Írj egy köszönőlevelet, ami a megjelenő könyvedbe kerülne, és azokhoz szólna, akik segítettek neked idáig eljutni!
Nohát, azokat kiemelni, akik idáig eljuttattak nem egy könyv végén kell, hanem a könyvért kapott díj átvételekor - szerintem -, így egy olyan üzenetet szeretnék most írni, ami tökéletesen követi az alap köszönetnyilvánítások menetét, kivéve, hogy tudatosan nem említek benne konkrét neveket, kivéve Dávidot, de a fáradhatatlan barátnőim alatt titeket értelek, és tudom, hogy tudjátok, hogy kit értek a titeket alatt :p
Köszönetnyilvánítás
Mindenek előtt szeretném megköszönni annak a gondolatfoszlánynak, ami engem választott azon a május végi napos reggelen, majd közel három hónapra beköltözött a fejembe, megszállt, míg betűről-betűre ki nem préseltem magamból. Pergamen, Nova, remélem nem okoztam nektek csalódást, és meg vagytok elégedve a lezárással.
Szeretnék köszönetet mondani nagypapámnak, aki emlékiratainak írását félretéve helyet engedett nekem a számítógépe előtt, míg hozzá nem jutottam a saját laptopomhoz, és élő szótárként ott voltál nekem, ha nem jutott eszembe azoknak a fényes kis izéknek a neve vagy épp a felszíni garázzsal bajlódtam.
Édesanyám támogató korholása nélkül nem lehettek volna olyan élethűek Florien és Margo vitái, utólagos engedelmeddel minden érvedet felhasználtam, amit a számítógép előtt ülés ellen felhoztál, csupán kicseréltem az utóbbi szót kardforgatásra. Bizony, egy kétkezes kard lóbálása nem tesz jót a gerincnek, és ha az ember szeme közé csapnak, a látása is megromlik. Köszönöm, hogy mégis mindig adtál még öt percet, és csak napokkal később hoztad fel, miszerint megint elfeledkeztem a mosogatásról és a teregetésről. Hogy hagytad, had nyújtózzak el a bevetetlen ágyadon, mert úgy a legjobb írni és mert elég helyem volt vigyorogva hemperegni, mikor egy-egy újabb csavarral ajándékozott meg a gondolatfoszlányom.
Köszönöm ezentúl fáradhatatlan barátnőimnek, akik vállalták, hogy fejezetről fejezetre átolvassák, és szólnak, ha kezdeném túlzásba vinni az ökörködést vagy épp a drámát, és - látszólag - ugyanolyan lelkesedéssel olvasták el újra a kész művet is, mintha először hallanának a királyságról.
Örök hálával és köszönettel tartozom H. M.-nek a D. kiadó fáradhatatlan szerkesztőjének, aki volt olyan kitartó, elszánt és kudarcot nem ismerő, hogy végigvezetett, a történetem és engem, a könyvespolcokig.
Valamint köszönöm a D. kiadó összes munkatársának fáradhatatlan munkáját, kiemelve Dávidot, aki azon a bizonyos hétfői napon azonnal segítségemre sietett és töltött nekem egy pohár hideg vizet, amint megérezte, hogy nem a meglepettségtől, hanem a kiszáradástól állt el a szavam. Életmentő volt.
Végül, de nem utolsó sorban köszönöm neked, kedves Olvasó, aki most a kezedben tartod ezt a könyvet, és talán azért van az utolsó oldalon nyitva, mert kiolvastad - vagy mert nem bírtál magaddal és gyorsan megnézted, mi lesz a vége. Bármelyik is igaz, köszönöm, hogy - akár csak néhány oldalra, de - bizalmat szavaztál Pergamennek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése