NYÁPLIC: Az egybegyűlteknek...

A kandallóban a tűz éles, pattogó hangot hallatott, egy ág az ablaknak csapódott, és a tetőn egy pattogós szimfónia negyedik tételét játszotta épp az eső. A szobában négy alak üldögélt egy kis üvegasztal köré gyűlve, görögösen elterülve a párnák közt. Egyikük mesélt, a többiek nevetéstől könnyes szemekkel hallgatták.

- Zokni kényelmesen befészkelte magát egy terebélyes ogre, aki egyszerű mohaszmokingot viselt és egy elegáns erdei csiperkéből készült kalapot, amit a kalapos feketére színezet, valamint egy gondolat közé. Szívesen beszédbe elegyedett volna velük, de - kezdett bele épp Tekergő a manó kaland folytatásába, mikor a konyha felől sütőajtó nyikorgás hangzott fel, majd az ajtóban megjelent Nyáplic a bézs színű fodros kötényében és mancsán zöld-fehér csíkos edényfogó kesztyűvel.

- Szavad ne feledd, kedves Tekergő! - nyávogta vidáman, majd felvette az asztalról a vészesen megüresedett üvegtálat, és magával vitte, hogy teletölthesse frissen sült csokis keksszel.

- Tartsunk egy kis szünetet, és együnk - indítványozta Vöröske, mire Nagydumás sűrűn bólogatni kezdett.

- Csak egy falatnyit - egyezett bele végül Tekergő is. Nem szerette megszakítani a történeteit, ha már belekezdett a folytatásukba, de a friss csokis kekszre való tekintettel kész volt kompromisszumot kötni. Nem is számít igazán "a folytatásba való belekezdésnek" az, hogy Zokni leült egy ogre mellé, biztatta magát. Olyan semmiség, mintha nem is mondta volna, bólintott, majd megszerezte az első kekszet.

- Vegyetek csak - kínálta a többieket is Nyáplic, majd fáradtan elnyúlt a maga párnáján. - Aztán tartson ki legalább öt percig. Osszátok be!

Nagydumás csak úgy tömte magába a finom csokis falatokat, míg Pettyesképű épphogy a morzsából szemezgetett. Vöröske, aki velük szemben foglalt helyet, ravaszkás tekintettel figyelte őket, majd a megfelelő pillanatban halkan megszólalt.

- Ha összejönnétek, akkor a kölykötöket Nagyképűnek kellene nevezzétek? - kérdezte  ártatlan pofával. Nagydumásnak torkán akadt egy falat, és fuldokolva köhögni kezdett. A mellette ülő köpenyes bűbájmacska a segítségére sietett, és elkezdte ütögetni a hátát, de közben gyilkos tekintetet lövellt Vöröske felé, aki láthatóan remekül szórakozott a jeleneten.

- És ha téged, Vér Vöröske, összehozna a sors Hánynék Zölddel, akkor a kölykötök Irigy-Mirigy Sárga lenne?

- Hogy mondod, Pattanáska?

- Hagyjátok abba! - csapott egyet idegesen a farkával Nyáplic. - Ne húzzátok folyton egymást. Hozzak egy kis tejecskét, Nagydumás?

- Köszönöm, kérek - krákogta a nagydarab foltos bűbájmacska, s közben már egy újabb morzsadarabbal kezdett küzdeni.

Tekergő nem szólt semmit. Elgondolkozón a plafon felé emelte a tekintetét. Színkeverés. Ügyes. Pettyesképű sokat fejlődött, mióta a pártfogásába vette. Tehetséges mesélő.

Vöröske dühösen fújtatott, és a karmait meresztgette, míg Pettyesképű lesunyt füllel, mozdulatlanul állta a fenyegetőzést. Végül Vöröske feladta, és hátradőlt a párnáján.

Nyáplic meghozta a tejet, amit Nagydumás gyorsan le is gurított.

- Na, folytatod a mesét? - kérdezte mint egy mellékesen aztán Tekergőtől, aki elsőre meg se hallotta.

- Mi? Most? Inkább majd legközelebb. Most meséljen más.

- Rendben. Ki az, aki még nem mesélt? - nézett körbe Nyáplic. Vöröske felemelte az egyik mancsát, majd némán intett, hogy ismét átengedné a mesélés lehetőségét valaki másnak.

- Miért vonakodsz? - tudakolta kíváncsian Nagyképű már meg is bocsájtva Vöröskének az iménti beszólását.

- A megfelelő pillanatra várok - magyarázta Vöröske. - Még nem jött el az a pillanat.

- Mindenki más már mesélt - vetette ellen Nyáplic, de mikor látta, hogy Vöröskét ez nem hatja meg, új ötlettel állt elő. - Mi lenne, ha beszélgetnénk egy kicsit az elhangzott történetekről?

- Pontosan mire gondoltál? - tudakolta Nagydumás.

- Érdekességekre gondoltam...

- Remek - kiáltotta lelkesen Nagydumás.

- Egy perc. Had szedjem össze a gondolataimat - szólt közbe Tekergő. Pettyesképű már el is kezdte történetei felidézését, míg Vöröske bosszankodva a szájába tömött egy újabb kekszet.

- ... gyűjtsétek össze kérdéseiteket is - tette hozzá még Nyáplic.

A bűbájmacskák, akik eleddig csupán a nevüket adták a történetek címeihez, most végre megelevenedhettek. Igaz, egyelőre csupán egy jelenet erejéig, de ahogy mondani szokás, mindent el kell kezdeni valahol. :) 

Tizenhárom történetet meséltek el eddig, és kettőnek most is szövögeti Nyáplic és Tekergő a szálait. Az ötödik macsek még titkolódzik. Vajon mikor elégeli meg Vöröske a hallgatást, és mikor jön el az a Megfelelő pillanat?
A történetekkel kapcsolatos kérdéseken nem csak a bűbájmacskák törhetik a fejüket, hanem a Kuckó összes törzsvendége! Ha volt/van olyan részlet, ami érdekelne egy-egy történettel kapcsolatban, akkor itt az alkalom, hogy rákérdezzetek, és a mesélők legjobb tudásuk és emlékezőtehetségük szerint válaszolni fognak mindenre. :3