- Hallo! Miért nem vetted fel korábban?
- Dolgom volt. És…
- Hé! Mi ez a hangzavar? Hol vagy?
- Az állomáson.
- Miért? Várj! Nem érdekel. Csak azért hívtalak,
hogy anyuék is hallják, én megpróbáltam.
- Anyuék?
- Igen. Tudod, mit? Oda is adom anyut.
- Ne!
- Szia, Emy!
- Szia, anya! Sajnálom, idén nem tudok elmenni
hozzátok karácsonyozni. Már így is túl hosszú szünetet tartottam. Mennem kell
vissza.
- De…
- Az ajándékotokat majd elküldöm. John úgyis be
fog ugrani hozzám az ünnepek után. Az övét akkor adom oda.
- Emy, ez nem az ajándékozásról szól.
- Bocs, anya, most már mennem kell. Pusszantalak titeket.
- Rendben. Azért…
- Szia, anyu!
- Szi… *bep-bep-bep*
- Áh, miért nem tudnak békén hagyni?
- Elnézést, kisasszony!
- Tessék.
- A táskája. A padon hagyta. Az öné, igaz?
- Oh, igen. Igen, az enyém. Köszönöm. Csak… tudja
a családom… ez a nagy felhajtás kikészít. Azt se tudom, hol áll a fejem.
Köszönöm még egyszer.
- Ugyan, csak láttam, hogy… és a sálját is ott
hagyta.
- Ezt nem hiszem el! Köszönöm. Izé… én úgyis
mindjárt visszamegyek az épületbe, esetleg…
- Köszönöm, de nem fázom. Csak a lányomra várok.
A vonat nemsoká megérkezik. Az öt harmincassal.
- Értem. Az… jó messziről jön.
- Igen. Messziről. Több mint tíz éve nem láttam őt.
- És most az ünnepekre mégis hazajön.
- Igen.
- Akkor, ez egy igazán jó…
karácsony lesz.
Az öreg nem felelt. Az vonat
lassan begördült. Emily maga se tudta miért, de képtelen volt elindulni. Csak
téblábolt ott a vágány mellett és várta a nagy találkozást.
A vonat utolsó szerelvényéből
leemeltek egy koporsót. Az öreg odabicegett hozzá és egyik kezét a feketére
lakkozott fára helyezte. Mondott valamit a halottas ház két emberének, majd
együtt elindultak kifele.
*Anya, mégis megyek. Emy.*
SZENTESTE
Ugyan maga az ünnep már elmúlt majdnem egy hónapja, ahogy ennek a címnek a kihirdetése is, de idő kellett, míg rátaláltam a témára.
Tudom, későn szólok, de lehet, kelleni fog egy zsepi!
A többi háromszázas továbbra is ITT olvasható. Érdemes benézni, sok különleges író, sok-sok remek alkotása található a blogon ;)
Ezt nagyon eltaláltad. Fantasztikusan átjött a lényeg. A szám széle is kicsit megremegett a végére.
VálaszTörlésSajnos manapság már minden a pénzről szól, arról, hogy minél többet vásároljanak az emberek. Már elkap a rosszullét, amikor hónapokkal karácsony előtt a karácsonytól hangos minden. Ugh.
Köszönöm!
TörlésTöbb és több és több, miközben igazából minden kevesebb és kevesebb és kevesebb, igaz?
Szia!
VálaszTörlésKesernyés csodás volt! Minden, benne volt...
Koszonom, hogy olvashattam!
Szia!
TörlésKöszönöm, hogy olvastad!
Szia Zsazsi.
VálaszTörlésEz egyszerre lenyűgöző, elgondolkodtató és szomorú. Nagyon jó lett! Még több ilyet.
Ezer meg egy puszi
Brukú
Szia!
TörlésHetekig váratott magára ez a cím, annyi minden kavargott bennem ezzel az ünneppel kapcsolatban. Örülök, hogy ennek egy részét sikerült kifejeznem egy ilyen röpke írásban. Nem tudom, meddig fokozható még ez a fajta... érték vesztés.
Zsazsi :3
Ooh imádom ezeket a kifacsart tanulságos-keserű történeteket ^^
VálaszTörlés