Obrazek 1

Obrazek 1

2017. szept. 18.

FÜSTPÖFFENTŐ: Olvadni

Fülembe alvadt vér tapad. Kusza, filcesedő hajamtól alig látok, ám ujjaim elmerevedtek a hosszas mozdulatlanságban, képtelen vagyok kisimítani arcomból a tincseket. Bőrömre vetül a napfény szivárványos játéka, mégsem érzem a melegét. Szívem körül a jég mégis olvadni kezd, s lassú mozdulatlanságomban felfedezem a világot.
A szemem előtt homályos jégtükör, melyen át alig tisztábban látok, mintha pisztrángot lesnék egy sebes vizű patakban. A fák lombjainak suhogó árnyai rég elfeledett erdők illatát hozzák magukkal. Rovarok másznak át testem felett, három pár ízelt lábukkal úgy vonaglanak végig a tükrön, mintha groteszk táncot lejtenének. Más lények is látogatnak. Kíváncsi, fekete dülledt szemükkel méregetnek.
Az est közeledtével megnyúlnak az árnyak és a zöld lombkoronára vöröses fény vetül, ahogy a Nap is nyugodni készül. Ez végre emlékeket ébreszt bennem. Hatalmas tűzét, melyet körbeültünk a családdal.
A bátyám elejtett egy pézsmaállatot, s miután nagyanyámmal megtisztítottuk és kinyertük belőle az értékes kincset, este a nyársra került. Örültünk neki, mert az idő váratlanul fordult hidegre és a nagyvadak néhány nap alatt eltűntek az erdőkből. Elvándoroltak délebbre.
Mi lassabban tudtuk csak őket követni, s a keményre fagyott földön a nyomukat is sokkal nehezebb volt megtalálni. Napok óta ez volt az első éj, hogy a tűzön hús forgott.
Apám joga volt szétosztani az ételt. Ő kimetszette a legfinomabb falatot és felém nyújtotta. Beteg anyámra néztem, aki az öregek között foglalt helyet és utolsóként ehetett. Ez a falat korábban mindig őt illette. A nagyanyám tétovázásom okát felismerve félrelökte anyámat, aki lassan felállt és halk nyöszörgéssel elhagyta a tüzünket. Többé nem volt helye a családban, mert képtelen volt új életet adni.
Kétszer fagyott jéggé a szívem. Mikor utoljára láttam anyámat és miután két halott gyermeket szültem.
Harmadszor, mikor apám egy másik törzsbeli nőnek adta a húst és én a jegyes folyóba vetettem magam.
Mily’ kegyetlen a természet, hogy jégbörtönöm ma mégis olvadni kezdett.

OLVADNI,
egy neandervölgyi nő emlékei a jég alól.

3 megjegyzés:

  1. Wow, ez aztán a fordulat!
    "A szemem előtt homályos jégtükör, melyen át alig tisztábban látok, mintha pisztrángot lesnék egy sebes vizű patakban." -> ez a mondat a kedvencem ^^ Átadja a hangulatát a történetnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valamiféle patetikus hangulat szállt meg, mikor megírtam ezt a történetet.
      Később utánaolvastam és kiderült, még a neandervölgyiek is figyeltek a vérfertőzésre, bár volt, hogy testvérek "házasodtak".

      Törlés
    2. Ooh velem is volt már, hogy utólag derült ki valami - volt hogy elsunnyogtam, de volt hogy felsikítottam és kijavítottam :D
      (Kulissza titok, de a Tölgyfában először Falkenhayn-t akartam beleírni, aztán rájöttem hogy ő német volt xD)

      Törlés

Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony