"Elisabeth csodálkozva nézte, de nem szólt egy
szót sem. Néhány percnyi hallgatás után Darcy izgatottan odalépett hozzá, és így
kezdte:
- Hiába volt minden vívódásom... nem használt
semmit. Nem tudom elfojtani érzéseimet. Meg kell mondanom, mennyire imádom,
mennyire forrón szeretem magát.
Elizabeth elképedését nem lehetett leírni. Csak
ámult, pirult, nem hitt a fülének, és hallgatott."*
Elidőztem egy kicsit a sorok felett, ujjamat
lassan végighúztam a sorokon, majd a következő oldalra lapoztam, hogy
folytassam, de az izgalom erőt vett rajtam, és hirtelen összecsaptam a könyvet.
- Neeem, neem, nem teheted meg ismét! – szóltam
magamhoz szigorú arckifejezést erőltetve magamra, de aztán mégis sietve a
legvégén nyitottam ki ismét a könyvet.
"- Ön sokkal nemesebb lelkű, semhogy tréfát űzzön
velem."*
- Jajj! A legjobb rész!
"Elizabeth teljesen átérezte a fiatalember
szokatlanul fonák és kínos helyzetét..."*
Aztán, néhány átlapozott oldallal később már
magam előtt láttam Colin First-öt és Jennifer Ehle-ét is, ahogy a nyitott hintón
ülve kigördülnek a templomkertből és megfeledkezve a körülöttük lévőkről megcsókolják
egymást.
Vigyorogva zártam össze ismét a könyvet. Milyen
romantikus! Milyen elképesztően romantikus! Azok a gyönyörű, zavart vallomások,
azok a... milyen izgalmas és tökéletes! És én már annyira ismerem, hogy
türelmem sincs sorról-sorra végigkövetni a történetet.
Vajon Ő mondana valaha ilyesmit? Most nem erre a
kifacsart, néha egész kifacsart udvariaskodó stílusra gondolok, hanem ilyen
eszméletlen romantikus dolgot, mint Darcy Elizabethnek.
Félretettem a könyvet, és a mobilomért nyúltam.
Gyorsan bekapcsoltam a wifit, amit az olvasás idejére kinyomtam. Nem törődtem
az érkező üzenetekkel, csak megnyitottam a messengert, és megkerestem a világ
legcukibb profilképét, ami mellett ott virított a jel, hogy épp elérhető.
Vajon… vajon, ha egy más korba születtem volna, én is bálokon ismerkedhettem
volna? Vajon… vajon ő...
Gyors üzenetet küldtem neki:
<Kinek a neve van a szívedbe vésve?
???>
<Mindegy
<Szeretsz?
???>
<Csak úgy… <3
Ja.>
<…
Szeretlek>
<<3 <3 <3
A SZÍVEDBEN
Íme a következő, kicsit más - formai - módon rendhagyó háromszázas. Először egy nagyon romantikus történetet akartam. Aztán végül kicsit kiábrándultabb mű született belőle... vagy mégse? Újkori romantika?
*Jane Austen: Büszkeség és balítélet Szenci Miklós fordítása
Jaj, istenem, olyan régen írtam :o Mindig olvasom, aztán van pofám lelépni egy szó nélkül :o Ez viszont... Nagyon tetszett, a 'nem olvasok bele, de muszáj', mert akiket én ismerek, na meg én is, mindig lapozgatni kell, vajon mi lesz a végén :3 Ezt amolyan könyvmoly szokásnak tudtam be és amikor megjelent, mosolyt csaltál az arcomra:D
VálaszTörlésÉn... én igyekszem kitartani, de tudod, hogy van ez. Sokszor elgyengülök xD
TörlésEz valami faji ártalom lehet a könyvmolyok közt. A túl sok izgalom és fantázia teheti, amelyet közvetlen a lapokról lélegzünk be :)
Nyuu ez igazán kreatív lett ^^
VálaszTörlés