O'tulle herceget a titkárnő egész megilletődötten fogadta. Nem volt
hozzászokva, hogy az ügyfelek tőle kérjenek segítséget, általában rábízták
magukat a robotizált személyzetre.
- Tudja, én úgy tartom, bizonyos helyzetekben még igenis számít az emberi
tényező. – O’tulle herceg egész lényéből sütött az arisztokratikus büszkeség,
egyszersmind a józan űrkatonákra jellemző egyenesség és belátás is megvolt
benne.
A titkárnő bevezette a legmagasabb rangú ügyfelek számára fenntartott irodába,
majd zavartan belekezdett a tájékoztatóba, ám a herceg közbeszólt.
- Kérem, én tisztában vagyok ennek a házasságszerző cégnek a működésével,
hisz az apám és nővérem is ennek a rendszernek vált áldozatává. Elnézést, ez
csupán egy tréfás fordulat akart lenni. Nem kell elsápadni! – A herceg gondterhelten
az előre kitöltött italért nyúlt. – Ön értelmesnek látszik és remélem, nem áll
szándékában meghazudtolni… - elhallgatott, amint megértette, ha kedélyesen
próbál csevegni, azzal csak jobban összezavarja a vele szemben ülő nőt. Ezt nem
akarta, ám ez egyúttal azt is jelentette, hogy egyenesen, kertelés nélkül kell
mindent elmondania.
- Gondolom, ismeri a családomat, hisz minden tagja szerepel a
nyilvántartásában. Bizonyára azt is tudja, hogy két terméketlen lányom és egy
ferde hajlamú, steril fiam mellett egyetlen gyermekem, aki tovább viheti a nagy
múltú O’tulle nevet, most töltötte be a húszat. Első katonai küldetését a múlt
hónapban kezdte meg. Szeretnék számára egy megfelelő menyasszonyt találni, mire
hazatér. Tudom, az általánosan követett rendszer szerint legelőször a szintén
hercegi családok lányai kerülnek sorra, ám az elmúlt néhány száz évben
olyannyira elhatalmasodott ezen a rétegen a beltenyészet, hogy alig találni olyat,
aki képes gyermeket szülni. Ezért arra kérem, először a kisebb hozománnyal
rendelkező unokahúgokat, balkézről született lányokat keresse ki nekem, és…
A herceg vevője ekkor váratlanul megszólalt. Felvette, majd néhány perccel
később falfehér arccal fordult a nő felé.
- Az ügy tárgytalanná vált.
- Mi történt?
- A vonal… megszakadt – felelte a herceg, majd elhagyta az irodát.
A VONAL MEGSZAKADT
A 300-on eleddig csak olyan alkotások születtek e mellé a cím mellé, ahol valaki meghal, meghalt vagy várhatóan elhalálozik. Szerettem volna itt is különcködni és valami egész másról írni. Egy lázadásról, a rabláncok levetéséről, de az a történet sehogy sem akart alakot ölteni, aztán felvetődött ez a téma, igaz kicsit messzebbről indult, dehát itt sokszor nem érezni, honnan is indult az egész. Mindegy is, lehet, egyszer majd azt is elmesélem :3 Addig is, remélem tetszett nektek ez a szösszenet és olvassátok el a többit is itt.
Persze hogy tetszett, bár az angoltanár csúnyán nézett, mikor felnevettem a "ferde hajlamú"-nál :""D
VálaszTörlésEzek a belterjes arisztokraták próbálják ellened fordítani az angoltanárt, mi? XD
TörlésJaa, alattomos egy banda :DD
Törlés