NYÁPLIC: Századik bejegyzés!

Sziasztok!

Akik ismernek vagy volt alkalmuk néhány betűt váltani velem, azok tudják, hogy képtelen vagyok magam röviden kifejezni , csak úgy ömlenek belőlem a szavak. Ezért - számomra is - meglepő, hogy olyan röviden szoktam csak írni a zárófőcímek alá, hogy a Hallgatóságom alig ismerhetett meg az írásaimon kívül.

Legutóbb a TEJFÖLÖSSZÁJÚ BEPOFÁTLANKODIK c. bejegyzésben írtam néhány dolgot a blogról és magamról. Most, a jubileumi 100. blogbejegyzésben szeretném ezt továbbfűzni vagy inkább kiegészíteni, így bő fél év távlatában.

Habár megígértem még a legelső bejegyzésben, hogy megpróbálom elkerülni az elmacskásodást és a személyiségszakadást, a törzsvendégeim és a Szomszédos Kuckók tulajdonosai előtt már rég nem titok, hogy ezt a fogadalmamat nem sikerült maradéktalanul betartanom.

Zsazsogó Nyáplic, aki vagyok... egyszer, mint a Kuckó valós és képzeletbeli tulajdonosa is helyt próbálok állni a fantázia megannyi dimenziója, síkja és világa közt, a távoli galaxisokról és föld alatti-felett civilizációkról nem is beszélve, ki is vagyok Én pontosan?

A nevem, a Zsazsogó Nyáplic Terry Pratchett: Gördülő kövek c. könyvének olvasása közben pattant ki a fejemből, mint lehetséges művésznév. Az "eredeti" Zsazsogó Ankh-Morporkban él és a Meghatározhatatlan Tudományok Tanszékének munkatársa, illetve a tanszék munkatársa a moly.hu szerint.

Miután felvettem ott ezt a nevet - bár bevallom leginkább csak nézelődöm, nem vagyok aktív tagja a közösségnek -, néhány hónappal később eldöntöttem, hogy megnyitom az első önálló blogom, egyértelmű volt, hogy ezt a nevet használom, mert ezt átvenni a legegyszerűbb. Az egész kerettörténet e köré a név köré épült végül fel.

Később Nyáplic megmaradt a macskák főnökének, míg Én, Zsazsi néven kezdtem tevékenykedni a hálón, és úgy érzem, ha egyszer kiadnák A munkavadász Zokni-manó kalandjai-t, fel merném vállalni ezzel az írói álnévvel. (Bár a Minőségi Forradalmakat vagy a Lélekvasutat már nem biztos.)

Jó hosszú története van a nevemnek, igaz? :3

Mint blogger nem rég óta tevékenykedem, de az írás iránti szenvedélyem - természetesen - sokkal régebbre vezethető vissza, de még régebbre az ötletelés. Kezdetben a látott filmek/mesék, olvasott/ hallott történetek lehetséges folytatásain elmélkedtem, kedvenc szereplőimnek új kalandokat találtam ki, más befejezéseken törtem a fejem.

Legelső komolyabb írásomat egy rajz ihlette egy kétfarkú bakenekoról (démonmacska - japán folklór). A történet hosszú időt, több évet ölelt fel, kalandok, barátság, szerelem, felnőtté válás, beszélő állatok és még sok más dolog helyet kapott benne. Ez a történet évek óta félkészen pihen, mert rájöttem, túl nagy falat még számomra egy ilyen volumenű mű, pláne, ha igényesen  és hitelesen szeretném megírni.

Könnyedebb témák, műfajok felé fordultam. Rövid novellákat, karcolatokat és egyperceseket írtam a tipikus vámpír, fantasy és romantikus vígjátékok kliséinek kiforgatásával. Mindezeket magamnak, a családomnak és néhány iskolai versenyre.

Nem vonzott az internet és a blogok világa, így ezek közül egyet se publikáltam. Mikor mégis rászántam magam erre a lépésre, a Kuckó megnyitására, elhatároztam, hogy egy régebbi ötletemet se fogom itt kidolgozni, így mindaz, amit eddig olvashattatok, a négy folytatásos és a huszonöt különálló történet abban a fél évben pattant ki a fejemből, amióta megnyílt az oldal. 

Az egész egy játéknak indult, hogy kipróbálhassam, milyen stílus és témák illenek hozzám. Ez a játék a szavakkal, avagy a kísérlet az óta is tart. Próbálok minél színesebb, változatosabb formában és témában írni.

S habár nem annyira észrevehető, de Rejtő Jenő és Terry Pratchett írásai, stílusuk nagy hatással voltak és vannak az óta is rám. Szeretem, ha valakinek jó humora van, és ezt sikerült erőltetés nélkül átadnia.

Kedvelem a romantikus történeteket, a történelmi regényeket, a fantasztikus és a tudományos-fantasztikus írásokat. Keresem az egyedit és érdekeset, mások és a magam írásaiban is.

Valamint Hans Zimmer, Miracle of sound, Two Steps From Hell és Adrian von Ziegler zenéi is sokat segítenek az írásban és a ráhangolódásban, de Lindsey Stirling, Joe Hisaishi, Ennio Morricone és még néhány klasszikus, romantikus zeneszerző, előadó számai is szoktak szólni a háttérben.

Ezeket az információkat tudtam összeszedni magamról, mint Íróról, amik talán érdekelhetik az Olvasót.

Köszönöm a figyelmet!

Ui.: Igen, a bűbájcicákról készült firkáimat ismét elővettem, habár nem a legjobb felbontásban ^.^" Felismered, ki kicsoda? Ha nem, mindenféleképp nézz be a mesélők oldalra ;)