VÖRÖSKE: Karácsonyi lidércnyomás

▲Figyelem! ▲

 A novella - igencsak - sötét jeleneteket tartalmaz.  Elolvasni csak saját felelősségre! 

 

Sherrill egy utolsó pillantást vetett az egész alakos előszoba tükörre, és ismét megpróbálta lehúzkodni a szűk miniszoknyát legalább annyira, hogy hatalmas feneke ki ne buggyanjon belőle, ha leül a metrón. Nem sikerült. Úgy nézett ki a krampuszlány ruhában, mint egy trampli. Ha legalább ribancosan állt volna rajta, még talán rábólint tükörmására, de így? Óvatosan közelebb hajolt, és ellenőrizte a sminkjét. Piros és fekete, mint egy maszk. Bőre kellemetlenül viszketett a púder alatt, tüdeje összeszorult a szoros fűzőtől. Igyekezett aprókat lélegezni, de attól meg megfájdult a feje.

Elfintorodott, majd egy széles, beletörődő vigyorral arcán elbúcsúzott a lakástól. Felkapta meleg szövetkabátját, és féloldalasan letipegett tűsarkújában az utcára.

Leintett egy taxit. Semmi kedve nem volt parádézni a metrón ebben a göncben.

◊◊◊

A sofőr fél óra múlva lefékezett az aurora boreális fényeiben fürdő bevásárló központ előtt. Az üzletek már zárva voltak, az emeleti folyosókon is csupán a biztonsági fények égtek. Egyedül az aula volt kivilágítva. Közepén háromemeletes karácsonyfa, tövében üres kartondobozok hevertek csillogó csomagolásaikban. A mozgólépcsőtől balra kis karámban három rénszarvas álldogált félig lehunyt szemekkel. Mindig épp csak annyival mozdították el fejüket, hogy az agancsaikra aggatott csengők meg ne szólaljanak. Az aula közepére leterített vörös szőnyeg egészen az ügyeletes Mikulás trónjáig futott, körülötte kordon, hogy a sorban senki ne előzhessen.

Sherrill idegesen körbekémlelt, majd apró sípoló hang hagyta el a torkát. Ez volt a megkönnyebbült sóhaj, amiért egy ismerőst sem látott a gyülekező tömegben.

Besietett a statisztáknak fenntartott szobába, és felakasztotta a kabátját. A Mikulásnak öltözött férfi elismerően füttyentett, mire a krampuszlány motyogott valamit, majd a tükörhöz lépve elkezdte ismét rendbe szedni magát. A jelmezes férfi megvonta a vállát, majd elnyújtózott a fotelben, és szemérmetlenül bámulni kezdte a lány formás fenekét és a szűk ruhát épphogy szét nem repesztő melleit. 

Sherrillt azonban nem ő feszélyezte leginkább, hanem a másik krampusz, aki pislogás nélkül meredt rá. Nem mert megfordulni, így csak a tükörben láthatta a különös öltözetű statisztát. Bőrét teljesen feketére festette, ruhája lezserül lógott rajta, a fekete összhatást itt-ott piros foltokkal törte meg, fehér bundacsík sehol. Szembogarai vörösen izzottak, pupillái akkorák voltat, mint egy macskáé. Hosszú fekete haja szanaszét állt.

- Átengedem a tükröt, ha kell - fordult meg Sherrill, és próbált minél könnyedebb mozdulattal inteni a tükör felé, miután kellőképp frászt kapott a munkatársától.

- Bögyöském, nekem nem az kell - kászálódott fel a Mikulás, és félreérthetetlen mozdulatokkal indult a lány felé. Lehúzta hosszú fehér szakállát. Sherrill védekezőm maga elé kapta karjait, és hátrált néhány lépést.

- Hívom a biztonsági őrt - fenyegetőzött elhaló hangon. Erre senki se készítette fel. A férfi feléje kapott. Sherrill ijedt nyüszítéssel tért ki előle, szemeivel vadul kereste a másik krampuszt.

Az a kanapé mellett állt. Mozdulatlanul. Lelassult szervezete még a Mikulásruhás szavait kezdték csak feldolgozni. Oldalra billentette ijesztő szögben álló fejét, és a dulakodókra szegezte átható tekintetét. Látta, hogy a krampuszlány próbálja kiszabadítani csuklóját a férfi szorításából. Elmosolyodott, kivillantak fekete fogai. Lábai elemelkedtek a földtől, ahogy közelebb lebegett a Sherrillhez karjait ölelőn széttárva.

Nem segít! Cikázott végig a gondolat a lány agyán, mikor megpillantotta a fekete ruhást. Egész testében reszketett. Hogy is küzdhetne tovább két férfi ellen? Az ajtó zárva, a folyosó üres. Senki se hallaná a sikolyait. Összeszorította szemeit, és utolsó erejéből megpróbálta kicsavarni a kezét az örült módjára vihorászó Mikulás vasmarkából. Nem sikerült. Könnyektől fátyolos tekintettel fordult a nem messze álló asztal felé. Ha lefejelhetné, és elájulna, legalább nem érezne semmit, és talán a két férfi kedve is elmenne tőle. A homályos képbe fekete hínárokként úsztak be a lény lebegő hajfürtjei. Szája néma szavakat mormolt, majd kissé felgyorsulva belezuhant Sherrill testébe. 

A lény kényelmesen befészkelte magát az izomkötegek hártyavékony falai közé és Sherrill agyába. A hangjai megelevenedtek oda-vissza verődve Sherrill fejében megfosztva őt az önálló gondolatoktól.

~ Nézz.láss.állj-föl.tedd-meg.ÖLD-MEG.három.kettő.egy.nulla.hulla.ügyes-vagy.tedd-meg.ne-hagyd.el. ~

Sherrill teste megvonaglott, majd magabiztosan felegyenesedett. A változást a férfi is észrevette, és elkerekedett szemekkel bámult fel rá. A mozdulat, ahogy elkezdte kioldani a jelmez túlméretezett övcsatját egy pillanatra félbe maradt. Sherill utolsó tiszta gondolata az volt, mégis hogy vehettek fel egy ilyen fickót erre a melóra. Igaz, hiteles alakítás olyan valakitől, aki 364 napig manókkal volt összezárva vagy mi.

~ tedd-meg.kész-vagy.most.most.mozdulj.tedd-meg.nézz.ott.ott.láss.három.kettő.egy.nulla.gyenge. ~

 

A krampuszlány arcán végigfolyó könnyek felismerhetetlenségig összemaszatolták a sminkjét. A ráncokként szétterülő groteszk vigyor láttán a szorítás is enyhült. A krampusz így minden ellenállás nélkül ki tudta szabadítani a csuklóját. A férfi értetlenül vigyorgott, mint a tejbetök. Két kézzel folytatta a nadrág levételét. Nem így tervezte, csak egy kis tipi-tapit akart, de ez a csaj! Tudja, hogy kell megfosztani a férfiakat a józan eszüktől. És még van idejük kezdésig.

~ figyelj.láss.remeg.fél.fél-tőled.vörös.a-szeme.ne-nézz-a-szemébe.áruló.mit-tett-veled.SZÖRNY. ~

 

A férfi előre hajolt egy mohó csókért, a krampusz eleinte engedett a közeledésének, majd hirtelen rákulcsolta hideg kezeit a férfi puha torkára.

~ öld-meg.MOST.ne-nézz-a-szemébe.nem-érdemli.három.kettő.egy.ÖLD-MEG.három.kettő.hulla. ~

 

- Bébi, én nem így szeretem... állj le... állj má' le - hangja reszelős suttogássá fakult, majd otromba zihálássá. A krampusz a falnak lökte, a kioldott nadrág a férfi bokájáig csúszott, majd le a földre, ahogy a cipőtalpak elemelkedtek a földtől, és rángatózva lerúgták magukról a jelmez alsó részét. A test vonaglott még néhányat, végül elernyedt.

~ hangos.nagyon-hangos.a-lélegzeted.lélegezz-halkabban.nézz-le-rá.MÁR-HALOTT.ügyes-voltál. ~

 

A férfi teste hangos puffanással terült el a fal mellett, mintha ülve elaludt volna. Talán még lélegzett is egy kevesett. A krampusz ügyesen leguggolt mellé, visszaadta rá a nadrágot, és gondosan elrendezte a szakállat. 

~ nem-végeztél-még.tükör.nézz.láss.három.kettő.egy.lélegezz.csináld.JÓ.tovább.nézz.figyelj. ~

 

A tükörhöz lépett, elrendezte Sherrill zilált haját és sminkjét, majd angyali mosolyt varázsolt az arcára, felkapta az ajtó mellé támasztott krampuszbotot, és kisétált az öltözőből.

~ szép.szép-vagy.szép-vagyok.gyönyörű.élő.te-élsz.én-nem-vagyok.nem-élek.lélegezz. ~
~ kezdődjék-a-játék. ~

◊◊◊

Nem jelentették a Mikulással történteket. Túl nagyszabású volt hozzá az ünnepség, és túl magasról érkezett hozzá a támogatás. Az egyik teremőrt, aki megfelelő alkatúnak bizonyult beöltöztették a ruháiba. Sherrill egyedül állt a trón bal oldalán. A másik krampuszlánynak, aki később megtalálta a férfit, leesett a vércukra az ijedtségtől, és eszméletét vesztve összeesett. Sherrill persze semmiről nem tudott. Hisz a fickó még élt, mikor ő kiment a mosdóba, és csak ez a lényeg.

Megnyílt a vörös szőnyeget elzáró kapu. A gyerekek  - óvodástól általános iskolás korig - megrohanták a Mikulást maguk után rángatva egyik szülőjüket vagy nagyszülőjüket.

A krampusz nyugalmat erőltetett arcára, miközben elmélyülten pásztázta a közönséget. Pontosan tudta, kit keres. Egyetlen igazi célpontja volt. Az Ünnep Szelleme. A fehér lény sunyi, gyáva módon menekült előle emberi testekbe rejtőzve.

Elég volt egy mosoly, egy örömteli ujjongás a megszállt gyermek szájából, ők, a krampuszok darabjaikra hullottak, közös tudatuk megremegett.

Követve hát ellensége taktikáját, most itt van. Izmai meg-megremegtek a várakozás izgalmától. Tudta, a Szellem ki nem hagyna egy ilyen eseményt. 

~ nézz.figyelj.keress.csak-őt.találd-meg.MOST.nézz.láss.három.kettő.egy.nulla.HULLA. ~

Gyerekek sokasága vonult el mellette. Mindnél, mielőtt Mikulás elé járulhatott volna koppantott botjával, és megkérdezte a nevét. A szülőknek pedig, ha esdeklő szemekkel néztek a Mikulásra vagy félbeszakították a nagy szakállast, átnyújtott egy csokor virgácsot. A szülők nem érdekelték, de szórakoztatta őt a színjáték.

~ figyelj.ő-a-zsákmány.készülj.LÁSS.figyelj.meg-kell-tenned.ő-az.PUSZTÍTS.most.gyorsan.gyerünk. ~

Egy barna hajú fiúcskára került a sor. Zöldes szemei csillogtak, de nem a milliónyi égőtől. A gyermek belsejéből áradt a fény.

- Mi a neved? - kérdezte szertartásosan a Krampusz, s koppantott hegyes végű pálcájával.

- Matthew - felelte a gyerek. A pálca ismét a magasba emelkedett, a végéből fekete szikrák pattantak ki.

- Üdvözöllek, Matthew! Boldog karácsonyt - mosolyodott el a Krampusz, karja hátralendült, a pálcát egész vízszintesig emelte.

~ gyerünk.most.vér.FEHÉR.vörös.döfd-belé.ügyes.szép-volt.lélegezz.ne-lihegj.túl-hangos-vagy.ügyes.szép. ~

Fogást váltott, majd Sherrill minden erejével beledöfte a fiúcska mellkasába a negyedik és ötödik borda között egyenesen keresztül a szíven. A gyerek szemei kidülledtek a lökéstől, ragacsos nedv szivárgott szemhéjaira, melyeket akár könnynek is nevezhettek volna az emberek, de nem az volt. Vér volt. Az Ünnep Szellemének a vére, de nem halt meg. A pálca ütötte résen át sebsült vadként menekülve kimászott a gyerekből, és sietősen új gazdatest után kapott. Matthew a mellkasára szorította a kezét, épp ott, ahol a bot megérintette. Nem értette, miért fáj annyira. Elcsüggedt, kifakult tekintettel meredt aggódón elé ugró anyjára. Nem piroslott apró kezecskéi alatt a pólója, nem tátongott valódi lyuk a mellkasán, bordái, sem szíve nem sérült fizikai valójában, hisz ez a játék nem az élőkre tartozott. Mégis, a fekete érintés nyomán sosem fog behegedni az a másik seb. Matthew a Krampusz és az Ünnep Szelleme számára is szürkévé vált.

~ gyerünk.most.vér.FEHÉR.vörös.döfd-belé.ügyes.szép-volt.lélegezz.ne-lihegj.túl-hangos-vagy.ügyes.szép. ~

A Krampusz rég ellépett a fiú mellől. Elkezdődött a fogócska. A nő testében ugyan lényegesen lassabban haladt, de az emberek igyekeztek ellépni útjából, így egyikük se jutott a férfi sorsára. Most végre felfigyelt valamire. Egy lányka került a Szellem kezei közé. Hétéves forma, szőke, fonott copfos. 

A Krampusz vérben forgó szemekkel kutatott utána. Érezte, de még nem látta.

~ MOST.kapd-el.ne-hagyd-elszökni.három.kettő.egy.nulla.hulla.figyelj.gyerünk.VÉR.öld-meg. ~

- Hé, te, nagymellű - kiáltotta a kislány, menekülő szülei próbálták elrángatni, de lerázta őket magáról. - Gyere, állj ki ellenem, ne lesből támadj!

A Krampusz szája baljóslatú mosolyra húzódott. Az Ünnep Szelleme hatalmasra tátotta száját, és mély levegőt vett. A Krampusz a háta mögé csapta a pálcát, és puszta kézzel esett a lány torkának, mielőtt kiálthatott volna. Egy kézzel a magasba emelte a könnyű kis testet, a lány gerince megfeszült az erőlködéstől. Sherrill eldobta a pálcát, majd pirosra festett körmeivel megragadta a lány arcát. A gyerek nyüszített, de legalább már nem volt esélye, hogy végezzen vele halálosan tiszta hangjával. Egy halk roppanás, ahogy kitekerte a nyakát és vége.  Ez a Krampusz más volt, mint a többiek. Érezte, tudta. Miért hagyja magát gúzsba kötni holmi íratlan szabályok miatt? Miért kímélné meg az emberek életét? Ha nem marad élő a teremben, hova bújjon a Szellem? Miféle ostoba indokkal szabták meg neki, hogy ne érjen emberhez?

~ ügyes-vagy.jól-választottam.drága.drága-Sherrill.nem-végeztél.készülj.MOST.most.támadj. ~

A szellem ismét meglógott, ám ezúttal egy biztonságőr testébe szállt át, mintegy végső elkeseredettségében. A marcona férfi könnyűszerrel hárította a Krampusz támadásait. Mély levegőt vett, majd elordította magát. A Krampusz hátraugrott, és visszaordított, de ereje nem érhetett fel a Szelleméhez. Felemelte pálcáját, és lándzsaként elhajította. Egyenesen az őr jobb vállába fúródott, de már nem számított. 

~ Sherrill.ments-meg.MOST.MOst.most.végem... ~

Az üvöltés keltette természetfeletti szél darabjaira szaggatta a Sherrill testében megbújó lényt, majd a Szellem maga is távozott. Az őr kifulladva rogyott össze, míg Sherrill a sötét pálcára támaszkodva odébb botorkált. Szemei vakon meredtek előre, szaporán pihegett, egész testét rázta a hideg. Mindenre emlékezett. Minden mozdulatra, szóra, illatra. Bőrét égették a Matthewról ráhulló vércseppek.

Fejben végigjátszotta az elmúlt óra eseményeit, szemei előtt lepergett minden apró részlet. Nem látta a jelent. Nem is lett volna ereje tiltakozni vagy menekülni.

Két őr rohant elé. Pisztolyt fogtak rá.

- Álljon meg! Fel a kezekkel! Dobja el a fegyverét! - a parancsszók hallatán összerezzent. Tudata kitisztult. Letisztult előtte minden. Értett mindent. Majdnem sikerült elpusztítania az Ünnep Szellemét, de nem. Az a Krampusz volt. Nem Ő. Nem ő, nem Sherrill tette. Üveges tekintettel felnézett az egyik őrre. Torkából néma segélykiáltás szakadt fel. Előrelépett, mire a falfehér férfi kezében elsült a fegyver.

Sherrill teste megvonaglott, ahogy befogadta a golyót, majd átengedte az oldalán. 

- Nem én voltam. A krampusz... - suttogta, megpróbált megtámaszkodni a törött pálcán, amit kihúzott a biztonsági őr vállából, de megcsúszott. Bokája kifordult a magassarkúból. Arccal előre zuhanni kezdett. Hasfalát felszakította a pálca éles csipkézetű vége. Egy reccsenés - a gerinc -, a pálca útját állta. Sherrill fuldokolva kitátotta száját, de hang helyett csak vér ömlött ki rajta. Szemei fennakadtak épp úgy, mint a kisfiúnak a képzeletében. Eddig ernyedten lógó karjaival a hasa felé nyúlt. Újabb lövés dörrent. Teljesen feleslegesen. Sherrill teste élettelenül oldalra billent, és egy tekintélyes vértócsa közepében elterült. 

Körülsereglették. Megérkezett a rendőrség, a mentők és a tűzoltók. Körülállták, megvizsgálták, interjút adtak, de egyikük se zárta le a szemét, amely meredten egy pontot bámult. 

A bejárat bal oldalán álló csigavonalas oszlopra nézett. Jobban mondva az előtte lebegő alakra. A lény bőre feketére volt festve, ruhája szakadtan lógott rajta. Fekete volt, csupán öt vörös folt díszítette. Egy a mellkasán, egy a vállánál, mindkettőnek volt a test másik oldalán egy párja és még egy, a hasánál. Ez volt a legnagyobb. A lény megvetően biccentett az élettelen test felé, majd elfordult, és kilebegett az épületből. 

Az éjszakának még nincs vége. Itt kell lennie a Szellemnek a közelben. Ha a Krampusznak nem sikerült megölnie, majd megöli őt Sherrill. 

Lehunyt szemekkel ritmusosan ringatózó csípővel libbent tova ajkai közt hangtalan szavakat mormolva.

Gyerünk.Öld.tedd-meg.MOST.figyelj.láss.nézz.három.kettő.egy.három.kettő.egy.hulla.HULLA.ügyes-vagy.figyelj.rám-figyelj.tedd-meg.MOST.most.ÜGYES-VAGY.öld-meg...

Első hasonló témájú próbálkozás. Én is érzem, hogy nem a legjobb, de le ki kellett írnom magamból, hogy tovább tudjak lépni ^.^

A történettel neveztem egy versenyre, amelynek eredményhirdetése késik, de gondoltam, tovább nem várok.  

 Köszönöm Babunak a kérdést a Lélekvasút hátramaradt szereplőinek sorsát illetően. Tekergő lelkesedése határtalan. Pontos időpontot még nem mondhatok, minden attól függ, hogy a többiek mennyire hagyják szóhoz jutni, de mindenféleképp szerét ejtem a közeljövőben az ő sorsaik méltó lezárását is.