amihez képest be szoktuk lőni a helyet. Gyerekes dolog. Nem akar hazamenni.

NYÁPLIC: Csillagles - könyvbemutató

Nagy nap volt ez a mai számomra, hisz ma van/volt a Csillagles címre keresztelt antológia bemutatója, melyben két rövid írásom is helyet kapott több mint száz másik novella és vers mellett.

A bemutatót Budapesten, a VII. kerületi BarHole Music pince helyiségében tartották, ahová utolsó pillanatban nagypapám is úgy döntött, elkísér. Mindig is tudtam róla, hogy örökmozgó, akit anya szavajárása szerint a sok vegyszer már rég konzervált, de azért még engem is meglepett, hogy milyen fáradhatatlanul állta végig az utazást metrón és villamoson, jól meg is lépcsőztettük.

A Google map a barátod! felkiáltással vágtam neki harmadmagammal az útnak, hisz anyukám is elkísért. Meg kell mondanom, vele már kevésbé volt élvezetes az út, mint papával, hisz anyu olyan dolgokon is fent tudott akadni, minthogy egy villamosmegállót Malenkij Robot Eh.-nak hívnak, Erzsébet királyné útja, aluljáró vagy Zugló vasútállomás, mert mennyivel jobb, ha az utas tudja, hogy hol a Thököly út, a vasútállomást magától is megtalálj. Erre felvetettem, hogy bezzeg a Honvédkórház nevű megálló milyen hasznos, ha tudja az ember, vagy a Nyugati pályaudvar. Végül ennyiben maradtunk. Visszagondolva ez a kissé kínossá váló beszélgetés egész jól elfeledte velem, hogy mennyire izgulok is az egész miatt.

Az Astoriától igen hamar eltaláltunk a Dohány utcába. A térkép a sarokra jelezte a célt. Egy pillanatra megálltunk és szemügyre vettük a szemben lévő utcatáblát Dohány utca  2-20 <-. Szerencsére, mielőtt kétségbeestünk volna, amiért eltévedtünk, valaki megszólított.

- Moly? - Először nem értettem, ezért meg kellett ismételnie. Ekkor már nagyokat bólogattam. Igen, moly vagyok. A gyors eligazítás után megtudtam, hogy a 7. a 18.-kal van nagyjából egy vonalban.

Lent a pincében már kettő előtt is nagy volt a tömeg, de papám számára épp sikerült is egy helyt keríteni közvetlen a VIP részleg, a felolvasók helyei mögött.

Kettőtől már át is vehettük a köteteket, amik íróként ingyen jártak, valamint azokat, amiket az ajándékokon felül rendeltünk. Mindhez járt egy-egy egyedi tervezésű könyvjelző is.

Nem sok időm maradt áhítatosan végighúzni ujjaimat a molyírók érzéseinek és gondolatainak ama fizikai megtestesülésén, melyet a kezemben tarthattam, ugyanis egyetlen meghívott vendégem szintén belezavarodott a házszámok kuszaságába és segítségére kellett sietnem. Jó volt ismét találkozni Judittal és egy kicsit fura is, hisz fél évvel ez előttig minden ebédnél és az iskola folyosóin is rendszeresen találkoztunk.

Egy rövid beszélgetést és egy csipetnyi csalódottságot követően, amiért egyik írásom sem kapott illusztrációt (mert amúgy csodás rajzokkal van tele a könyv) lecsaptunk három viszonylag jó elhelyezkedésű állóhelyre, majd vártuk a bemutató kezdetét.

Az egyik szerző gitáron közreműködött. Felcsendült az első dal, és barátnőmmel szinte egyszerre fordultunk egymás felé.

- Ezt ismerem, de honnan is?

Később a konferansziénak előlépett szerkesztő, Molnár Nikolett elárulta, hogy minden dal kapcsolódik valamivel a kötethez, s hogy ez épp mivel, az kiderül, ha elolvassuk.

Egyre jobban éreztem, hogy ez a dal fontos. Valahonnan ismernem kell. Először eszembe jutott, hogy a Könyvek hercegében a főhősnő egy hasonló hangzású dalt ír át saját szöveggel, de néhány pillanattal később már tudtam, nem az lesz. Nem értettem rendesen a szövegét, ám a refrént sikerült elkapnom. Run run running run. Miután elismételtem magamban néhányszor - eközben ment tovább az előadás felváltva beszélt Niki, szólt a gitár és olvastak fel írók - szép lassan felderengett előttem Bud Spencer arca. Nekem ezt a dalt ismernem KELL! Ez a dal FONTOS! Éreztem a belsőmben, hogy az. Nem hagyott nyugodni. Végül egy pillanatnyi szünet alatt nem bírtam tovább a kétségeket és beírtam a keresőbe a refrént. Ismeretlennek tűnt a dal, amit kihozott eredményként. Mellé illesztettem Bub Spencer nevét, erre megjelent a Mindent bele fiúk!

Ekkor ismét rám tört az izgatott remegés és fojtott hangon odasúgtam Juditnak.

- A legelső dalt... azt nekem énekelte.

A kiválogatott írások, amiket jórészt maguk az írók olvastak fel, igen színesek voltak mind témájukban, mind formájukban mutatva a kötet sokszínűségét. Nevettünk és sírtunk és tapsoltunk az előadóknak. Az utolsó dedikáció és a Pályaválasztás című írásokat két végletként én is megkönnyeztem.

Miután véget ért a bemutató, következett a dedikáció, amiről gyáva módon ellógtam, mert még  senkit nem ismertem és kezdett kitörni rajtam a tömegiszony.

Aztán Judit meghívott a Mekibe, az első megjelenésemet megünnepelni.

Köszönöm ezt a tökéletes napot moly.hu, köszönöm Andi és Niki, neked is anya, mert az összes kínos jelenet ellenére is imádlak és köszönöm, hogy azért mégis támogatsz, köszönöm Judit, hogy el tudtál jönni és köszönöm Bud Spencer és Terence Hill, amiért felnőhettem a filmjeiteken!